Történelem dióhéjban

A Luxemburgi Nagyhercegség (az egyetlen hercegség napjainkban Európában, amelyet a nagyherceg államfőként irányít döntően protokolláris jogkörökkel) Nyugat-Európa közepén helyezkedik el, Németország, Belgium, Franciaország a fővárostól kb. 40 km. távolságon belül található. Történetéről röviden annyit, hogy a római alapítású Trier (A trieri püspök) vonzáskörébe tartozott sokáig a középkor folyamán, először a Napkirály uralma alatt került francia fennhatóság alá, utána viszont a Habsburgok következtek (az osztrák ág), Napóleon alatt a polgári törvénykezés nagy lendületet kapott, azóta is franciául írják a törvényeket, az írott sajtó viszont jórészt németül jelenik meg.  Napóleon bukása után a holland uralkodó magánbirtoka lett, semleges státuszban tagja a német vámszövetségnek egészen az első világháborúig. Az 1830-ban bekövetkezett belga önállósulással elvesztette területének jó részét, melyek ma Belgiumban Vallónia részét alkotják. Amikor férfiágon kihalt a holland uralkodóház, át kellett engednie a Luxemburg irányítását a ma is az államot irányító agyhercegi családnak.  Gazdaságszerkezetét a XX. század hetvenes éveinek végéig alapvetően a vas és acélipar határozta meg.  Az 1980-as évektől annak összeomlásával, Európa vezető pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatói közé emelkedett, manapság már ez adja gazdaságának alapját. A második világháborúban a náci megszállás erőteljes németesítéssel járt, a zsidókat innen is deportálták.

Luxemburg és az EU

A második világháború után a luxemburgi származású Robert Schuman, akiből francia külügyminiszter lett, sokat tett a német, belga, francia, luxemburgi részvétellel létrehozott Európai Szén és Acélközösségért. Luxemburg az európai egységesülési folyamat menedzselésében vezető szerepet játszott, itt múködik például az Európai Bíróság, az Eurostat, az Európai Unió Kiadóhivatala is (mely az Európai Bizottság szervezeti egységeként működik). Az Európai Parlament nem ülésezik itt, irodái viszont megtalálhatók a városban. Az EU saját magát adóztatja, illetve nyújt társadalombiztosítási ellátást alkalamzottai számára, melynek hatálya az egész EU területére kiterjed, a szabad orvosválasztás lehetőségével együtt. Az igazi kihívást azt okozza, hogy a súlyos betegségek kivételével minden költséget az alakalmazottnak kell megelőlegeznie, melyenk 80-85 százalékát kapja vissza, egyes ellátások költségvetési sapkája igen alacsonyan van meghatározva a valós költségekhez képest. A másik kihívás, hogy az EU-ban egyenrangúnak tekintik a fizetések és juttatások kiszámításának a belga és luxemburgi fizetésekekt, holott a megélhetési költségek utóbbi országban jóval magasabbak. A szakszervezetek eddig hiába küzdöttek a kompenzációért. Az országban a fő problémát az ingatlanhiány, s ezzel összefüggésben a rendkívül magas eladási és bérleti árak jelentik.  Nagyon sokan ingáznak a francia-elzászi területekről (Metz és környéke), Németországból Rjna-Pfalz és Saar-vidék tartományokból, illetve Belgium szintén Luxemburg névre hallgató kantonjából

Luxemburg városa

Luxemburg város az ország fővárosa, bő százezer lakossal bír, akiknek túlnyomó többsége más országokból érkezett. A legnagyobb a portugálok aránya, akiket a katolikus hitük és a közös neolatin nyelvi gyökerek miatt látnak szívesen a kevéssé kvalifikált munkakörökben. Az EU-s intézmények jelenléte, illetve a pénzügyi és kereskedelmi központi szerepköre miatt, szinte minden uniós tagállam polgárai jelentős létszámban dolgoznak itt, a magyar közösség is létszámát is több ezresre becsülik.

A város rendkívül változatos természetföldrajzi környezetben helyezkedik el. Az egyes városrészek különféle dombokon, fennsíkokon illetve az azokat összekötő völgyekben találhatók. Két uniós negyed is van Kirchberg a város északi és Gasperich a város déli részén, az EU Kiadóhivatal pedig a város központjábana a központi pályaudvar közelében található. Néhány éven belül a tavaly nyáron új épületbe költözött Kiadóhivatal kivételével az összes EU-s részleget Kirchbergbe költöztetik az építés alatt álló Jean Monnet-ről elnevezett központba. A város közepén az Alzette folyócska folyik keresztül, melyen látványos közúti és vasúti völgyhidak ívelnek át. A város közepén két külön fennsíkon található a folyócsak által elválasztva a pályaudvari negyed illetve az Óváros. Utóbbi kompakt, de nagyon szép, itt található a Hercegi Palota is, illetve a múzeumi negyed, ahol a Luxemburgi Történeti Múzeum állandó kiállítása igen jó áttekintést nyújt az ország történetéről, teraszáról pedig fantasztikus panormána nyílik az alatta elhelyezkedő völgyre meg szemben a pályaudvari negyedre.

A kevésbé kvalifikált munkakörökben túlnyomórészt neolatin kultúrkörből érkezett emberek dolgoznak velük a francián és a portugálon kívül nehéz más nyelven szót érteni, a született luxemburgiak, illetve a banki szektorban, kereskedelmi vezető posztokon dolgozók jelentős része bírja a franciát, a németet és az angolt is. A luxemburgi nyelv egy mosellei frank német dialektus számos francia elemmel, hivatalos nyelv, egyre jobban felnő szókincsében is a német és a francia mellé. Luxemburgban nincs közszolgálati média, az RTL csoport sugároz franciául és luxemburgiul tv adásokat, németül és angolul pedig rádióadásokat is, emellett hírportálokat is üzemeltet ezen nyelveken.

Magyar szemmel a praktikum szempontjából annyit tudtam eddig felmérni, hogy nagyon nem mindegy, hogy valaki a neolatin, vagy a germán kultúrákat részesíti-e előnyben. Előbbiek jól otthonra találhatnak a fővárosba, az attól délre lévő területeken, illetve a szomszádos Elzászban és Vallóniában is. Számos honfitársunk, aki viszont inkább a német kultúrában, német környezetben érzi otthon magát, a Luxemburg városhoz hasonló lakosságszámú Trier és környéke illetve a határmenti Saar-vidéki területek kínálkoznak inkább lakóhelyül. Ezeken a területeken a nálunk megszokott boltokat, márkákat, áruválasztékot jóval nagyobb eséllyel lehet megtalálni mint Luxemburgban, ahol a szupermarketekben a francia és benelux áruk dominálnak (a holland áruleíró feliratok igen jól jönnek a franciák mellett). A kis távolság ellenére meglepően nagy a különbség márkákban, áruválasztékban még az ALDI és LIDL láncokat tekintve is. Az országban ingyenes a tömegközlekedés, kivéve a vonatok első osztályát.

A várostól délre található a térség meghatározó folyója a Moselle, mely Franciaországan ered, keresztülfolyik Luxemburgon.  A francia-német-luxemburgi hármashatáron található Schengen városka neve sokaknak ismerős lehet az EU-n belüli szabad mozgást biztosító egyezmény kapcsán, hosszú szakaszon luxemburgi-német határfolyó, majd Koblenznél ömlik a Rajnába. Partjain számos híres borvidék terül el. Szabályozása a három ország együttműködésében valósul meg, az árvízveszélyt csökkentendő.

Egyelőre elöljáróban ennyit ismertettem, már így is túl hosszúra nyúltam, később lesz még szó például a közlekedésről,illetve a könyvtári rendszerről is.

Úgy hozta az életem, hogy a folyamatos elfoglaltságaim mellett az elmúlt években nem jutott időm erre a blogra. Az elmúlt években az OSZK-ban munkatársaimmal felépítettünk egy teljesen új nemzeti könyvtári szolgáltatást a webarchiválás területén. Közben részt vettem az e területtel foglalkozó nemzetközi konzorcium (IIPC) munkájában, illetve a WARCNET projektben, amely a webarchívumokban gyűjtött anyag tudományos célú feltárására és hasznosítására irányul. Ennek révén végre visszajutottam Dániába is, mivel a projektet Niels Brügger az aarhusi egyetem proefesszora koordinálta. Láttam csodaszép városi könyvtárat, egy olyan épületben amely a helyi levéltárnak, illetve a városi önkormányzat ügyfélszolgálatának is teret ad. Folytatódott az IFLA-hoz történő kapcsolódásom is,  a wrocławi kalandok után önkéntesként részt vettem a 2019-es könyvtáros világkonferencián is Athénban. Utána jött a COVID, amit szerencsésen átvészeltem.  A járványidőszak vége felé megszereztem a doktori fokozatot is. Az első nagyobb lélegzetű tudományos munkát tettem közzé, mely a webarchiválással foglalkozik.  2022 késő őszétől egy évig a Nyílt Társadalom Archívum munkatársa voltam, ahol a webarchiválás mellett szélesebb körben is foglalkoztam digitális archiválási kérdésekkel. Ezt követően bő egy hónapnyit a Semmelweis Egytem részeként működő Pető András karon oktatás és kutatástámogató könyvtárosként tevékenykedtem. Voltaképp itt találkoztam a karrierem során először a digitális könyvtári mellett hagyományos könyvtárosi feladatokkal is.  Ez év tavaszán régi kedves tanárom Anna Maria Tammaro hívására előadást tartottam a Vatikáni Könyvtárban, s a többi előadóval együtt felejthetetlen  élményekben volt részünk a Vatikáni Múzeumban is.

Az indok pedig, amiért újra szándékozom indítani a blogomat, hogy újra sok időt töltök külföldön webarchiválási munkakörben, az EU kiadóhivatalában Luxemburgban, bár különféle feladatok kapcsán nem szakadtam el Magyarországtól sem, s havonta hazatérek néhány napra. Bár a munkámról csak nagyon korlátozottan oszthatok meg részleteket a nyilvánosság számára, viszont erről az új országról, városról, környezetről rendszeresen lesz mondanivalóm majd.

Jó mozgalmasan indult ez az év is.

Eszéken került sor az idei Bobcatsss konferenciára, jó nagy hóban kellemes hangulatban, jó szervezéssel. A webarchívumok tudományos hasznosításáról adtam elő. Jó sokan voltunk magyarok kint idén.

Megismerkedtem az eszéki tanszék magyar származású oktatójával Vacsora Zsolttal, aki a pécsi és az eszéki könyvtárosképzést hasonlította össze poszterével. Néhányan OSZK-sok idén is összefoglalót készítünk a Könyv Könyvtár Könyvtáros szakfolyóirat számára.

A keynote előadások közül kettő nagyon jó volt. Koraljka Golubot igen jó volt hallgatni, hogy Växjöben pár év alatt milyen erős interdiszciplináris oktatási és kutatási műhelyet építettek fel, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal. Anno még amikor 2012-ben Oslóban a szakdolgozatom írtam a digitális könyvtári mesterképzéseket összehasonlítandó, még szervezési fázisban is alig létezett a tanszék jelenlegi profiljával, sőt úgy volt, hogy meg is fog szűnni a könyvtárosképzés ott. Ehhez képest most szinte mindenki tőlük tanulhat Európában, hogy miként kell nyitott interdiszciplináris kutatási műhelyt létrehozni gazdag intézményen belüli s azon kívüli kapcsolatrendszert is kiépítve.

A második napon a holland keynote speaker Frank Huysmans amszterdami kutató-professzor pedig nagyívű előadásban vezette le, hogy miképp lehet egyes nemzeti könyvtári rendszereket összehasonlítani egymással, s hogyan meríthetünk más társadalomtudmányi diszciplínákból összehasonlítási módszereket és szempontokat.  Aztán eléggé elképedtem azon, hogy a harmadiknak odaítélték a legjobb előadás díját… Ilyet még nem is hallottam, hogy egy meghívott voltaképpen hivatalos programon kívüli előadónak járjon ez az elismerés…

A Koppenhágában tanuló román Alina Stoicescu kitűnő előadást tartott, az adattudomány és a könyvtári munka kapcsolatáról. Remélhetőleg le tudom fordítani a publikációját magyarra is a Könyvtári Figyelő számára a tavasz folyamán.

Jövőre Párizsban lesz ez a rendezvény remélem el tudok majd jutni oda is.

Közben cikket tervezek összeállítani a webarchiváláshoz kötődő oktatási programunkról a Digital Library Perspectives folyóirat számára. Itthon, bár nem tudtam elmenni de a tavalyi SWIB konferencia előadásai közül fogok szemelgetni a TMT részére. A Könyvtári Figyelőnek rendszeresen állítok össze referátumokat skandináv szakfolyóiratokból, illetve egyéb angol nyelvű nemzetközi cikkek is ki szoktak kötni nálam e célból.

Közben a Könyvtártudományi Szakkönyvtár jóvoltából kölcsönkaptam egy 2015-ös Ipad Pro táblagépet, hogy fel tudjam mérni, személyes webarchiválásra miképpen lehet használni iOS rendszerű táblagépes alkalmazásokat. A tapasztalatokat írásos összefoglalóban igyekszem megosztani majd.

Előkészületben egy általános áttekintés a skandináv könyvtárakról a nemrégiben indult Észak című folyóirat számára, melynek tehetséges fiatal szerkesztőgárdája bámulatra méltóan irányítja rá a figyelmet a skandináv kultúrális és tudományos élet különféle összetevőire.

Elfogadták a phd szigorlati bizottságot, magát a szigorlatot magamnak kell megszerveznem, annak is neki kell állni már. Ha azon túl leszek, állhatok neki a disszertációnak. Remélem a webarchiválás szemantikus webes eszközökkel történő támogatását jól fel fogom tudni dolgozni majd. Az lenne az igazi, ha külső segítséggel valami mintafejlesztéssel is sikerülne előállni azt bizonyítandó, hogy az információkeresési módszerek fejlődése mennyit segíthet az archivált webes anyagok tartalmi feltárásában.

Április-májusban kerül sor az első webarchiválás tanfolyamra a Könyvtári Intézetben, ha lesz elég jelentkező a témára. Szintén a résztvevők létszámától függően április végén egy tutoriált is tartanánk a témában a Networkshopon Győrben.

Idén ismét európai helyszínen, Athénban lesz az IFLA konferencia. Beadtam a nemzetközi pályázatot, illetve leadom a magyar támogatási pályázatot is az MKE felé. Remélem meg tudjuk ismételni a nagy sikert aratott lengyelországi tevékenységünket Hellászban is.

Ennyi teendő mellett nem merek semmit ígérni, de igyekszem odafigyelni erre a blogra is.

Sajnos a rengeteg cikk megírása illetve a webarchiválásban végzett munkám elvette az időm mostanában, hogy ezen a fórumon is megnyilvánuljak. A webarchiválás projekt honlapján összegyűjtünk minden témát, amelyen dolgozunk.  A publikációs listát pedig a honlap megfelelő részén igyekszem frissíteni rendszeresen majd. Többször sikerült részt vennem pozsonyi konferenciákon az egyetem könyvtár tanszéke illetve az Egyetemi Könyvtár szervezésében. A régi ismerősök mellett sikerült összebarátkoznom a cseh és szlovák webarchívumok munkatársaival. Bécsben nagyon nagy élmény volt látni a Breughel és Monet kiállításokat. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a Vienna Pass bérletet aminek borsos ára van ugyan de három múzeum meglátogatásánál, plusz egy városnéző buszos túránál már nagyon megéri. Jövő év elején Bobcatsss konferencia lesz Eszéken horvát-holland-svéd szervezésben, ahol az archivált webes tartalmak kutatási célú hasznosításáról adok elő majd.

Jövőre már a webarchiválás konkrét munkafolyamatainak megtervezése lesz napirenden. Emellett igyekszem skandináv könyvtárügyi témákkal is foglalkozni, mint ahogy a múltban is tettem. Ennek egyik folyománya a Könyvtári Figyelő 2018/4. számában megjelenő tanulmányom a svéd könyvtár és információtudományi felsőoktatásról, illetve annak szerepéről a könyvtárosszakma megújításában (különös tekintettel a mostanában alakuló új svéd könyvtárügyi stratégiára). Ezt a témát folytatni fogom, egy tágabb az északi térség könyvtárügyének jelen állapotára is kiterjedő összegző cikket tervezek írni az Észak című új folyóirat számára.  Jövőre az IFLA konferencia Athénban lesz újra pályázni fogok önkéntesnek, remélem megismétlődhet a wrocławi kaland majd nyáron. De előtte még jelenésen lesz Zágrábban majd a nyár elején az internet archiválásért felelős nemzetközi konzorcium éves konferenciáján. Miután az OSZK is tagja e szervezetnek, ezért csatlakozni tudtam a programbizottsághoz, melynek kapcsán januárban az előadásjavaslatok elbírálása kapcsán bőven akad majd munka. Legalább olyan mozgalmasnak ígérkezik tehát a következő év is mint az idei volt (bár ez most főleg az OSZK-n belül telt el a webarchiválás megalapozásával). Mindenkinek kellemes ünnepeket, remélem jövőre többet tudok majd írni!

Tegnap csupán kb. 10 perc késésel megérkeztünk Katowicébe onnan pedig egy rövid vacsorával tarkított pihenő után Wroclawba. A magyar vasút nemzetközi kocsijai kritikán aluliak az alig működő légkondval a nyáron. A busz remek volt, még öt perccel előbb be is ért mint ahogy a menetrendje diktálta volna. Utána kicsit kavarogtunk, amíg megtaláltuk az utat a villamos megállóig, de végül buszal mentünk ki a koliba. A kollégium tiszta, kulturált de az itthoni vándorgyűlésen tapasztalt miskolci színvonalat azért nem éri el. 2 illetve egyágyas szobák vannak, két szobára jut egy vizesblokk ami Miskolcon nagyobb, arról nem is beszélve, hogy a wc el van választva a zuhanyzótól. A vállfás ruhákat nem a szobában tudod tárolni hanem zárható szekrényben, az előtérben. Az ajtó alján pedig a szellőzőrésen nagyon belátszik az előszoba fénye arra az ágyra, amit nem blokkol az asztal. Most már megoldottam, hogy egyedül legyek egy szobában, így gond egy szál se. A szomszédban egy botswanai és egy ugandai könyvtáros önkéntes lakik, mindketten barátságosak. A legtöbb önkéntest úgy látom, hogy belépőket ellenőrizni osztották be egyébként.

A mai kezdőnapon megismertük a helyszíneket. Három egymás melletti épületben lesz a rendezvény. Az egyik ad helyet az önkéntesek főhadiszállásának ahol be és ki kell jelentkezni mindig. Ott kapjuk meg az ebédet is a megfelelő utalvány átvétele után. Aki nem dolgozik ne is egyék, csak a szolgálatban lévőknek jár az ebéd ? . A tömegközlekedés a regisztrációs belépőjeggyel holnaputántól ingyenes, amúgy olcsó és színvonalas, buszokra és villamosokra épül. Utóbbiak modernek, kiváló tájékoztatási rendszerrel ellátva. Sajnos viszont sokszor lassúak egymásra torlódnak mivel az autósoknqk kedvez a lámpák beállítása.

Az élelmiszerárak átlagban nekem alacsonyabbnak tűnnek mint otthon. Ugyanez vonatkozik a valódi piaci környezetben működő mobiltelefóniára is. 2 hétre 50 gb feltöltőkártyás net kb 1400 ft-nak megfelelő összegbe kerül… A SIM kártya aktiválása a vásárlás helyén 2 perc alatt lezajlott. Az önkéntes csapat vezetői és résztvevői még mintha kicsit szét lennének esve az elején, de nagyon lelkesek és készségesek. Én majd a dokumentumok illetve regisztrációs anyagok terjesztésében veszek részt. A napirendem a konferencia programhoz viszonyított kéréseim szerint állították össze. A csapat vezetője egy lublini könyvtáros hölgy velünk együtt lakik a koliban. Bármit gyorsan meg tudok beszélni vele, akár Messengeren is. Holnap délutántól indul a munka. Ma kaptunk önkéntes mellényt amit a kártyánkkal együtt viselni kell. A mellények pirosak a kártyák szélének színe résztvevői kategóriák szerint eltér, a miénk kék színű. A táskákból háromféle van egyszerűbb oldaltáskát kap az önkéntes egy másik fajtát a maximum két napra regisztrált, illetve menő hátizsákot a két napnál többre regisztrált személyek. Elmondták a programot, alapinformációkat. Megjelent az IFLA következő elnöke (President elect) üdvözölni az önkéntes csapatot. Körbejártuk a helyszíneket külön tréningek is voltak az egyes csoportoknak. Lesz aki szociális médiával foglalkozik, a tolmácsok munkáját segíti, a vip-vendégeket szolgálja ki, fogadja a repülőtéri vendégeket, segít a kulturális mellékrendezvények lebonyolításában. Rendkívül sokszínű tehát az önkéntesek munkája. Mintegy 3500 regisztrált résztvevőre utna a tervek szerint 300 önkéntes, közülük kb 250-en érkeztek meg. A hiányzás oka főleg vízmproblémákban keresendő.

A következő napokban a munka és konferencia mellett igyekszem majd megismerni WrocƗaw belvárosát is majd. Augusztus 20.-án a nyitónapon pedig estére meghívást kaptam az ASIS&T illeve az iSchool mozgalom közös vacsorájára rengeteg észak-amerikai vendéggel. Külön örülni fogok annak, hogy találkozhatom megint Lynn Connaway-jel az előbbi szervezet elnökével, aki egyben az OCLC kutatási igazgatója is. Az idő szép, a hangulat a koliban remek, de a szobában nyugi van. Reméljük rendben lesz minden végig a konferencián. Végül, de nem utolsósorban megemlékezem lelkes csapatunkról Gerencsér Juditról aki rajta tartja mindenen a szemét észrevétlenül segít sokat, Fruzsináról és Barbaráról a két lelkesen blogoló mesterszakos egyetemistáról s Csikász Nagy Ágiról aki kollégám az OSZK-ban s amellett, hogy egészen elbűvölő személyiséggel rendelkezik, még lengyel szakot is végzett, így hát ő is nagyon nagy segítséggel bír a mindennapokban. Ahogy majd időm engedi írok beszámolókat majd továbbra is hála az egyelőre remekül működő bluetoothos billentyűzetemnek. Ami annyira azért nem működik jól, hogy át ne kelljen nézni alaposan a szöveget. Az első publikált verzióban bőven maradtak hibák ezért utólag is elnézést kérek. A továbbiakban figyelek erre is.

Jövő héten szerdán utazom az IFLA konferenciára, három ugyancsak önkéntesként dolgozó könyvtáros, illetve egyetemista társaságában. Ági Könyvtártudományi Szakkönyvtár munkatársa ráadásul nemrég végzett lengyel szakon,  így sokat tud nekünk segíteni majd a  mindennapokban kint. Megkaptam a beosztásom is. Részt veszek majd a több mint háromezer regisztrációs csomag összeállításában,  illetve 19.-én a szétosztásában is. Előtte 18.-án besegítek résztvevők fogadásába, majd 22.-én s a zárónap 24.-én leszek ügyeletben a regisztrációs pultnál. Ebben az a jó, hogy a nyitónapon részt tudok venni minden eseményen, illetve a 21. és a 23. napon is számos hasznos szekcióülésen. Utóbbi nap lesz a webarchiválással kapcsolatos ülésszak, amit nagy érdeklődéssel várok. Remélhetőleg sok ismerőssel sikerül majd találkozni, s új ismeretségekre is szert teszek majd. Közben elindult egy másik projekt, amibe meghívtak. Ezt David Lankes és Anna Maria Tammaro koordinálja. A téma a könyvtárak társadalmi hasznossága, a világszerte ennek felismertetésére tett erőfeszítések, illetve további cselekvési tervek (ideértve a könyvtárosképzést is).  Lényegében a könyvtárak reneszánszának előmozdítását egy globális tudás és együttműködésalapú hálóval kívánnák elősegíteni. A projektfelvető gondolatok elérhetők itt . Túl vagyunk két alapozó skype konferencián. Szeptember 19-én minden bizonnyal személyesen is tud találkozni Firenzében a résztvevők egy csoportja David Lankest is beleértve a kezdő lépések egyeztetése végett. Reményeim szerint a Könyvtári Intézet, illetve bármely érdeklődő intézmény itthonról ötleteivel, meglátásaival társulhat ehhez a projekthez amikor majd határozottabb formát ölt a későbbiekben.

A webarchiválással kapcsolatos tesztelések, projekt-előkészületek is serényen zajlanak. Rendszeresen tájékoztatunk róla a MIA honlaponAnnyira serényen, hogy begyulladtak az ujjaimon az idegek. Így aztán rövidre is fogom ezt a beszámolót, remélem rendbe jövök minél hamarabb s az IFLA-n már nem fog akadályozni ez a bosszúság.

Tegnapi vendégünkként az OSZK elektronikus könyvtári szolgáltatások osztályán Kees Teszelszkyt üdvözölhettük. Ő meglehetősen érdekes életutat járt be eddig is. Tanulmányait Hollandiában végezte, s ma is ott él. Eredetileg kora újkori magyar történelemmel, a szent korona történetével, holland-magyar kapcsolatokkal foglalkozó történész. Több monográfiája megtalálható a MEK-ben, többek között publikált a Századok folyóirat hasábjain, az OTKA által támogatott kutató volt Magyarországon, s így széleskörűen beágyazódott az itthoni történész szakmába is. Az OTTKA pályázat lejárta után viszont új kihívást kellett keresnie, ezért figyelme fokozatosan a történettudomány, az informatika illetve az információtudomány határterületeként formálódó webarchiválás felé fordult. Jelenleg a Holland Nemzeti Könyvtár kétfős webarchiváló csapatának oszlopos tagja. A vele folytatott beszélgetésben szóba került néhány általános dilemma a webarchiválás kapcsán, ezekről adok röviden áttekintést.

A webarchiválás, habár annak eredményei a későbbi korok számára kiemelt történeti jelentőséggel bír majd, meglehetősen alul értékelt a legtöbb európai országban még napjainkban is. A kulturális örökségünk, illetve a mindennapi élet kereteit ábrázoló hatalmas forráskincs ment már veszendőbe, illetve megy veszendőbe mostanság is a szemünk előtt a különféle internetes információforrások eltűnésével, átalakulásával. Ráadásul még ha bele is fogunk a kulturális örökség egyes fontosabb interneten megjelenő szeleteinek archiválásába akkor is könnyen belefuthatunk abba a csapdába, hogy a való online élet különféle szempontok szerint szűrt (illetve sok esetben szándékosan vagy akaratlanul is manipulált) interpretációit próbáljuk menteni az elsődleges online információforrások helyett. Hollandiában külön nehézség, hogy mivel soha sem volt cenzúra, illetve állami felügyelet a könyvkiadás felett ezért nem alakult ki a kötelespéldány szolgáltatásnak a szinte egész Európában megszokott rendszere a hagyományos dokumentumok esetében, ezzel szemben spontán módon szolgáltatják a kiadók a Holland Nemzeti Könyvtár számára a kiadványaikat. Így aztán persze nincs elektronikus kötelespéldány rendelet sem.

Másrészt viszont semmilyen nyilvánosan közzétett online anyagot nem lehet elmenteni a tartalomtulajdonos hozzájárulása nélkül. Így aztán a könyvtárak mozgástere meglehetősen szűkre szabott az általában Európában megszokottnál. Nem is álmodhatnak arról, hogy az Európában egyik leggazdagabb tartalmúnak tartott holland webtérről általános mentéseket csináljanak. S a szelektív mentések hatékonyságát is olykor igen beárnyékolja a tartalomtulajdonosok hozzájárulása.

Érdekes volt azt is hallani, hogy még egy holland típusú hatékony demokratikus alapú, a szakmaiságot tisztelő intézményrendszerben is mennyire az igazgató személyétől függ a Nemzeti Könyvtár működtetési irányvonala. Eltelt úgy nyolc év a kilencvenes évek végétől, hogy szinte semmiféle energiát nem fordítottak a digitális szolgáltatások fejlesztésére. Ez az aggasztó trend csak az új főigazgató érkezésével változott meg.

Egész Európára érvényes azonban, hogy jóval több pénz idő, energia jut a papíralapon már rendelkezésre álló kultúrkincs digitalizálásra, mint a már digitálisan született anyagok megőrzésére. Ami azért is aggasztó, mert ez utóbbiak ha elvesznek, akkor semmiféle formában nem lesznek már később fellelhetőek, visszaállíthatóak. Nagyon valószínű, hogy legalább egy fél évszázadnyi időszakot digitális középkorként fognak emlegetni később a történészek annyira kevés forrás fog rendelkezésre állni életünk különféle dimenzióiról az államigazgatástól kezdve a politikán és a kultúrán át a társadalmi élet különféle egyéb dimenzióiig. Sokkal inkább tudatosítanunk kellene magunkban a megőrzés kötelességét. (Persze számtalan olyan érzékeny, illetve szélsőséges akár gyűlöletkeltő tartalom is akad amelyet nem a szolgáltatás, hanem a későbbi kutatás céljából a jövőnek kell megőriznünk, hogy legyen tanulmányozható lenyomata az erkölcstelen, megbotránkoztató, illetve ordas, gyűlöletkeltő gondolatoknak is.) A technikai eszköztár pedig már adott ahhoz, hogy magánszemélyek, civil mozgalmak, hivatalos intézmények akár saját maguk is elkezdhessék menteni a saját tartalmaikat, illetve az általuk relevánsnak talált forrásokat. Hollandiában széleskörű intézményrendszer alakult már ki, amelyben a Holland Nemzeti Könyvtár személyi és anyagi erőforrásaiból adódóan erős koordináló szerepet játszik, mert egyetlen európai országban sem vállalhatja fel egyébként egy szimpla intézmény a teljes megőrzés felelősségét. Erre kell nekünk is odafigyelnünk, hogy az OSZK webarchiválási pilot projektje keretei között találjunk minél több olyan szövetséges intézményt, s egyéb társadalmi szereplőket akik osztozni tudnak velünk a digitális begyűjtés és megőrzés felelősségében.

Egy másikfajta komoly szakmai kérdés a webarchiválás kapcsán a begyűjtött anyagok hitelességének a kérdése. A learatott tartalom szinte egyetlen esetben sem fog száz százalékban megegyezni azzal, mint amit élőben a weben látunk, kivéve a nagyon régről megmaradt statikus weboldalakat. Egész Európában különös figyelmet kell fordítani olyan ajánlások kibocsátására amelyek olyan webprogramozási eszközök, eljárások alkalmazását ajánlják, amelyek révén a weboldalak saját tartalma szinte teljes egészében learathatóvá, megőrizhetővé válik. Másik súlyos kihívás a hitelesség kapcsán az Internet Archive gyakorlata akik hatalmas általános mentéseket csinálnak aztán az egyes weboldalakról sajátos mozaikokat jelenítenek meg. Az oldal egyik eleme lehet, hogy akár két héttel- egy hónappal előbb vagy később lett learatva mint a másik, s amit látunk, az úgy abban a formában soha nem jelent meg élőben a világhálón. Ezért is fontos a nemzeti könyvtárak és partnereik által az általuk kiválasztott tartalmi elemekről készített rendszeres mentés, ahol a teljes oldal összes menthető eleme rendszeresen a lehető leghitelesebb módon kerül tárolásra ahogyan az a weben megjelenik.

Újra tudatosodott bennünk, hogy a technikai és a szakmai kihívások egész Európában jórészt azonosak, rengeteget az egyes intézményekben felhalmozott rejtett szakmai tudás, amelyet csak intenzív nemzetközi szakmai kapcsolatok révén lehet felszínre hozni. Ezért is szeretne az OSZK csatlakozni az internet archiválásban érdekelt intézményeket (főleg nemzeti könyvtárakat, s egyéb közgyűjteményeket) tömörítő IIPC konzorciumhoz. Reméljük, hogy itthon is minél messzebbre jutunk majd e fontos szakmai területen. S jó lenne ha ehhez minél több segítőtársunk akadna.

Meglehetősen aktív publikációs tevékenységet fejtettem ki mostanában. Ebben a bejegyzésben ezekről az anyagokról adok számot. Ezt követően pedig a jövőbeni igen bíztató kilátásokról is ejtek néhány szót.
A 3K hasábjain az idei hatodik számban beszámoltam a Szakkönyvtári Seregszemle konferenciáról. Hamarosan megjelenik Virág Gabriella és Lendvay Miklós beszámolója a jasnái ILIDE konferencia idei kiadásáról, amelynek összeállításában szerkesztőként működtem közre. Korábban még az év elején összefoglalót adtam a BBC új, izgalmas tartalomszolgáltatási törekvéseiről, szövetségben a közgyűjteményi szférával. S a magyar résztvevőkkel együtt áttekintést adtam az idei tamperei Bobcatsss konferenciáról is.

A Könyvtári Figyelőben Horváth Ádámmal készítettünk a nyílt bibliográfiai adatok világáról egy átfogó összeállítást.

A TMT folyóirat az idei évtől kizárólag online megjelenésre váltott át. A tavalyi utolsó papíralapú számban jelent meg Simon Andrással, Bánki Zsolttal és Mészáros Tiborral közös cikkünk a név alapú besorolási rekordok kezeléséről a PIM adatbázisában. Idén tavasszal pedig skandináv e-könyv szolgáltatási modellekről adtam elő itthoni tanulságokkal, s ennek írásos változatát is a TMT hasábjain nyílott alkalmam megjelentetni.

A tavalyi zadari konferencia kapcsán pedig az itthoni könyvtárakban zajló szemantikus webes fejlesztésekről készítettem összefoglalást a Libellarium folyóirat számára.

Publikálás alatt áll egy összefoglaló előadásom a skandináv könyvtárakról, melyet az ELTE Skandinavisztika tanszék konferenciáján tavasszal tartottam, illetve Pozsonyban is jártam, ahol a Comenius Egyetem könyvtár tanszéke szervezett konferenciát az Egyetemi Könyvtárban, az ott tartott szemantikus webet és a könyvtári fejlesztéseket érintő előadásom lektorálás alatt áll.

Ősszel előadok majd a Coginfo konferencián Debrecenben e témakörben, illetve ha minden jól megy alkalmam lesz beszélni az OSZK új webarchiválási projektjéről is melyen jelenleg dolgozom. Az OSZK-ban most tartottunk egy belső előadást a Könyvtári Intézet munkatársai részére Drótos Lászlóval és Moldován Istvánnal együtt. Egyelőre próbamnetéseket végzünk a nyilvános könyvtárak jegyzékén szereplő könyvtárak honlapjairól, illetve az EPA-ban szereplő folyóiratok webhelyeiről. Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársainak máris sikerült segédkeznünk a külső támadás áldozatául esett honlapjuk helyreállításában a legutóbb elvégzett mentés révén.

Az év legnagyobb eseménye az IFLA konferencia lesz Wroclawban, külön szekcióval a webarchiválás témaköréről. Önkéntesként lesz alkalmam segíteni a rendezvény lebonyolítását, az MKE pályázati pénzből pedig a szállásköltségemet tudja fedezni, amiért ezúton is nagy köszönettel tartozom az egyesület vezetőinek. Nemrég a konferencia kapcsán rendezett tematikus szakmai napon Barátné Hajdu Ágnes elnökasszony érdekes információkat osztott meg az IFLA működéséről, a helyszínek, tisztviselők választásáról, a konferencia szervezése és megrendezése kapcsán felvetődő kihívásokról. Göteborgban a teljes rendezvényen hét éve tudtam utoljára részt venni, arról be is számoltam e blog kereti között. Lyonban pedig fiatal könyvtárosok által szervezett előrendezvényen volt alkalmam részt venni, akkor magán a konferencián sajnos nem. Igyekszem minél jobban megragadni majd azt a lehetőséget, hogy egy 300 fős önkéntes csapat tagja lehetek, s hogy minden bizonnyal páratlan nemzetközi kapcsolattartási, kapcsolatteremtési lehetőségek nyílnak meg előttem majd.