A Könyvfesztivál könyvtáros programjai kapcsán sajnos egyet kell értenem DTP-vel. A választék engem is elriasztott a legtöbb könyvtáros programon való részvételtől a könyvfesztiválon. No meg nagy volt a konkurencia.
Már beszámoltam az ELTE Skandinavisztika Tanszékének fesztiváljának első napjáról. Kellemes benyomásaim csütörtökön és pénteken sem változtak. Az előadók nagyon jók voltak. Nagyon jó áttekintést hallhattunk Masát András professzor úrtól a norvég novellisztika és a krimi organikusan kölcsönös fejlődéséről. Ezt követően Bo Tao Michaëlis úr bravúros angol nyelvű áttekintést adott a kortárs skandináv krimi világáról. Ebéd után bemutatkozott Janni Olesen kisasszony 2008 elsőkönyves díjának nyertese. Mint már említettem ő a dán fiatalok bizonytalanságairól, nemi identitásproblémáiról szóló regényével aratott sikert. A műhöz egyébként ingyen hozzá lehetett jutni a Könyvfesztiválon az elsőkönyvesek standján. Egy szótár kíséretében hamarosan belevetem magam majd, kíváncsi leszek, hogy fog menni. A krimi téma egy érdekes kerekasztalbeszélgetéssel folytatódott ahol parázs vita zajlott arról, hogy a femikrimi mint műfaj létezik-e egyáltalán. A műfaj léte ellen pont az egyik legnagyobb üdvöskéjének elkönyvelt Sara Blædel írónő érvelt, Michaelis úr ellenében. Varga Vera a Skandinávház mindenese nagyon jó moderátor volt, nem hiába előzte már meg több beszélgetés is ezt a kerekasztalt idén az alapítvány szervezésében a skandináv krimik világáról. Blædel asszonnyal egyébként másnap könyve magyar nyelvű kiadásának bemutatóján is találkozhattam a Könyvfesztiválon. Itt talán a kiadóra tekintettel is, már némileg visszafogottabb volt, mint az akadémiai szabadság világában. Csodálom egyébként azt az empatikus vénát amely a részleteket feltáró rendkívüli kutatómunkával ötvöződik s teszi oly érdekfeszítővé a regényt. (Persze ehhez hozzájárul Soós Anita szintén nagy műgonddal elkészített kitűnő fordítása is. ) Stieg Larsson és Joe Nesboe mellett ő tehát a harmadik nagy kedvencem a skandináv krimiírók közül. Pénteken úgy rohangáltam a két helyszín közt mint pók a falon, de az említett könyvbemutatóra igyekezvén sikerült beszélgetni egy jót Agneta Pleijel svéd írónővel is, akinek egy műve jelent eddig meg a Polarnál magyarul, s igazán nagyon kedves jelenség.
Péntek este az ELTE BTK könyvtáros klubjában varázslatos mintegy egyórás koncert zárta a tanszéki rendezvényt. Dibák Flóra és zenésztársai révén kellemes betekintést nyerhettünk a skandináv rock és könnyűzenei balladák világába, s hogy a magyar kontextus is meglegyen elhangzott a Ha én rózsa volnék.. című örökbecsű Bródy szerzemény is. A szép, törékeny előadóhölgyben hatalmas belső művészi energiák rejtőznek, amiről sejtelmem sem lehetett mikor az előző nap folyamán még számomra ismeretlenül röviden beszélgettem vele.
Csütörtökön az ELTE-n és szombaton a Skandinávház irodájában a Vang Veum sorozat rendkívül érdekes norvég krimi filmjei közül nézhettünk néhányat. A szériát tekintve csak a főszereplő a közös, önálló egész alkotásokról van szó. Kár hogy a svéd tv nem teljes krimiszériát, csak egyes sorozatok epizódjait küldte el. Miután ebben az esetben viszont a következő részekben folytatódik tovább a cselekmény, így nem nagyon lehetett mit kezdeni velük. Az ELTE-n megnéztük az egyiket, aztána helyzetet konstatálva a többi már nem is került levetítésre, felesleges is lett volna.
Szombaton sajnos nagyon rövid, de igen érdekes és kicsit megható beszélgetésre került sor a Polar Kiadó standján Knud Romerrel. Miután néhány nappal korábban sebtében elolvastam a magyarul most megjelent művét (amivel két éve az Elsőkönyvesek fesztiváljának résztvevője volt, de nem tudott eljönni) tisztában voltam azzal a személyes drámával, aminek a személyességnél azért jóval általánosabb vonatkozásai is vannak. Következetesen antináci édesanyja (aki a csodával határos módon élte túl a hitleri időszakot) s az ő személyes gyermekkori meghurcoltatása kitűnően feltár egy olyan füllet előítéletekkel teli zárt kisközösségi világot, mely tulajdonképpen bárhol lehetne Európában. Az előítéletek ugyanis a cinikus nagypolitika által gerjesztve épp ezekben a zárt világokban tudják a leginkább pokollá tenni a kívülállónak tekintettek életét, s okoznak ezáltal egész életre begyógyíthatatlan sebeket. S Romer úr is említette, hogy mintha mostanára jött volna el az ideje a német morális megtisztulás egy olyan fázisának, ahol a nácizmust elítélő lelkiismereti alapossággal tárják fel azokat a nem tevéssé taszító és kegyetlen elnyomó mechanizmusokat melyek a németeket sújtották a II. világháború után jó néhány európai országban (lásd magyar kitelepítések, a brutális semmivel sem indokolható benesi vérbosszú, mely ugyan nem jött Sztálin akarata ellenére, de ugyanarra a kisközösségi gyűlölethullámokra épült rá mint a dán példa s semmivel sem volt humánusabb a nácik gaztetteinél). Ahhoz hogy új Európát tudjunk építeni, s ki jussunk a kisállami, kisnemzeti nacionalizmusok poklából, mindenkinek szembesülnie kell a saját maga keresztjeivel. A mára már a németekkel megbékélt, s alapvetően toleránssá és befogadóvá lett Dániában a regény régi sebeket tépett fel, s nagy vitákat kavart. Viszont hozzá segít egy egészségesebb nemzeti önismeret megteremtéséhez. Ennek szükségessége még hangsúlyosabban jelenik meg, ha például a Dán Néppárt (a helyi MIÉP) politikai sikereire gondolunk mostanában.
A skandináv napok alatt igen kellemes benyomásként ért, hogy megismerkedtem a másik szakjára nézve könyvtáros Deli Orsival, aki a norvég könyvtárügyről kíván jövőre szakdolgozatot írni. Jó érzés tudni, hogy érdeklődési területemmel nem állok egyedül:)) Orsi ráadásul norvég források alapján fog majd dolgozni, ha minden jól megy majd akkor a célországban, s kíváncsian várom, mire jut majd.
Összegezve tehát az elmúlt hetet, az nekem a skandináv kultúráról szólt. S nagyon sajnálom, hogy a magyar könyvtárosság az MKE révén nem bírt olyan programokat felmutatni, melyek legalább komolyan elgondolkodtattak volna a konkurencia keresésén.
Gyorsjelentés a skandináv konferencia első napjáról
Nagyon jól éreztem magam tegnap az ELTE-n. Ízelítőt kaphattam abból, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a skandináv nyelvekből magyarra, s magyarról skandináv nyelvekre műfordítóknak. Eszterhás Péter azzal érvelt, hogy szerinte elengedhetetlen mindkét nyelv anyanyelvi szintű ismerete, azzal a kulturális- gondolkodási nyelvi,kulturális viszonyrendszerrel együtt ami az egyes nyelvek mögött húzódik. Kertész Judit erre azt válaszolta, hogy igen kevés műfordító élne meg akkor ha az anyanyelvi tudás kizárólagos követelmény lenne. Viszont bele kell helyezkedni abba a korba, abba a társadalmi valóságba, amin az adott mű íródott, s arra kell törekedni, hogy ezt megfelelő módon interpretáljuk a magyar nyelvi környezetben, úgy hogy az olvasó a nyelvezeten, mondatszerkesztésen lehetőleg ne is vegye észre, hogy fordított műről van szó. Ezért kell olvasni a fordítandó műhöz stílusban nyelvezetben kötődő magyar alkotóktól is műveket. Karen Blixen esetében ráadásul még tovább színezi a képet az a rendkívül bonyolult és szerteágazó hivatkozási rendszer ami ezer évnyi időtávokat fog át a bibliától Dantén át a vele kortárs dán irodalomig. Éppen ezért külön lexikon jelenik meg Dániában, rendszeresen frissülve, mely ezeket a rejtett összefüggéseket tárja fel. S ugye az írónő jópár művét maga dolgozta át angolról dánra, ami voltaképpen nem is műfordítás. Túlment ugyanis azon az interpretációs határon, ami a műfordítónak még megengedett, az adott befogadó nyelvi közönségre szabott mély változtatásokat eszközölt. Ez is mutatja, hogy a műfordító munkája egy érzékeny kötéltánc. Visszaadni az adott művet stílusban minél hívebben az írói szándékok szerint, ugyanakkor a befogadó nyelvi közegre alkalmazva azt.
Tegnap volt egy hallgatók számára kiírt műfordítói pályázat végeredménye. A díjakat a 3 nagykövet (dán, svéd, norvég) adták át! Ezt követően pedig a dán, norvég, svéd fordítói szemináriummunkájának eredményeként Tízparancsolat címmel megjelent novelláskötetnek volt négynyelvű bemutatója. Felhangoztak részletek az eredeti nyelveken és magyarul. Jó volt találkozni azokkal a szemináriumvezető fordítókkal akiknek számos nagyszerű mű fordítása fűződik már a nevükhöz (Vaskó Ildikó-norvég, Soós Anita-dán, és Péteri Vanda-svéd). S rendkívül jó volt látni a fiatal csillogó szemű egyetemista arcokat, akik az utánpótlást jelentik majd.
Mint már előző hozzászólásomban is írtam, ma a skandináv krimi lesz terítéken. Reményeim szerint az esemény a tegnapi nagyszerű hangulatban népes nézősereggel folyik majd tovább.
Skandináv kulturális napok az ELTE-n és könyvfesztiváli események
Holnaptól az ELTE Skandinavisztika tanszékén (Rákóczi út 5.) skandináv kulturális fesztivál indul, magyarra lefordított északi szerzők könyveinek vásárával egybekötve. Az első nap a fordításoké. A fordítás művészetéről általánosságban a téma egyik legavatottabb hazai tudora, Klaudy Kinga beszél majd. Előadást tart Eszterhás Péter, aki nemrégiben kapott igen magas rangú dán elismerést műfordítói tevékenységéért. 1956 óta él Dániában s második anyanaelvére fordítja a magyar irodalom alkotásait. Előadást tart délután Kertész Judit is, akit Karen Blixen magyar fordítójaként ismerhetünk, de mellett számos remek dán művet fordított igen élvezetes stílusban magyarra.
A második nap már beszáll az előadások szervezésébe a Skandinávház Alapítvány is. A téma ugyanisa skandinávkrimik világa, az alapítványnál pedig ez az év a skandináv krimi éve. Számos színvonalas beszélgetés járta már körül a markáns kortárs krimiírók tevékenységét. Erre teszi fel a koronát a második nap, különösen a délután háromtól kezdődő kerekasztalbeszélgetés. S csütörtök este az ELTE-n, szombaton és vasárnap pedig a Skandinávház Alapítvány Klauzál téri irodájában olyan krimiket nézhetnek meg angol felirattal az érdeklődők, melyek szinte garantáltan most kerülnek bemutatásra nálunk először és utoljára! Köszönet érte a skandináv közszolgálati tv-nek (SVT), ők adtán kölcsön a legtöbb filmet dvd-n.
A harmadik napon pedig számos skandináv szerző mutatkozik majd be a hazai közönségnek. Közülük szinte mindenkinek megjelent már magyarra fordított műve is, így személyesen is megismerkedhetünk most velük. Bár ez utóbbi napra azért szerintem nem árt majd valamely skandináv nyelv ismerete (bár kérdezni nyílván magyarul is lehet majd).
S akkor még nem beszéltünk a könyvfesztiválról. Ide a Polar Kiadó szombaton Kurt Romerrel és az Aki pislog fél a haláltól című művével érkezik, Dánia egyik mostanában legnagyobb vihart kavart regényével, melyet most már magyarul is olvashatunk. A szerző nagyon nehezen mozdul ki Dániából, így nagyon becsülendő, hogy tiszteletét teszi nálunk! A dán-német konfliktus személyes élményvilágból jövő ábrázolása pedig Közép-Európában is különös érdekességgel és történeti aktualitással bír.
De előtte pénteken még bemutatkozik itthon a Skandinávház révén a femikrimi műfaja Sara Blædel dán krimiíró közreműködésével.
Felhívnám még a figyelmet az elsőkönyvesek hagyományos fesztiváljának idei dán résztvevőjére. Janni Olesen Aalborgból robbant be az irodalmi életbe, s a Kertész Judit által fordított szemelvény alapján elég sokkolóan ábrázolja a 70-es évek második felében született generáció leki, szellemi, érzelmi kiüresedését valamint szexuális problémáit.
Vasárnap Romer műve után bemutatásra kerül Morten Ramsland Kutyafej című dán családregénye is, a Novella kiadó standján.
S akkor még nem beszéltem arról amit Melissa is megemlített, hogy Findusz könyvek alkotója Sven Nordqvist is tiszteletét teszi a könyvfesztiválon.
A részletes program itt és itt található. Jó szórakozást a programokhoz. Ki tudja mikor lesz legközelebb ennyire masszív skandináv irodalmi és filmes rendezvénysorozat újra nálunk, igen meg kell becsülni szerintem e lehetőséget.
Hírlap és Folyóirat cikkmásolat ingyen a dán közkönyvtári hálózatból
Nagyon elhanyagoltam ezt a blogot ami nagyon méltatlan dolog. Néhányan lehet azt hitték, hogy talán megszűnt már, de szó sincs róla. Mostantól igyekszem nagyobb figyelmet fordítani rá. Meglehet néha rövidebbek lesznek a bejegyzések, de reményeim szerint nem telik el mintegy 2 hónap 2 egymást követő bejegyzés között.
S akkor áttérek a címben jelzett témára. A bibliotek.dk dán közkönyvtári portál új szolgáltatással gyarapodott. Bárki 80 oldal terjedelemig ingyen igényelhet folyóirat és cikkmásolatot a közkönyvtárak állományából. A rendelés többféle módon is kielégítésre kerülhet.A helyi (regionális) központi könyvtár akár papíralapon akár digitálisan elkészíti a másolatot a saját állományából. Viszont ezen felül bárki, akinek dán személyi száma van (amely szerepel a dán TB kártyán, de egyben könyvtári olvasójegyként is szolgál, megkapják a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek pl. Erasmusos egyetemisták is!), szabadon regisztráltathatja magát az aarhusi Állami és Egyetemi Könyvtár honlapján. Ezt követően digitális másolat rendelését leadhatja online is, válaszként pedig megkapja a letöltési linket ha kész a másolat. 80 oldalon felül egy csekély összeget (átszámolva kb 20 forintnyit oldalanként) kell fizetni oldalanként bakkártya segítségével, vagy átutalással.
Ugye a dán könyvtárügyet is utolérte a racionalizálás, már jóval a gazdasági válság kirobbanása előtt. Közigazgatási reformot hajtottak végre, s a könyvtári hálózat is komoly karcsúsításon esett át. Abban viszont teljes a konszenzus fenntartók és könyvtárak között, hogy az olvasókat ki kell szolgálni, minél változatosabb módokon, elvége miért is tartanák fent a könyvtárat, ha használata nem válik tömegek információs igényei kielégítésének eszközévé? Ez a folyóiratcikk másolati szolgáltatás pedig válság idején különösen felértékelődik. Hiszen az emberek kevesebb újságot, folyóirratot tudnak vásárolni, a könyvtárak jogszerűen kielégítik az információs igényt. A létező szükségletekre alapozódó szolgáltatást pedig a kistérségi önkormányzatok, mint fenntartók finanszírozzák . Ilyen egyszerűen is lehet ugye. A fájdalmas megszorítások mellett el lehet érni, hogy az emberek ne forduljanak el a könyvtártól, sőt egyre szívesebben használják azt. A legújabb SPLQ szám is nagyon jó példákat nyújt ehhez az északi országokból. A következő bejegyzésekben ezek közül is szemelgetek majd.
Dán és magyar kultúrpolitika
Régen írtam már bejegyzést. Nem minthe nem lenne elég mondanivalóm, csak kissé összesűrűsödtek a feladataim. Múlt héten például egy fiataloknak tartott konferencián tartottam workshopot a könyvtári tartalomszolgáltatásokról. Amikor felkészülés közben áttekintettem az innovatív fejlesztések mögött álló kultúrpolitikai hátteret, rá kellett jönnmö, hogy ebben is ég és föld a különbség a két ország között. Kis hazánk kultuszminisztere közvetlen stábjával együtt végigreprezentálja egész Európát, mindenfajta kézzelfogható eredmény nélkül, miközben fenntartói felelőssége erősen hiányt szenved a nemzeti intézmények vonatkozásában. S akkor még igen eufemisztikusan fogalmaztam. Az önmaga szimpla túlélésére játszó tehetetlen és felelőtlen kormány egyik legnagyobb áldozata a magyar kultúra lehet. Nem arról van szó, hogy gazdasági válság közepette nem lehet a kultúrán spórolni. Vannak azonban olyan alapfeladatok amelynek biztonságos ellátását (pl az orvosi ellátáshoz hasonlóan) tűzön-vízen keresztül biztosítani kell, lehetőleg hosszabb távú koncepciók irányában. Nálunk pont erre nem jut, miközben a minisztériumi apparátus két kézzel szórja a pénzt a saját maga örömére és szórakoztatására.
Minap került a kezembe a Damnarks Biblioteker szakfolyóirat 2009/1-es számában egy interjú a dán kulturális miniszterrel. Ő külön bizottságot alakított a saját maga tájékozódása számára, hogy felmérje, hol segíthet a legtöbbet a könyvtári hosszútávú felhasználókat vonzó innovációs koncepciók megvalósulásában. Mindenki tisztában van azzal, hogy a könyvtárakat az olvasóik legitimálják. Kényes kérdésként merül fel mondjuk a fióókkönyvtárak bezárása. De emögött inkább szakmai koncepcionális viták vannak, mintsem öncélú pénzspórolási szándék. Az egyik fél siránkozik a polgárokhoz közeli egységek megszüntetésén. A másik fél a miniszterrel együtt azt mondja, hogy pár kilométerrel odébb összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon működő egységekkel találkozik a felhasználó, s ráadásul erősítik a bibliobusz szolgáltatást is. Tehát nem a szolgáltatások leépítése a cél, hanem azok átstrukturálása. menekülnek a jövőbe még annak az árán is, hogy ezért a jelenben nem kevés konfliktust kell felvállani. Írtam már a blogomban arról, hogy mennyire előtérbe került a könyvtár fizikai tereinek átformálása, az ifjúság információs szocializációja, a minden generációt érintő képzési tevékenységek. A miniszter kimondja, hogy a könyvtár oktatási-képzési intézményi jelleggel is bír. A gazdasági versenyképesség a tudástartalmak versenyképes átformálása szempontjából szoros együttműködés alakul ki a tudományos kutatói szférát, az oktatást és a kultúrát felügyelő államirányítási szegmensekben. Egységes éelmezési keretkekt próbálnak adni, pártolva a közkönyvtárak ismeretátadó tevékenységét, ahelyett hogy egymás közti presztízsharcokra fecsérelnék az energiát. Pont az a cél, hogy mind a pihenés, a társalgás a társadalmi fórum, mind az újszerű ismerettterjesztés formáinál fogva a könyvtár magához tudja kötni az embereket. Miközben miniszteri szinten is hangsúlyozzák, hogy könyv központi szerepe fennmarad a könyvtárak életében, csak éppen ez a hagyományos értékelvű szemlélet új szolgáltatások, ötletek segítségével találhat utat magának.
Pintér Róberttel beszélgettünk tegnap arról egy OIK-os szakmai konferencián, hogy a könyvtáros szakma túlélése elsősorban azon múlik, hogy az emberek felé sikerrel kommunikálhatóan fel tudják mutatni, hogy miért is van szükség a szolgáltatásaikra, s mivel nyújtanak többet mind a fizikai, mind a virtuális térben, mint más szolgáltatók. Azt hiszem, hogy északon nagyon jól dolgoznak azon, hogy megtalálják erre a válaszokat, mind a lokális, mind az átfogóbb nemzeti regionális szinteken. A könyvtár felvállal egy rejtetten (nem direkt módon) megjelenő társadalmi kohéziós szerepet azzal, hogy találkozási helyet, közös kulturális teret nyit a polgárok számára, ahol az életük dolgaihoz kötődő rengeteg kérdésre kaphatják meg a választ. Az iskolarendszeren kívül szervezetten, de jóval kötetlenebbül tanulhatnak új dolgokat,olvashatnak, kikapcsolódhatnak zene és filmek segítségével. A könyvtár egyszerre tudásközpont, oktatási tér, egyéni és közösségi élmény és rekreációs centrum. Ezt a komplexitást a maga valójában nincs más intézményrendszer ami nyújtani tudná. S akkor még hozzátehetjük azt is, hogy a könyvtár egyszerre egy lokális fizikai valóság és egy könyvtári virtuális hálózat a maga energiájával és 24 órás szolgáltatásaival, mely el tudja kísérni felhasználóját az otthonában is, miközben épületében helyhez kötött élményeket is nyújt. Egy itthoni keserű botrányra célozva pedig: Nem mindegy, hogy az olvasói igényekhez mérten úgy alakítok állományt, ha a pillanatnyi vagy tartós feleslegemet be tudja fogadni egy regionális alapú tárolókönyvtár rendszer, amihez bátran nyúlhatok, gyors hozzáféréssel, vagy magamra maradok az egyre kevesebb beszerzési pénzzel, hellyel és az átstruktúrálódó felhasználói dokumentumigényekkel. S emellett még az új dokumentumok beszerzését, digitális szolgáltatások megalapozását segíti a könyvtári hálózat egységes nagy piaci szereplőként való megjelenése. Hát a saját személyes élményeire is támaszkodva ezt az összefüggésrendszert látja át és segíti a dán kulturális minszter.
Míg itthon a juss a puszta túlélés, miközben a kultúrpolitika (mint az állami politika összes más ága) képtelen távlatokban gondolkodni, rövidtávú rögtönzéseivel pedig építeni keveset tud, annál többet rombol. A könyvtárak hosszútávú építkezéséhez, a szakma jövőjének formálásához pedig szinte semmit sem tud hozzátenni. A szakmai minisztériumi vezetés mentségéül azért azt fellehet hozni, hogy nagyon sok mindent megtettek amit lehetett a felemásan is de működő ODR-től az új könyvtárportál támogatásáig. De ezt mostanában már szerintem általában árral szemben a politikai és szakmai felsővezetés háta mögött sikerült megtenni, semmiféleképp az ő intencióik szerint, sőt inkább az ellenükre. A szakmai vezetésnek legfeljebb csak a kritikák befogadásának a hiányát lehet felróni, a felelőtlenséget nem. A politikai felelősség hiányára, a túlélésre való puszta játék felsővezetői és kormány szinten viszont életveszélyes helyzetet kezd ölteni…
Egy másik naptár dániai képekkel
A könyvtáros téma mellé készítettem egy olyan naptárat is, melyben dániai tájak, városképek, érdekes vagy szép múzeumbelsők láthatóak. Ezek az előzőtől eltérően saját felvételek. Letölteni innen lehet pdf-ben. Nyelve dán és magyar, a képaláírásoké angol, s tartalmazza a fontosabb amerikai és brit dátumokat is.
Az átalakuló könyvtári fizikai tér elméletben és a valóságban
Boldog új évet minden kedves olvasómnak!
Dániában (de az egész északi régióban is) mostanában egyre inkább az kerül középpontba, hogy milyen módon formálják át a könyvtár fizikai tereit. A legújabb SPLQ szám ezt járja most körül. Ebben a bejegyzésben most Jens Thorhaugénak a Dán Könyvtári Hatóság vezetőjének bevezetőjére térek ki. Belőle itthon sajnos szinte biztos hogy szakmai közellenség lenne. Hiszen radikális szemléletváltást sürget, mondván, hogy a túlélés érdekében szakítani kell az állományközpontú szemlélettel. A dán könyvtári stratégia a tranzakcióktól a közösségi relációk felé való fordulásról szól. A fizikai könyvtárépület mint közösségi tér gyökeresen átformálandó, méghozzá nem csupán a nagy közkönyvtárakban hanem mindenütt. Tetszik nem tetszik olyan közösségi találkozóhelyet, dokumentum és médiakínálatot kell nyújtani a felhasználóknak, amiért szívesen ejti útba a könyvtárat. Persze felvetődik a kérdés, hogy ha az állomány, s a tágabban értelmezett tartalom menedzselése nem központi tevékenység, akkor mi kerül vajon a helyére? Erre úgy válaszol, hogy a könyvtárnak mindenütt jelen kell lennie szolgáltatásaival ahol az emberek előfordulnak: iskolákban, óvodákban, munkahelyeken, a szórakoztatás és a rekreáció helyszíneként. De ha a könyvtár szolgáltatásai egyre kevésbé függenek a fizikai helytől, akkor ez hatalmas lehetőséget nyújt a fizikai terek felszabadítására, átformálására, vonzóvá tételére. E tér egyszerre a tudás és a kultúra központja. Helye van benne a gondosan megválogatott szabadpolcos állománynak a régikönyves kiállításoknak. Emellett azonban ezzel egyenrangú szempont, hogy a tanulás s az egyéni inspirációk szerzésének is helyszíne legyen. Ahol mindig lehet valami érdekes dologról hallani, kipróbálni, beszélgetni róla, vagy szimplán csak informálódni a közösség dolgairól. A közösségi központ persze a szerző szerint is nagyon széles és elnagyolt definíció. Ezt nagyon erős helyi identitásképző tartalommal kell megtölteni. Ennek eltérő stílusai és összetevői lehetnek. Mindenesetre egy nyitott atmoszféra a cél, mely különféle módokon reflektál a szabad informácós hozzáférésre, az állampolgári létből fakadó információkra, a párbeszédre, az egyéni fejlődésre, művészeti inspirációkra és közéleti, kulturális reflexiókra. A fizikai térnek nyitottnak és áttekinthetőnek, élvezhetőnek kell lennie. A könyvtárba bevonulhat a mozi, a könyvesbolt, az új média különféle formái. Ezek aránya és megjelenésmódjai is részei az új stílusnak. De választható olyan forma is, hogy a könyvtár néhány szolgáltatásával kitelepül ezen intézményekbe, más fizikai terekben is megjelenik, mint a sajátja. A könyvtárosi stáb jelentősége pedig igencsak felértékelődik ebben az új relációban. A felhasználóbarát innovatív attitűd tölti meg élettel az intézményt akár fizikai akár virtuális szolgáltatásai révén. A jó atmoszféra még nem tökéletes körülmények esetén is létrejöhet. Ám igaz az ellenkezője is. A bezárkózás, a változásokhoz való ellenséges viszony a legjobban átformált tereket is értéktelenné teheti.
S nem csupán elméletben, a levegőbe beszélnek: Összeállítottam egy 2009-es naptárat a hjoerringi közkönyvtár újjáalakított belső tereivel. Ők arra helyezték a hangsúlyt, hogy gyermek és fiatal korosztályt minél nagyobb számban becsábítsák fizikailag is a könyvtárba. A képeket nézve megjelenik előttünk az a sok apró térszerveződési ötlet, amivel újjávarázsolták az épületet, mely az év könyvtára lett 2008-ban Dániában. A naptár innen tölthető le.
S még egy példa. A koppenhágai városi központi könyvtár vezetőjének Pernille Schaltznak 2008 októberi reykjaviki előadásából emeltem ki e szemléletes kis diát. Engem leginkábba régi 1989-es Fideszes plakátra emléleztet a stílusa, ahol Brezsnyev és Honecker voltaz egyik, egy fiatal pár pedig a másik oldalon csókolózás közben. Hát erről a minőségi különbségről beszélünk voltaképpen.
Új sablon
Feltettem egy widgeteket is kezelni képes új sablont a blogomra. Kissé összefogottabb, rendesebb arculat született így (csak a háttérképek ne lennének elmosódottak, lecserélni viszont nem lehet a default képeket, legalábbis ftp-s blog hozzáférés nélkül). Ha valaki nem feedolvasóval nézi blogom, nyilvánítson véleményt, hogy jobb-e mint a korábbi.
Azóta már finomítottak a sablonon (automatikusan lehet frissíteni, több kép közül lehet választani, könnyebb saját képet háttérnek betenni, bár még mindig olyan útvonalra kell amit ftp nékül megtalálni nehéz), gyarapodott egy karácsonyi háttérrel is,de szerintem a télivel olvashatóbb a blog.
Biometrikus azonosítási kísérletek a Ringkøbingi könyvtárban
Dániában újabb érdekes kísérletbe fogtak. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a könyvtárak szerint egyre többen kölcsönöznek mások PIN-kóddal ellátott egészségügyi kártyájával (mely egyben az olvasójegy szerepét is betölti) s vesznek igénybe jogosulatlanul távoli szolgáltatásokat.
Erre válaszul Ringkøbing városának könyvtára elkezdett tesztelni egy ujjlenyomat és vizuális azonosítás kombinációján alapuló azonosítási rendszert, mely mögött matematikai algoritmusok állnak. Az ujjak bizonyos pontjairól vett minták kódolódnak át matematikai algoritmikus formulákká. A tesztben mintegy 750 felhasználó vesz önkéntes módon részt, a legidősebb résztvevő házaspár a 70-es éveiben jár. Biztonsági szintje a törvények kívánalmainak megfelelően eléri a rendőrségnél, vagy katonai szervezeteknél alkalmazott biometrikus azonosítási rendszerek szintjét. A tesztben részvevők tehát egy külön biometrikus terminálon azonosítják magukat kezüket ráhelyezve a leolvasó felületre, ahelyett hogy a hagyományos egészségügyi kártya+ PIN kód megoldást alkalmaznák. Ennek segítségével tudnak fénymásolni, könyvtári PC-t lefoglalni, kölcsönözni stb. A kísérlet mögött annak a vizsgálata is meghúzódik, hogy a nyitvatartási időn túlnyúló önkiszolgáló könyvtári funkciókat mennyire lehet sikeresen a biometrikus azonosítással párosítani (ugyanebben a kistérségben zajlott le a gjerni önkiszolgáló kísérlet, melyről már korábban írtam). A könyvtári biometrikus kísérletek beilleszkednek a helyhatósági közigazgatás szolgáltatásait átfogó szélesebb körű kísérletezési tevékenységbe. Emellett tíz magáncégnél is kihelyezett biometrikus használati kísérletek zajlanak. A helyhatóság egy kisebb biometrikus kutatóközpontot állított fel e célból a Tudományügyi Minisztérium támogatásával. A projektről szóló hír itt jelent meg.
Olvasásnépszerűsítés északon- Északi könyvtári hét
Nemrégiben akadtam rá egy érdekes 1997 óta tartó kezdeményezésre, mely november 9. és 15. között zajlott le idén szerte az északi országokban és a Baltikumban az északi könyvtárosszövetségek szervezésében. Ebben az időszakban a könyvtárak egy közös kampány keretében mindenhol felolvasásokat, előadásokat szerveztek, kiállításokat rendeztek, hogy felhívják a figyelmet az északi történetmesélő közösségteremtő tradíciókra. Régen amikor minden elsötétült annyira, hogy jóformán dolgozni sem lehetett, az emberek gyertyákat gyújtottak és történeteket meséltek egymásnak. Erre utal a Kura skymning kifejezés, mely e hét svéd nyelvű elnevezése. Innen jött tehát az ötlet a gyertyafényes rendezvényekhez, könyvtárakban, iskolákban és egyéb helyeken. Az idei év tematikája az északi táj, az országok és az emberek együttélésének harmóniája volt. Felolvasási világcsúcskísérletre is sor került, egy finn írónő Eeva Kilpi új regényének ezernyi helyen történő egyidejű előadásával. November 9.-én és 10.-én pedig az óvodákban és iskolákban a korosztályi keretkehez illeszkedve kétféle műből olvastak fel. A kisebbeknek Gudrún Helgadóttir izlandi írónő képeskönyvéből (Flumbra – en islands troldemor) meséltek. A nagyobbaknak pedig Manu Saarens könyvének (Iqbhal Farooq og den sorte pjerrot azaz Ibqhal Farooq és a fekete papagáj) első fejezetét olvasták fel.
A kampány rendezványeihez illeszkedve új portál is nyílt könyvtárak, civil egyesületek és iskolák összefogásával. Ingyenesen lehetett rendelni segítségével a kampány szervezőitől plakátokat és képeslapokat. Ezen felül irodalmi és szervezési tippeket a helyi események megszervezéséhez. Az egész térség majd összes iskoláját és könyvtárát átfogó rendezvény nagyon jó példa a tradicionális alapú ám mégis modernül megszervezett olvasás és könyvtárnépszerűsítési kezdeményezésekhez.
az Északi könyvtári hétről először itt olvastam, majd itt, az említett portálon találtam egy angol nyelvű összefoglalót is