Lluís Anglada bevezető előadása a könyvtárak fejlődése és jövője kapcsán a 2014-es barcelonai Bobcatsss konferencián

Most amikor már a jövő évi brnoi rendezvény áll a középpontban, talán nem árt visszatekinteni az idei év eleji BOBCATSSS konferencia egyik bevezető előadására, mely nemrég jelent meg írásos formában. Véleményem szerint kulcsfontosságú gondolatokat foglamazott meg a könyvtár mint intézmény és a könyvtáros szakma jövőbeni funkciói kapcsán

Lluís Anglada a katalóniai egyetemi könyvtári konzorcium igazgatója négy főbb csomópont köré építette fel előadását, kronológiai szempontok szerint. Az első időszak az 1960-as 70-es évek világa, a második a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, ezt követik a 20.-21. század fordulójától a jelenig nyúló időszak, majd ebből kiindulva kitekintés a jövő felé.

Az 1960-as 70-es éveket egyfajta olyan időszakként jeelmezi amikor a fizikai alapú dokumentumhordozók köre kiszélesedik, s a dokumentumok tárolása kapcsán is új műszaki eszközök honosodnak meg. A könyvtár olyan fizikai tér, ahol információk széles köre lelhető fel ingyenesen, fenntartható módon, viszonylag alacsony működtetési költségek mellett.

A könyvtári automatizálás időszaka a számítógépek könyvtári megjelenésével az 1970-es évek elejétől hődít teret, s az 1980-as 90-es évek egymást követő fejlődési hullámaira egyértelműen a könyvtári informatika térhódítása nyomja rá a bélyegét. A folyamat főbb állomásai a nagy számítógépeket költséghatékonyan kihasználó nemzeti központok kialakítása, majd a személyi számítógépek térhódítása, ezzel párhuzamosan pedig a közös katalógusok, integrált könyvtári rendszerek, OPAC-ok megjelenése, majd a CD mint dokumentumtárolási médium gyors elterjedése, közös informatikai alapú könyvtári szolgáltatások megalapozása (például a könyvtárközi kölcsönzés számítógépesítése révén). A könyvtárak az új technológiák meghonosításának protagonistáivá váltak. A könyvtárak még az 1990-es évekre is sikeresen megőrizték információs monopóliumukat, viszont az informatika térhódítása nagyban megnövelte a szolgáltatási és a működési költségeket. A társadalmi pozíció megmarad tehát, de fenntarthatósági, szolgáltatás bővítési szempontból a növekvő költsége miatt már nem olyan rózsás a helyzet mint az ezt megelőző időszakban volt.

A 20.-21. század fordulóját,a napjainking nyúló kronológiai periódust határozza meg a szerző a digitalizálás koraként. A számítógépes világháló térhódításával a könyvtárak továbbra is proaktív módon igyekeznek a változások elébe menni, illetve követni a legfrissebb trendekkel, de számos lényeges kihívással szembesülnek ennek során. Pozitív változásként vetődik fel, hogy a könyvtári automatizálás, az online világ térhódításával a könyvtáros szakma újra tudja fogalmazni önmagát. A könyvtár mint fizikai tér az információhordozók tároló és szolgáltató helyéből egyre inkább társadalmi fórummá válik ahol az emberek egymással találkozva cserélnek információkat s élik társadalmi életüket. A könyvtárak olyan közösségi terekként szolgálnak, melyek segítenek abban, hogy megváltoztassák az emberek az életüket a könyvtár által nyújtott eszközök, szolgáltatások révén. Elkülönülnek egymástól a közkönyvtárakban a hagyományosabb csendes olvasást, kutatást, visszavonult elmélyülést szolgáló könyvtári terek, a zajos fórumként, s aktív csoportos tanulási térként szolgáló találkozóhelyektől. Gazdasági válságok esetében igen felértékelődik a könyvtárak fontossága mint szociális kohéziós erőforrások tere s mint non-profit információs közösségi tér. Az egyetemi és tudományos könyvtárak is jobban kinyílnak a felhasználóik felé különféle információközvetítő szolgáltatásokkal. Segítenek nekik kutatási eredményeik publikálásban, a nyílt hozzáférés ideája mentén gyűjtik és minden eddiginél hatékonyabban és széleskörűbben jelenítik meg az adott közösség tudományos eredményeit. Fő segítőtársaik ebben az újfajta perzisztens dokumentumazonosítást lehetővé tévő szabványok és a virtuális tárolást, feldolgozást és hozzáférést nyújtó repozitóriumok. Segítenek az adott kutatói közösség virtuális megjelenésének optimalizálásában. Digitalizálják a papíralapú kultúrkincset, digitális könyvtárakat hoznak létre. A hallgatók számára testreszabott szolgáltatásokat nyújtanak a tanulmányaik során felmerülő információkezelési igények kielégítésére, digitális műveltségi kompetenciáik fejlesztésére. Az új könyvtárosi szerepkörök megjelenése viszotn sajnos nem jelentette azt, hogy a könyvtár összes szolgáltatása, szervezeti önképe szolgáltatásközpontú módon megújult volna.

A felsorolt pozitív változások azonban kevéssé előnyös jellemzőkkel is bírnak. A könyvtárak információközvetítő szolgáltatásainak számos szegmense szinte láthatatlan, statisztikailag nehezen megfogható, ha összevetjük a korábbi időszakok állomány nagysággal és kölcsönzési statisztikákkal operáló világához képest. Miközben a könyvtárak társadalmi hasznossága nő, s különösen a közkönyvtárak igen fontos szerepept töltenek be a szociális kohézió erősítésében, addig a döntéshozóknak nehéz reális képet kapniuk arról, hogy miért tartsák szinten, illetve adott esetben növeljék is ezen intézmények finanszírozását. A szűkülő anyagi mozgástér közepette a könyvtárak kevesebb pénzből üzemeltetnek gazdagabb szolgáltatási portfoliót (köszönhetően az online hálózatos szolgáltatásoknak is). A további fejlesztések viszont plusz erőforrásokat igényelnek. A könyvtár párhuzamosan spórol pénzt, s működik hatékonyabban, miközben célközönsége kiszolgálásra újabb és újabb erőforrásokat is igényel! A könyvtárak információs monopóliuma a korábbi időszakokhoz képest megtört,használtságuk a szerző szerint mégis magas. Gond van azonban a könyvtárak imázsával, a technológiai innováció nem megfelelő szintű meghonosításával. Mindezen trendek figyelembe vételével a digitalizálás korában a könyvtárak szolgáltatás fejlesztési, fenntarthatósági szintje lefeleé tartó spirálba kerül.

A könyvtárakat érintő negatív kihívások közül még az alábbiakat emeli ki a szerző:

1. A dokumentumok digitális leírása még mindig nincs eléggé központosítva az intézmények között. Az lenne az ideális ha minden könyvről egy alap leírás készülne, s ez egészülne ki intézményi adatokkal. Ma még azonban a könyveket eltérő katalogizálási hagyományok szerint párhuzamosan katalogizálják számos esetben. 2. A könyvtári katalógusok és integrált rendszerek amilyen modernek voltak a 80-as 90-es években, olyam mértékben avultak el mára. A google generáció nem szeret sok helyen keresgélni információszegmensek után. Közös felületen, ergonomikus és személyre szabott információs szolgáltatásokat igényelnek a sok helyről kényelmetlenül összekalapozható információforrások helyett. 3. A könyvtárak nem teljesen tudják lekövetni napjaink társadalmi változásait. Tettenérhető ez a nyitvatartási idő rugalmatlanságában (legyen akkor nyitva a könyvtár sokáig amikor az embbrek felkeresnék, hétévégn és ünnepnapokon is !) illetve a közösségi hálózat alapú információs szolgáltatások nehézkes adaptálásában.

A jelenbe tekintve a szerző rámutat arra az ellentmondásra, hogy miközben a könyvtárak igyekeznek meghonosítani új információtechnológiai elemeket már évtizedek óta szolgáltatásaikban, s folyamatosan megújulnak a változó társadalmi, technológiai környezetben, addig az általános társadalmi imázsuk még mindig a hagyományos fizikai alapú információhordozók világához köti őket (könyvtár mint könyvraktár). Ez igen veszélyes tendencia akkor amikor az információ egyre inkább elválik annak fizikai hordozójától, s az azt megjelenítő hagyományos intézményi struktúráktól. ezzel párhuzamosan pedig számos hagyományos könyvtári szolgáltatás felé egyre csökken az érdeklődés.

A szerző szerint a könyvtári automatizálás nagy öregjei elkövették azt a hibát, hogy a könyvtárak imázsát továbbra is az információ és adat hordozásának eszköz és módszertani hátteréhez kötötték hozzá. Ehelyett a hangsúlynak a segítő, információközvetítő, szolgáltató funkciókra kellene helyeződnie, s kellett volna már régóta is. Felmerül a kérdés, hogy a jövőbe tekintve hogyan formálhatók fenntartható szolgáltatási modellek a könyvtárak számára? Ki tartja fenn és miért a könyvtárakat? A könyvtár egy olyan közvetítő, intézményi közeg a körülöttünk áramló információs világban mely segít hozzájutni a számunkra releváns és szükséges információhoz. Teljes információkezelő eszköztárával megkönnyíti életünket, arra kell törekednie, hogy szolgáltatásain keresztül újfajta pozitív kötődési mintákat alakíthasson ki a felhasználóiban. A felhasználónak el kell hinnie, át kell éreznie hogy a mindennapokban a könyvtár fontos és hasznos információs kalauza. Új készségekkel és képességekkel ruházza fel, segít a mindennapi életben való eligazodásban. Ha gazdasági válságban bajba kerül, itt találhat eszközöket, tanácsokat arra, hogy miképpen kezdje újra az életét. A könyvtár mind a fizikai, mind a virtuális térben s vonzó lehetőségeket nyújt mint fizikai és virtuális közösségi tér is ahol fel lehet töltődni, jó együtt lenni másokkal s sok mindenfélét lehet változatosan cselekedni. Ha ez a hozzáadott érték a vérévé válik újabb és újabb generációknak, attól lehet remélni azt, hogy a könyvtár percepiója megváltozik, létezése és szolgáltatásai fenntarthatóak maradnak. A könyvtár funkciójából és szolgáltatási ideájából adódóan nem bizonyos fajta információkat gyűjt mindenféle egyéni érdekek szerint, hanem adott földrajzi alapú és szakterületi hálózata révén gyűjt, feldolgoz és hozzáférhetővé tesz általánosan szinte minden információt tértől és időtől függetlenül a társadalom megbízásából.

Amennyiben a könyvtáros hasznos segítőtársként járul hozzá a felhasználók információs igényeinek különféle szempontú kielégítéséhez, az egész szervezet önképét az állományközpontúság helyett a szolgáltatásközpontúság hatja át, ilyen módon válhat fenntarthatóvá a könyvtár. Új felhasználói sztereotípiákra van szükség, ahol a könyvtáros az a fontos személy, a könyvtár pedig az a tér ahol az információ tudássá transzformálódik. A könyvtár nem az épületen és a könyvön alapul hanem az információ alapú tudásszerzést támogató és szolgáltató szerepkörökön. ebben a könyvtár nélkülözhetetlen társadalmi funkciójú intézmény lehet a jövőben is. Sajnos azonban ez nem fog így történni automatikusan! Ha nem sikerül a szakmának szemléletet váltania, megtalálnia íly módon ahelyét az információs univerzumban, új pozitív előítéletek mentén legitimálódnia a felhasználói által, akkor joggal aggódhatunk a könyvtárak jövőjéért! A szakmai paradigmaváltás saját magunk szakmai, intézményi önképe, s egy újfajta könyvtári, könyvtárosi percepció kisugárzása révén a szerző szerint bizony a maga teljességében nem zajlott még le…