Rövid bejegyzésem egy svéd online napilapcikkre támaszkodik, melyet Maria Larssontól kaptam meg, köszönet érte!
A lebegő állomány ideája első pillantásra nagyon jónak tűnhet. Mindenki a könyvtár bármely könyvét előjegyezheti bárhonnan (leginkább online módon), s a gép által rögzített sorrendben kölcsönözhető a dokumentum az előjegyzést kérő olvasó számára, a hálózat bármely részlegéből. Így tehát az olvasó helyett a dokumentum utazik. Másik feltűnő sajátossága e gyakorlatnak, hogy a lebegő állomány állandóan hálózati szinten forog. Tehát a rendszer legtisztább alkalmazása esetén mondjuk egy városi könyvtári hálózat egyik tagjának sincs saját kölcsönözhető állománya, hanem az állományt a hálózatot alkotó fiókkönyvtárak és a központi könyvtár könyvtárosai együtt gyarapítják. A beszerzések a hálózatot gyarapítják annak egyes szegmensei helyett. A közös érdekeknek így nem tehetnek keresztbe a partikuláris intézményi érdekek, s a beszerzés koordinációja révén a használati adatokra támaszkodva minden eddiginél hatékonyabb olvasóbarát szolgáltatást lehetne nyújtani.
Azért beszélek feltételes módban, mert az idea a valósága átültetve igen ellentmondásos végeredményt szül. A göteborgi könyvtári hálózat fenntartója ugyanis nem elégszik meg csupán a lebegő állomány koncepciójának bevezetésével, hanem hozzátesz egy olyan ösztönző tényezőt, hogy a nagyobb forgalmat bonyolító fiókkönyvtárak magasabb összegű költségvetésből gazdálkodhatnak (illetve magasabb összeget érintve tehetnek beszerzési javaslatokat) mint alacsonyabb forgalmú társaik. A rendszer egyelőre az audiovizuális médiaállományt illetően működik, de kiterjesztenék a könyvekre is. Ez viszont így brutális eredményekkel jár, hiszen nem számol az egyes városrészek közti szociológiai, iskolázottságbéli különbségekkel. Lényegében a gazdagabb iskolázottabb lakosokkal rendelkező városrészek lakóit jutalmazza a rendszer, a szegényebb alacsonyabb kulturális igényű bevándorlók lakta városrészek kárára. Ebben a rendszerben semmilyen helye sem marad a kulturális integrációs programoknak, nem lehet a helyi igényekre testreszabott speciális állományrészeket, szolgáltatásokat elkülöníteni az egyes tagintézményekben (hiszen azoknak lényegében a modell kiforrása után szinte nem is lesz önálló állományuk). Egyáltalán semmilyen tere nincs a fizikai könyvtári térhez kötődő szolgáltatásoknak, a kézikönyvtári állomány funkciójának, gyarapítási kérdéseinek.
A szépnek tűnő szakmai idea ürügyén tehát az értelmezésem szerint úgy érvényesülhet akár pénzkivonás is a könyvtári szférából, hogy még jól egymásnak is ugrasztják az egyes városrészek fiókkönyvtárait, miközben a könyvtárak számos társadalmi, szociális funkciójának betöltésére nem nyílik tér. A lebegő állomány rendszerének védelmezői azt mondják például, hogy 2012-2013-ban felújítás miatt úgyis bezárják a központi könyvtárat, ezt megelőzően kell tehát olyan gyakorlatot kialakítani, mely révén a központi médiaállomány is elkezd lebegni, a kölcsönzési előjegyzések révén a fiókkönyvtári hálózatban. A fent említett negatív szociális hatásokkal, a helyi szint potenciális kiüresedésével azonban így is számolni kell, ha automatikusan ráhúzzák a modellt egyéb dokumentumtípusokra is. Ráadásul ha minden beszerzés (a könyveké is) központilag megy, akkor a könyvtárak kézikönyvtári állománya hogyan fog gyarapodni? Ki fogja képviselni, a könyvtárhoz mint fizikai térhez számos szolgáltatás kapcsán odanőtt felhasználók érdekeit? S egyáltalán hogyan lehet a könyvtárakat mint vonzó szociális tereket (lásd harmadik hely koncepció) a helyi szakmai mozgástér végzetes leszűkítésével hatékonyan működtetni? Mi lesz a helyi szolgáltatási arculattal (ha nincs mögötte megosztható helyi tartalom, csupán hálózati alapú)?
Lehet, hogy némileg túlzóan sarkítottak a kérdéseim, ám a göteborgi példa számomra arra utal rá, hogy egyetlen szakmai idea sem csodaszer, ha nem megfelelő fenntartói hozzáállással és doktriner módon alkalmazzák azt, nem véve számot a könyvtári hálózat egyes tagjainak funkcionális sajátságaival akár individuális, akár hálózati megközelítésben. A szakmai doktrinerség helyett egyensúlyt kell találni a lokális és a hálózatos szolgáltatási paletta elemei között. Reménykedni lehet abban, hogy a lebegő állomány gyakorlatának kiterjesztése a könyvek irányába talán átgondoltabban történik majd, mint ahogyan azt az AV-média állomány példája mutatja.
Új SPLQ szám – Könyvtári szolgáltatások gyermekenek és időseknek, felhasználótoborzás speciális könyvtári területeken
Megjelent az új 2009/2-es SPLQ. Új szolíd háttérkép nélküli, ám szerintem elegánsabb kinézetű sablonomban a blog fejlécéből közvetlen link juttat el hozzá. Több cikk foglalkozik az idősek könyvtári ellátásával. Kuusamoban emellett egy olyan programba kezdtek bele, amely azokra koncentrál akik nem, vagy kevésbé tudnak bejönni a könyvtár épületébe (az idősek mellett a vakok és gyengénlátók, mozgássérültek).
Három cikk a legifjabb korosztályokkal foglalkozik. Dániában új óvodai könyvtári hálózatot szerveznek, amelynem csupán a gyerkőcök barátkozását szolgálja a narratív médiaformákkal, hanem a szülők számára is lehetővé teszi könyvek és cd-k, dvd-k kölcsönzését melyeket a városi könyvtár szállít házhoz az óvodába. Így ezek a tulajdonképpeni városi fiókkönyvtárak egyszerre nyújtanak pedagógiai funkciót, illetve könyvtári ellátást az elfoglalt kisgyermekes szülők számára. Újabb jó példa arra, hogy a könyvtárak proaktív módon hogyan tudják egy társadalmi csoport igényeit kiszolgálni. Norvégiában a 4-5 éves kortól gyermekek nyelvi készségeinek fejlesztésével induló Boktras projektet kiterjesztették a bevándorló illetve etnikai kisebbségekhez tartozó nebulók számára is. 15 nyelven van lehetőség arra, hogy könyveket, hangoskönyveket hallgasan illetve az idősebbek olvassanak is már. Leginkább arra törekszenek, hogy olyan történetekekt nyújtsanak melyek két nyelven (az anyanyelven és norvégul) is élvezhetők. Egyszerre szolgálják így az anyanyelvi készségfejlesztést, s a kommunikációs készségek fejlesztését a többségi társadalommal. Ezt azonban ennyiféle nyelvnél nem egyszerű megoldani sem humán sem pénzügyi erőforrásokkal.
Két cikk is foglalkozik egy igen érdekes könyvtári szegmenssel a börtönkönyvtárakkal. Az egyik norvég a másik pedig svéd szemszögből. Svédországban egy olyan kísérlet indult, mely úgy próbálja elmélyíteni a börtönbüntetésüket töltő apák és kisgyerekeik kapcsolatát, hogy mesedélutánokat szerveznek számukra. Ez egyaránt jót tesz az apák lelkiállapotának, valamint a gyermekeik fejlődésének is. Hiszen az apa mégis jelen tud lenni az életükben mégha kicsit sajátos de emlékezetes módon is. Norvégiában pedig arra születnek tervek, hogy a börtönkönyvtárak fejlesztésével s a hozzájuk kötődő kulturális irodalmi tevékenységekkel (beszélgetések, rendezvények, olvasókörök), hogy lehet olyan szociális hálózati kapcsolatokat építeni, mely elviselhetőbbé teszi a benti életet, illetve a könyvtár által közvetített ismeretek, szocializációs készségek révén reményt ad a szabadulás utáni újrakezdésre jobb minőségű életviteli minták mentén.
A helyi társadalom és az új könyvtár tervezésének párbeszédébe visz új színt a blogolás Észak-Norvégiában. Egy 2010 augusztusáig működő blog minden mozzanatát végigköveti a tervezésnek, s szabad kommentálási lehetőséget nyújt az ott élő polgárok számára. A várostervezés folyamatában a blogok használata merőben új eszköz. Jól körülhatárolható célcsoportokat lehet vele elérni. Mélyíteni és szélesíteni is lehet a társadalmi párbeszédet, beépíteni az észrevételeket a tervezési folyamatba, hogy aztán valóban a magukénak érezzék majd az új épületet s a hozzá kötődő szolgáltatásokat.
Norvégiában és Svédországban a közúti fuvarozók szakszervezetei és a könyvtárosok összefogtak az aggasztó olvasáskultúrával bíró kamion és teherautósofőrök könyvtári ellátásának bővítésében. Hangoskönyvekkel szolgálnak nekik az útra, a sűrűn használt pihenőhelyeken pedig mini fiókkönyvtárakat hoznak létre, ahol újságok, könyvek, magazinok olvasására is lehetőség nyílik. Valamint ezekről a szolgáltatási pontokról lehet elvinni és visszahozni a hangoskönyveket.
Dániában Horsensben pedig városi könyvtár a város legnagyobb pékségében nyitott fiókkönyvtárat a cég és a szakszervezet támogatásával. Olyan emberekhez juttatják itt is el a kultúrát akiknek többsége egyébként soha be nem tette volna a lábát a könyvtárba. A könyvtárosok pedig izgalmas lehetőségként festik le, hogy kiválasszák a pékeknek megfelelő olvasmányokat filmeket, s elérjék azt, hogy szívesen látott vendégek legyenek kínálatukkal a szűkös ebédszünetekben. Megint csak oda lyukadunk ki, hogy ha a könyvtár ideálisan a teljes helyi célközönségét le akarja fedni, akkor nem állhat ölbe tett kézzel arra, hogy maguktól támad a pékekben vagy a kamionsofőrökben igény a könyvtárba járásra. odamennek hozzájuk és kiszolgálják, könyvtárhasználóvá teszik őket. Így kel új formában s valódi modern módon életre a régi munkahelyi és szakszervezeti könyvtárak szolgáltatói világa.
Jo Bing jogi informatika professzor külső szakemberként tekinti át a könyvtárakra leselkedő kihívásokat. Felhívja a figyelmet arra fejlődési folyamatra (melynek komoly szerzői jogi kihatásai vannak), hogy könyvek s egyéb dokumentumfajták fizikailag az intézmények egy szúk körében lesznek digitalizálásukat követően elérhetők. Ám épp a digitalizálás révén az eddigieknél jóval nagyobb választékot lehet nyújtani minden eddiginél szélesebb célközönség számára. Mi lesz azonban a könyvtárral mikor fontos funkciói kerülnek át a virtuális térbe-erre utal a cikk címe is (létezhet-e könyvtár épület nélkül?). A könyvtári reneszánsz azonban a cikk szerzőjének meglátása szerint nem csupán a sokszínű és potenciálisan bárkihez eljutó virtuális szolgáltatásokban ölt testet. A könyvtárépületekben a hagyományos könyvtári feldolgozó, gyűjtő, szolgáltató tevékenység mellett, sőt egyre inkább helyett a személyek és gondolatok fognak közös térben találkozni az olvasók és könyvek helyett. A könyvtáros pedig megbízható és közkedvelt kalauz lehet az információs dzsungelben nem csupán a személyes hitele által, hanem annak a mély tradíciókból fakadó tudásának köszönhetően mely az információ feldolgozásához a metaadat alapú kapcsolódási információk megtalálásához, valamint a minőség felmutatásához fűzi őt. A könyvtári szakma tehát eszerint reneszánsz előtt áll, de jórészt teljesen új formákban és környezetben fog megjelenni a speciális könyvtárosi tudás hasznosítása.
Hírlap és Folyóirat cikkmásolat ingyen a dán közkönyvtári hálózatból
Nagyon elhanyagoltam ezt a blogot ami nagyon méltatlan dolog. Néhányan lehet azt hitték, hogy talán megszűnt már, de szó sincs róla. Mostantól igyekszem nagyobb figyelmet fordítani rá. Meglehet néha rövidebbek lesznek a bejegyzések, de reményeim szerint nem telik el mintegy 2 hónap 2 egymást követő bejegyzés között.
S akkor áttérek a címben jelzett témára. A bibliotek.dk dán közkönyvtári portál új szolgáltatással gyarapodott. Bárki 80 oldal terjedelemig ingyen igényelhet folyóirat és cikkmásolatot a közkönyvtárak állományából. A rendelés többféle módon is kielégítésre kerülhet.A helyi (regionális) központi könyvtár akár papíralapon akár digitálisan elkészíti a másolatot a saját állományából. Viszont ezen felül bárki, akinek dán személyi száma van (amely szerepel a dán TB kártyán, de egyben könyvtári olvasójegyként is szolgál, megkapják a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek pl. Erasmusos egyetemisták is!), szabadon regisztráltathatja magát az aarhusi Állami és Egyetemi Könyvtár honlapján. Ezt követően digitális másolat rendelését leadhatja online is, válaszként pedig megkapja a letöltési linket ha kész a másolat. 80 oldalon felül egy csekély összeget (átszámolva kb 20 forintnyit oldalanként) kell fizetni oldalanként bakkártya segítségével, vagy átutalással.
Ugye a dán könyvtárügyet is utolérte a racionalizálás, már jóval a gazdasági válság kirobbanása előtt. Közigazgatási reformot hajtottak végre, s a könyvtári hálózat is komoly karcsúsításon esett át. Abban viszont teljes a konszenzus fenntartók és könyvtárak között, hogy az olvasókat ki kell szolgálni, minél változatosabb módokon, elvége miért is tartanák fent a könyvtárat, ha használata nem válik tömegek információs igényei kielégítésének eszközévé? Ez a folyóiratcikk másolati szolgáltatás pedig válság idején különösen felértékelődik. Hiszen az emberek kevesebb újságot, folyóirratot tudnak vásárolni, a könyvtárak jogszerűen kielégítik az információs igényt. A létező szükségletekre alapozódó szolgáltatást pedig a kistérségi önkormányzatok, mint fenntartók finanszírozzák . Ilyen egyszerűen is lehet ugye. A fájdalmas megszorítások mellett el lehet érni, hogy az emberek ne forduljanak el a könyvtártól, sőt egyre szívesebben használják azt. A legújabb SPLQ szám is nagyon jó példákat nyújt ehhez az északi országokból. A következő bejegyzésekben ezek közül is szemelgetek majd.
Biometrikus azonosítási kísérletek a Ringkøbingi könyvtárban
Dániában újabb érdekes kísérletbe fogtak. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a könyvtárak szerint egyre többen kölcsönöznek mások PIN-kóddal ellátott egészségügyi kártyájával (mely egyben az olvasójegy szerepét is betölti) s vesznek igénybe jogosulatlanul távoli szolgáltatásokat.
Erre válaszul Ringkøbing városának könyvtára elkezdett tesztelni egy ujjlenyomat és vizuális azonosítás kombinációján alapuló azonosítási rendszert, mely mögött matematikai algoritmusok állnak. Az ujjak bizonyos pontjairól vett minták kódolódnak át matematikai algoritmikus formulákká. A tesztben mintegy 750 felhasználó vesz önkéntes módon részt, a legidősebb résztvevő házaspár a 70-es éveiben jár. Biztonsági szintje a törvények kívánalmainak megfelelően eléri a rendőrségnél, vagy katonai szervezeteknél alkalmazott biometrikus azonosítási rendszerek szintjét. A tesztben részvevők tehát egy külön biometrikus terminálon azonosítják magukat kezüket ráhelyezve a leolvasó felületre, ahelyett hogy a hagyományos egészségügyi kártya+ PIN kód megoldást alkalmaznák. Ennek segítségével tudnak fénymásolni, könyvtári PC-t lefoglalni, kölcsönözni stb. A kísérlet mögött annak a vizsgálata is meghúzódik, hogy a nyitvatartási időn túlnyúló önkiszolgáló könyvtári funkciókat mennyire lehet sikeresen a biometrikus azonosítással párosítani (ugyanebben a kistérségben zajlott le a gjerni önkiszolgáló kísérlet, melyről már korábban írtam). A könyvtári biometrikus kísérletek beilleszkednek a helyhatósági közigazgatás szolgáltatásait átfogó szélesebb körű kísérletezési tevékenységbe. Emellett tíz magáncégnél is kihelyezett biometrikus használati kísérletek zajlanak. A helyhatóság egy kisebb biometrikus kutatóközpontot állított fel e célból a Tudományügyi Minisztérium támogatásával. A projektről szóló hír itt jelent meg.
Olvasásnépszerűsítés északon- Északi könyvtári hét
Nemrégiben akadtam rá egy érdekes 1997 óta tartó kezdeményezésre, mely november 9. és 15. között zajlott le idén szerte az északi országokban és a Baltikumban az északi könyvtárosszövetségek szervezésében. Ebben az időszakban a könyvtárak egy közös kampány keretében mindenhol felolvasásokat, előadásokat szerveztek, kiállításokat rendeztek, hogy felhívják a figyelmet az északi történetmesélő közösségteremtő tradíciókra. Régen amikor minden elsötétült annyira, hogy jóformán dolgozni sem lehetett, az emberek gyertyákat gyújtottak és történeteket meséltek egymásnak. Erre utal a Kura skymning kifejezés, mely e hét svéd nyelvű elnevezése. Innen jött tehát az ötlet a gyertyafényes rendezvényekhez, könyvtárakban, iskolákban és egyéb helyeken. Az idei év tematikája az északi táj, az országok és az emberek együttélésének harmóniája volt. Felolvasási világcsúcskísérletre is sor került, egy finn írónő Eeva Kilpi új regényének ezernyi helyen történő egyidejű előadásával. November 9.-én és 10.-én pedig az óvodákban és iskolákban a korosztályi keretkehez illeszkedve kétféle műből olvastak fel. A kisebbeknek Gudrún Helgadóttir izlandi írónő képeskönyvéből (Flumbra – en islands troldemor) meséltek. A nagyobbaknak pedig Manu Saarens könyvének (Iqbhal Farooq og den sorte pjerrot azaz Ibqhal Farooq és a fekete papagáj) első fejezetét olvasták fel.
A kampány rendezványeihez illeszkedve új portál is nyílt könyvtárak, civil egyesületek és iskolák összefogásával. Ingyenesen lehetett rendelni segítségével a kampány szervezőitől plakátokat és képeslapokat. Ezen felül irodalmi és szervezési tippeket a helyi események megszervezéséhez. Az egész térség majd összes iskoláját és könyvtárát átfogó rendezvény nagyon jó példa a tradicionális alapú ám mégis modernül megszervezett olvasás és könyvtárnépszerűsítési kezdeményezésekhez.
az Északi könyvtári hétről először itt olvastam, majd itt, az említett portálon találtam egy angol nyelvű összefoglalót is
Retrospektív hírlapdigitalizálási projekt Dániában
A Dán Nemzeti Könyvtár és az Infomedia digitális tartalomszolgáltató cég nagyszabású hírlapdigitalizálási tevékenységbe fog, adja hírül a Danmarks Biblioteker szakfolyóirat. Számunkra azért is lehet érdekes, mert a magán és közszféra együttműködéséről van szó, s nálunk is PPP konstrukcióban képzelik el a digitalizálási projektek megvalósítását.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ki mivel száll be a munkába? Az Infomedia Dánia legjelentősebb elektronikus hírlap és folyóiratadatbázisával és archívumával rendelkezik. Ebből kifolyólag rendelkezésére áll a nagytömegű digitalizálás infrastruktúrája (technikai és szellemi értelemben egyaránt), s önálló szolgáltatói platformmal is bír. Szakértői az adatbázisok és a képalapú dokumentumok különféle konverziós műveleteinek, elektronikus szolgáltatási módjainak is. A Dán Nemzeti Könyvtár (mely egyben a Koppenhágai Egyetem könyvtára is) pedig birtokában van a teljes igen nagy történeti értékű hírlaparchívumnak (részben mikrofilmen, részben az eredeti példányok révén). A hírlapkiadói konszernek tulajdonában álló Infomedia kereskedelmi potenciálja találkozik tehát a digitalizálandó tartalmat birtokló könyvtár digitális formátumú hosszútávú megőrzési igényével és szolgáltatási kötelezettségével.
A projekt célja mintegy 11 millió újságoldal digitalizálása ami 11 országos napilap és 11 regionális orgánum teljes terjedelmű feldolgozását jelenti az első megjelent számtól napjainkig. A költségek mintegy 58 millió koronára rúgnak, melynek egy részét állami forrásokból, másik részét piaci forrásokból teremtik elő. Utóbbi rész a bedigitalizált archívumra alapozandó különféle tartalomszolgáltatási produktumok révén fog megtérülni az Infomedia számára. A folyóiratkincshez azonban a könyvtárakon és oktatási intézményeken keresztül teljesszövegűen ingyen lehet majd hozzáférni. Ugyanez vonatkozik bárki számára az 1900 előtti anyag esetében. Az 1900 után kiadott hírlapok cikkeinek összefoglalóihoz és kisméretű előnézeti képeihez is bárki hozzáférhet majd bárhonnan ingyen, a teljes cikkek olvasásáért kell majd egy csekély összeget fizetni A digitalizálás időtartamát mintegy 2-3 évre becsülik, a legfejlettebb technológia használatával. A nehézségek sem lebecsülendők, ebből a cikk csupán egy fontosabb tényezőt a gót betűs dánnal írt évfolyamok feldolgozását emeli ki.
A projekt lezárultával mindnesetre új kincsestár nyílhat meg az újságírók, sajtótörténészak, helytröténészek, egyetemi hallgatók előtt, s voltaképp bármely érdeklődő számára. A helyi események s a nagyobb forradalmi jellegű események, természeti katasztrófák stb. lokális szemszögű feldolgozása értékes mikrotörténeti szemléletű adalékokkal gazdagíthatja a dán történetírást.
A többé kevésbé könyvmentes gyermekkönyvtár
Az SPLQ legfrissebb számát a gyermekek könyvárhasználatának, a fiatal generáció és a könyvtár viszonyának szenteli. Ebben találtam egy olyan cikket, melyet egy aalborgi könyvtáros írt, s igen provokatívan fog hangzani számos régi vágású könyvtáros és olvasásfejlesztésben érdekelt szakember számára. Az aalborgi városi könyvtár központi könyvtára ugyanis a gyermekek sokoldalú készségfejlesztésének támogatását, az újfajta információs eszközök bemutatásást, elfogadtatását tűzik ki célul egy kísérleti projekt keretében, mely 2007 februárjától 2008 október végéig zajlik. A pénzügyi hátteret a Közkönyvtárak és Iskolai Könyvtárak Fejlesztési Alapja nyújtja. Leszögezik, hogy a hagyományos könyvek mutogatása, a bennük lévő értékek felmutatása már messze nem elég a felnövekvő generációk számára. A könyvtárnak alkalmazkodnia kell az inger és információgazdag környezethez. Keretet kell nyújtania ahhoz, hogy a gyermekek interpretálni tudják a maguk számára az őket körülvevő világot, s ablakot kell nyitnia e az őket körülölelő külső környezet felfedezéséhez. A cél eléréséhez teljesen átrendezték a gyermekkönyvtári tereket. A könyvek jó része (90%-a), a pincében lévő szabadpolcokra került, hogy tér nyíljon a gyermekeket aktív cselekvésre ösztönző mediációs tevékenységek számára. A könyvek mellé play station játékok, zene és dvd-k kerülnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek nem csupán passzívan sorakoznak a polcokon, hanem a könyvtáros és a gyermekek által közösen kitalált cselekvési formákban hasznosulnak, kelnek életre a könyvekkel együtt. A fizikai tereket a városi színház, az IKEA és egyéb helyi partnerek részvételével alakították ki, könnyen átrendezhető módon a változatos tevékenységek számára. Olyan szobákat alakítottak ki, amelyek bizonyos dokumentumokon keresztül új cselekvéses kulturális formákra csábítanak a gyermekek és a könyvtáros segítségével. Van virtuális játékszoba, ahol életkor és fejlettség szerint kategorizált játékokkal játszhatnak, s szörfözhetnek az interneten (megfelelő segítséggel és felügyelettel). Van egy laboratóriumnak nevezett tudomány szobája, tankönyvekkel, dvd-vel, s egyéb oktatástechnológiai prezentációs anyagokkal melyekkel például a hétköznapi időjárási jelenségeket, vagy a szélsőséges természeti katasztrófákat is modellezni lehet a gyermekek számára. A házifeladatírást segítő, házifeladat kávézónak nevezett, számítógéppel,printerrel, szkennerrel felszerelt tér is itt kap helyet. Természetesen a hagyományos könyvek világa sem tűnik el, a kicsiket csendes pihenésre, olvasásra csábító olvasóterem várja, életkor és érdeklődési területek szerint válogatott olvasnivalóval, ajánló kiállításokkal, kényelmes fotelekkel. A legkissebb 0-7 éves korosztály számára a könyvtári óvodai szoba közös játékra, hangos olvasásra s egyéb tevékenységekre ad lehetőséget. A multimédiateremben a hanganyagok illetve a filmek élvezetére nyílik egymástól lehatárolt terekben lehetőség. A gyermekkönyvtárba való belépéskor az első szoba pedig egy olyan kiállítótér ahol megjelenik az összes szoba kínálatának ízelítője, s mintegy rendszerbe foglalja a szolgáltatások bemutatásával a gyermekkönyvtár kínálatát, a többi terembe szabadon átvihető közös eszközöket kínál. Ebben a közös térben illetve az egyes szobákban rendkívül változatos közösségi élet zajlik. Van olvasóklub, ahol gyermekek és könyvtárosok versengenek játékosan az irodalom világában. Emellett fiús játékok klubja, manga rajzoló klub is a kínálatban szerepel. Igen fontos, hogy a bevándorló gyerekek a Dán Menekültügyi Tanács szakembereinek segítségével segítséget kapnak a házifeladataik elkészítése során felmerülő speciális problémáik megoldásához. Hiába, az integrációt és a társadalmi szocializációt nem lehet elég korán kezdeni! A könyvtár emellett változatos eseményeket szervez, lelehtővé téve, hogy szembetalálkozzanak a sokszínű, sokdimenziójú kulturális világgal, mely körülveszi őket. Ilyen pl. az életkorok szerinti internettanfolyam, filmes este, költészeti kávéház, a kézműves hobbyk gyakorlását segítő workshopok, énekverseny, ifjú szerzők és szónokok versenye, minikoncertek, speciális szakmák képviselőinek (pl. rendőr, állatgondozó) látogatása, melyet kihasználva az ő segítségükkel bemutatásra kerül a vonatkozó gyerekekhez szóló szakirodalom is. A külső partnerek bevonása egyrészt lehetővé teszi a módszertani segítséget (pl. az egyetemi játékkal, tanítással foglalkozó kutatóműhelyek), másrészt külső helyszínek bevonására ad lehetőséget (pl. mozi, színház, Universitarium csarnok). A projekt során összesen 58 különféle esemény, tevékenység zajlott, vagy zajlik le mintegy 20 partner bevonásával. November 20-án pedig szakmai konferencián mutatják be a többi érdeklődő gyermekkönyvtár számára élményeiket, tapasztalataikat. Az újabb kísérleti projekt tehát a dán gyermekkönyvtárak átformálásának első lépése, melynek iránya egyértelmű. A könyvtár élményszerűen fogja meg a gyermekeket, fiatalokat, aktív sokoldalú szocializációs, oktatási, ismeretterjesztő, személyiségfejlesztő funkciókat vállalva fel, ahelyett, hogy elefántcsonttoronyba zárkózna, s a változó világ új és új jelenségein siránkozna…
A projektmenedzserrel interjú is készült, melyet itt találnak meg angolul a kedves olvasók.
Web 2-es szolgáltatások dán könyvtári környezetben
Stine Staunsager Larsen és Thor Dekov Buur könyvtári stratégiai tervezéssel foglakozó szakemberek összegzik, hogy a könyvtárak milyen módszerekkel reagálhatnak a változó felhasználói szokásokra és igényekre (melyek fő webes hajtóerejeként ők konkrétan Google-t és az Amazon-t nevezik meg). Az egyik kulcskompetencia a könyvtárak részéről az új közösségi alapú virtuális média információinak kezelése és közvetítése. A másik pedig egy sajátos konvertálási folyamat, mely a könyvtári kommunikáció új formái felé való fordulást, a felhasználókkal való eredményes kommunikációt alapozza meg.
S most akkor következnek a szerzők által felsorolt konkrét példák. Az első háromban a könyvtárak kínálnak szolgáltatásokat felhasználóik aktív bekapcsolódásában bízva, míg a 4. és 5. esetben konkrét web2-es felhasználói tapasztalatok megszerzéséről, felméréséről van szó:
1. Az Albertslundi könyvtár zenei könyvtáros hírblogot indított. A felhasználók szabadon kommentálhatják a bejegyzéseket. A könyvtárosok pedig ahol csak lehet linkeket helyeznek ki a bejegyzésekről (a blogomon is már emlegetett) netmusik online zenei könyvtári kölcsönzéses szolgáltatás vonatkozó tételei felé.
2. A Bibstream.dk könyvtárak közös összefogásával egyfajta alternatív YouTube-ot kínál a felhasználóknak, dán kisfilmekkel és dokumentumfilmekkel. Könnyen feltöltheti bárki ide is saját alkotását, címkézhet és véleményezhet kedvére. A könyvtár itt, mint a fiatal multimédiaművész tehetségek kibontakozásának közvetítője jelenik meg, nyilvánosságot adva alkotásaiknak s teret szolgáltatva közösséggé szerveződésükhöz is.
3. A SpørgOlivia.dk (AskOlivia.dk) gyermekek felé irányuló online tájékoztató szolgáltatást blogomban korábban megemlítettem már. A korábban leírtakhoz anyit tennék hozzá, hogy most már szabad az út arra is, hogy a kicsik egymás kérdéseit is megválaszolhatják. Ez utóbbi kiegészítő lehetőség még annyira új, hogy nincsenek még róla konkrét tapasztalatok, hogy mennyiben vált be.
4. A 23 Things nem csupán Dániában hanem Svédországban is nagy sikerrel futott mostanában. Ez egy amerikai modell északi implementálása. Célja a web2-es közösségi információs készségek és képességek elsajátíttatása azokkal akik nem rendelkeznek ezekkel, de nyitottak feléjük. A programhoz csatlakozóknak 12 héten keresztül 23 különféle feladatot adtak a könyvtárosok, megfelelő segédanyagokkal körítve, elsajáttítatva a konkrét online technológiák használatát (pl. Last FM. Flickr), valamint az online kollaboratív munka minden csínját-bínját is. Jól felhasználható volt ez könyvtáros szakmai körökben annak bizonyítására, hogy az új közösségi online szolgáltatási környezetek legitim lehetőségeket nyújtanak az információ és tudásközvetítésre. Az első tanfolyamot 3 könyvtár 600 résztvevője végezte el akik aztán újabb 30 könyvtár személyzete számára szerveztek tanfolyamot. Miután az egész kurzus a Creative Commons licensze alatt futott, így szabadon mindenki a saját környezetéhez hallgatói igényeihez alakíthatja a tematikát. Dániában a következő lépés a könyvtárosok után a szélesebb felhasználói körnek szolgáló tanfolyamok megszervezése, melyekhez nagy reményeket fűznek. Annál is inkább (s ezt a cikkhez kiegészítésül én teszem hozzá), mert Svédországban már túl vannak az első ilyen kísérleten a Stockholmi Városi Könyvtár révén. A tanfolyam végeztével az elvégzést bizonyító tanusítványokat egy fergeteges fővárosi buli keretében adták át a sikeres felhasználóknak. A magam részéről kíváncsian várom a dán kísérleteket is.
5. A mi könyvtárunk projekt Roskilde, Gentofte és Gladaxe könyvtárainak közös kísérlete volt a felhasználók véleményének bevonására a „felhasználók által vezérelt innováció” ideájának gyakorlati kipróbálására. Ez az üzleti világban már elterjedt módszer a felhasználói partnerségre alapozva járul hozzá a szolgáltatások teljesebbé tételéhez, melyből mindkét fél profitál. A projekt 2007 telén zajlott le. A felhasználók egy külön webhelyen regisztráltathatták magukat, majd ez követően megoszthatták gondolataikat egymással és a könyvtárosokkal a jövő könyvtáráról. Bárki szabadon kommentálhatta, kiegészíthette, értékelhette mások hozzászólását így értékes dialógus alakult ki a felhasználókkal. A címkézés és értékelési űrlap segítségével ki lehetett választani a legjobb ideákat a beérkezettek közül. Érdekes volt ez a kísérlet annak felmérésére, hogy a felhasználók mennyire hajlandók megosztani tapasztalataikat másokkal illetve közösen alakítgatni, szintetizálni azokat valamilyen irányba együttműködve más felhasználókal és könyvtárosokkal. (Érdekes megfigyelni, hogy itt is mennyire a személyes dimenzió kerül előtérbe, ahogyan arról már az előző bejegyzésben is szó esett). A projekt tapasztalatait mostanában értékelik ki. Az máris látható viszont, hogy rengeteg hasznos észrevétel érkezett be, amelyeket igen érdemes implemetálni s ez abba az irányba mutat, hogy a webes közösségi technológiák döntő tényezőként vehetőek számításba a későbbi fejlesztések során. A legtöbb javaslat a jelenlegi könyvtári alapkoncepciók újfajta formálásának irányába mutatott, mindent felforgató radikális gondolatokkal csak egy könnyen behatárolható csekély létszámú felhasználói kör állt elő.
A szerzők a web2-es technológiák felé való könyvtári nyitottság konstatálásán túl néhány egyéb tanulsággal szolgálnak még. Ez az újfajta közösségi központú média radikálisan szakít a hagyományos könyvtáros szemlélettel. A remix web2-es a könyvtárakba is beszivárgó kultúra teljesen természetesen kezeli, hogy az egyes rendszerek nyitottak adatok küldésére, fogadására és feldolgozására más rendszerekkel együttműködve. Ez az adatok és rendszerek szoros ellenőrzésére hivatott tradicionális könyvtári világtól idegen. A tradicionális tájékoztatás csupán a fizikai állományra koncentrál, illetve a statikus webes tartalomra. Ebbe az új digitális szociális környezetbe nem nagyon igyekeztek idáig információkezelő szoftvereket fejleszteni. A harmadik kihívás pedig a felhasználókkal való szoros kapcsolat. Úgy kell megjelennie a könyvtáraknak, hogy a digitális bennszülöttek is természetes és releváns segítségül fogadják el. Ezek a felhasználók ráadásul közvetlen hatással vannak már ma is az összes könyvtári munkafolyamatra. A felhasználók által generált információmennyiség olyan szintet ért el, amit nem lehet többé ignorálni.
A dániai tapasztalatok tehát az új webkettes technológiák könyvtári használata tekintetében döntően pozitívak, ez azonban nem ösztönözhet megelégedettségre, ugyanezzel a lendülettel kell tovább haladni.
Önkiszolgáló fiókkönyvtár kísérleti projekt a dániai Gjernben
Újabb ízelítő következik abból, hogy az innovatív jellegű könyvtárpolitika milyen kísérletekhez adhat szakmai támogatást:
A dániai Silkeborg városának Gjernben lévő fiókkönyvtárának meg akarták hosszabbítani a nyitvatartását (felhasználói igény szerint) ám a munkaerőköltség növelése nélkül. A Dán Könyvtári Hatóság fejlesztési támogatási keretéből 635 ezer DKK támogatást nyertek el kísérleti projektjük realizálására. Partnerek voltak még a Cordura RFID chipfejlesztő cég, a TagVision (ami az RFID chipek könyvekbe való beültetésének megfelelő gyakorlatáról gondoskodott), s a Signalement.dk (amely a szolgáltatás designjáért volt felelős). Arról van szó, hogy RFID jeladókkal felcímkézték a teljes szabadpolcos állományt, így lehetővé vált a teljesen automata kölcsönzés és könyv visszavétel s persze a helybenhasználat a meghosszabbított nyitvatarási idejű fiókkönyvtárban. Chipkártyás olvasójegyet minden 16 éven felüli helyi lakos ingyenesen igényelhetett (persze ezt még a normál nyitvatartási időben).
Segítségképpen sík érintőképernyős terminált szereltek fel az olvasószolgálati térbe, ahol a normál nyitvatartási időn kívül, este 5-től 7-ig (pénteken délután 2-től 4-ig) lehetőség nyílt érintkezésbe lépni probléma esetén a központi könyvtár munkatársaival. Maga az önkiszolgáló fiókkönyvtári hosszabbított nyitvatartás hétköznapokon reggel 8-10 óra és este 17-22 óra közt érvényes, kivéve szerdát amikor egyébként zárva tart a könyvtár, ám önkiszolgáló módban aznap is 10-től 16 óráig igénybevehetők a helyi könyvtárost nem igénylő szolgáltatások és a kölcsönzés. A kísérleti időszak elején az érintőképernyős terminállal akadtak problémák, illetve ki kellett tapasztalni a főkönyvtárból online tájékoztatás szervezeti munka modelljét. A tapasztalatokról jelentés készült a Hatóság részére, az önkiszolgáló rendszer a kísérleti időszak letelte után is fennmaradt. Most azt vizsgálják, hogy milyen formában lehet a kísérlet tapasztalatait szélesebb könyvtári körre is átültetni.
Az átalakuló közkönyvtár mint holisztikus társadalmi közösségteremtő erő Dániában
A magyar-svéd szakmai napon elhangzott információk kiegészítéseként szánom a következőket, dán példák alapján. Amikor változó könyvtárról, szociális felelősségről, társadalmi funkcióról beszélünk, találunk már szektorokon átnyúló (a könyvtárak által katalizált) jelenleg már működő projekteket is. A Gellerup-projektről beszámol a Scandinavian Public Library Quarterly. A projekt saját weboldalán megtalálhatjuk azonban a talán még terjedelmesebb prezentációt, mely az idei IFLA konferencián hangzott el. Részletes ismertetésük szétfeszítené a blog műfaj terjedelmi kereteit. A felvázolt szervezeti és tevékenységi keretek mindenesetre önmagukért beszélnek. S az a kitétel is, mellyel az SPLQ-ban megjelent cikk zárul. A szerzők ugyanis azt remélik, hogy az általuk leírt projekt nem valami különlegesség. Általános standardjává válik az intenzív felhasználói közreműködésre alapozódó, holisztikus és innovatív szemléletmódú közkönyvtári létnek.