Kategória: Uncategorized

Utolsó bejegyzésem óta jó sok idő eltelt, s annyira sűrűn alakultak az események, hogy meglehetősen elhanyagoltam e blog gondozását… A norvég félév nagyon jól alakult. Tökéletes infrastrukturális körülmények között tanultunk Oslóban, igen jó tanároktól. A 6 óra hosszú digitális dokumentumok vizsga utáni nap estéjén a főtárgy gazdája szórakoztatott minket kemény rock zenekarának kíséretében, ami egyben a félév hivatalos lezárását is jelentette. Emellett is rengeteg kulturális programban volt részünk. Ottani magyar ismerőseim kiemelkedően Kovács Katáng Ferenc, illetve a nagykövetként szolgáló férjével együtt velem egyidőben érkezett régi OSZK-s ismerősöm Jeszenszky Edit sokat segítettek a norvég környezet megismerésében, s nagyon jó otthonos társaságot nyújtottak számomra a félév során. Ezúton is sokszoros köszönet jár nekik ezért.  Decemberben néhány nap erejéig alighanem feljutottam a legészakibb európai vidékre Tromsö környékén ahol valaha járni fogok (bár ki tudhatja előre ugye). Az érkezésünk napján leszakadt húsz centi hó, de estére leállt. Így aztán bérelt autóval néhány évfolyamtársammal együtt elindultunk északi fényt hajkurászni a gyönyörű jórészt felhőmentes teleholdas éjszakában a finn határ felé. Megtettünk kétszer 120 kilométert, láttuk az északi fényt, no meg átléptük a finn határt is. Nem gondoltam volna, hogy először ennyire északon lépek majd finn földre…
Másodszor erre már a fővárosban Helsinkiben került sor február elején (a köztes időszak itthoni szörnyű mérlegéről most nem ejtek szót, megtettem másutt aki olvasta, olvashatta már úgyis) amikor a repülőtérről utaztam át a kikötő felé Tallinn felé tartva. Akkor szerencsém volt,hogy egyrészt működött még a Malév, másrészt túlfoglalás miatt a business osztályra ültettek le. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép búcsúm adódik a nemzeti légitársaságtól… Ekkora hatalmas kompon sem utaztam egyébként eddigi életemben még. 14 emeletből mintegy 3-at foglalnak el a különféle boltok, diszkók, karaoke-bár, mozi. A többi jó részén kabinok helyezkednek el. A komp éjszakára az észt fővárosban marad, s csak másnap délután indul vissza. Így a kiránduló finnek ideális  módon utazhatnak így a szomszéd országban.
Tallinn persze jellegében sokkal otthonosabb nekünk magyaroknak Oslónál. Igazából itt lehet jól felmérni, hogy 20 év alatt mennyire messzire juthat egy messze nem dúsgazdag ám igen felelősen gazdálkodó  ország ha lakosainak és politikai elitjének többségét nem temeti maga alá a nacionalista tekintélyelvű populizmus, a korrupció illetve a felelőtlen megszorító-osztogató gazdálkodás árja… Az elektronikus közszolgáltatások egyedülállóan magas szinten működnek európai szinten is. Az infrastruktúra többi eleme nagyjából az otthoni állapotokat idézi, sem nem jobb  sem nem rosszabb azoknál.  Az utcák, a környezet ezzel szemben jóval tisztább. Sajnos a munkanélküliség olyan 10% körüli. A főváros teljesen többnyelvű. A z orosz lakosság létszáma a fővárosban  mintegy egyharmadra zsugorodott a kb 50 százalékról 20 év alatt, de számos északi külvárosban ők alkotják a többséget.  A mindennapokban ez semmiféle problémát nem jelent, a fiatalok s a középkorosztály jó része igen jól kommunikál angolul is.
Mostani anyaintézményemnek a tallinni egyetemnek a fél kampusza éppen épülőben van. Amely új épületek már elkészültek azok viszont az oslói szintet idézik. Az egykori jogelőd pedagógiai főiskola épülete pedig az otthoni 50-as 60-as évek meghitt építkezési stílusát… Belülről viszont ez utóbbit is gyönyörűen gondozzák.  Szót kell még ejtenem a szupermodern Műszaki Egyetem kampuszáról a város szélén, melynek könyvtára a legkényesebb olvasói és könyvtárosi ízléseknek is megfelelő szolgáltatásokat nyújt. Hatalmas szabadpolcos olvasói terület, munkaszobák, rekreációs terek olvasóknak és könyvtárosoknak is (utóbbi masszázsszékkel és szaunával). A mi egyetemünk könyvtára messze nincs ezen a szinten, de szolgáltatási nívója s a a szakreferensi hálózat igen jól szervezett volta komoly segítséget jelent a mindennapokban. Az egyes oktatási programoknak (így a miénknek is) külön polcok állnak a rendelkezésére, s az ott felhalmozott kézikönyvekből, referensz munkákból csupán az adott képzés hallgatói kölcsönözhetnek.
Az óráink igen gyakorlatközpontúak, a két tanárunk szinte hobbijának tekinti a hivatását. A kötelező feladatokat messze meghaladó mértékben foglalkoznak velünk, szerveznek különféle kulturális, városnéző programokat is.  Mindenben számíthatunk a segítségükre tanórákon belül s azokon kívül is. A saját alapkurzusaim mellett felvettem egy a többnyelvű Európával foglalkozó különféle tudományos diskurzusokat tárgyaló kurzust egy német professzornál. Mint kiderült bár az első órán több érdeklődő is volt, egyedül én vettem fel a tárgyat, így aztán egyéni tutorálással egyedülállóan hatékonyan zajlik a munka… A svéd nyelvórán bezzeg tele a terem- észt diákokkal, én vagyok az egyetlen nemzetközi a csoportban… Természetesen ez sem jelent problémát, ha nem értek valami nyelvtani vagy szómagyarázatot, akkor lefordítják nekem gyorsan angolra. Az óra alapnyelve persze svéd erős alap, gyenge középszinten, mint ahogyan a norvégot is tanultam Oslóban. S mindezeken felül felvettem még egy történeti kurzust is a balti térség 20. századi politika, gazdaság és társadalomtörténetének áttekintésével. Ez utóbbi csupán március végéig tart, ám egy olyan professzor tarja, aki már 180 országban járt élete során, így igen gazdag tapasztalatokkal bír. Nem mellesleg korábban országgyűlési képviselő volt, s ebbéli minőségében az Északi Tanács munkájában is részt vállalt, ahol alkalma volt együtt dolgozni a teljes északi politikai elittel… Számos érdekes történettel, színes párhuzamokkal élénkíti előadásait csütörtök kora esténként.
A szállásom elrendezése hasonló mint Norvégiában volt. 2 egyágyas szoba osztozik egy konyhán, mely nagyobb ám kevésbé felszerelt az oslóinál valamint egy  külön-külön helységekben lévő fürdőszobán és WC-n.  A szoba jó elrendezésű mindennek találtam bőven helyet, s van egy plusz ágyam is. Picit messzebb esik a belvárostól, mint Oslóban így 20-25 percet utazom busszal az egyetemig.
Örvendetes módon az észtek a skandinávoktól eltérően ismerik és szeretik a túrót, péksüteményeik nagyon hasonlóak a magyar választékhoz. A saját illetve finn termékek mellett rengeteg közép-európai, így magyar árut is importálnak. Megtaláltam itt a teljes Mogyi-termékskálát, a Pick, a Herz és a Sága szalámi és hústermékeit, a cseh disko kekszet. Az árak pedig nagyjából az otthoni kategóriában mozognak. Éjszakai közlekedés nincs, a taxi viszont kifejezetten olcsó (két-három ember oszt el 8-12 eurót s bárhonnan haza tud érni ennyiért a városból a kollégiumba).
A magyar tanszék a fővárostól mintegy 120 km-re délre Tartuban található, viszont a Magyar Kulturális Intézet a maga könyv cd és dvd állományával, kiállításokat és rendezvényeket szervező   rendkívül kedves vezetőjével (Bereczki Urmas igazgató) Tallinnban igen hatékonyan segíti az ide vetődő magyarok anyanyelvi művelődését is.
Hát akkor befejezem most egyelőre, igyekszem majd sűrűbben beszámolni a későbbiekben.

Lassan ideje megint mérleget készíteni az előző bejegyzés óta eltelt mintegy kéthetes időszakról. Az intenzív nyári egyetemi alapozó órák után megkezdődtek a normál tantervi kurzusok. Az egyik főtantárgyunk módszertani megalapozású (egy kis tudományelmélet majd kutatásmódszertan, majd még konkrétabban a könyvtár-informatikai főbb kutatási irányok meghatározása, illetve azok módszertani háttere).  Az előző évfolyamok kevesellték az egyes elméleti témakörök gyakorlati alkalmazásának körüljárására szabott időt, így számunkra egy korábbi programrésztvevő s most phd-zó és babázó fiatal hölgy vezetésével fakultatív plusz szemináriumokat illesztettek a tanrendbe. Mindenki jól jár így, a professzornak nem okoz többletterhelést, a kismama ki tud kicsit szakadni a gyereknevelés világából, s oktatási tapasztalatokat szerezhet, mi pedig csoportbontással 8-10-en meg tudunk tárgyalni részletesebben néhány főbb területet.  A végén össze kell állítanunk egy kutatási vázlatot egy tetszőleges témakörben, s erre kapjuk meg az órai munkával együtt a kétfokozatú minősítés valamelyikét (megfelelt/nem felelt meg)
A félév tulajdonképpeni gerincét azonban a Digitális dokumentumok című kurzus adja, amely a két elméleti jellegű bevezető kurzus után merőben gyakorlati módon tekinti át a digitális dokumentumkezelési eljárások és szabványok világát (indexelési eljárások, ontológiák, szemantikus web, tématérképek, repozitóriumok létrehozása és kezelése stb.). Itt norvég mesterképzéses hallgatókkal vagyunk együtt, sőt mivel a távoktatási programnak is részei ezek az órák, ezért élő internetes közvetítéssel is követhetőek, illetve visszanézhetőek felvételről is. A számonkérés formája itt egy 6 óra hosszú vizsga lesz a félév vége felé (ami itt december elejét jelent, idén Mikulás napját, december 6-át), méghozzá három 2 órás blokkban, kisebb szünetekkel. Az értékelés ugyanúgy mint Dániában a kurzusért feleős oktató és egy külső bíráló szakember közreműködésével történik majd meg. Ha valaki netalán nem lenne elégedett majd az eredménnyel (ilyen a kurzus történetében nem nagyon fordult még elő, mert olyannyira szemléletesek az órák és szorgalmasak a diákok) az majd Tallinnból javíthat online februárban.
Persze az órákon kívül is zajlik az élet. Kovács Ferenc segítségével újabb magyar rendezvényen vehettem részt, ezúttal a Norvég-Magyar Baráti Társaság szervezésében. Egy itteni partnereket kereső gyerekek környezetvédelmi szocializációjával foglalkozó szabolcsi civil szervezet mutatkozott be. A hivatalos program után mód nyílt egy érdekes beszélgetésre, régóta itt élő magyar fiatalokkal a  magyar-norvég mentalitásbeli, életvezetésbeli különbözőségekről, a mindennapi élet struktúráinak eltéréseiről. Később egy országismereti fakultatív bevezető kurzusunkon is elhangzott, hogy az itteniek általában rendkívül naívak, imádják a természetet, nagyon individualisták s néha zavarba jönnek a spontán dolgoktól, sőt ha valakire bejelentés nélkül kopogsz rá, könnyen fenyegetésként élheti azt meg. Itt nem divat előreengedni a hölgyeket az idősebbeket, mert úgy tartják, hogy ez nem udvariasság hanem egyfajta lenézést,beskatulyázást jelent. Érzelmi téren az átlag norvégokhoz nehéz közel kerülni, az a fajta felszabadultság, a rengeteg érzelemteli beszélgetés amely oly gyakori nálunk, itt igazán ritkaság. A sivárabbnak tűnő érzelmi életet egyensúlyozza azonban, hogy itt senkinek sem akarnak beleszólni az életébe, s általában úgy gondolják, hogy alakítsd szabadon a sorsod, s ne másoknak akarja megfelelni. S ez feltétlen felszabadító ahhoz a rengeteg típusú frusztrációhoz képest,amit otthon tapasztalni. S itt a kapcsolati háló mellett bizony elengedhetetlen a saját teljesítmény felmutatása a boldoguláshoz, önmagában a kapcsolat nem elég. Végül is mindkét világ a maga értékrendjében működik, de számomra az itteni sokkal szabadabbnak, fesztelenebbnek, kellemesebben átélhetőnek tűnik így első pillantásra, még a néhány negatív ellentmondással együtt is.
Minden vasárnap este fantasztikus és ingyenes élőzenei koncert van a Blaa nevű jazzklubban állandó zenekarral és szólistákkal valamint  alkalmi vendég fellépőkkel egyaránt. A hely ilyenkor zsúfolásig telik, érdemes időben odaérni. A Lonely Planet szerint egyébként a zenei szaksajtó a világ legjobb klubjai közt tartja számon ezt az egykori gyárépületből átalakított helységet, ami parádés természeti  környezetben park szélén, folyóparton terül el, habár a megközelítése unalmas lepukkant ipari területen át lehetséges a szállásom felől.
Múlt szombaton a város Majorstuen negyedének fő ütőerének számító sugárutat lezárták a forgalom elől s hatalmas piacnapot hirdettek. Az összes környékbeli bolt az Oslo környéki parasztok, a messzi távoli északról érkező kézművesek mind kivonultak portékáikkal, 30-80%-os akciókat hirdetve. Volt ott minden, ruha, műszaki cikk, minőségi norvég enni és innivalók (lehetett ingyen kóstolni norvég tortákat-nagy kincs az itteni árak közepette). Aznap a Városháza előtti tengerparti téren tömegközlekedési nap volt, így buszokat és villamosokat is csodáltunk. Nosztalgia villamosoztunk a belvárosban, s kihasználtuk hogy szombaton ingyenes volt a Nobel Peace Centerbe való belépés. Itt áttekintést kaphattunk földünk legkínzóbb humanitárius, menekültügyi problémáiról valamint áttekintést a Béke-Nobel díjasok életútjairól a díj történetéről. Bárki beállhatott egy fotó erejéig Fridtjof Nansen élethű képmása mellé, s egy elmés info-kioszk a fénykép mellé még egy újságoldalt is készített, hogy támogatod a Béke-Nobel díjasok humanitárius erőfeszítéseit. Az oldalt megkaptad kinyomtatva s el is küldhetted magadnak e-mailen.
Másnap vasárnap a Nemzeti Galériába látogattunk el, (a belépés szintén ingyenes e napokon) amelynek állandó kiállítása csodálatos tér és időbeli utazást tesz lehetővé az egyetemes és a norvég festészet történetében. A reneszánsz, barokk, expresszionista világnagyságok képei mellett külön szobája van Münch alkotásainak köztük a híres Sikoly egy példányával. Az időszaki kiállítás pedig a norvég naturalista tájkép és portréfestészet iskolateremtő alakjának Erik Werenskioldnak az életútját dolgozta fel, s mi épp az utolsó nap tekintettük meg.
E hétvégén pénteken kirándulás Droebak szigetére (ha feliratkoztam időben a nemzetközi irodánál a túrára) majd este oslói Múzeumok Éjszakája. Hétvégén pedig Norvég Könyvfesztivál Oslo szerte tele programokkal. Mozgalmasságban tehát az órák mellett a következőkben sem lesz bizony hiány. Majd a jövő hét második felében jön a Svéd Nemzetközi Könyvfesztivál (Bokmässan) Göteborgban, illetve azon hét utolsó napján utazás Berlinbe a TPDL 2011 konferenciára.  Unatkozni nem fogok, minden a jó előkészítésen a tanulás-munka egyensúlyának megtalálásán s az elegendő alváson múlik.

Hát szépen belecsöppentem a közepébe. Két fronton folynak ugye az események, az egyik a tanulás, ahol az első másfél hét igen intenzív volt, folyamatos bevezető órákkal, külső programokkal s prezentációkészítéssel a kedvenc tartalomszolgáltatásodról (Én a Magyar Elektronikus Könyvtárat választottam az otthoni szolgáltatások népszerűsítésének jegyében). Sikerült egyébként utolsónak lennem a sorban, de ennek ellenére is türelmesen végighallgattak, s tetszett a társaimnak a produkció. Az oktatók közül jelenlévő Ragnar Audunson pedig jól ismerte a témát, de ő is megdicsért az összefogottságomért. A választott témák változatossága a szentpétervári Ermitázs digitális kollekciójától a last.fm közösségi zeneszolgáltatásig hűen visszaadja a digitális tartalomszolgáltatói világ komplexitását, s azt az igen sokszínű hátteret, ahonnan a képzés résztvevői érkeztek.
A könyvtári s oktatási infrastrukturális háttér egyébként a szokott északi színvonalon parádés.  Vadonatúj géppark a termekben és a könyvtárban, az egyetemen kívülről is elérhető számos adatbázis, gazdag dokumentumanyaggal ellátott könyvtár, éjjel-nappal használható munkaszoba (számítőgépekkel, nyomtatókkal felszerelve).  A belső hálózati meghajtókon tárolt anyagok távolról is elérhetők és migrálhatók a saját számítógépre SFTP kapcsolattal. Az e-learning rendszert pedig most üzemelik be az évfolyamunk számára Tallinnból. Egyelőre így e-mailen kapjuk az órákon bemutatott prezentációkat, de a jövő héttől már minden fent lesz ott is.
Részt vettünk továbbá egy új könyvkereső interfész felhasználói ergonómiai képességeit kutató kísérletben Három felület közül véletlenszerűen jött be egy a bejelentkezés után. Az adatbázis amelyik kiszolgálta őket közös volt. S ezt követően kellett különféle keresési feladatokat végrehajtanunk,majd kérdőíveken értékelnünk a személyes benyomásainkat. Két feladatot egy 3 opciós listából kellett kiválasztani (feladatonként 3 opcióból 1-1) a harmadik pedig egy szabadon választott témakeresési művelet lefuttatása volt. Az adatbázist alapvetően az Amazonból származó adatokkal (könyvleíró metaadatok, könyvismertetők) töltötték fel.  A kísérletben való részvétel önkéntes volt, de szinte mindenki bevállalta ezt az élményt.
A kutatás mögött egyébként az európai tudományos könyvtárak digitális könyvtári fejlesztéseit összefogó TPDL konzorcium áll, melynek idei konferenciájára Berlinbe ha minden jól megy mind a két DILL évfolyam eljut (mi Oslóból, az eggyel felettünk lévők Pármából). Így találkozhatunk a nálunk már sokkal tapasztaltabb felsőbb évfolyam tagjaival (néhányukhoz legutóbb a szombathelyi Bobcatsss-en volt szerencsém), megismerhetjük az olasz főkoordinátort is, miután a képzés másik olasz főszereplője már tartott nekünk órát Osloban.  A DILL konzorcium egyébként egy önálló workshopot is rendez majd, melynek témája a digitális könyvtári kutatás- fejlesztési programok integrálása az oktatási programok keretei közé. Jellemző oktatóink hozzállására, hogy e kivételes találkozási lehetőség kedvéért mindkét évfolyam számára felrúgták azt a szabályt, hogy konferenciára csak az mehet a konzorcium illetve külső támogatók pénzén diákként aki elő is ad. Persze nagyon megéri nekik is a dolog, hiszen számos téma közvetlen érintkezési pontokat kínál a Digitális Dokumentumok főkurzusunk témaköreihez.
S ha már az oktatókról beszéltem.  A decensen barátságos örrökké  kissé elvarázsolt Ragnar Audunson, a talpig gentleman Ragnar Nordlie, a végzőfélben lévő phd-s kitűnő webfejlesztő szakember Tor Arne Dahl, s a szája szegletében mosolygó szabadidejében zenélgető Niels Pharo, no meg a fáradhatatlan koordinátor Kersti André-Heloe alkotja a norvég csapatot, akik nem túlzás hamar a szívéhez tudnak nőni az embernek (s nem gondolnám, hogy a következő vizsgák, számonkérések alapvetően változtatnának e pozitív összképen). S megismertük még a parmai csapatból Vittore Casarosát is, aki kívül áll a könyvtári világon informatikai szakember, de épp ezért a saját egyéni látásmódjával vitt színt az  előkészítő órákba, egy teljesen másfajta megközelítésmódból járva végig a digitális könyvtárak világát, mint bölcsész képzettségű norvég kollégája Ragnar Nordlie.
Mint már utaltam rá részt vettünk két külső kiránduláson. Az első a nemzeti adatbázismenedzselő és az Open Access mozgalom minél szélesebb körű norvégiai népszerűsítésén munkálkodó Cristin szerkesztőségébe történt. Itt megtudtuk, hogy mostanában bár intenzív konzultáció zajlik köztük, de az északi országok nemzeti alapú konzorciumokban tárgyalnak s fizetik elő a szükséges adatbázisokat. A Cristin mint menedzselő és lebonyolító szervezet kettős minisztériumi alárendeltségben (tudományos-oktatási illetve egészségügyi) működik. begyűjti az egyes intézmények igényeit, majd lefolytatja a tárgyalásokat az adatbázis szolgáltatókkal, s ha sikeres az alku, akkor elszámol a minisztériumokkal s az egyes intézményekkel, illetve rendelkezésükre bocsátja a hozzáférést. A hozzáférési felülete minden intézménynek egyedi, nincs olyan egységes hozzáférési felület mint pl. a dániai DEFF-é, ahol be lehet egy helyen a különféle intézményi azonosítókkal jelentkezni. A beszerzés tehát központosított, a szolgáltatás azonban nem.
A másik kirándulás a mai folyamán a Norvég Tudományos Akadémia főépületeként szolgáló díszes villába vezetett, amelynek egyik melléképületében lakozik a Norvég Lexikon szerkesztősége, de minket a főépület dísztermében láttak vendégül. Maga az épület egyébként Oslo legelegánsabb nagykövetségekkel teli villanegyedének kellős közepén terül el, közel a tengerhez. A Norvég Lexikon eredtileg a legnagyobb norvég kiadók (Aschehoug, Gyldendal, Kunskapforlaget) közös vállalkozása volt, amíg az internet elterjedése ki nem kezdte a hagyományos papíralapú üzleti modellt.  A kiadók tehát kiszálltak, s a lexikont immár a virtuális térbe költöztetve egy konzorcium viszi tovább, melynek tagjai többek közt a Norvég Tudományos Akadámia és a Nemzeti Könyvtár is. Igen izgalmas kezdeményezésről van szó. Válogatott író és szerkesztőgárdával dolgoznak, viszont a  lexikon közösségi felületei nkeresztül bárki javasolhat átdolgozást. Nagyobb partnereik )például a norvég Statisztikai Hivatal, vagy a Nemzeti Könyvtár) külön űrlap felületeket (template) alakítottak ki, ahol gyorsan nagy mennyiségű speciális adattal lehet időről-időre frissíteni a lexikon állományát. Együttműködnek a norvég Wikipediával is, főleg azokon a népszerű területeken, amelyek kevéssé tudományosak, annál inkább izgatják azonban az ifjúság figyelmét. Egy videojátékokról szóló megfelelő színvonalú szócikk tehát mindkét felületen megjelenhet. S a Norvég Lexikon Creative Commons alapú anyagából is vehet át a Wikipedia. A kettő összevetéséből az derül ki, hogy a Norvég Lexikon ellenőrzöttebb, jobban el van látva metaadatokkal, a speciális template-ek segítségével gyors és megbízható adatszolgáltatásra képes földrajzi, bibliográfiai illetve statisztikai vonatkozásban.  A tudományos témák kapcsán fő forrásként szolgál a Wikipedia adatainak pontosításában. A kettő tehát a kicsiny norvég piacon inkább kiegészíti egymást, mint sem versenytárs lenne. A fő gond az, hogy a financiális háttér egyelőre csupán 4 évre biztosított (főként az egyik legnagyobb norvég bank alapítványa révén). S egyelőre senki sem tudja, hogyan lesz ebből fenntartható üzleti modell a jövőre nézve. A norvég kultúra és tudomány számára  számára mindenesetre a virtuális világban szinte létfontosságúnak tűnik a megfelelő hosszútávú működési keret feltalálása, így aztán remélhetőleg megbirkóznak ezzel is.
S akkor jöjjön az elején említett másik front, az órákon kívüli világ. Igen sokszínű és kellemes társaságban telnek itt a napjaim, ahol mindenki önálló színes egyéniség, másfelől viszont jól együtt tud működni a többiekkel. Oktatóink véleménye szerint a mi társaságunk a Brazíliától, Vietnamon, Németországon és Litvánián át Indiáig és Bangladesig terjedő származási sokféleség ellenére sokkal homogénebb, mint az előző évfolyamok voltak. Oslo kulturális kínálata igen pezsgő, különösen ebben a késő nyári-kora őszi időszakban tele van a város programokkal. Az egyetlen gond abból adódik, hogy 4 különféle kollégiumban vagyunk szétszórva, így a programszervezés e-mailen és facebookon zajlik (privát csoport keretében, ahol mondjuk a tanáraink is látják hová megyünk bulizni, de ebből még semmi probléma nem adódott:))). A brutális norvég élelmiszerárakat kijátszandó néhányan akciós vonatjeggyel ellátogattunk várost nézni majd végül vásárolni a svédországi Karlstadba. Az időjárás bolondos volt, a kisvároska viszont igen bájos és szép, remek múzeummal és boltokkal. A fő áruházláncok ugynazok mint Osloban, csak éppen 30-50%-kal olcsóbb minden…
Magam is meglepődöm azon, hogy a z alapvetően dános és kicsit svédes előképzettségemmel mennyire megy a norvég. A legviccesebb az volt, mikor a Radisson SAS szálloda melletti villamosmegállóban az egyik svéd konferenciaturista svédül kérdezte, hogy melyik villamos megy a főpályaudvarra, én meg svédül válaszoltam neki, hogy mindegyik vonal érinti azt, ő is meglepődött rajta:)). Miközben persze alapvetően minden norvégul meg angolul zajlik körülöttem. Néha van is egy kis zűrzavar azért, hogy most épp melyik nyelven kell előtolakodnia egy-egy szónak. De élvezem ezt a nyelvi sokszínűséget. Amit persze tovább színez, hogy elmentem a Fáskerti Mária vezette Norvégiai Magyarok Baráti Köre augusztus 20-i ünnepségére, (kitűnő hangverseny, magyarországi fiatalokkal)  s Kovács Ferenc kitűnő ismerősöm is ellát programajánlatokkal, így aztán persze bekeveredik a magyar szál is.
Hirtelen most ennyit, aztán majd ha lesz időm és energiám újra jelentkezem.

Ezeket a soraimat már Oslóból írom a szállásom nagyon kellemes helyen, parkos környezetben van, egy kollégium nyolcadik emeletén. Nagyon ügyelnek a biztonságra, külön kártya szolgál a házba, s a szobába való bejutásra. Nekem a tegnapi helyes működés után a házba beengedő kártya romlott el. Évfolyam és lakótársaim segítségével megoldottuk a problémát, feljutottam a tűzlépcsőn a szobám előterébe, majd a szobámba, s google voice-szal hívtam az ügyfélszolgálatot, ahol megerősítették, hogy elrontottak valamit a kártyán, de megesküdtek, hogy már jó lesz.  Tegnap reklamálnom kellett még a vizesedő és penészes hűtőgép miatt, remélem hamar megcsinálják, s ha már a saját szobáinkat mi nekünk kell takarítanunk, adhattak volna hozzá eszközöket. Ezt leszámítva minden simán ment, csodálatos tájakon utaztunk keresztül Lipcse-Tarp (dán határ)-Aalborg-Frederikshavn-Göteborg (egy kompút)-Oslo útvonalon 5 nap alatt. Az egyetemen ma (igazából University College-Hoejskole, de miután phd-képzéssel a 16 ezer hallgatóval bír, széles képzési palettával, ezért főiskolának nem mondanám) üdvözöltek minket, vendégül láttak ebédre, majd a Nemzetközi Iroda külön nekünk tartott egy tájékoztatót, miután a többi nemzetközi diáknak szóló tájékoztató előadások alatt nekünk már óráink lesznek. Bemutatkoztak az oktatók, is a részletesebb ismerkedésre holnap reggel kilenctől kerül sor. Nagyon tetszett Ragnar Audunson úr bevezetője, melyben arról elmélkedett, hogy a kizárólagos igazságok hirdetése milyen veszélyt rejt magában a könyvtárosszakma kérdései kapcsán, ám tágabban értelmezve figyelmeztető jel erre Breivik szörnyű cselekedete is.  Megkaptunk minden belépési kódot, elkészültek a diákigazolványaink, csak az aktív hallgatói jogviszonyt igazoló semester card-ra kell várni még kb. egy hetet. Mintegy két hét múlva lesz már norvég személyi számunk is, az EU-soknak be sem kell menni a rendőrségre tartózkodási engedélyért, mindent intéz a nemzetközi iroda. Csupán a személyi számot kell kérvényezni a tartózkodási kézhezvétele után személyesen, de arra külön nekünk jövő szombaton kinyit a hivatal… Szóval az élményeim alapvetően pozitívak, persze azt leszámítva, hogy Európa, sőt talán a világ legdrágább fővárosában tanulunk, különösen ami az élelmiszereket illeti, nagyon észnél kell lenni, hogy mikor mit eszik az ember. A szállásokat üzemeltető diákjóléti cég szerencsére éttermeket, büféket is üzemeltet a belváros-közeli kampuszon, de azokban napi jelleggel enni is elég drága mulatság. Mára ennyit, rendszeresen jelentkezem még. Kis nemzetközi társaságunkra tekintettel előfordulhat, hogy angol nyelvű bejegyzések is feltűnnek majd az oldalon, ezeket idő és energia hiányában nem fogom fordítani.  A magyar nyelvű élménybeszámolók viszont maradnak.

Egy most közzétett reprezentatív statisztikai felmérés szerint a norvég lakosság 51 százaléka tartozik a könyvtárhasználók csoportjába, s 42 százalékuk elégedett a lakóhelyükön elérhető könyvtári szolgáltatások minőségével.  Néhány  évvel ezelőtt a Norvég Statisztikai Hivatal még 48 százalékot mért a Norvég Könyvtáros Egyesület elnöke szerint. A használati statisztikák is visszaigazolják e számokat. Jelenleg még csupán a 2009-es kölcsönzési statisztika számai ismeretesek, mely szerint mintegy 22 millió látogatás mintegy 25 millió dokumentum kölcsönzésével járt együtt (ebbe beleértendő a teljes kölcsönzésre szolgáltatott dokumentumkínálat a könyvektől, a filmeken át a hangfelvételekig bezárólag).  A könyvtáros egyesületi elnök arra számít, hogy a hamarosan összesítésre kerülő 2010-es számok is emelkedő tendenciákról adnak számot majd. A sikert főként annak tulajdonítja, hogy az intézmények nyitva tartását s a szolgáltatási kínálatukat folyamatosan a felhasználóik igényeihez igazítják. A könyvtárak fejlődésével általában elégedettek a szakmai érdekképviselet vezetői. Mindemellett felhívják a figyelmet arra, hogy a könyvtárak társadalmi beágyazottsága még további fejlesztésre szorul. Érdekesség még, hogy a könyvtárhasználat területileg egyenletesen oszlik meg az országban. Nincsenek kiugró különbségek tehát a nagyvárosi és a gyéren lakott területek helyhatósági kistérségei (kommune) közt.  A további társadalmi irányú fejlesztési pontokra mutat rá viszont, hogy a hölgyek és a magasabban iskolázottabbak körében kiugróan magas a könyvtárhasználók aránya. A felmérés még arra is választ keresett, hogy a könyvtárhasználók aránya hogyan vethető össze a politikai pártpreferenciai nézetekkel. Eszerint a liberális Venstre, a baloldali szocialista Sosialistisk Venstreparti és az agrárius, centrista középpártként működő Senterpartiet szavazói a leggyakoribb könyvtárhasználók, míg a skála másik végén a leginkább populistaként meghatározható, magát konzervatív-liberálisnak valló Haladó Párt (Fremskrittspartiet) szavazói helyezkednek el.

Felkerült a Dán Könyvtári és Médiahatóság oldalára a  már korábban emlegetett angol nyelvű publikáció pdf-ben. Papíralapú párját a napokban elhelyezen majd az OSZK KSZK-ban is.  A västeraasi könyvtárosoktól pedig kaptam postán egy svéd nyelvű nagyon jó olvasásfejlesztési projekt összefoglaló kiadványt. Ha még melléteszem a kint kapott az északi és balti térség könyvtártörténetéből szemezgető angol nyelvű könyvet is, akkor már egészen szép az összkép:))

Holnap utazom az IFLA  éves kongresszusára Göteborgba, mely augusztus 9-én indul majd az előkonferencia nappal, ahol az Open Access lesz a téma a Svéd Nemzeti Könyvtár szervezésében, a göteborgi közgáz és jogi kar épületében. Első részvételem lesz ez IFLA-rendezvényen. Igazából  a helyszín és a szakmai környezet fogott meg nagyon,amikor elkezdtem a részvételem szervezni. A városban egy dániai vizsgám után jártam már 2 nap erejéig, így már nem teljesen ismeretlen helyre érkezem majd meg.  Reményeim szerint első kézből értesülhetek majd csomó északi újdonságról és könyvtári tapasztalatról, amelyekről rendszeresen igyekszem majd beszámolni (bár sajnos laptop nem lesz nálam, viszont géptermek elvileg lesznek). Addig is belinkelem új fényképalbumom,  (kísérleti üzemmódban működik) mely az említett pár évvel ezelőtti svédországi látogatásom fotóit tartalmazza (már amennyit engedett az akkori 128mb-nyi memóriakártya).
A hivatalos program mellett egyébként lesz külön svéd könyvtári bemutatkozó utca, poszterbemutató, szakmai kiállítás, s jönnek bemutatkozni svéd bibliobuszok is a rendezvényhelyszín parkolójába. Mindezeken túl tizedike és tizenötödike között kerül megrendezésre a város nagy kulturális fesztiválja, rengeteg ingyenes programmal. Unatkozni tehát szinte biztos nem fogok, kíváncsian várom, hogy mi történik majd. Az Open Access napról a Svéd Nemzeti Könyvtár honlapján, egyebekről pedig a rendezvény webhelyén és interaktív híroldalán lehet tájékozódni.

Magamhoz térve kissé a kánikula kábulatából, no meg a munka mai napi kényszerének enyhülésével reagálnék néhány pontban a vándorgyűlésen történtekre (kissé kitekintve a már megjelent reakciókra is). Mindenekelőtt ajánlom mindenki figyelmébe a Konferencia klogon megjelent linkgyűjteményt, ahol a lentebb emlegetett bejegyzések mind megtalálhatóak már. Ez nem lesz egy rövid hozzászólás, de úgy érzem nem lesz benne fölösleges szócséplés sem.
FITT-szekció:
Szerintem jól megszerveztük. A saját előadásomról nem tisztem véleményt formálni. Próbáltam némiképp új szerkezetben sok szolgáltatásra röviden ráirányítani a figyelmet, olyanokra is melyek kevesebb figyelmet élveztek eddig e blogon. Hangtárnok kritikája részben jogos, akik rendszeresen olvassák eme online fórumot, azok számára talán nem sok újat mondtam. Gyanítom azonban hogy nem ők alkották a többséget… Kardos Andris röviden, jó dolgokat mondott, Füzessi Karesz még rövidebben brillírozott. HSD véleményét osztom annyiban, hogy megalapozott következtetéseket ilyen csekély mintából semmilyen szinten nem lehet levonni, semmilyen szinten sem. Lilla és Gábor előadása provokatív éllel egy új vizsgálati módszerre próbálta ráirányítani a figyelmet. Számomra az a nagy kérdés, hogy lesz-e valódi kutatás e módszertan alapján, s annak milyen eredménye lesz, mert szerintem igen hasznos volna. Persze fenn áll a veszélye annak, hogy ez a kissé provokatívan felületes módszertani előzetes elijesztheti a jelzett emberek némelyikét az együttműködéstől. Ezzel az eshetőséggel az előadás készítői mintha kevéssé számoltak volna. Mindenki jó szándékát (kísérletezőét és jogosan háborgóét) elismerve tehát s senkit sem kívánva megsérteni nem tudom, hogy mi lesz ennek a kísérletnek a sorsa. Jó lenne ha pozitívan sülne el, s nem maradna tüske a végén senkiben (bár lehet, hogy ez puszta illúzió).
Nemzetiségi könyvtári ellátás és a romák helyzete:
Kállai Ernő igen színvonalas előadását Dávid Bogi hűen interpretálta. Ő is provokált, méghozzá igen színvonalasan. Nekem bántóan fájt, hogy például a kihívásokra válaszul tervezett OIK-os portál alapú szolgáltatásfejlesztésről csak a szekció szintjén esett szó, az ombudsmani szavakra való reagálás konkrét tartalmi háttér híján kicsit súlytalannak tűnt. Pedig hát ott volt jó néhány tartalmi fejlesztési elem a másnapi szekciók munkájában. Mindenesetre a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális igényeit (benne a könyvtári ellátásukat is) egyértelműen komolyabban kellene vennünk. Magyarországot ugyanis állampolgári közösségként, s nem etnikai értelemben kell, hogy meghatározzuk. Már csak a határon kívül élő magyarság miatt sem, akiket igen csak képes sújtani a szomszédos többségi elemek által gyakorolt etnikai alapúan kirekesztő tituláris nemzetállami definíció. A kulturális, etnikai alapú identitás pedig szerintem nem állampolgársági kategória, mert ez utóbbi a demokratikus jogegyenlőség alapján, etnikailag semlegesen, területhez kötődik, a határokon átnyúló etnikai identitás tiszteletben tartása mellett, legalábbis ideális esetben. E szemlélet szerint, a kisebbségek könyvtári ellátásának a saját magunk kulturális hitele szempontjából,a jogegyenlőség szempontjából (a kisebbségben élő magyarok iránti szolidaritásunkat saját más etnikumú honfitársaink felé is kivetítve) kell igen nagy súlyt tulajdonítanunk. Egyértelmű a vizsgálatok alapján, hogy a kisebbségek állománygyarapítására nevetséges összeg jut. Az ombudsmani vizsgálat azt is sejteti, hogy még ez a nevetségesen alacsony összeg is olyan döntően szépirodalmi súlyú aránytalanságot táplál, mely nem veszi figyelembe a felhasználói igényeket (akik inkább szakkönyveket és ismeretterjesztő irodalmat szorgalmaznának). Ha a többség könyvtári ellátásában (reméljük a szlogenek szintjén túl) egyre nagyobb teret hódít a felhasználóközpontúság, akkor erről miért mondanánk le a kisebbségek esetében??? Egyazon állampolgári közösség tagjai vagyunk, hasonló szintű jogosultságokkal és igényekkel. Ki kellene már végre lépni a többségi társadalom részéről abból a folklórnemzetiségi, irodalmi és kulturális hagyományőrző zárványt megjelenítő imázsból amibe még a Kádár-korszakban a nemzetiségek beleszorultak. Joguk van a kultúrájuk ápolásához és az asszimilációmentes túléléshez a saját igényeik szerint. S joguk van rengeteg helyi szintű kreatív integráló (de nem asszimiláló) kulturális felzárkóztató programhoz amit főként a hazai cigányság számára az elhivatott könyvtárosok nyújtani tudnak. S ha még a nemzetiségi vonzóan kreatív identitásfejlesztés feladatköre és roma integráció az OIK támogatásával hálózatba is tudna szerveződni (hasonló elvek szerint ahogy mondjuk a bevándorlókat integráló FINFO portál, vagy a dán-német közös könyvtári hálózat révén történik Dániában) az ígért új portál keretei között, annak már komoly politikai súlya lehetne. A könyvtárak ugyanis megfelelő súlyú partnerként meg tudnának jelenni a szakpolitikai döntéselőkészítés és döntéshozatal felé, ahol jelenleg minden szinten és területen szinte teljesen súlytalannak számítanak. A tét tehát nem kicsi, a problémák egyre éleződnek, s jórészt a könyvtáros társadalmon magán múlik, hogyan tudja megszervezni magát helyi szinten és országosan is, partnerként számításba veendően fontos társadalmi sorskérdések megoldásában.
Könyvtári hálózati koordináció:
Egyértelmű üzenete volt a FITT szekció ülésének, s az előző probléma kapcsán is felmerült, hogy a magyar könyvtárügy fenntartói szinten reménytelenül szétaprózódott. Nincs olyan koordinátor szereplő a láthatáron amely egyfajta gazdája lehetne a magyar könyvtárügynek. Kísérleti projekteket finanszírozna, szakmai módszertani bázisként szolgálhatna, segíthetne áthidalni az ezernyi fenntartó által felmerülő nehézségeket világos szakmai projektek, irányvonalak mentén. Régóta téma ez már, s most úgy érzem kicsit kiugrattuk a nyulat a bokorból, de ugyanakkor Kirunak is igaza van, hogy nincs nyílt szakmai vita, illetve párbeszéd e fontos dolgokról. Hálózatosodás s megfelelő koordináció nélkül viszont félő, hogy a magyarországi könyvtárak felmorzsolódnak az egyéni harcban, s nem tudnak betölteni olyan fontos közösségi feladatokat, melyekre szerencsésebb helyeken hálózatosan rég rámozdultak már. Tehát nem omnipotens állami irányító atyuskára van szükség (akinek a zsánere s a hozzá kötődő elvárások sajnos oly ismerős e régióban s tőlünk keletebbre), hanem egy modern koordinatív-menedzselő intézményre. Számomra egyébként az tűnne a leginkább magától értetődőnek, ha ez a mostani KI bázisán annak kibővülésével valósulhatna meg. Ugyanis félő, hogy e téren is lassan a 24. órába lépünk.

A bajai vándorgyűlésen a FITT szekció keretében sok kedves aranyos fiatal könyvtáros, no meg két idősebb kolléga társaságában adtam elő a dán hálózatos könyvtári szolgáltatásokról. Örülök annak, hogy előadásom rávilágított arra, hogy igen is szükség lenne nálunk is a hálózati fejlesztéseket koordináló, ösztönző könyvtári koordinátorra (amire egyébként a szekcióülés végén többen is utaltak). A prezentációmat feltettem slideshare-re, mellékelem ide is. Amely szolgáltatásokról nem volt még szó a blogon, azokról hamarosan lesz, mert folyamatosan mindegyiket be fogom mutatni olvasóim számára.