Szerző: Németh Márton

Jó régen nem találkoztunk, kedves olvasóim….

2014-től 2017 március végéig a Monguz Kft. munkatársaként a cég tartalomfejlesztéseivel, e-learning megoldásainak tartalomszerkesztési munkálataival foglalkoztam. Emellett nem volt se időm se energiám még blogbejegyzéseket is írogatni.

Azért nyitom meg újra a blogot, mert 2017. májustól újra az OSZK munkatársa vagyok, a webarchiválással foglalkozó csapat részeként. Egyelőre webkönyvtárosként az adminisztrátor munkatársammal együtt ketten foglalkozunk kizárólag a webarchiválás kísérleti projekttel, munkánkat pedig Drótos László hangolja össze. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a projekt honlapját. Rendszeresen frissül, naprakész képet ad arról, hogy hol tartunk éppen. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a honlap mellett is kicsit személyesebb hangon nagyobb publicitást adjunk e témakörnek, de természetesen szóba kerülnek majd a jól megszokott északi könyvtári témák, s minden egyéb, ami foglalkoztat. A Bobcatsss konferenciákon továbbra is lelkes előadó vagyok, az utóbbi években megfordultam Brnoban, Lyonban és Tamperében (az itteni beszámoló később jelenik majd meg a 3K nyilvános felületén, a 2017/2. számból jelenleg előfizetőknek érhető csupán el). A brünni konferencia tartalma azóta már nem is érhető el, erről szól a webarchiválási munkánk, hogy a világháló magyar szeletének értékes tartalmait el tudjuk menteni. Előadásaim a szemantikus webes dokumentumcsere szabványokra koncentráló PhD tanulmányaim kapcsán születtek. Tanulmányaim színtere a Debreceni Tudományegyetem Informatikai Tudományok Doktori Iskolája. Idén bekapcsolódtam rovatvezetőként a 3K szerkesztőségének munkájába is Béres Judit főszerkesztő felkérésének köszönhetően. A továbbiakban tehát időmtől, és energiáimtól függően persze, de igyekszem frissíteni a blog tartalmát újabb bejegyzésekkel. A legközelebb a miskolci vándorgyűlésen szerzett benyomásaimat foglalom majd össze. Közben majd frissítem a magamról szóló statikus információs oldalt is az aktuális információkkal.

Miskolc nagyon jó házigazda volt. A kampuszon könnyen elérhető távolságban a különféle egyetemi épületek a szállásoktól. A szervezők csupaszív segítőkészségét nagyon jó volt megtapasztalni. Sokat segített a bérelt különbusz, ami behozott minket a vasútállomásról a kampuszra. Az egyik legértékesebb program számomra, rögtön megérkezésem után az Avason található iskolai könyvtárak meglátogatása volt. A délutáni könyvtárlátogató túra pedig a városi és megyei könyvtárba, illetve a református műemlékkönyvtárba a könyvtárak felfedezése mellett jóízű eszmecserére adott lehetőséget néhány kollégával, s különösen a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban dolgozó Csikász Nagy Ágival, aki most kezdett el ismerkedni a Vándorgyűlések szakmai környezetével.

Az Avason tett kirándulás összes anyaga elérhető a Könyvtárostanárok Egyesületének honlapján. A jezsuita gimnázium könyvtárának meglátogatása mellett felmehettünk az épület tetején lévő csillagvizsgálóba is, s belenézhettünk szakavatott csillagász irányításával a profi iskolai távcsőbe. Olyan iskolát láttunk, ahol minden a fiatalok kényelmét szolgálja. Jól felszerelt könyvtár pazar gépteremmel, a kollégiumi közös helyiségek tele babzsákokkal könnyen átrendezhetően.

Megtekintettük az Avasi Gimnáziumot is, ahol igazi különlegesség, hogy csupán egy ajtóval elválasztva egymástól két különféle könyvtár fogadja látogatóit. Az iskolának szép galériás könyvtára van (ahol a könyvtári bútorok beszerzésekor azért kikérhették volna a könyvtárosok véleményét is…) az ajtó másik oldalán pedig a megyei-városi könyvtár avasi fiókkönyvtára található. Sok-sok programot szerveznek különféle generációk számra, mert ebben a városrészben a legkisebbek és a nyugdíjasok is nagy számban képviseltetik magukat.

Délután a városi-megyei könyvtárban főként a belső terek formálása, illetve a gyermekkönyvtári design tetszett, a református műemlékkönyvtárban pedig sok-sok értékes kötetet csodálhattunk meg.

A nyitó plenáris ülésnek a szokásos protokoll melletti elegáns mozzanata volt a múltba történő visszatekintés, az egyesület korábbi elnökei szakmai teljesítményének felidézése. Igen örültem csupaszív PhD témavezetőm Eszenyiné dr. Borbély Mária, illetve a szervezőcsapatot irányító, szinte végtelen energiával és jókedvvel bíró Espán Edina kitüntetésének.

Nagyon erős előadások voltak a kisplenáris ülésen, bánhatja aki lemaradt róluk.

Péterfalvi Attila, az Adatvédelmi és Információszabadság hatóság elnöke adott áttekintést a hamarosan bevezetésre kerülő egységes európai uniós adatvédelmi szabályozás kereteiről, mely a könyvtárak adatkezelési gyakorlatát is meghatározza majd a későbbiekben, bár rájuk közvetlen hatát keveset gyakorol majd.

Gerencsér Judit a Kúria könyvtárának vezetője, az MKE főtitkára pedig egy négyfős könyvtároscsapat dániai szakmai tanulmányútján keletkezett benyomásairól adott számot. E blog olvasói, főleg a régebbi bejegyzések révén bőven kaphattak már ízelítőt abból, hogy a dán könyvtári rendszer milyen hatékony és színes, az állampolgárok mindennapi boldogulását és kikapcsolódását segítő szolgáltatási kínálattal bír. Mindig örömömre szolgál, hogy újabb és újabb kollégák szereznek lehengerlő benyomásokat a skandináv országban. Jó lenne ha a magyar társadalmi környezetben is minél több dolgot át lehetne ültetni az ottani szolgáltatási szemléletből. Az itthonitól alapvetően eltérő szolgáltatásközpontú paradigma ugyanis a fő sikerük titka elsősorban, a megfelelő anyagiak rendelkezésre bocsátása enélkül semmit sem érne.

A délelőtti szekcióülések közül a jogi szekciót választottam mert itt sok szó esett a határontúli magyar könyvtárak munkáját segítő rendezvényekről, ösztöndíjprogramról, a nyugati magyarság írásos örökségét hazajuttatni segítő MIKES programról (OSZK-s kollégáim Dányi Éva és Maczelka Árpád révén). Haraszti Katalin összefoglalta az IFLA-HUN levelezőlista történetét. Moldován István pedig élénk figyelemmel kísért előadást tartott a webarchiválási projektünkről. Sajnos ezek után munkatársaim után sietve lemaradtam Rózsa Dávid a könyvtári statisztikai gyakorlat változásait taglaló előadásáról, de nagy érdeklődéssel várom majd a további fejleményeket.

Délután munkamegbeszélést tartottunk Drótos Lászlóéknál Miskolctapolcán, ezért a szekcióülésekről akkor elmaradtam, miként a záró plenárisról is. Így is teljesnek éreztem azonban a szakmai élményeket.

Pénteken privát kirándulást tettem Lillafüreden, ahol sok kollégával találkoztam össze, majd ellátogattam a miskolctapolcai barlangfürdőbe is. A városi-megyei könyvtár munkatársai lehetővé tették többünk számára, hogy ott hagyhassuk napközben a holmink náluk, amiért nagy-nagy köszönet jár. A visszaút is nagyon kellemesen telt könyvtáros társaságban. Miskolc turisztikai kártyakínálata, a letölthető pdf alapú kártyával s a QR kód használatával a mobil kijelzőről bemutatva mintaértékű kellene hogy legyen országos szinten is. 5600 ft.-ért megkaptam mindent ami egy egynapos kiránduláshoz kell: tömegközlekedést, kisvonatot, barlangtúrát, fürdőbelépőt együtt.

Jövőre Keszthely szuper helyszín lesz, reméljük sok-sok élménnyel leszünk ott is gazdagabbak s nem csak a Balaton közelségéből adódóan, bár az persze remek hozzáadott érték lesz a bájos s általam gyermekkoromtól kezdve olyannyira ismert zalai dombvidék hangulatához…

Most amikor már a jövő évi brnoi rendezvény áll a középpontban, talán nem árt visszatekinteni az idei év eleji BOBCATSSS konferencia egyik bevezető előadására, mely nemrég jelent meg írásos formában. Véleményem szerint kulcsfontosságú gondolatokat foglamazott meg a könyvtár mint intézmény és a könyvtáros szakma jövőbeni funkciói kapcsán

Lluís Anglada a katalóniai egyetemi könyvtári konzorcium igazgatója négy főbb csomópont köré építette fel előadását, kronológiai szempontok szerint. Az első időszak az 1960-as 70-es évek világa, a második a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, ezt követik a 20.-21. század fordulójától a jelenig nyúló időszak, majd ebből kiindulva kitekintés a jövő felé.

Az 1960-as 70-es éveket egyfajta olyan időszakként jeelmezi amikor a fizikai alapú dokumentumhordozók köre kiszélesedik, s a dokumentumok tárolása kapcsán is új műszaki eszközök honosodnak meg. A könyvtár olyan fizikai tér, ahol információk széles köre lelhető fel ingyenesen, fenntartható módon, viszonylag alacsony működtetési költségek mellett.

A könyvtári automatizálás időszaka a számítógépek könyvtári megjelenésével az 1970-es évek elejétől hődít teret, s az 1980-as 90-es évek egymást követő fejlődési hullámaira egyértelműen a könyvtári informatika térhódítása nyomja rá a bélyegét. A folyamat főbb állomásai a nagy számítógépeket költséghatékonyan kihasználó nemzeti központok kialakítása, majd a személyi számítógépek térhódítása, ezzel párhuzamosan pedig a közös katalógusok, integrált könyvtári rendszerek, OPAC-ok megjelenése, majd a CD mint dokumentumtárolási médium gyors elterjedése, közös informatikai alapú könyvtári szolgáltatások megalapozása (például a könyvtárközi kölcsönzés számítógépesítése révén). A könyvtárak az új technológiák meghonosításának protagonistáivá váltak. A könyvtárak még az 1990-es évekre is sikeresen megőrizték információs monopóliumukat, viszont az informatika térhódítása nagyban megnövelte a szolgáltatási és a működési költségeket. A társadalmi pozíció megmarad tehát, de fenntarthatósági, szolgáltatás bővítési szempontból a növekvő költsége miatt már nem olyan rózsás a helyzet mint az ezt megelőző időszakban volt.

A 20.-21. század fordulóját,a napjainking nyúló kronológiai periódust határozza meg a szerző a digitalizálás koraként. A számítógépes világháló térhódításával a könyvtárak továbbra is proaktív módon igyekeznek a változások elébe menni, illetve követni a legfrissebb trendekkel, de számos lényeges kihívással szembesülnek ennek során. Pozitív változásként vetődik fel, hogy a könyvtári automatizálás, az online világ térhódításával a könyvtáros szakma újra tudja fogalmazni önmagát. A könyvtár mint fizikai tér az információhordozók tároló és szolgáltató helyéből egyre inkább társadalmi fórummá válik ahol az emberek egymással találkozva cserélnek információkat s élik társadalmi életüket. A könyvtárak olyan közösségi terekként szolgálnak, melyek segítenek abban, hogy megváltoztassák az emberek az életüket a könyvtár által nyújtott eszközök, szolgáltatások révén. Elkülönülnek egymástól a közkönyvtárakban a hagyományosabb csendes olvasást, kutatást, visszavonult elmélyülést szolgáló könyvtári terek, a zajos fórumként, s aktív csoportos tanulási térként szolgáló találkozóhelyektől. Gazdasági válságok esetében igen felértékelődik a könyvtárak fontossága mint szociális kohéziós erőforrások tere s mint non-profit információs közösségi tér. Az egyetemi és tudományos könyvtárak is jobban kinyílnak a felhasználóik felé különféle információközvetítő szolgáltatásokkal. Segítenek nekik kutatási eredményeik publikálásban, a nyílt hozzáférés ideája mentén gyűjtik és minden eddiginél hatékonyabban és széleskörűbben jelenítik meg az adott közösség tudományos eredményeit. Fő segítőtársaik ebben az újfajta perzisztens dokumentumazonosítást lehetővé tévő szabványok és a virtuális tárolást, feldolgozást és hozzáférést nyújtó repozitóriumok. Segítenek az adott kutatói közösség virtuális megjelenésének optimalizálásában. Digitalizálják a papíralapú kultúrkincset, digitális könyvtárakat hoznak létre. A hallgatók számára testreszabott szolgáltatásokat nyújtanak a tanulmányaik során felmerülő információkezelési igények kielégítésére, digitális műveltségi kompetenciáik fejlesztésére. Az új könyvtárosi szerepkörök megjelenése viszotn sajnos nem jelentette azt, hogy a könyvtár összes szolgáltatása, szervezeti önképe szolgáltatásközpontú módon megújult volna.

A felsorolt pozitív változások azonban kevéssé előnyös jellemzőkkel is bírnak. A könyvtárak információközvetítő szolgáltatásainak számos szegmense szinte láthatatlan, statisztikailag nehezen megfogható, ha összevetjük a korábbi időszakok állomány nagysággal és kölcsönzési statisztikákkal operáló világához képest. Miközben a könyvtárak társadalmi hasznossága nő, s különösen a közkönyvtárak igen fontos szerepept töltenek be a szociális kohézió erősítésében, addig a döntéshozóknak nehéz reális képet kapniuk arról, hogy miért tartsák szinten, illetve adott esetben növeljék is ezen intézmények finanszírozását. A szűkülő anyagi mozgástér közepette a könyvtárak kevesebb pénzből üzemeltetnek gazdagabb szolgáltatási portfoliót (köszönhetően az online hálózatos szolgáltatásoknak is). A további fejlesztések viszont plusz erőforrásokat igényelnek. A könyvtár párhuzamosan spórol pénzt, s működik hatékonyabban, miközben célközönsége kiszolgálásra újabb és újabb erőforrásokat is igényel! A könyvtárak információs monopóliuma a korábbi időszakokhoz képest megtört,használtságuk a szerző szerint mégis magas. Gond van azonban a könyvtárak imázsával, a technológiai innováció nem megfelelő szintű meghonosításával. Mindezen trendek figyelembe vételével a digitalizálás korában a könyvtárak szolgáltatás fejlesztési, fenntarthatósági szintje lefeleé tartó spirálba kerül.

A könyvtárakat érintő negatív kihívások közül még az alábbiakat emeli ki a szerző:

1. A dokumentumok digitális leírása még mindig nincs eléggé központosítva az intézmények között. Az lenne az ideális ha minden könyvről egy alap leírás készülne, s ez egészülne ki intézményi adatokkal. Ma még azonban a könyveket eltérő katalogizálási hagyományok szerint párhuzamosan katalogizálják számos esetben. 2. A könyvtári katalógusok és integrált rendszerek amilyen modernek voltak a 80-as 90-es években, olyam mértékben avultak el mára. A google generáció nem szeret sok helyen keresgélni információszegmensek után. Közös felületen, ergonomikus és személyre szabott információs szolgáltatásokat igényelnek a sok helyről kényelmetlenül összekalapozható információforrások helyett. 3. A könyvtárak nem teljesen tudják lekövetni napjaink társadalmi változásait. Tettenérhető ez a nyitvatartási idő rugalmatlanságában (legyen akkor nyitva a könyvtár sokáig amikor az embbrek felkeresnék, hétévégn és ünnepnapokon is !) illetve a közösségi hálózat alapú információs szolgáltatások nehézkes adaptálásában.

A jelenbe tekintve a szerző rámutat arra az ellentmondásra, hogy miközben a könyvtárak igyekeznek meghonosítani új információtechnológiai elemeket már évtizedek óta szolgáltatásaikban, s folyamatosan megújulnak a változó társadalmi, technológiai környezetben, addig az általános társadalmi imázsuk még mindig a hagyományos fizikai alapú információhordozók világához köti őket (könyvtár mint könyvraktár). Ez igen veszélyes tendencia akkor amikor az információ egyre inkább elválik annak fizikai hordozójától, s az azt megjelenítő hagyományos intézményi struktúráktól. ezzel párhuzamosan pedig számos hagyományos könyvtári szolgáltatás felé egyre csökken az érdeklődés.

A szerző szerint a könyvtári automatizálás nagy öregjei elkövették azt a hibát, hogy a könyvtárak imázsát továbbra is az információ és adat hordozásának eszköz és módszertani hátteréhez kötötték hozzá. Ehelyett a hangsúlynak a segítő, információközvetítő, szolgáltató funkciókra kellene helyeződnie, s kellett volna már régóta is. Felmerül a kérdés, hogy a jövőbe tekintve hogyan formálhatók fenntartható szolgáltatási modellek a könyvtárak számára? Ki tartja fenn és miért a könyvtárakat? A könyvtár egy olyan közvetítő, intézményi közeg a körülöttünk áramló információs világban mely segít hozzájutni a számunkra releváns és szükséges információhoz. Teljes információkezelő eszköztárával megkönnyíti életünket, arra kell törekednie, hogy szolgáltatásain keresztül újfajta pozitív kötődési mintákat alakíthasson ki a felhasználóiban. A felhasználónak el kell hinnie, át kell éreznie hogy a mindennapokban a könyvtár fontos és hasznos információs kalauza. Új készségekkel és képességekkel ruházza fel, segít a mindennapi életben való eligazodásban. Ha gazdasági válságban bajba kerül, itt találhat eszközöket, tanácsokat arra, hogy miképpen kezdje újra az életét. A könyvtár mind a fizikai, mind a virtuális térben s vonzó lehetőségeket nyújt mint fizikai és virtuális közösségi tér is ahol fel lehet töltődni, jó együtt lenni másokkal s sok mindenfélét lehet változatosan cselekedni. Ha ez a hozzáadott érték a vérévé válik újabb és újabb generációknak, attól lehet remélni azt, hogy a könyvtár percepiója megváltozik, létezése és szolgáltatásai fenntarthatóak maradnak. A könyvtár funkciójából és szolgáltatási ideájából adódóan nem bizonyos fajta információkat gyűjt mindenféle egyéni érdekek szerint, hanem adott földrajzi alapú és szakterületi hálózata révén gyűjt, feldolgoz és hozzáférhetővé tesz általánosan szinte minden információt tértől és időtől függetlenül a társadalom megbízásából.

Amennyiben a könyvtáros hasznos segítőtársként járul hozzá a felhasználók információs igényeinek különféle szempontú kielégítéséhez, az egész szervezet önképét az állományközpontúság helyett a szolgáltatásközpontúság hatja át, ilyen módon válhat fenntarthatóvá a könyvtár. Új felhasználói sztereotípiákra van szükség, ahol a könyvtáros az a fontos személy, a könyvtár pedig az a tér ahol az információ tudássá transzformálódik. A könyvtár nem az épületen és a könyvön alapul hanem az információ alapú tudásszerzést támogató és szolgáltató szerepkörökön. ebben a könyvtár nélkülözhetetlen társadalmi funkciójú intézmény lehet a jövőben is. Sajnos azonban ez nem fog így történni automatikusan! Ha nem sikerül a szakmának szemléletet váltania, megtalálnia íly módon ahelyét az információs univerzumban, új pozitív előítéletek mentén legitimálódnia a felhasználói által, akkor joggal aggódhatunk a könyvtárak jövőjéért! A szakmai paradigmaváltás saját magunk szakmai, intézményi önképe, s egy újfajta könyvtári, könyvtárosi percepció kisugárzása révén a szerző szerint bizony a maga teljességében nem zajlott még le…

Minap jött egy angol nyelvű cikkajánló a norvég könyvtárosok levelezőlistájára, ami felkeltette a figyelmem. Szerencsére az intézményi repozitóriumba bekerülő, a nyomtatott cikkel megegyező pre-print verzió elérhető teljes szövegűen.

Norvégiában Buskerud megyében alakítottak ki egy olyan modellt ami országos hírre tett szert. Az állományapasztást végző szakemberek először a saját megyei könyvtárukban 2008-ban szembesültek azzal, hogy kinövi őket az épületből a kevésbé használt állomány. Példaként a szerző a napjaink számítógéphasználati kérdései című munkát hozza fel- 1982-ből…. Világos volt, hogy valamiképpen bele kell vágni az állományapasztásba. Norvégiára általában véve is elmondható volt, hogy egy felhasználóra az IFLA ajánlásban szereplőnél jóval nagyobb mennyiségű könyv jutott. S az állomány nagysága sok intézményben már a könyvár felhasználói központú fejlesztését célzó komoly gátló tényezőként jelentkezett. Mint a konkrét példából is látszik a nem fikciós jellegű szakirodalom (aminek a leggyorsabb az elavulási ideje) volt a leginkább érintett ebben. Az érintett állományrész egyharmadát selejtezték. Az apasztást viszont úgy szerették volna rendszerszerűen lebonyolítani, hogy az gyakorlati példaként szolgáljon más könyvtárak számára is. Ebben benne van a személyes tanácsadás, a módszertani útmutatás, valamint online segédeszközök bevetése is. A modell közreműködői önmagukat buskerudi banditáknak nevezték el, s így váltak híressé országszerte is.

Lefordítottak norvégra egy amerikai alapművet a tárgykörben: Continuous Review Evaluation and Weeding guidelines (CREW) , s a szerzők hozzájárulásával a norvég viszonyokhoz igazították, s ingyen hozzáférhetővé tették. Ez a mű annak össze s gyakorlati vonatkozásával részévé vált az osloi könyvtárosképző tanszék alapképzési tananyagának is.

Jellemző, hogy az állományapasztással szembeni idegenkedés leküzdésében nagy szerep jut a humornak is. az amerikai awfullibrarybooks.net mintájára létrehozták 2010 májusában a trangtihylla.wordpress.com blogot, ahol számos illusztráció világít rá humoros formában az adott mű állományból való kivonásának szükségességére. A blogra mintegy 800 látogatást regisztrálnak havonta, s intenzíven osztják meg bejegyzéseit facebookon s twitteren is. Az állományapasztással kapcsolatos fotó és videoanyagokat pedig flickeren és vimeon terjesztik.

Drammenban a művészet eszközeit is segítségül hívták, várat építettek a kivont állományból, mely a gyermekkönyvtárban hamar a kicsik kedvencévé vált.

A könyvtárosok és a felhasználók meggyőzésében nagy szerep jut annak illusztrálásának, hogy mekkora hely szabadul fel a polcokon, csökkenteni lehet a polcrendszer magasságát, sokkal rugalmasabban felhasználóbarátabban alakítható át a szellősebbé váló fizikai tér.

Külön kihívást jelentett az eleinte igen ellenséges médiavisszhang kezelése. A laikus újságírók és felhasználói célközönség meggyőzése az állományapasztás, mint a könyvtári munka természetes velejárójának, szükségességéről, ami a könyvtári szolgáltatások minőségének javításához vezet.

Igen nagy szerep jut a könyvtárosokkal való személyes konzultációk. Az apasztásban segítő szakemberek mindenhová csupán akkor látogatnak el, amennyiben önként hívják őket! Legelőször is a legfontosabb feladatuk a bizalmi légkör megteremtése. Számot vetnek azzal a kognitív disszonanciával ami a könyvtáros tudás és állománygyarapító tevékenysége valamint az apasztás mögött érzett kultúrromboló tevékenység között tátong. Ehhez Európában hozzájárulnak a totalitárius rendszerek könyvégetéseinek, állományromboló tevékenységeinek nyomasztó emlékei is. Workshopok szervezésével, mintafeladatok megoldásával, humoros példák felvillantásával ébresztik rá a szakembereket arra, hogy miért is kell állományt apasztani, milyen szakmai elvek szerint lehet ezt tudatosan önbizalommal telve végezni, oly módon hogy nem roncsolódik a könyvtárosok szakmai önképe sem. A hitelességre és a bizalomra épülő fejlesztői-tanácsadói tevékenység a könyvtárvezetőkkel s az illetékes szakemberekkel partnerségben nagy sikereket hozott Norvégia szerte, hozzájárulva a korrekt szakmai elvek szerinti állományapasztás létjogosultságának széleskörű elfogadtatásához.

Mostantól újra tájékoztatom majd rövidebb-hosszabb időközönként kedves olvasóimat, főként szakmai témakörökben. Sajnos a blog egy ideig nem volt elérhető. A Godaddy webtárhely szolgáltató a bankkártyaváltásommal nem tudott megbirkózni (ugyanaz a szám, új lejárati idő), s későn értesítve megszüntette a tárhelyemet, törölve minden tartalmamat… Mindezek után szakítottam velük, s egy megbízhatóbb német szolgáltatóhoz költöztem át. A korábbi mentésből szerencsére majdnem hiánytalanul helyreállítottam a blog tartalmát, a legutolsó bejegyzések kivételével (előfordulhat, hogy a régebben beillesztett képek nem jelennek meg, sajnos a galériát nem migrálta a wordpress a régi helyről pedig kellett volna neki…). Azt azért álmomban sem gondoltam volna, hogy az Internet Archive mentéseket csinál a blogomról, legutóbb idén májusban, így végül minden bejegyzést vissza tudtam menteni, a kommenteket nem, s azokat nem is archiválták. Mindenesetre mázlom volt, soha nagyobb webtartalmi veszteség ne érjen az életben….

Most már tehát minden rendben van, a régi link-gyűjteményemben sok elavult elem volt már, így megszabadítottam az oldalsávot tőle. Át fogom gondolni, s teszek be szükség esetén új hivatkozásokat majd. Addig is kellemes olvasgatást az újabb és az archív anyagok között! Igyekszem majd legalább havi rendszerességgel bejegyzéseket írni mostantól.

Ez egy igen hosszú saját tapasztalatokkal és benyomásokkal is bővített bejegyzés. Úgy éreztem azonban, hogy ennek mostanság ebben a formában is van létjogosultsága. Talán később publikálásra kerülhet egyéb formában is.

Nemrégiben a Győri Könyvszalon keretében minikonferenciára került sor, mely külhoni könyvtárfejlődési trendekből volt hivatott ízelítőt adni. Az apropót három egymással összefüggő NKA pályázati út tapasztalatai valamint pécsi egyetemi hallgatók oslói tanulmányútja szolgált. Az NKA támogatásával három sokféle könyvtártípust reprezentáló csapat járt Hollandiában, Dániában, illetve Nagy-Britanniában. A pécsi könyvtároshallgatók pedig a Campus Hungary program keretében nyert támogatás segítségével utaztak Norvégiába, a norvég könyvtári rendszert illetve a bevándorlókat segítő szolgáltatásokat tanulmányozandó.

Az egyes országokban szerzett tapasztalatok ismertetését megelőzően Fodor Péter köszöntője után Dippold Péter adott áttekintést az IFLA főbb célkitűzéseiről, illetve kurrens témákban magyar részvétellel zajló európai projektekről (egy kis történeti kitekintéssel is az utóbbi évtizedre). Ez az előadás azért volt szerencsés, mert szélesebb értelmezési és elméleti keretbe ágyazta az egyes országokhoz kötődő praktikus élményekről számot adó későbbi előadásokat. Dippold Péter maga is a Hollandiába látogató csapat tagja volt, s különféle OSZK-s majd jelenleg az FSZEK-ban betöltött vezetői tapasztalatai alapján jól hozzá tudta kötni mondanivalóját a későbbiekben kibontott praktikus megállapításokhoz.

Az országok kiválasztása igen szerencsés volt, megítélésem szerint talán a leginnovatívabban fejlődő három ország rövid könyvtárügyi bemutatása (plusz a szintén igen hasznos) norvég példák kerültek terítékre.

Bánkeszi Katalin előadásából nóvumként azt tudtam leszűrni, hogy a skandináv térséghez képest inkább a brit modellhez hasonulva a könyvtárak piaci alapú működésében rejlő tartalékokat igyekeznek a legmesszebbmenően kihasználni. A saját bevételek aránya holland közkönyvtárak esetben extrém magasnak mondható (meghaladhatja a húsz százalékot is). persze ehhez az is kell, hogy olyan vonzó közösségi terek csalogassák számtalan szolgáltatással felhasználók tömegeit mint például az amszterdami városi könyvtár központi könyvtára.

Ide jómagam is tettem tavaly szakmai utat. A Bobcatsss konferencia egyik estéjén Sebastian Wilke német barátommal fedeztük fel egy könyvtári kölcsön iPad segítségével az épületet. Mindebben az első menetben főként gyermek és ifjúsági korosztályra szabott épület szerte elhelyezett QR-kódokhoz kötődő feladatok voltak a segítségünkre.

Bánkeszi Katalinék persze jóval több helyszínen tudtak látogatást tenni, gazdag fotóanyagot hazahozva, mint amennyire nekünk lehetőségünk volt. Jártak tudományos könyvtárakban, a nemzeti könyvtárban, közkönyvtárakban is. Mindenütt a könyvtári tér praktikus variálása, a teljesen felhasználóbarát közösségi teret élményszerűséggel átélhetően kínáló attitűd volt a leginkább jellemző.

A virtuális szolgáltatások kölcsönösen egymásra reflektálnak a könyvtár fizikai tereiben megjelenő kínálattal egységes szolgáltatási portfóliót alkotva. Szemmel látható, hogy a válság következtében is, egyre inkább spórolnak a szakképzett munkaerő létszámán, illetve térben is koncentrálják őket az épületen belül. A segítség viszont gyorsan rendelkezésre áll így is, ha másképp nem, akkor a kétirányú kommunikációt biztosító videoterminálokon keresztül a teljes felhasználói térben.

Könnyen tetten érhető, hogy alapvető paradigmaváltáson ment keresztül a könyvtárügy. Az ebből levont következtetések nem feltétlen mindig pozitívak. A felhasználói vélemények megoszlanak például, hogy egyes intézményekben sokkal kevesebb a tájékoztató pult mint korábban volt. Ám mivel a szolgáltatás minősége nem csökken, az interaktív kommunikációt online módon biztosítják, mégiscsak el lehetett fogadtatni e költséghatékony változtatásokat a szakmával és a célközönséggel is… S számos példát lehetne sorolni, ahogyan nem voltak restek szakítani évtizedes rutinszerű beidegződésekkel a hatékony és felhasználóbarát kulturális kínálat megteremtése érdekében.

A dániai csapat képviseletében Horváth István lépett a Győri Nemzeti Színház színpadára. Mondandóját időkeretben kicsit szűkre kellett szabnia. Szerencsére korábban munkahelyén az OIK-ban tartott egy bővebb előadást is, ahol részletesebb képet lehetett kapni az őket ért benyomásokról.

A könyvtári szolgáltatási rendszer alapjai már régóta szilárd vázat alkotnak (ezt már fel tudtam vázolni annak idején a szegedi szakdolgozatomban s előtte a helyi tdk-nyertes munkámban is). Az infrastrukturális feltételek fejlődésével együtt azonban évről évre nő a szolgáltatási hatékonyság. Az országon belüli könyvtárközi kölcsönzés infrastruktúrája korábban 4-5 napos határidőkkel dolgozott, ma ez egy napra rövidült (igényelsz egy dokumentumot a bibliotek.dk-n keresztül az ország bármelyik nyilvános könyvtárából, azt eljuttatták neked, s bármelyik szolgáltatási ponton le is adhattad a kölcsönzés lejártával). Persze mindez kiegészül a különféle digitális reprográfiai szolgáltatásokkal, az egyes főbb felhasználó célcsoportokra szabott online szolgáltatásokkal, portálokkal s közösségi rendezvényekkel.

Dániában egy elmés ábra segítségével plasztikusan be tudják mutatni a könyvtárnak mint közösségi térnek a különféle szolgáltatói funkcióit. Az egyes szerepekből adódó különféle kihívásoknak pedig sokszínűen és hatékonyan próbálnak megfelelni. Dániában Hollandiához képest a kistérségi önkormányzati finanszírozás aránya sokkal meghatározóbb a közkönyvtárak vonatkozásában. A Dán Kulturális Hatóság,központi intézmények, kistérségek háromszögében úgy tudnak igazán felhasználó orientáltak lenni, hogy a saját bevételek aránya jóval kevesebb intézményi szinten a hollandiai példánál. A hálózati és a helyi intézményi szintű szolgáltatások azonban olyan hatékonyan illenek össze egységes kínálattá, mint ahogyan arra talán sehol a világon máshol nincs példa. A világos célmeghatározás mellett ez a sikeres, igen komplex, ámde hatékon, az összes szolgáltatási szintet és partnert sikeresen integráló modell a titka a dán könyvtárügy sikereinek. Még akkor is igaz ez, ha a könyvtárbuszos szolgáltatásnak jóval nagyobb területeket kell lefednie mint korábban. Dániában viszont nem voltak restek minőségi szempontok alapján csak olyan kritériumokkal rendelkező hálózati szolgáltatási elemeket (fiókkönyvtárakat) meghagyni amelyek tényleg hatékonyan szolgálják a közönséget.

A Dániába látogató szakemberek komplex képet kaphattak az egész dán könyvtárügy működéséről miután meglátogatták a Koppenhágai Egyetembe pár hónapja integrálódott felsőfokú információs szakembereket képző intézményt. Látogatást tettek a Királyi Könyvtár főépületében s néhány kari könyvtárban is. Ez az intézmény egyetemi és nemzeti könyvtár egyben. A Dán Kulturális Hatóság sokat segített nekik az egyes helyszínekkel való kapcsolatfelvételben, s beleláthattak az ott tett látogatáskor a fent említett hálózati menedzselési modell működtetésébe is. E hálózati rendszer egyik fő eleme, ami szintén tanulmányozásra került, a látássérülteket, dyslexiásokat, s egyéb speciális társadalmi csoportokat kiszolgáló hangoskönyvtári rendszer. A hangoskönyveket s a lejátszásukhoz szükséges eszközöket központilag készítik el, szerzik be, s juttatják el az egyes szolgáltatási végpontokra, ahonnan eljut a felhasználókhoz. Ezen felül ők működtetik a felhasználói támogatást nyújtó online és telefonos szolgáltatást is.

Megítélésem szerint a tanulmányút alatt a résztvevők reális képet alkothattak a dán könyvtári rendszer erősségeiről és kihívásairól.

Téglási Ágnes annak a csapatnak a képviseletében tartott beszámolót akik Londonban tanulmányozhatták többféle szemszögből a brit könyvtárak világát. Ellátogattak egy bezárástól felhasználói tiltakozás és összefogás révén megmentett, főként bevándorlók által lakott környezetben működő fiókkönyvtárba. Szolgáltatásaira igen nagy a kereslet, fenntartását a komoly financiális gondokkal küszködő helyi önkormányzat mégis piaci alapra próbálja helyezni. országos szinten is unikális kísérlet lesz, hogy ki lehet-e szervezni egy teljes fiókkönyvtár működtetését annak teljes szolgáltatási vertikumával együtt külső partner számára.

A szakmai út keretei közé belefért egy londoni exkluzív felsőoktatási intézmény könyvtárának megtekintése, a British Library-ben tett túra (kicsit magyar szemmel is).

A brit nemzeti könyvtár modern St Pancrasi épülete egyszerűen lenyűgöző. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a felsőoktatási könyvtárak világáról sem. Tavaly szakmai gyakorlatom keretében két hónapnyi alkalmam volt ízelítőt kapni a felhasználóbarát, a rendelkezésre álló térrel, szolgáltatási kínálattal a lehető leghatékonyabban élő, a piaci innovativitást a közszolgálati keretek közt talán a legsikeresebben alkalmazó szemléletről. (Tapasztalataimat idén év elején sikeresen megoszthattam az ankarai Bobcatsss konferencia hallgatóságával is.) Ez az izgalmas, súlyos kihívásokkal teli, de azoknak megfelelni képes, dinamikusan változó intézményi környezet és sokszínű közösségi tér modellje tudja oly vonzóvá tudja tenni e brit intézményeket a célközönségük, de az ott dolgozó munkatársak számára is! Életem meghatározó szakmai élménye az a két hónap amit Loughboroughban eltölthettem. Igen jó látni, hogy ez a fajta brit szolgáltatási környezet a Londonba látogatókra is mély benyomást tett.

Potenciálisan a legnagyobb szakmai haszonnal azonban a brit könyvtáros szakmai kamaránál, a CILIP-nél tett bemutatkozó látogatás tartogathatja a legtöbb lehetőséget az itthoni könyvtárosok és könyvtárak számára. A CILIP igen sokszínű szakmai információs, továbbképzési és érdekképviseleti tevékenységet lát el Nagy-Britanniában. Tevékenysége azonban egyre inkább nemzetközi jellegűvé is válik. Idén októbertől az összes könyvtári és információs területen tanulmányokat folytató alap és mesterképzéses egyetemi hallgató ingyen tagságot igényelhet! A karrierépítésben, szakmai információszerzésben igen hatékony segítséget jelenthet e lehetőség, melyet jó lenne ha itthonról is minél többen megragadnának!

A nemzetközi CILIP tagság sem egy elérhetetlen álom, még az itthoni fizetési viszonyok között sem (havi háromezer forint körüli összeg). Mindezért cserébe olyan adatbázisokhoz (pl. ProQuest Library Science) lehet például hozzáférni, amelyhez itthon az OSZK épületén kívülről egyébként sehonnan sem… Az egyes intézmények felé szakmai partnereket tudnak közvetíteni különféle projektek kapcsán, tehát intézményi szemszögből is számos előnyt jelenthet a kapcsolatfelvétel.

Tóth Máté barátom a konferencia záróelőadásában a norvég társadalmat s benne a könyvtári rendszert a bevándorlók egyre nagyobb tömegű megjelenése által érő kihívásokkal foglalkozott. Ragnar Audunson oslói professzor (aki a DILL program fő szakmai koordinátora, s az egyik szakdolgozatvezetőm is volt) kidolgozott egy érdekes modellt a könyvár, mint közösségi tér használatának vonatkozásában. Az ő meghatározása szerint a közkönyvtár úgynevezett alacsony intenzitású találkozóhely. Ez azt jelenti, hogy mindenféle társadalmi háttérrel bíró ember számára közös találkozási térként szolgál ahol nem szigetelődik el annyira az ember, mint amikor a hasonszőrűekkel jár moziba, színházba, vagy sportolni. A könyvtár lehetővé teheti így a kapcsolatfelvételt a legkülönfélébb etnikai, nyelvi, társadalmi háttérrel bíró emberek között. Olyan kulturális társadalmi élményeket nyújthat nekik, amelyekhez ők a saját maguk zártabb mindennapi környezetükben nagy valószínűséggel nem jutnak hozzá. Ennek segítségével pedig segíthet olyan alap identitásformákat alakítani, amelyek minimális kohéziós erővel szolgálhatnak az egyre sokszínűbb társadalom vonatkozásával is. Az új norvég könyvtári törvény a norvég közkönyvtárak legfontosabb társadalmi funkciójaként emeli ki olyan szolgáltatások bevezetését melyekkel eredményesek lehetnek e téren. Egyfelől segítenek integrálni a bevándorlókat a norvég társadalmi, kulturális keretek közé, másfelől ablakot nyitnak az ő kultúrájuk, hagyományaik felé is a többségi társadalom számára. A könyvtár az a biztonságos tér, ahová szinte a legfundamentalistább muzulmán szülő is beengedi a gyermekét különféle foglalkozásokra, rendezvényekre. Ez egy szélsőséges példa, de számos egyéb kezdeményezést is találni amely a társadalmi párbeszédet mozdítja elő, s igyekszik megakadályozni a teljesen izolálódó társadalmi zárványok kialakulását mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmi rétegek részéről. A tragikus következményű oslói merényletek elkövetője Breivik pont egy ilyen társadalmi zárványban élt, s így vetítette ki a saját maga extrém elveit, meggyőződését a szerinte a többségi társadalom által is vallott értékekké, elvekké. Őrültek persze mindig is lesznek, de egy hasonló katasztrófa elkerülése érdekében, egy nem homogén, de nagyobb kohézióval bíró, nyitott társadalom formálása érdekében a közkönyvtáraknak kulcsszerepe lehet.

Máté a hallgatóival ellátogatott az egyik legnagyobb bevándorlók által lakott oslói kerületbe Furusetbe, amely épp a bevándorlók demográfiai jellemzői miatt nagyobb népességrobbanás előtt áll. Ellátogattak a kerületi fiókkönyvtárba, megtekintették mit tesz a könyvtár mostanság annak érdekében, hogy hidakat építsen a bevándorlók s a többségi társadalom között, kimozdítsa őket a saját izolált anyanyelvi környezetükből. Ezen felül az új fiókkönyvtár terveivel is megismertették őket, amely sokkal korszerűbb környezetben variálható közösségi teret kínál a hagyományos könyvtári szolgáltatások mellett nagy fontossággal bíró egyéb kulturális, közösségi jellegű programok számára is.

Az igen hosszú blogbejegyzés végére még egy figyelmeztető megjegyzés. Az összes említett ország társadalmi értékrendszere a felmerülő konfliktusokkal együtt is alapvetően demokratikus, nyitott, újdonságokra nyitott innovatív. Ezekbe a trendekbe illeszkedik bele a könyvtáros szakma alapvető paradigmaváltása is. A demokratikus hagyományok, a közösségi alapú együttműködés egyes mintáinak hiányai e régiót különösen sújtják, együtt az opportunista, dilettáns, könnyen eladható politikai populizmus súlyos terhével. A könyvtárak, miközben megtartanak minden fontos hagyományos szolgáltatási értéket, hálózatban gondolkoznak. A szubszidiaritás alapelve a szolgáltatások szervezésében együtt jár egy igen hatékony hálózati kiszolgáló, közvetítő háttérrel.

Nem akar minden egyes intézmény mini nemzeti könyvtár lenni, hatalmas kihasználatlan állományrészekkel. Koordinálják az állománygazdálkodást, a hozzáférés szintjeit. Minden eddiginél jobban nyitnak a felhasználók felé, s keresik annak a lehetőségét, hogy az adott fizikai környezet korlátai közt s minél változatosabb kulturális élmények érjék az intézménybe látogatókat. Az adott közkönyvtár a helyi célközönség agorájaként, társadalmi találkozóhelyként működhessen, számos közszolgáltatás közvetítésével még inkább a helyi identitás egyik fő közvetítőjévé, kifejezőjévé válik. Nálunk is megjelentek már pozitív könyvtári példák, a helyzet viszont mind általános társadalmi, mind könyvtárosi közeg értékrendszerének szintjén meglehetősen elkeserítő. Vannak már olyan szakembereink, akik jól fel tudják mérni s alkalmazni is tudnák itthoni viszonyok közé az aktuális trendeket. Ehhez azonban szélesebb társadalmi megújulásra és egyben szakmai paradigmaváltásra lenne szükség. Ennek rövidtávú esélyét viszont itthon sajnos szinte lehetetlennek érzem. pedig szinte minden értelemben a 24. órában vagyunk…

Az utóbbi hetek legnagyobb élménye számomra a virtuális térben lezajlott Library 2.013 konferencia volt (bővebb információ róla itt). Több okot tudnék indoklásul felsorolni, hogy miért is gazdagodtam rendkívül pozitív benyomásokkal. Az amerikai önkéntes szervezők igen felkészültek és készségesek voltak. A főszervező Steve Hargadon segítségével már a konferencia kezdete előtt be lehetett gyakorolni az Illumina Blackboard Collaborate online konferenciafelület használatának főbb lépéseit. Igen hasznosnak bizonyult ez a segítség a későbbiekben. Páratlan lehetőség nyílt az előadásokon keresztül, kérdésekkel és hozzászólásokkal megtárgyalni a legújabb kutatási eredményeket, kihívásokat, a világ minden tájáról bekapcsolódó előadókkal és hallgatósággal. Az összes előadás (benne a magyar nyelvűek is) rögzített változata többféle formátumban is letölthető, meghallgatható, visszanézhető innen.

A rendezvényen első alkalommal állt össze a PTE FEEK Könyvtár és Információtudományi Tanszék oktatói és hallgatói (Sipos Anna Magdolna és Béres Judit vezetésével), valamint Koltay Tibor aktív szervezésében egy magyar szekció. Előadóként csatlakozott a szekció munkájához oktatóként Kerekes Pál az ELTE-ről, hallgatóként pedig Fekete Márton Debrecenből. Utóbbi volt Koltay Tiboron kívül az egyetlen aki angolul tartotta meg az előadását. Ez utóbbiakból is kiderült, hogy a szekció révén elsősorban a magyar könyvtáros társadalmat próbáltuk megcélozni ezzel az újszerű kezdeményezéssel. A hallgatók páratlan bemutatkozási lehetőséget kaptak, hogy az eddigiektől eltérő környezetben is beszámolhassanak kutatási eredményeikről, elképzeléseikről. Másfelől az oktatók számára is adott volt a lehetőség, hogy előadói készségüket egy újfajta felületen próbálhassák ki.

Jómagam előadóként és moderátorként is együttműködtem a rendezvényen. A kettős szerep rendkívül inspirálónak bizonyult a számomra. Előadóként nem voltam túlságosan megelégedve önmagammal (túlságosan vontatottnak tűntem a magam számára néhol), ám a nézőközönség szerint megálltam a helyem. Az oslói szakdolgozatom témájáról és eredményeiről adtam rövid magyar nyelvű áttekintést. Angolul remélhetőleg majd más keretek között a jövő év elején lesz erre a Bobcatsss konferencián módom (ha a szervezők is úgy akarják, s az anyagi háttér is biztosított lesz). Az idei ankarai sikeremen felbuzdulva mindenesetre jó lenne újra számot adni tevékenységemről azelőtt a plénum előtt is.

Az igazi élmény a konferencián számomra a moderátori szerepben rejlett. Hozzá tudtam segíteni a fiatal hallgatókat s szakember kollégáimat egy úttörő projektben való részvételhez. A pécsi hallgatók többségével együtt töltöttünk már néhány kellemes napot Oslóban mikor egy sikeres pályázat keretében, tanulmányúton vettek ott részt, nem sokkal a hazatérésem előtt. A visszajelzések nagyon pozitívak voltak a részükről. A megbízható moderátori háttér megteremtésével le tudtam venni a vállukról az újfajta előadói felülettel való szembesülés kihívásainak oroszlánrészét. Így mindenki elsősorban az előadásának sikerére tudott koncentrálni.

Szerintem az összes közreműködő nevében nagy bizalommal remélhetem, hogy jövőre, talán bővebb keretek között, de mindenképpen folytatódik e vállalkozás. S őszintén remélem, hogy sokkal többen lesznek kíváncsiak ránk az itthoni szakemberek részéről , mint az idei bemutatkozás alkalmával. Sajnos habár minden lehetséges itthoni szakmai fórumon meghirdettük online a rendezvényt, a konferencia meglehetősen szűk létszámú nézőközönség körében zajlott le… A sikeréből azonban véleményem szerint ez semmit nem von le. Ami az erőnkből tett megtettük a szakmai népszerűsítés terén is. Értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk e rendezvény által.

Nemrég készítettem egy rövid összefoglalót a DILL programban való részvételemről a Könyv, Könyvtár Könyvtáros számára. Decemberben várhatóan ugyanitt meg fog jelenni egy cikkem a megújult dán Bibzoom szolgáltatásról. Ez utóbbi leánykori neve netmusik.dk névre hallgatott, s itt a blogon is sok szó esett a fejlődéséről korábban.

A Könyvtári Figyelőt egy könyvismertetővel gazdagítottam, az ELTE egykori diákjainak szemináriumi dolgozataiból szerkesztett kötet kapcsán. Előkészületben egy újabb recenzió is. Pármai professzorom Anna Maria Tammaro, a minket szintén tanított Sue Myburgh-gel közösen írt a digitális könyvtárakról, digitális könyvtári felsőoktatásról egy átfogó angol nyelvű munkát, mely idén tavasszal jelent meg. Ennek ismertetője lesz a tervek szerint olvasható majd a Figyelőben. A könyvet már elolvastam, a többi még előttem áll.

Eddig megjelent publikációim bibliográfiai adatai a blogom személyes oldalán megtalálhatóak. Amennyire időm és energiám engedi, igyekszem e listát folyamatosan karban tartani majd. A HUMANUS adatbázis bizonyul e téren a leghasznosabb segédeszköznek.

Ugyaninnen elérhető, a megfelelő Creative Commons licence kíséretében, nyáron elkészült szakdolgozatom is, melyre az A-tól F-ig terjedő hatfokozatú skálán a második legmagasabb minősítést (B) nyertem el.

Szakirodalmi elemzést is fogok készíteni a legújabb, integrált felfedező, kereső eszköznek (discovery searching tool) nevezett digitális információ keresést biztosító szolgáltatások kapcsán. Ez utóbbiak lényegében annyival nyújtanak többet a hagyományos OPAC-nál, hogy online információforrások széles választékát is feltárja, majd közös felületen (az OPAC-ban korábban is szereplő információforrásokkal) hozzáférhetővé is teszi. Mindennek hozzáférhetőségét a lehető legegyszerűbb, a google keresőhöz hasonló módszerrel kívánják biztosítani, számos interaktív kényelmi szolgáltatással karöltve. Ha elkészül, ez lesz az első olyan cikkem, ami peer-review eljárás alá kerül, majd utána lehet esélyem az angol nyelvű publikálásra.

A blogon vissza fogok még valamikor tekinteni a DILL programra. Emellett röviden be fogok számolni a hétvégén lezajlott Library 2.0 2013 online konferenciáról. Most először sikerült a pécsi könyvtár és információtudományi tanszék hallgatóival és oktatóival (továbbá debreceni hallgatói, s ELTE oktatói részvétellel), magyar nyelvű szekciót is tető alá hozni.

A közeljövőben új bejegyzésekkel indul ismét útjára e blog. A régi felület (http://blog.nemethmarton.eu) már csak archívumként fog egy ideig még biztosan szolgálni, hogy aki ezen a címen keresi a régi bejegyzéseket, az megtalálhassa még. Ha valakinek van ötlete esetleg automatikus átirányításra, az megoszthatja velem. Közben megszűnt ez a lehetőség, mert tárhelyszolgáltatót kellett 2014 őszén váltanom, így már nem aktuális a probléma. minden az új helyen érhető csupán el.

Átköltöztem tehát ide, a webhelyem fő oldalára. A régi főlapon lévő tartalmak pedig amúgy is elavultak voltak már. A fő indokaim ezen felül: Új, php 5 alapú, adatbázis, frissített WordPress. Jobb támogatás az új telepítéssel a hosting szolgáltatótól az új címen, mint a régi manuálissal. Ott hiába próbáltam klónozva frissíteni az adatbázist php5 alá, a wordpress frissítését nem tudta jól kezelni így sem. Természetesen az összes bejegyzés, hozzászólás, címke, kategória átkerült ide, az új felület alá is.
Frissült a személyes lapom (magamról című link az oldal tetején). Naprakész lett a publikációs lista, hivatkozás vezetett és fog vezetni az angol nyelvű Linkedin profilomhoz (ezt újra kell még linkelnem amint lesz időm rá). Elérhetővé tettem a nyáron leadott angol nyelvű szakdolgozatom teljes szövegű változatát. A felhasználás feltételeiről a Creative Commons licence fog tájékoztatni.

It is a kind of test thread from our IKM course in Tallinn that is why I am writing it in English to my classmates. Today morning Tobias Ley from the educational technology department made an interesting introduction to the different types of integration forms of online content tools in order to serve our community on the most effective way. It is now like a workshop we made before in the Hungarian National Library with people that are relatively newbies by using social networking tools. One group is working with Twitter, another one with Delicious, a third one with Netvibes. They are using the same tag to create content reflecting to each other. In general it is really useful for them not just hearing about different technological tools passively, but using them in practice. It is not just about the single use of different social technology tools. The main aim here is the combination. When you are creating an online community, perhaps you would like to develop an online communication strategy by the needs of your community. This strategy can be successfully formulated only if you have an idea that for what kind of purpose would you like to use which tools. Then the next step is the combination of your content for example attach wordpress RSS blogfeed to netvibes, takes link to twitter, attach twitter feeds to netvibes and so on. This combination helps you to spread your message to different target groups in different forms but on the other hand you can combine these messages with each other to create a more complete view in a topic.