A nyári egyetemi első két hét mérlege

Hát szépen belecsöppentem a közepébe. Két fronton folynak ugye az események, az egyik a tanulás, ahol az első másfél hét igen intenzív volt, folyamatos bevezető órákkal, külső programokkal s prezentációkészítéssel a kedvenc tartalomszolgáltatásodról (Én a Magyar Elektronikus Könyvtárat választottam az otthoni szolgáltatások népszerűsítésének jegyében). Sikerült egyébként utolsónak lennem a sorban, de ennek ellenére is türelmesen végighallgattak, s tetszett a társaimnak a produkció. Az oktatók közül jelenlévő Ragnar Audunson pedig jól ismerte a témát, de ő is megdicsért az összefogottságomért. A választott témák változatossága a szentpétervári Ermitázs digitális kollekciójától a last.fm közösségi zeneszolgáltatásig hűen visszaadja a digitális tartalomszolgáltatói világ komplexitását, s azt az igen sokszínű hátteret, ahonnan a képzés résztvevői érkeztek.
A könyvtári s oktatási infrastrukturális háttér egyébként a szokott északi színvonalon parádés.  Vadonatúj géppark a termekben és a könyvtárban, az egyetemen kívülről is elérhető számos adatbázis, gazdag dokumentumanyaggal ellátott könyvtár, éjjel-nappal használható munkaszoba (számítőgépekkel, nyomtatókkal felszerelve).  A belső hálózati meghajtókon tárolt anyagok távolról is elérhetők és migrálhatók a saját számítógépre SFTP kapcsolattal. Az e-learning rendszert pedig most üzemelik be az évfolyamunk számára Tallinnból. Egyelőre így e-mailen kapjuk az órákon bemutatott prezentációkat, de a jövő héttől már minden fent lesz ott is.
Részt vettünk továbbá egy új könyvkereső interfész felhasználói ergonómiai képességeit kutató kísérletben Három felület közül véletlenszerűen jött be egy a bejelentkezés után. Az adatbázis amelyik kiszolgálta őket közös volt. S ezt követően kellett különféle keresési feladatokat végrehajtanunk,majd kérdőíveken értékelnünk a személyes benyomásainkat. Két feladatot egy 3 opciós listából kellett kiválasztani (feladatonként 3 opcióból 1-1) a harmadik pedig egy szabadon választott témakeresési művelet lefuttatása volt. Az adatbázist alapvetően az Amazonból származó adatokkal (könyvleíró metaadatok, könyvismertetők) töltötték fel.  A kísérletben való részvétel önkéntes volt, de szinte mindenki bevállalta ezt az élményt.
A kutatás mögött egyébként az európai tudományos könyvtárak digitális könyvtári fejlesztéseit összefogó TPDL konzorcium áll, melynek idei konferenciájára Berlinbe ha minden jól megy mind a két DILL évfolyam eljut (mi Oslóból, az eggyel felettünk lévők Pármából). Így találkozhatunk a nálunk már sokkal tapasztaltabb felsőbb évfolyam tagjaival (néhányukhoz legutóbb a szombathelyi Bobcatsss-en volt szerencsém), megismerhetjük az olasz főkoordinátort is, miután a képzés másik olasz főszereplője már tartott nekünk órát Osloban.  A DILL konzorcium egyébként egy önálló workshopot is rendez majd, melynek témája a digitális könyvtári kutatás- fejlesztési programok integrálása az oktatási programok keretei közé. Jellemző oktatóink hozzállására, hogy e kivételes találkozási lehetőség kedvéért mindkét évfolyam számára felrúgták azt a szabályt, hogy konferenciára csak az mehet a konzorcium illetve külső támogatók pénzén diákként aki elő is ad. Persze nagyon megéri nekik is a dolog, hiszen számos téma közvetlen érintkezési pontokat kínál a Digitális Dokumentumok főkurzusunk témaköreihez.
S ha már az oktatókról beszéltem.  A decensen barátságos örrökké  kissé elvarázsolt Ragnar Audunson, a talpig gentleman Ragnar Nordlie, a végzőfélben lévő phd-s kitűnő webfejlesztő szakember Tor Arne Dahl, s a szája szegletében mosolygó szabadidejében zenélgető Niels Pharo, no meg a fáradhatatlan koordinátor Kersti André-Heloe alkotja a norvég csapatot, akik nem túlzás hamar a szívéhez tudnak nőni az embernek (s nem gondolnám, hogy a következő vizsgák, számonkérések alapvetően változtatnának e pozitív összképen). S megismertük még a parmai csapatból Vittore Casarosát is, aki kívül áll a könyvtári világon informatikai szakember, de épp ezért a saját egyéni látásmódjával vitt színt az  előkészítő órákba, egy teljesen másfajta megközelítésmódból járva végig a digitális könyvtárak világát, mint bölcsész képzettségű norvég kollégája Ragnar Nordlie.
Mint már utaltam rá részt vettünk két külső kiránduláson. Az első a nemzeti adatbázismenedzselő és az Open Access mozgalom minél szélesebb körű norvégiai népszerűsítésén munkálkodó Cristin szerkesztőségébe történt. Itt megtudtuk, hogy mostanában bár intenzív konzultáció zajlik köztük, de az északi országok nemzeti alapú konzorciumokban tárgyalnak s fizetik elő a szükséges adatbázisokat. A Cristin mint menedzselő és lebonyolító szervezet kettős minisztériumi alárendeltségben (tudományos-oktatási illetve egészségügyi) működik. begyűjti az egyes intézmények igényeit, majd lefolytatja a tárgyalásokat az adatbázis szolgáltatókkal, s ha sikeres az alku, akkor elszámol a minisztériumokkal s az egyes intézményekkel, illetve rendelkezésükre bocsátja a hozzáférést. A hozzáférési felülete minden intézménynek egyedi, nincs olyan egységes hozzáférési felület mint pl. a dániai DEFF-é, ahol be lehet egy helyen a különféle intézményi azonosítókkal jelentkezni. A beszerzés tehát központosított, a szolgáltatás azonban nem.
A másik kirándulás a mai folyamán a Norvég Tudományos Akadémia főépületeként szolgáló díszes villába vezetett, amelynek egyik melléképületében lakozik a Norvég Lexikon szerkesztősége, de minket a főépület dísztermében láttak vendégül. Maga az épület egyébként Oslo legelegánsabb nagykövetségekkel teli villanegyedének kellős közepén terül el, közel a tengerhez. A Norvég Lexikon eredtileg a legnagyobb norvég kiadók (Aschehoug, Gyldendal, Kunskapforlaget) közös vállalkozása volt, amíg az internet elterjedése ki nem kezdte a hagyományos papíralapú üzleti modellt.  A kiadók tehát kiszálltak, s a lexikont immár a virtuális térbe költöztetve egy konzorcium viszi tovább, melynek tagjai többek közt a Norvég Tudományos Akadámia és a Nemzeti Könyvtár is. Igen izgalmas kezdeményezésről van szó. Válogatott író és szerkesztőgárdával dolgoznak, viszont a  lexikon közösségi felületei nkeresztül bárki javasolhat átdolgozást. Nagyobb partnereik )például a norvég Statisztikai Hivatal, vagy a Nemzeti Könyvtár) külön űrlap felületeket (template) alakítottak ki, ahol gyorsan nagy mennyiségű speciális adattal lehet időről-időre frissíteni a lexikon állományát. Együttműködnek a norvég Wikipediával is, főleg azokon a népszerű területeken, amelyek kevéssé tudományosak, annál inkább izgatják azonban az ifjúság figyelmét. Egy videojátékokról szóló megfelelő színvonalú szócikk tehát mindkét felületen megjelenhet. S a Norvég Lexikon Creative Commons alapú anyagából is vehet át a Wikipedia. A kettő összevetéséből az derül ki, hogy a Norvég Lexikon ellenőrzöttebb, jobban el van látva metaadatokkal, a speciális template-ek segítségével gyors és megbízható adatszolgáltatásra képes földrajzi, bibliográfiai illetve statisztikai vonatkozásban.  A tudományos témák kapcsán fő forrásként szolgál a Wikipedia adatainak pontosításában. A kettő tehát a kicsiny norvég piacon inkább kiegészíti egymást, mint sem versenytárs lenne. A fő gond az, hogy a financiális háttér egyelőre csupán 4 évre biztosított (főként az egyik legnagyobb norvég bank alapítványa révén). S egyelőre senki sem tudja, hogyan lesz ebből fenntartható üzleti modell a jövőre nézve. A norvég kultúra és tudomány számára  számára mindenesetre a virtuális világban szinte létfontosságúnak tűnik a megfelelő hosszútávú működési keret feltalálása, így aztán remélhetőleg megbirkóznak ezzel is.
S akkor jöjjön az elején említett másik front, az órákon kívüli világ. Igen sokszínű és kellemes társaságban telnek itt a napjaim, ahol mindenki önálló színes egyéniség, másfelől viszont jól együtt tud működni a többiekkel. Oktatóink véleménye szerint a mi társaságunk a Brazíliától, Vietnamon, Németországon és Litvánián át Indiáig és Bangladesig terjedő származási sokféleség ellenére sokkal homogénebb, mint az előző évfolyamok voltak. Oslo kulturális kínálata igen pezsgő, különösen ebben a késő nyári-kora őszi időszakban tele van a város programokkal. Az egyetlen gond abból adódik, hogy 4 különféle kollégiumban vagyunk szétszórva, így a programszervezés e-mailen és facebookon zajlik (privát csoport keretében, ahol mondjuk a tanáraink is látják hová megyünk bulizni, de ebből még semmi probléma nem adódott:))). A brutális norvég élelmiszerárakat kijátszandó néhányan akciós vonatjeggyel ellátogattunk várost nézni majd végül vásárolni a svédországi Karlstadba. Az időjárás bolondos volt, a kisvároska viszont igen bájos és szép, remek múzeummal és boltokkal. A fő áruházláncok ugynazok mint Osloban, csak éppen 30-50%-kal olcsóbb minden…
Magam is meglepődöm azon, hogy a z alapvetően dános és kicsit svédes előképzettségemmel mennyire megy a norvég. A legviccesebb az volt, mikor a Radisson SAS szálloda melletti villamosmegállóban az egyik svéd konferenciaturista svédül kérdezte, hogy melyik villamos megy a főpályaudvarra, én meg svédül válaszoltam neki, hogy mindegyik vonal érinti azt, ő is meglepődött rajta:)). Miközben persze alapvetően minden norvégul meg angolul zajlik körülöttem. Néha van is egy kis zűrzavar azért, hogy most épp melyik nyelven kell előtolakodnia egy-egy szónak. De élvezem ezt a nyelvi sokszínűséget. Amit persze tovább színez, hogy elmentem a Fáskerti Mária vezette Norvégiai Magyarok Baráti Köre augusztus 20-i ünnepségére, (kitűnő hangverseny, magyarországi fiatalokkal)  s Kovács Ferenc kitűnő ismerősöm is ellát programajánlatokkal, így aztán persze bekeveredik a magyar szál is.
Hirtelen most ennyit, aztán majd ha lesz időm és energiám újra jelentkezem.