Ezeket a soraimat már Oslóból írom a szállásom nagyon kellemes helyen, parkos környezetben van, egy kollégium nyolcadik emeletén. Nagyon ügyelnek a biztonságra, külön kártya szolgál a házba, s a szobába való bejutásra. Nekem a tegnapi helyes működés után a házba beengedő kártya romlott el. Évfolyam és lakótársaim segítségével megoldottuk a problémát, feljutottam a tűzlépcsőn a szobám előterébe, majd a szobámba, s google voice-szal hívtam az ügyfélszolgálatot, ahol megerősítették, hogy elrontottak valamit a kártyán, de megesküdtek, hogy már jó lesz. Tegnap reklamálnom kellett még a vizesedő és penészes hűtőgép miatt, remélem hamar megcsinálják, s ha már a saját szobáinkat mi nekünk kell takarítanunk, adhattak volna hozzá eszközöket. Ezt leszámítva minden simán ment, csodálatos tájakon utaztunk keresztül Lipcse-Tarp (dán határ)-Aalborg-Frederikshavn-Göteborg (egy kompút)-Oslo útvonalon 5 nap alatt. Az egyetemen ma (igazából University College-Hoejskole, de miután phd-képzéssel a 16 ezer hallgatóval bír, széles képzési palettával, ezért főiskolának nem mondanám) üdvözöltek minket, vendégül láttak ebédre, majd a Nemzetközi Iroda külön nekünk tartott egy tájékoztatót, miután a többi nemzetközi diáknak szóló tájékoztató előadások alatt nekünk már óráink lesznek. Bemutatkoztak az oktatók, is a részletesebb ismerkedésre holnap reggel kilenctől kerül sor. Nagyon tetszett Ragnar Audunson úr bevezetője, melyben arról elmélkedett, hogy a kizárólagos igazságok hirdetése milyen veszélyt rejt magában a könyvtárosszakma kérdései kapcsán, ám tágabban értelmezve figyelmeztető jel erre Breivik szörnyű cselekedete is. Megkaptunk minden belépési kódot, elkészültek a diákigazolványaink, csak az aktív hallgatói jogviszonyt igazoló semester card-ra kell várni még kb. egy hetet. Mintegy két hét múlva lesz már norvég személyi számunk is, az EU-soknak be sem kell menni a rendőrségre tartózkodási engedélyért, mindent intéz a nemzetközi iroda. Csupán a személyi számot kell kérvényezni a tartózkodási kézhezvétele után személyesen, de arra külön nekünk jövő szombaton kinyit a hivatal… Szóval az élményeim alapvetően pozitívak, persze azt leszámítva, hogy Európa, sőt talán a világ legdrágább fővárosában tanulunk, különösen ami az élelmiszereket illeti, nagyon észnél kell lenni, hogy mikor mit eszik az ember. A szállásokat üzemeltető diákjóléti cég szerencsére éttermeket, büféket is üzemeltet a belváros-közeli kampuszon, de azokban napi jelleggel enni is elég drága mulatság. Mára ennyit, rendszeresen jelentkezem még. Kis nemzetközi társaságunkra tekintettel előfordulhat, hogy angol nyelvű bejegyzések is feltűnnek majd az oldalon, ezeket idő és energia hiányában nem fogom fordítani. A magyar nyelvű élménybeszámolók viszont maradnak.