Tegnapi vendégünkként az OSZK elektronikus könyvtári szolgáltatások osztályán Kees Teszelszkyt üdvözölhettük. Ő meglehetősen érdekes életutat járt be eddig is. Tanulmányait Hollandiában végezte, s ma is ott él. Eredetileg kora újkori magyar történelemmel, a szent korona történetével, holland-magyar kapcsolatokkal foglalkozó történész. Több monográfiája megtalálható a MEK-ben, többek között publikált a Századok folyóirat hasábjain, az OTKA által támogatott kutató volt Magyarországon, s így széleskörűen beágyazódott az itthoni történész szakmába is. Az OTTKA pályázat lejárta után viszont új kihívást kellett keresnie, ezért figyelme fokozatosan a történettudomány, az informatika illetve az információtudomány határterületeként formálódó webarchiválás felé fordult. Jelenleg a Holland Nemzeti Könyvtár kétfős webarchiváló csapatának oszlopos tagja. A vele folytatott beszélgetésben szóba került néhány általános dilemma a webarchiválás kapcsán, ezekről adok röviden áttekintést.
A webarchiválás, habár annak eredményei a későbbi korok számára kiemelt történeti jelentőséggel bír majd, meglehetősen alul értékelt a legtöbb európai országban még napjainkban is. A kulturális örökségünk, illetve a mindennapi élet kereteit ábrázoló hatalmas forráskincs ment már veszendőbe, illetve megy veszendőbe mostanság is a szemünk előtt a különféle internetes információforrások eltűnésével, átalakulásával. Ráadásul még ha bele is fogunk a kulturális örökség egyes fontosabb interneten megjelenő szeleteinek archiválásába akkor is könnyen belefuthatunk abba a csapdába, hogy a való online élet különféle szempontok szerint szűrt (illetve sok esetben szándékosan vagy akaratlanul is manipulált) interpretációit próbáljuk menteni az elsődleges online információforrások helyett. Hollandiában külön nehézség, hogy mivel soha sem volt cenzúra, illetve állami felügyelet a könyvkiadás felett ezért nem alakult ki a kötelespéldány szolgáltatásnak a szinte egész Európában megszokott rendszere a hagyományos dokumentumok esetében, ezzel szemben spontán módon szolgáltatják a kiadók a Holland Nemzeti Könyvtár számára a kiadványaikat. Így aztán persze nincs elektronikus kötelespéldány rendelet sem.
Másrészt viszont semmilyen nyilvánosan közzétett online anyagot nem lehet elmenteni a tartalomtulajdonos hozzájárulása nélkül. Így aztán a könyvtárak mozgástere meglehetősen szűkre szabott az általában Európában megszokottnál. Nem is álmodhatnak arról, hogy az Európában egyik leggazdagabb tartalmúnak tartott holland webtérről általános mentéseket csináljanak. S a szelektív mentések hatékonyságát is olykor igen beárnyékolja a tartalomtulajdonosok hozzájárulása.
Érdekes volt azt is hallani, hogy még egy holland típusú hatékony demokratikus alapú, a szakmaiságot tisztelő intézményrendszerben is mennyire az igazgató személyétől függ a Nemzeti Könyvtár működtetési irányvonala. Eltelt úgy nyolc év a kilencvenes évek végétől, hogy szinte semmiféle energiát nem fordítottak a digitális szolgáltatások fejlesztésére. Ez az aggasztó trend csak az új főigazgató érkezésével változott meg.
Egész Európára érvényes azonban, hogy jóval több pénz idő, energia jut a papíralapon már rendelkezésre álló kultúrkincs digitalizálásra, mint a már digitálisan született anyagok megőrzésére. Ami azért is aggasztó, mert ez utóbbiak ha elvesznek, akkor semmiféle formában nem lesznek már később fellelhetőek, visszaállíthatóak. Nagyon valószínű, hogy legalább egy fél évszázadnyi időszakot digitális középkorként fognak emlegetni később a történészek annyira kevés forrás fog rendelkezésre állni életünk különféle dimenzióiról az államigazgatástól kezdve a politikán és a kultúrán át a társadalmi élet különféle egyéb dimenzióiig. Sokkal inkább tudatosítanunk kellene magunkban a megőrzés kötelességét. (Persze számtalan olyan érzékeny, illetve szélsőséges akár gyűlöletkeltő tartalom is akad amelyet nem a szolgáltatás, hanem a későbbi kutatás céljából a jövőnek kell megőriznünk, hogy legyen tanulmányozható lenyomata az erkölcstelen, megbotránkoztató, illetve ordas, gyűlöletkeltő gondolatoknak is.) A technikai eszköztár pedig már adott ahhoz, hogy magánszemélyek, civil mozgalmak, hivatalos intézmények akár saját maguk is elkezdhessék menteni a saját tartalmaikat, illetve az általuk relevánsnak talált forrásokat. Hollandiában széleskörű intézményrendszer alakult már ki, amelyben a Holland Nemzeti Könyvtár személyi és anyagi erőforrásaiból adódóan erős koordináló szerepet játszik, mert egyetlen európai országban sem vállalhatja fel egyébként egy szimpla intézmény a teljes megőrzés felelősségét. Erre kell nekünk is odafigyelnünk, hogy az OSZK webarchiválási pilot projektje keretei között találjunk minél több olyan szövetséges intézményt, s egyéb társadalmi szereplőket akik osztozni tudnak velünk a digitális begyűjtés és megőrzés felelősségében.
Egy másikfajta komoly szakmai kérdés a webarchiválás kapcsán a begyűjtött anyagok hitelességének a kérdése. A learatott tartalom szinte egyetlen esetben sem fog száz százalékban megegyezni azzal, mint amit élőben a weben látunk, kivéve a nagyon régről megmaradt statikus weboldalakat. Egész Európában különös figyelmet kell fordítani olyan ajánlások kibocsátására amelyek olyan webprogramozási eszközök, eljárások alkalmazását ajánlják, amelyek révén a weboldalak saját tartalma szinte teljes egészében learathatóvá, megőrizhetővé válik. Másik súlyos kihívás a hitelesség kapcsán az Internet Archive gyakorlata akik hatalmas általános mentéseket csinálnak aztán az egyes weboldalakról sajátos mozaikokat jelenítenek meg. Az oldal egyik eleme lehet, hogy akár két héttel- egy hónappal előbb vagy később lett learatva mint a másik, s amit látunk, az úgy abban a formában soha nem jelent meg élőben a világhálón. Ezért is fontos a nemzeti könyvtárak és partnereik által az általuk kiválasztott tartalmi elemekről készített rendszeres mentés, ahol a teljes oldal összes menthető eleme rendszeresen a lehető leghitelesebb módon kerül tárolásra ahogyan az a weben megjelenik.
Újra tudatosodott bennünk, hogy a technikai és a szakmai kihívások egész Európában jórészt azonosak, rengeteget az egyes intézményekben felhalmozott rejtett szakmai tudás, amelyet csak intenzív nemzetközi szakmai kapcsolatok révén lehet felszínre hozni. Ezért is szeretne az OSZK csatlakozni az internet archiválásban érdekelt intézményeket (főleg nemzeti könyvtárakat, s egyéb közgyűjteményeket) tömörítő IIPC konzorciumhoz. Reméljük, hogy itthon is minél messzebbre jutunk majd e fontos szakmai területen. S jó lenne ha ehhez minél több segítőtársunk akadna.