Szeptember első fele

Lassan ideje megint mérleget készíteni az előző bejegyzés óta eltelt mintegy kéthetes időszakról. Az intenzív nyári egyetemi alapozó órák után megkezdődtek a normál tantervi kurzusok. Az egyik főtantárgyunk módszertani megalapozású (egy kis tudományelmélet majd kutatásmódszertan, majd még konkrétabban a könyvtár-informatikai főbb kutatási irányok meghatározása, illetve azok módszertani háttere).  Az előző évfolyamok kevesellték az egyes elméleti témakörök gyakorlati alkalmazásának körüljárására szabott időt, így számunkra egy korábbi programrésztvevő s most phd-zó és babázó fiatal hölgy vezetésével fakultatív plusz szemináriumokat illesztettek a tanrendbe. Mindenki jól jár így, a professzornak nem okoz többletterhelést, a kismama ki tud kicsit szakadni a gyereknevelés világából, s oktatási tapasztalatokat szerezhet, mi pedig csoportbontással 8-10-en meg tudunk tárgyalni részletesebben néhány főbb területet.  A végén össze kell állítanunk egy kutatási vázlatot egy tetszőleges témakörben, s erre kapjuk meg az órai munkával együtt a kétfokozatú minősítés valamelyikét (megfelelt/nem felelt meg)
A félév tulajdonképpeni gerincét azonban a Digitális dokumentumok című kurzus adja, amely a két elméleti jellegű bevezető kurzus után merőben gyakorlati módon tekinti át a digitális dokumentumkezelési eljárások és szabványok világát (indexelési eljárások, ontológiák, szemantikus web, tématérképek, repozitóriumok létrehozása és kezelése stb.). Itt norvég mesterképzéses hallgatókkal vagyunk együtt, sőt mivel a távoktatási programnak is részei ezek az órák, ezért élő internetes közvetítéssel is követhetőek, illetve visszanézhetőek felvételről is. A számonkérés formája itt egy 6 óra hosszú vizsga lesz a félév vége felé (ami itt december elejét jelent, idén Mikulás napját, december 6-át), méghozzá három 2 órás blokkban, kisebb szünetekkel. Az értékelés ugyanúgy mint Dániában a kurzusért feleős oktató és egy külső bíráló szakember közreműködésével történik majd meg. Ha valaki netalán nem lenne elégedett majd az eredménnyel (ilyen a kurzus történetében nem nagyon fordult még elő, mert olyannyira szemléletesek az órák és szorgalmasak a diákok) az majd Tallinnból javíthat online februárban.
Persze az órákon kívül is zajlik az élet. Kovács Ferenc segítségével újabb magyar rendezvényen vehettem részt, ezúttal a Norvég-Magyar Baráti Társaság szervezésében. Egy itteni partnereket kereső gyerekek környezetvédelmi szocializációjával foglalkozó szabolcsi civil szervezet mutatkozott be. A hivatalos program után mód nyílt egy érdekes beszélgetésre, régóta itt élő magyar fiatalokkal a  magyar-norvég mentalitásbeli, életvezetésbeli különbözőségekről, a mindennapi élet struktúráinak eltéréseiről. Később egy országismereti fakultatív bevezető kurzusunkon is elhangzott, hogy az itteniek általában rendkívül naívak, imádják a természetet, nagyon individualisták s néha zavarba jönnek a spontán dolgoktól, sőt ha valakire bejelentés nélkül kopogsz rá, könnyen fenyegetésként élheti azt meg. Itt nem divat előreengedni a hölgyeket az idősebbeket, mert úgy tartják, hogy ez nem udvariasság hanem egyfajta lenézést,beskatulyázást jelent. Érzelmi téren az átlag norvégokhoz nehéz közel kerülni, az a fajta felszabadultság, a rengeteg érzelemteli beszélgetés amely oly gyakori nálunk, itt igazán ritkaság. A sivárabbnak tűnő érzelmi életet egyensúlyozza azonban, hogy itt senkinek sem akarnak beleszólni az életébe, s általában úgy gondolják, hogy alakítsd szabadon a sorsod, s ne másoknak akarja megfelelni. S ez feltétlen felszabadító ahhoz a rengeteg típusú frusztrációhoz képest,amit otthon tapasztalni. S itt a kapcsolati háló mellett bizony elengedhetetlen a saját teljesítmény felmutatása a boldoguláshoz, önmagában a kapcsolat nem elég. Végül is mindkét világ a maga értékrendjében működik, de számomra az itteni sokkal szabadabbnak, fesztelenebbnek, kellemesebben átélhetőnek tűnik így első pillantásra, még a néhány negatív ellentmondással együtt is.
Minden vasárnap este fantasztikus és ingyenes élőzenei koncert van a Blaa nevű jazzklubban állandó zenekarral és szólistákkal valamint  alkalmi vendég fellépőkkel egyaránt. A hely ilyenkor zsúfolásig telik, érdemes időben odaérni. A Lonely Planet szerint egyébként a zenei szaksajtó a világ legjobb klubjai közt tartja számon ezt az egykori gyárépületből átalakított helységet, ami parádés természeti  környezetben park szélén, folyóparton terül el, habár a megközelítése unalmas lepukkant ipari területen át lehetséges a szállásom felől.
Múlt szombaton a város Majorstuen negyedének fő ütőerének számító sugárutat lezárták a forgalom elől s hatalmas piacnapot hirdettek. Az összes környékbeli bolt az Oslo környéki parasztok, a messzi távoli északról érkező kézművesek mind kivonultak portékáikkal, 30-80%-os akciókat hirdetve. Volt ott minden, ruha, műszaki cikk, minőségi norvég enni és innivalók (lehetett ingyen kóstolni norvég tortákat-nagy kincs az itteni árak közepette). Aznap a Városháza előtti tengerparti téren tömegközlekedési nap volt, így buszokat és villamosokat is csodáltunk. Nosztalgia villamosoztunk a belvárosban, s kihasználtuk hogy szombaton ingyenes volt a Nobel Peace Centerbe való belépés. Itt áttekintést kaphattunk földünk legkínzóbb humanitárius, menekültügyi problémáiról valamint áttekintést a Béke-Nobel díjasok életútjairól a díj történetéről. Bárki beállhatott egy fotó erejéig Fridtjof Nansen élethű képmása mellé, s egy elmés info-kioszk a fénykép mellé még egy újságoldalt is készített, hogy támogatod a Béke-Nobel díjasok humanitárius erőfeszítéseit. Az oldalt megkaptad kinyomtatva s el is küldhetted magadnak e-mailen.
Másnap vasárnap a Nemzeti Galériába látogattunk el, (a belépés szintén ingyenes e napokon) amelynek állandó kiállítása csodálatos tér és időbeli utazást tesz lehetővé az egyetemes és a norvég festészet történetében. A reneszánsz, barokk, expresszionista világnagyságok képei mellett külön szobája van Münch alkotásainak köztük a híres Sikoly egy példányával. Az időszaki kiállítás pedig a norvég naturalista tájkép és portréfestészet iskolateremtő alakjának Erik Werenskioldnak az életútját dolgozta fel, s mi épp az utolsó nap tekintettük meg.
E hétvégén pénteken kirándulás Droebak szigetére (ha feliratkoztam időben a nemzetközi irodánál a túrára) majd este oslói Múzeumok Éjszakája. Hétvégén pedig Norvég Könyvfesztivál Oslo szerte tele programokkal. Mozgalmasságban tehát az órák mellett a következőkben sem lesz bizony hiány. Majd a jövő hét második felében jön a Svéd Nemzetközi Könyvfesztivál (Bokmässan) Göteborgban, illetve azon hét utolsó napján utazás Berlinbe a TPDL 2011 konferenciára.  Unatkozni nem fogok, minden a jó előkészítésen a tanulás-munka egyensúlyának megtalálásán s az elegendő alváson múlik.