A fenti témakörben jelent meg egy rövid szakmai tanulmány (sajnos online ingyen nem érhető el, én papíralapon kaptam meg) a Német Nemzeti Könyvtár munkatársának Lars G Svensonnak tollából, mely munkám során került a kezembe. Alapfelvetésként azt fogalmazza meg, hogy a web 2.0, könyvtár 2.0 problémakör elsősorban a közkönyvtárak és a tudományos (akadémiai-felsőoktatási szféra) könyvtárainak szintjén jelenik meg. Szintén alapfelvetés, hogy míg az említett szférákban jól körülhatárolható felhasználói célcsoportokkal van dolgunk, a nemzeti könyvtárak szintjén ez már koránt sincs így. A nemzeti könyvtárak (hagyományos módon) szolgáltatásaikkal inkább a könyvtári rendszer intézményes szereplői, mintsem a megfoghatatlan végfelhasználói célcsoportok felé orientálódnak A cikk alaptétele hogy ennek ellenére a nemzeti könyvtárak az új 2.0-ás felfogás lényeges koncepcióit adoptálták már sajátos közönségük számára, számos esetben online módon, de a világháló használata nélkül.
A bibliográfiai ellenőrzést mint nemzeti könyvtári alaptevékenységet például 2.0-ás tevékenységként fogja fel a szerző, ahol könyvtárosok közössége állít elő közösségi kooperáció útján bibliográfiai és authority rekordokat. Ennek kapcsán felteszi a kérdést, hogy ha nemzeti közös katalógust közösen szerkesztenek könyvtárosok eltérő fizikai helyekről, virtuális módon, katalógus klienseik és a z.39.50 szabvány segítségével, az miért nem minősül kevésbé közösségi tevékenységnek, mintha webböngészővel és HTTP szabvány segítségével tennék ugyanazt. Amennyiben szinte egyetlen még oly közösségi funkciókkal felszerelet OPAC sem támogatja az RSS révén importált katalógus és authority rekordokat, a nemzeti könyvtár miért adna erre módot? Erre az utóbbi kérdésre azt a választ adja Svensson, hogy tisztán könyvtáros nézőpontból egyértelmű a válasz. Másfelől azonban ezek iránt az adatok iránt egyre nagyobb az érdeklődés a könyvtári szférán kívüli kormányzati és ipari szféra részéről is! Itt viszont már nem elég a hagyományos könyvtárközi kommunikációs mód, hiszen e szervek fő problémája épp az, hogy a nemzeti könyvtárból jövő adatokat hogyan fogadják és integrálják saját munkafolymataikba és üzleti szoftver alkalmazásaikba. A Német Nemzeti Könyvtár bizony rákényszerült, hogy a subject heading adatait az ipari megrendelők által megrendelt módon nyújtsa át (merthogy azoknak volt gyakorlatuk az XML kezelésében és a web harvestelésben, de a z 39.50-nel nem tudtak mit kezdeni) új hidakat építve a hagyományos könyvtári világból az üzleti szféra felé.
A cikk fontos megállapítása az is, hogy új felhasználói célcsoportok bevonásának egyik titka az egyértelműen megfogalmazott, széles körben elterjedt szabványok konzisztenciája. Tehát a szabványok fejlesztése kulcsfontosságú nemzeti könyvtári alaptevékenységként értékelődik fel.
A következő témakör a katalógusok közösségi jellegűvé tétele és a kapcsolódó szabványok körül forog. A wiki használata, az OPAC-ok felvértezése közösségi technológiákkal a szerző felfogása szerint a nemzeti könyvtárak kapcsán helyben az adott intézmény csak egy jól meghatározott helyi felhasználói rétegének szólnak. Sokkal jobb útnak látja, ha egy nemzeti könyvtár ellátja olyan információkkal, technológiákkal a többi könyvtárat, mely lehetővé teszi nekik új 2.0-ás szolgáltatások implementálását.
Példaként azt hozza fel, hogy a címkézés, valamint a permalinkek használata alapesetben csak egy meghatározott helyi intézményi könyvtári katalógus használatát újítja meg, bővíti ki az FRBR szabvány modell item szintjén, de azt már nem teszi lehetővé, hogy a könyvtárak megoszzák kicseréljék, közösen kezeljék egymással a címkéket és kommentárokat. A nemzeti könyvtárak egyik fő feladatát abban látja, hogy az FRBR szabványos modellhez illeszkedve, olyan dokumentumazonosító eljárást (URI azonosítók) vegyenek használatba , mely biztosítja az FRBR modell összes szintjén az összefűzött azonosítást, a szerves kapcsolódást a rekordok és a dokumentumok megjelenítési szintjei közt. A gyakorlatban a kutató aki a szöveg specifikus részleteiről ír, ezen azonosítót használva a work (mű) szintjén mozog. Aki fordításokat hasonlít össze az az expression (megjelenés) szintjén tűnik fel, míg a kritikus a manifesztáció szintjén az adott kiadást vizsgálja. Az irodalomjegyzéket összeállító oktató az expression, vagy manifestation szintet egyaránt használhatja, attól függően hogy fontos -e számára pl. a konzisztens oldalszámozás. A nemzeti könyvtári katalógus egy újfajta authority forrásként lenne használható egy ország teljes irodalmi és tudományos dokumentumtermése kapcsán lehetővé téve bármely könyvtár számára az összehasonlítást és az annotálást. A manifesztációs szinten megjelenő OPAC-címkézés támogatása megadná a könyvtárközi címkézés lehetőségét is. A könyvtárak nem csupán a specifikus biliográfiai rekord (a könyvtárosok és a felhasználók által adott) címkéit cserélhetnék ki, hanem az aktuális kiadású és megjelenésű könyvre mutatókat is, a manifesztációra mutató azonosító segítségével. A globális kapcsolat megteremtése a bibliográfiai rekordok a felhasználói vélemények, kiadói adatok és citációs adatbázisok közt a hálózati effektus révén, igen nagy hozzáadott értéket jelent a könyvtárak számára, miközben a webre szemantikusan igen gazdag könyvtári adattartalom töltődik fel.
Svensson a nemzeti könyvtárakat a könyvtári rendszer szíveként jellemzi, mint a bibliográfiai adatok előállítóit. A könyvtárosok kollektív intelligenciájára építve az egyre gazdagodó adattartalmakat régi és új módokon szolgáltatva, alapvető módon járulhatnak hozzá a szemantikus web fejlődéséhez, elterjedéséhez.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy az intézményi együttműködés szándékának elismerésén túl a siker titka pont a hálózatos munka jellegén keresztül, az egyes könyvtárosok közti intézményi és globális hálózatos térben zajló személyes együttműködésen, közös munkán fog múlni.
Web 2-es szolgáltatások dán könyvtári környezetben
Stine Staunsager Larsen és Thor Dekov Buur könyvtári stratégiai tervezéssel foglakozó szakemberek összegzik, hogy a könyvtárak milyen módszerekkel reagálhatnak a változó felhasználói szokásokra és igényekre (melyek fő webes hajtóerejeként ők konkrétan Google-t és az Amazon-t nevezik meg). Az egyik kulcskompetencia a könyvtárak részéről az új közösségi alapú virtuális média információinak kezelése és közvetítése. A másik pedig egy sajátos konvertálási folyamat, mely a könyvtári kommunikáció új formái felé való fordulást, a felhasználókkal való eredményes kommunikációt alapozza meg.
S most akkor következnek a szerzők által felsorolt konkrét példák. Az első háromban a könyvtárak kínálnak szolgáltatásokat felhasználóik aktív bekapcsolódásában bízva, míg a 4. és 5. esetben konkrét web2-es felhasználói tapasztalatok megszerzéséről, felméréséről van szó:
1. Az Albertslundi könyvtár zenei könyvtáros hírblogot indított. A felhasználók szabadon kommentálhatják a bejegyzéseket. A könyvtárosok pedig ahol csak lehet linkeket helyeznek ki a bejegyzésekről (a blogomon is már emlegetett) netmusik online zenei könyvtári kölcsönzéses szolgáltatás vonatkozó tételei felé.
2. A Bibstream.dk könyvtárak közös összefogásával egyfajta alternatív YouTube-ot kínál a felhasználóknak, dán kisfilmekkel és dokumentumfilmekkel. Könnyen feltöltheti bárki ide is saját alkotását, címkézhet és véleményezhet kedvére. A könyvtár itt, mint a fiatal multimédiaművész tehetségek kibontakozásának közvetítője jelenik meg, nyilvánosságot adva alkotásaiknak s teret szolgáltatva közösséggé szerveződésükhöz is.
3. A SpørgOlivia.dk (AskOlivia.dk) gyermekek felé irányuló online tájékoztató szolgáltatást blogomban korábban megemlítettem már. A korábban leírtakhoz anyit tennék hozzá, hogy most már szabad az út arra is, hogy a kicsik egymás kérdéseit is megválaszolhatják. Ez utóbbi kiegészítő lehetőség még annyira új, hogy nincsenek még róla konkrét tapasztalatok, hogy mennyiben vált be.
4. A 23 Things nem csupán Dániában hanem Svédországban is nagy sikerrel futott mostanában. Ez egy amerikai modell északi implementálása. Célja a web2-es közösségi információs készségek és képességek elsajátíttatása azokkal akik nem rendelkeznek ezekkel, de nyitottak feléjük. A programhoz csatlakozóknak 12 héten keresztül 23 különféle feladatot adtak a könyvtárosok, megfelelő segédanyagokkal körítve, elsajáttítatva a konkrét online technológiák használatát (pl. Last FM. Flickr), valamint az online kollaboratív munka minden csínját-bínját is. Jól felhasználható volt ez könyvtáros szakmai körökben annak bizonyítására, hogy az új közösségi online szolgáltatási környezetek legitim lehetőségeket nyújtanak az információ és tudásközvetítésre. Az első tanfolyamot 3 könyvtár 600 résztvevője végezte el akik aztán újabb 30 könyvtár személyzete számára szerveztek tanfolyamot. Miután az egész kurzus a Creative Commons licensze alatt futott, így szabadon mindenki a saját környezetéhez hallgatói igényeihez alakíthatja a tematikát. Dániában a következő lépés a könyvtárosok után a szélesebb felhasználói körnek szolgáló tanfolyamok megszervezése, melyekhez nagy reményeket fűznek. Annál is inkább (s ezt a cikkhez kiegészítésül én teszem hozzá), mert Svédországban már túl vannak az első ilyen kísérleten a Stockholmi Városi Könyvtár révén. A tanfolyam végeztével az elvégzést bizonyító tanusítványokat egy fergeteges fővárosi buli keretében adták át a sikeres felhasználóknak. A magam részéről kíváncsian várom a dán kísérleteket is.
5. A mi könyvtárunk projekt Roskilde, Gentofte és Gladaxe könyvtárainak közös kísérlete volt a felhasználók véleményének bevonására a „felhasználók által vezérelt innováció” ideájának gyakorlati kipróbálására. Ez az üzleti világban már elterjedt módszer a felhasználói partnerségre alapozva járul hozzá a szolgáltatások teljesebbé tételéhez, melyből mindkét fél profitál. A projekt 2007 telén zajlott le. A felhasználók egy külön webhelyen regisztráltathatták magukat, majd ez követően megoszthatták gondolataikat egymással és a könyvtárosokkal a jövő könyvtáráról. Bárki szabadon kommentálhatta, kiegészíthette, értékelhette mások hozzászólását így értékes dialógus alakult ki a felhasználókkal. A címkézés és értékelési űrlap segítségével ki lehetett választani a legjobb ideákat a beérkezettek közül. Érdekes volt ez a kísérlet annak felmérésére, hogy a felhasználók mennyire hajlandók megosztani tapasztalataikat másokkal illetve közösen alakítgatni, szintetizálni azokat valamilyen irányba együttműködve más felhasználókal és könyvtárosokkal. (Érdekes megfigyelni, hogy itt is mennyire a személyes dimenzió kerül előtérbe, ahogyan arról már az előző bejegyzésben is szó esett). A projekt tapasztalatait mostanában értékelik ki. Az máris látható viszont, hogy rengeteg hasznos észrevétel érkezett be, amelyeket igen érdemes implemetálni s ez abba az irányba mutat, hogy a webes közösségi technológiák döntő tényezőként vehetőek számításba a későbbi fejlesztések során. A legtöbb javaslat a jelenlegi könyvtári alapkoncepciók újfajta formálásának irányába mutatott, mindent felforgató radikális gondolatokkal csak egy könnyen behatárolható csekély létszámú felhasználói kör állt elő.
A szerzők a web2-es technológiák felé való könyvtári nyitottság konstatálásán túl néhány egyéb tanulsággal szolgálnak még. Ez az újfajta közösségi központú média radikálisan szakít a hagyományos könyvtáros szemlélettel. A remix web2-es a könyvtárakba is beszivárgó kultúra teljesen természetesen kezeli, hogy az egyes rendszerek nyitottak adatok küldésére, fogadására és feldolgozására más rendszerekkel együttműködve. Ez az adatok és rendszerek szoros ellenőrzésére hivatott tradicionális könyvtári világtól idegen. A tradicionális tájékoztatás csupán a fizikai állományra koncentrál, illetve a statikus webes tartalomra. Ebbe az új digitális szociális környezetbe nem nagyon igyekeztek idáig információkezelő szoftvereket fejleszteni. A harmadik kihívás pedig a felhasználókkal való szoros kapcsolat. Úgy kell megjelennie a könyvtáraknak, hogy a digitális bennszülöttek is természetes és releváns segítségül fogadják el. Ezek a felhasználók ráadásul közvetlen hatással vannak már ma is az összes könyvtári munkafolyamatra. A felhasználók által generált információmennyiség olyan szintet ért el, amit nem lehet többé ignorálni.
A dániai tapasztalatok tehát az új webkettes technológiák könyvtári használata tekintetében döntően pozitívak, ez azonban nem ösztönözhet megelégedettségre, ugyanezzel a lendülettel kell tovább haladni.
Facebook és a könyvtárak avagy a hangsúly a könyvtáros személyén s nem az intézményen van
Az SPLQ legújabb számában Anna-Stina Axelsson stockholmi könyvtáros a Facebook közösségi szolgáltatás könyvtári relevanciájának kérdéskörét járja körül. A szolgáltatásnak globálisan mintegy 67 millió felhasználója van. Norvégiában a lakosság majd negyede(!) Facebook használó, de Svédországban is túllépte a felhasználók száma az 1 milliós határt. A Facebook első látásra piaci alapú marketingeszközként jelenik meg a könyvtárak számára, azon eszközök, módszerek között, amelyek a használói célcsoport minél szélesebb körű becsatornázására irányulnak. A Facebookon baráti társaságok nagyon könnyen egybeszerveződhetnek, hírfolyamokban (newsfeed) informálják a csoport tagjait mindenféle általuk fontosnak tarott dologról, kvízeket, toplistákat állíthatnak össze. Igen erős a perszonális oldala e kommunikációs formának. Gyorsaságával s a csoporttagok szoros interperszonális kapcsolatán alapulva egy jól működő facebook közösség sokkal jobban kötődik a szóbeliség intimebb formájához, mint a jóval elvontabb írásbeliségéhez. Épp ezért kell a szerző szerint túllépni az egyszerű widgetként beillesztett könyvtári keresődobozok világán, mivel ezek hatóköre a facebookon keresztül meglehetősen limitált. A legtöbbször a könyvtár által létrehozott profilok, csoportok látogatottsága meglehetősen csekély. Volt olyan könyvtár ahol arra kötelezték az IT részleg munkatársait, hogy töröljék Facebook, illetve MySpace fiókjaikat amíg a könyvtári részvétel jogi aspektusai nem tisztázódnak (rosszmájúan megjegyzem, hogy hasonló próbálkozás nálunk is előfordult legbővebb állományú könyvtárunkban az iwiw kapcsán). Erre mondja azt a szerző, hogy a könyvtárnak nem mint intézménynek kell megjelenni a Facebookon, a hangsúly át kell, hogy terelődjön a könyvtáros személyére (aki persze a saját intézményét is képviseli saját magán keresztül). A személyes találkozások, a folymatos kommunikáció tudja megfogni a célközönséget. A könyvtári brandet a könyvtáros a saját maga személyiségével formálja a netes társadalmi közösségben a kevésbé hatékony intézményi brandépítés helyett. Éppen ez a személyes perszonális jelleg tántorítja el a legtöbb könyvtárat a social networking hálózatokban való aktív részvételtől, hiszen alapos szemléletmódbeli paradigmaváltást jelent. Az emberek a másik emberrel akarnak kommunikálni, nem pedig személytelen épületekkel. Az igazi könyvtári kihívás, hogy e személyes kapcsolatokon keresztül hozzunk ki minél több mindent a könyvtár hasznára akár a facebookon, vagy akár könyvtári alapítású saját social networking szolgáltatáson belül is. Vannak persze a Facebook kapcsán olyan alapszabályok, melyeket egy a londoni egyetemen született publikáció kapcsán a szerző is idéz: 1. Csak annak mutasd meg a profilodat, aki tényleg igényli azt 2. csak a barátaidnak mutass teljes személyes profilt 3. csak olyan személyes információkat ossz meg, amit munkahelyi kollégáiddal is szívesen megtennél 4. alaposan válogasd meg milyen alkalmazásokat installálsz fel 5. csatlakozz helyi közösségekhez, közös érdeklődés alapján létrejövő csoportokhoz, alapíts te is saját csoportokat, készíts oldalakat nekik 6. limitáld a facebookon eltöltött idő hosszát, hogy ne válj szenvedélyfüggővé tőle.
Új integrált katalógus mint virtuális munkahely a Dán Nemzeti Könyvtárban
Sok munkám mellett igyekszem nem hanyagolni ezt a blogot, ám ez nem mindig sikerül:))
Most arról írok egy rövid bejegyzést, hogy a Dán Nemzeti Könyvtár új web2-es megoldásokkal is teletűzdelt katalógusrendszere a Primo Ex libris, már nyilvánosan tesztelhető. Ez utóbbi fog a helyébe lépni a mostani jóval statikusabb rendszernek. Abban lesz jobb, hogy egyrészt szolgáltatásokat integrál egymásba. keresésünket továbbadhatjuk finomíthatjuk más hazai könyvtáros (pl. bibliotek.dk) vagy webes (Google Books, Google Scholar adatbázisok) felé. Ha keresőkérdésemre találatot kapok, rögtön kapcsolatba léphetek ennek kapcsán az online tájékoztatószolgálattal (Ask the Library). Tovább finomíthatom keresésemet egy facettás alapú szakterületi lista szerint. Sőt a rendszer egy másik ablakban további keresőkifejezéseket javasol számunkra (pl. tárgykör és szerző szerint). A Check Library Holdings-ra kattintva ellenőrizni tudom nem csak a nemzeti könyvtári katalógusban, hanem az összes koppenhágai felsőoktatási intézmény állományában, s a bibliotek.dk-ban az adott dokumentum elérhetőségét. Koppenhágai viszonylatban a rendszer azt is megmondja, hogy helyben olvasható, vagy kölcsönözhető is a találat tárgya. A rendszerbe beleintegrálták a nemzeti könyvtár elektronikus erőforrásait is. Persze távoli hozzáféréssel kihasználni ez utóbbit a koppenhágai egyetem oktatói, hallgatói, illetve a koppenhágai kórházi dolgozók tudják. Ha azonban valaki beíratkozott olvasóként belép a könyvtárba, egyszerű felhasználóként is rendelkezésére áll a teljes paletta. Persze ez utóbbi lehetőség már magával hozza, hogy nem hiányzik a saját virtuális munkahely kialakításának a lehetősége sem. Az anyaintézménytől, illetve könyvtártól kapott felhasználónév/jelszó alapján eleve olyan keresőfelületre tud belépni a diák, oktató, orvos, vagy a szimpla könyvtárhasználó amely az ő részére van specializálva (intézményenként, karonként), ezen azonban ő maga is tovább finomíthat. Elmenthet egyszerű kereséseket, vagy specializáltabb keresőprofilokat, illetve bármilyen személyre szabott beállítást későbbi használatra. Mint ahogy a könyváruházakban szokás, bepakolhatja a kosárjába az egyes tételeket, hogy aztán igénye szerint használja azokat, válogasson belőlük. Általunk megadott keresőkifejezésre e-mailben történő riasztást is lehet kérni, ha olyan új találat bukkan fel a rendszerben ami megfelel a megadott keresési kritériumoknak (online témafigyelés ingyen). A személyreszabott felületről igen egyszerűen lehet egyéb könyvtári szolgáltatásokat (dokumentum kiszállítása megadott helyre, könyvtárközi kölcsönzés stb. ) igényelni. S persze igazán közösségivé az teszi sz egészet, hogy megnyílik a címkézés (tag-elés) , s a véleményírás lehetősége az összes tétel kapcsán. Azt már az adott felhasználó dönti el, hogy címkéit és véleményeit csak a saját javára hasznosítja, vagy közösségi lényként megosztja a többi felhasználó nyílvánosságával is.
Végezetül annyit mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a portálfelület a szolgáltatásokat letisztult, könnyen áttekinthető, és logikus rendben kínálja, nem veszik el az ember a zsúfoltságban. Sajnos a személyreszabott szolgáltatásokat nem, de általánosságban bárki tehet vele egy próbát akár dán, akár angol felületen: http://primo-7.kb.dk/primo_library/libweb/action/search.do A fejlesztők minden javaslatot, véleményt szívesen fogadnak.