A webarchiválás dilemmáiról holland-magyar szemmel

Tegnapi vendégünkként az OSZK elektronikus könyvtári szolgáltatások osztályán Kees Teszelszkyt üdvözölhettük. Ő meglehetősen érdekes életutat járt be eddig is. Tanulmányait Hollandiában végezte, s ma is ott él. Eredetileg kora újkori magyar történelemmel, a szent korona történetével, holland-magyar kapcsolatokkal foglalkozó történész. Több monográfiája megtalálható a MEK-ben, többek között publikált a Századok folyóirat hasábjain, az OTKA által támogatott kutató volt Magyarországon, s így széleskörűen beágyazódott az itthoni történész szakmába is. Az OTTKA pályázat lejárta után viszont új kihívást kellett keresnie, ezért figyelme fokozatosan a történettudomány, az informatika illetve az információtudomány határterületeként formálódó webarchiválás felé fordult. Jelenleg a Holland Nemzeti Könyvtár kétfős webarchiváló csapatának oszlopos tagja. A vele folytatott beszélgetésben szóba került néhány általános dilemma a webarchiválás kapcsán, ezekről adok röviden áttekintést.

A webarchiválás, habár annak eredményei a későbbi korok számára kiemelt történeti jelentőséggel bír majd, meglehetősen alul értékelt a legtöbb európai országban még napjainkban is. A kulturális örökségünk, illetve a mindennapi élet kereteit ábrázoló hatalmas forráskincs ment már veszendőbe, illetve megy veszendőbe mostanság is a szemünk előtt a különféle internetes információforrások eltűnésével, átalakulásával. Ráadásul még ha bele is fogunk a kulturális örökség egyes fontosabb interneten megjelenő szeleteinek archiválásába akkor is könnyen belefuthatunk abba a csapdába, hogy a való online élet különféle szempontok szerint szűrt (illetve sok esetben szándékosan vagy akaratlanul is manipulált) interpretációit próbáljuk menteni az elsődleges online információforrások helyett. Hollandiában külön nehézség, hogy mivel soha sem volt cenzúra, illetve állami felügyelet a könyvkiadás felett ezért nem alakult ki a kötelespéldány szolgáltatásnak a szinte egész Európában megszokott rendszere a hagyományos dokumentumok esetében, ezzel szemben spontán módon szolgáltatják a kiadók a Holland Nemzeti Könyvtár számára a kiadványaikat. Így aztán persze nincs elektronikus kötelespéldány rendelet sem.

Másrészt viszont semmilyen nyilvánosan közzétett online anyagot nem lehet elmenteni a tartalomtulajdonos hozzájárulása nélkül. Így aztán a könyvtárak mozgástere meglehetősen szűkre szabott az általában Európában megszokottnál. Nem is álmodhatnak arról, hogy az Európában egyik leggazdagabb tartalmúnak tartott holland webtérről általános mentéseket csináljanak. S a szelektív mentések hatékonyságát is olykor igen beárnyékolja a tartalomtulajdonosok hozzájárulása.

Érdekes volt azt is hallani, hogy még egy holland típusú hatékony demokratikus alapú, a szakmaiságot tisztelő intézményrendszerben is mennyire az igazgató személyétől függ a Nemzeti Könyvtár működtetési irányvonala. Eltelt úgy nyolc év a kilencvenes évek végétől, hogy szinte semmiféle energiát nem fordítottak a digitális szolgáltatások fejlesztésére. Ez az aggasztó trend csak az új főigazgató érkezésével változott meg.

Egész Európára érvényes azonban, hogy jóval több pénz idő, energia jut a papíralapon már rendelkezésre álló kultúrkincs digitalizálásra, mint a már digitálisan született anyagok megőrzésére. Ami azért is aggasztó, mert ez utóbbiak ha elvesznek, akkor semmiféle formában nem lesznek már később fellelhetőek, visszaállíthatóak. Nagyon valószínű, hogy legalább egy fél évszázadnyi időszakot digitális középkorként fognak emlegetni később a történészek annyira kevés forrás fog rendelkezésre állni életünk különféle dimenzióiról az államigazgatástól kezdve a politikán és a kultúrán át a társadalmi élet különféle egyéb dimenzióiig. Sokkal inkább tudatosítanunk kellene magunkban a megőrzés kötelességét. (Persze számtalan olyan érzékeny, illetve szélsőséges akár gyűlöletkeltő tartalom is akad amelyet nem a szolgáltatás, hanem a későbbi kutatás céljából a jövőnek kell megőriznünk, hogy legyen tanulmányozható lenyomata az erkölcstelen, megbotránkoztató, illetve ordas, gyűlöletkeltő gondolatoknak is.) A technikai eszköztár pedig már adott ahhoz, hogy magánszemélyek, civil mozgalmak, hivatalos intézmények akár saját maguk is elkezdhessék menteni a saját tartalmaikat, illetve az általuk relevánsnak talált forrásokat. Hollandiában széleskörű intézményrendszer alakult már ki, amelyben a Holland Nemzeti Könyvtár személyi és anyagi erőforrásaiból adódóan erős koordináló szerepet játszik, mert egyetlen európai országban sem vállalhatja fel egyébként egy szimpla intézmény a teljes megőrzés felelősségét. Erre kell nekünk is odafigyelnünk, hogy az OSZK webarchiválási pilot projektje keretei között találjunk minél több olyan szövetséges intézményt, s egyéb társadalmi szereplőket akik osztozni tudnak velünk a digitális begyűjtés és megőrzés felelősségében.

Egy másikfajta komoly szakmai kérdés a webarchiválás kapcsán a begyűjtött anyagok hitelességének a kérdése. A learatott tartalom szinte egyetlen esetben sem fog száz százalékban megegyezni azzal, mint amit élőben a weben látunk, kivéve a nagyon régről megmaradt statikus weboldalakat. Egész Európában különös figyelmet kell fordítani olyan ajánlások kibocsátására amelyek olyan webprogramozási eszközök, eljárások alkalmazását ajánlják, amelyek révén a weboldalak saját tartalma szinte teljes egészében learathatóvá, megőrizhetővé válik. Másik súlyos kihívás a hitelesség kapcsán az Internet Archive gyakorlata akik hatalmas általános mentéseket csinálnak aztán az egyes weboldalakról sajátos mozaikokat jelenítenek meg. Az oldal egyik eleme lehet, hogy akár két héttel- egy hónappal előbb vagy később lett learatva mint a másik, s amit látunk, az úgy abban a formában soha nem jelent meg élőben a világhálón. Ezért is fontos a nemzeti könyvtárak és partnereik által az általuk kiválasztott tartalmi elemekről készített rendszeres mentés, ahol a teljes oldal összes menthető eleme rendszeresen a lehető leghitelesebb módon kerül tárolásra ahogyan az a weben megjelenik.

Újra tudatosodott bennünk, hogy a technikai és a szakmai kihívások egész Európában jórészt azonosak, rengeteget az egyes intézményekben felhalmozott rejtett szakmai tudás, amelyet csak intenzív nemzetközi szakmai kapcsolatok révén lehet felszínre hozni. Ezért is szeretne az OSZK csatlakozni az internet archiválásban érdekelt intézményeket (főleg nemzeti könyvtárakat, s egyéb közgyűjteményeket) tömörítő IIPC konzorciumhoz. Reméljük, hogy itthon is minél messzebbre jutunk majd e fontos szakmai területen. S jó lenne ha ehhez minél több segítőtársunk akadna.

Helyzetkép mostanában – tervek a jövőre

Meglehetősen aktív publikációs tevékenységet fejtettem ki mostanában. Ebben a bejegyzésben ezekről az anyagokról adok számot. Ezt követően pedig a jövőbeni igen bíztató kilátásokról is ejtek néhány szót.
A 3K hasábjain az idei hatodik számban beszámoltam a Szakkönyvtári Seregszemle konferenciáról. Hamarosan megjelenik Virág Gabriella és Lendvay Miklós beszámolója a jasnái ILIDE konferencia idei kiadásáról, amelynek összeállításában szerkesztőként működtem közre. Korábban még az év elején összefoglalót adtam a BBC új, izgalmas tartalomszolgáltatási törekvéseiről, szövetségben a közgyűjteményi szférával. S a magyar résztvevőkkel együtt áttekintést adtam az idei tamperei Bobcatsss konferenciáról is.

A Könyvtári Figyelőben Horváth Ádámmal készítettünk a nyílt bibliográfiai adatok világáról egy átfogó összeállítást.

A TMT folyóirat az idei évtől kizárólag online megjelenésre váltott át. A tavalyi utolsó papíralapú számban jelent meg Simon Andrással, Bánki Zsolttal és Mészáros Tiborral közös cikkünk a név alapú besorolási rekordok kezeléséről a PIM adatbázisában. Idén tavasszal pedig skandináv e-könyv szolgáltatási modellekről adtam elő itthoni tanulságokkal, s ennek írásos változatát is a TMT hasábjain nyílott alkalmam megjelentetni.

A tavalyi zadari konferencia kapcsán pedig az itthoni könyvtárakban zajló szemantikus webes fejlesztésekről készítettem összefoglalást a Libellarium folyóirat számára.

Publikálás alatt áll egy összefoglaló előadásom a skandináv könyvtárakról, melyet az ELTE Skandinavisztika tanszék konferenciáján tavasszal tartottam, illetve Pozsonyban is jártam, ahol a Comenius Egyetem könyvtár tanszéke szervezett konferenciát az Egyetemi Könyvtárban, az ott tartott szemantikus webet és a könyvtári fejlesztéseket érintő előadásom lektorálás alatt áll.

Ősszel előadok majd a Coginfo konferencián Debrecenben e témakörben, illetve ha minden jól megy alkalmam lesz beszélni az OSZK új webarchiválási projektjéről is melyen jelenleg dolgozom. Az OSZK-ban most tartottunk egy belső előadást a Könyvtári Intézet munkatársai részére Drótos Lászlóval és Moldován Istvánnal együtt. Egyelőre próbamnetéseket végzünk a nyilvános könyvtárak jegyzékén szereplő könyvtárak honlapjairól, illetve az EPA-ban szereplő folyóiratok webhelyeiről. Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársainak máris sikerült segédkeznünk a külső támadás áldozatául esett honlapjuk helyreállításában a legutóbb elvégzett mentés révén.

Az év legnagyobb eseménye az IFLA konferencia lesz Wroclawban, külön szekcióval a webarchiválás témaköréről. Önkéntesként lesz alkalmam segíteni a rendezvény lebonyolítását, az MKE pályázati pénzből pedig a szállásköltségemet tudja fedezni, amiért ezúton is nagy köszönettel tartozom az egyesület vezetőinek. Nemrég a konferencia kapcsán rendezett tematikus szakmai napon Barátné Hajdu Ágnes elnökasszony érdekes információkat osztott meg az IFLA működéséről, a helyszínek, tisztviselők választásáról, a konferencia szervezése és megrendezése kapcsán felvetődő kihívásokról. Göteborgban a teljes rendezvényen hét éve tudtam utoljára részt venni, arról be is számoltam e blog kereti között. Lyonban pedig fiatal könyvtárosok által szervezett előrendezvényen volt alkalmam részt venni, akkor magán a konferencián sajnos nem. Igyekszem minél jobban megragadni majd azt a lehetőséget, hogy egy 300 fős önkéntes csapat tagja lehetek, s hogy minden bizonnyal páratlan nemzetközi kapcsolattartási, kapcsolatteremtési lehetőségek nyílnak meg előttem majd.

Az utóbbi három év történései

Jó régen nem találkoztunk, kedves olvasóim….

2014-től 2017 március végéig a Monguz Kft. munkatársaként a cég tartalomfejlesztéseivel, e-learning megoldásainak tartalomszerkesztési munkálataival foglalkoztam. Emellett nem volt se időm se energiám még blogbejegyzéseket is írogatni.

Azért nyitom meg újra a blogot, mert 2017. májustól újra az OSZK munkatársa vagyok, a webarchiválással foglalkozó csapat részeként. Egyelőre webkönyvtárosként az adminisztrátor munkatársammal együtt ketten foglalkozunk kizárólag a webarchiválás kísérleti projekttel, munkánkat pedig Drótos László hangolja össze. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a projekt honlapját. Rendszeresen frissül, naprakész képet ad arról, hogy hol tartunk éppen. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a honlap mellett is kicsit személyesebb hangon nagyobb publicitást adjunk e témakörnek, de természetesen szóba kerülnek majd a jól megszokott északi könyvtári témák, s minden egyéb, ami foglalkoztat. A Bobcatsss konferenciákon továbbra is lelkes előadó vagyok, az utóbbi években megfordultam Brnoban, Lyonban és Tamperében (az itteni beszámoló később jelenik majd meg a 3K nyilvános felületén, a 2017/2. számból jelenleg előfizetőknek érhető csupán el). A brünni konferencia tartalma azóta már nem is érhető el, erről szól a webarchiválási munkánk, hogy a világháló magyar szeletének értékes tartalmait el tudjuk menteni. Előadásaim a szemantikus webes dokumentumcsere szabványokra koncentráló PhD tanulmányaim kapcsán születtek. Tanulmányaim színtere a Debreceni Tudományegyetem Informatikai Tudományok Doktori Iskolája. Idén bekapcsolódtam rovatvezetőként a 3K szerkesztőségének munkájába is Béres Judit főszerkesztő felkérésének köszönhetően. A továbbiakban tehát időmtől, és energiáimtól függően persze, de igyekszem frissíteni a blog tartalmát újabb bejegyzésekkel. A legközelebb a miskolci vándorgyűlésen szerzett benyomásaimat foglalom majd össze. Közben majd frissítem a magamról szóló statikus információs oldalt is az aktuális információkkal.

Szubjektív összegzés az idei Vándorgyűlésről

Miskolc nagyon jó házigazda volt. A kampuszon könnyen elérhető távolságban a különféle egyetemi épületek a szállásoktól. A szervezők csupaszív segítőkészségét nagyon jó volt megtapasztalni. Sokat segített a bérelt különbusz, ami behozott minket a vasútállomásról a kampuszra. Az egyik legértékesebb program számomra, rögtön megérkezésem után az Avason található iskolai könyvtárak meglátogatása volt. A délutáni könyvtárlátogató túra pedig a városi és megyei könyvtárba, illetve a református műemlékkönyvtárba a könyvtárak felfedezése mellett jóízű eszmecserére adott lehetőséget néhány kollégával, s különösen a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban dolgozó Csikász Nagy Ágival, aki most kezdett el ismerkedni a Vándorgyűlések szakmai környezetével.

Az Avason tett kirándulás összes anyaga elérhető a Könyvtárostanárok Egyesületének honlapján. A jezsuita gimnázium könyvtárának meglátogatása mellett felmehettünk az épület tetején lévő csillagvizsgálóba is, s belenézhettünk szakavatott csillagász irányításával a profi iskolai távcsőbe. Olyan iskolát láttunk, ahol minden a fiatalok kényelmét szolgálja. Jól felszerelt könyvtár pazar gépteremmel, a kollégiumi közös helyiségek tele babzsákokkal könnyen átrendezhetően.

Megtekintettük az Avasi Gimnáziumot is, ahol igazi különlegesség, hogy csupán egy ajtóval elválasztva egymástól két különféle könyvtár fogadja látogatóit. Az iskolának szép galériás könyvtára van (ahol a könyvtári bútorok beszerzésekor azért kikérhették volna a könyvtárosok véleményét is…) az ajtó másik oldalán pedig a megyei-városi könyvtár avasi fiókkönyvtára található. Sok-sok programot szerveznek különféle generációk számra, mert ebben a városrészben a legkisebbek és a nyugdíjasok is nagy számban képviseltetik magukat.

Délután a városi-megyei könyvtárban főként a belső terek formálása, illetve a gyermekkönyvtári design tetszett, a református műemlékkönyvtárban pedig sok-sok értékes kötetet csodálhattunk meg.

A nyitó plenáris ülésnek a szokásos protokoll melletti elegáns mozzanata volt a múltba történő visszatekintés, az egyesület korábbi elnökei szakmai teljesítményének felidézése. Igen örültem csupaszív PhD témavezetőm Eszenyiné dr. Borbély Mária, illetve a szervezőcsapatot irányító, szinte végtelen energiával és jókedvvel bíró Espán Edina kitüntetésének.

Nagyon erős előadások voltak a kisplenáris ülésen, bánhatja aki lemaradt róluk.

Péterfalvi Attila, az Adatvédelmi és Információszabadság hatóság elnöke adott áttekintést a hamarosan bevezetésre kerülő egységes európai uniós adatvédelmi szabályozás kereteiről, mely a könyvtárak adatkezelési gyakorlatát is meghatározza majd a későbbiekben, bár rájuk közvetlen hatát keveset gyakorol majd.

Gerencsér Judit a Kúria könyvtárának vezetője, az MKE főtitkára pedig egy négyfős könyvtároscsapat dániai szakmai tanulmányútján keletkezett benyomásairól adott számot. E blog olvasói, főleg a régebbi bejegyzések révén bőven kaphattak már ízelítőt abból, hogy a dán könyvtári rendszer milyen hatékony és színes, az állampolgárok mindennapi boldogulását és kikapcsolódását segítő szolgáltatási kínálattal bír. Mindig örömömre szolgál, hogy újabb és újabb kollégák szereznek lehengerlő benyomásokat a skandináv országban. Jó lenne ha a magyar társadalmi környezetben is minél több dolgot át lehetne ültetni az ottani szolgáltatási szemléletből. Az itthonitól alapvetően eltérő szolgáltatásközpontú paradigma ugyanis a fő sikerük titka elsősorban, a megfelelő anyagiak rendelkezésre bocsátása enélkül semmit sem érne.

A délelőtti szekcióülések közül a jogi szekciót választottam mert itt sok szó esett a határontúli magyar könyvtárak munkáját segítő rendezvényekről, ösztöndíjprogramról, a nyugati magyarság írásos örökségét hazajuttatni segítő MIKES programról (OSZK-s kollégáim Dányi Éva és Maczelka Árpád révén). Haraszti Katalin összefoglalta az IFLA-HUN levelezőlista történetét. Moldován István pedig élénk figyelemmel kísért előadást tartott a webarchiválási projektünkről. Sajnos ezek után munkatársaim után sietve lemaradtam Rózsa Dávid a könyvtári statisztikai gyakorlat változásait taglaló előadásáról, de nagy érdeklődéssel várom majd a további fejleményeket.

Délután munkamegbeszélést tartottunk Drótos Lászlóéknál Miskolctapolcán, ezért a szekcióülésekről akkor elmaradtam, miként a záró plenárisról is. Így is teljesnek éreztem azonban a szakmai élményeket.

Pénteken privát kirándulást tettem Lillafüreden, ahol sok kollégával találkoztam össze, majd ellátogattam a miskolctapolcai barlangfürdőbe is. A városi-megyei könyvtár munkatársai lehetővé tették többünk számára, hogy ott hagyhassuk napközben a holmink náluk, amiért nagy-nagy köszönet jár. A visszaút is nagyon kellemesen telt könyvtáros társaságban. Miskolc turisztikai kártyakínálata, a letölthető pdf alapú kártyával s a QR kód használatával a mobil kijelzőről bemutatva mintaértékű kellene hogy legyen országos szinten is. 5600 ft.-ért megkaptam mindent ami egy egynapos kiránduláshoz kell: tömegközlekedést, kisvonatot, barlangtúrát, fürdőbelépőt együtt.

Jövőre Keszthely szuper helyszín lesz, reméljük sok-sok élménnyel leszünk ott is gazdagabbak s nem csak a Balaton közelségéből adódóan, bár az persze remek hozzáadott érték lesz a bájos s általam gyermekkoromtól kezdve olyannyira ismert zalai dombvidék hangulatához…