Az SPLQ legújabb számában Anna-Stina Axelsson stockholmi könyvtáros a Facebook közösségi szolgáltatás könyvtári relevanciájának kérdéskörét járja körül. A szolgáltatásnak globálisan mintegy 67 millió felhasználója van. Norvégiában a lakosság majd negyede(!) Facebook használó, de Svédországban is túllépte a felhasználók száma az 1 milliós határt. A Facebook első látásra piaci alapú marketingeszközként jelenik meg a könyvtárak számára, azon eszközök, módszerek között, amelyek a használói célcsoport minél szélesebb körű becsatornázására irányulnak. A Facebookon baráti társaságok nagyon könnyen egybeszerveződhetnek, hírfolyamokban (newsfeed) informálják a csoport tagjait mindenféle általuk fontosnak tarott dologról, kvízeket, toplistákat állíthatnak össze. Igen erős a perszonális oldala e kommunikációs formának. Gyorsaságával s a csoporttagok szoros interperszonális kapcsolatán alapulva egy jól működő facebook közösség sokkal jobban kötődik a szóbeliség intimebb formájához, mint a jóval elvontabb írásbeliségéhez. Épp ezért kell a szerző szerint túllépni az egyszerű widgetként beillesztett könyvtári keresődobozok világán, mivel ezek hatóköre a facebookon keresztül meglehetősen limitált. A legtöbbször a könyvtár által létrehozott profilok, csoportok látogatottsága meglehetősen csekély. Volt olyan könyvtár ahol arra kötelezték az IT részleg munkatársait, hogy töröljék Facebook, illetve MySpace fiókjaikat amíg a könyvtári részvétel jogi aspektusai nem tisztázódnak (rosszmájúan megjegyzem, hogy hasonló próbálkozás nálunk is előfordult legbővebb állományú könyvtárunkban az iwiw kapcsán). Erre mondja azt a szerző, hogy a könyvtárnak nem mint intézménynek kell megjelenni a Facebookon, a hangsúly át kell, hogy terelődjön a könyvtáros személyére (aki persze a saját intézményét is képviseli saját magán keresztül). A személyes találkozások, a folymatos kommunikáció tudja megfogni a célközönséget. A könyvtári brandet a könyvtáros a saját maga személyiségével formálja a netes társadalmi közösségben a kevésbé hatékony intézményi brandépítés helyett. Éppen ez a személyes perszonális jelleg tántorítja el a legtöbb könyvtárat a social networking hálózatokban való aktív részvételtől, hiszen alapos szemléletmódbeli paradigmaváltást jelent. Az emberek a másik emberrel akarnak kommunikálni, nem pedig személytelen épületekkel. Az igazi könyvtári kihívás, hogy e személyes kapcsolatokon keresztül hozzunk ki minél több mindent a könyvtár hasznára akár a facebookon, vagy akár könyvtári alapítású saját social networking szolgáltatáson belül is. Vannak persze a Facebook kapcsán olyan alapszabályok, melyeket egy a londoni egyetemen született publikáció kapcsán a szerző is idéz: 1. Csak annak mutasd meg a profilodat, aki tényleg igényli azt 2. csak a barátaidnak mutass teljes személyes profilt 3. csak olyan személyes információkat ossz meg, amit munkahelyi kollégáiddal is szívesen megtennél 4. alaposan válogasd meg milyen alkalmazásokat installálsz fel 5. csatlakozz helyi közösségekhez, közös érdeklődés alapján létrejövő csoportokhoz, alapíts te is saját csoportokat, készíts oldalakat nekik 6. limitáld a facebookon eltöltött idő hosszát, hogy ne válj szenvedélyfüggővé tőle.
Új integrált katalógus mint virtuális munkahely a Dán Nemzeti Könyvtárban
Sok munkám mellett igyekszem nem hanyagolni ezt a blogot, ám ez nem mindig sikerül:))
Most arról írok egy rövid bejegyzést, hogy a Dán Nemzeti Könyvtár új web2-es megoldásokkal is teletűzdelt katalógusrendszere a Primo Ex libris, már nyilvánosan tesztelhető. Ez utóbbi fog a helyébe lépni a mostani jóval statikusabb rendszernek. Abban lesz jobb, hogy egyrészt szolgáltatásokat integrál egymásba. keresésünket továbbadhatjuk finomíthatjuk más hazai könyvtáros (pl. bibliotek.dk) vagy webes (Google Books, Google Scholar adatbázisok) felé. Ha keresőkérdésemre találatot kapok, rögtön kapcsolatba léphetek ennek kapcsán az online tájékoztatószolgálattal (Ask the Library). Tovább finomíthatom keresésemet egy facettás alapú szakterületi lista szerint. Sőt a rendszer egy másik ablakban további keresőkifejezéseket javasol számunkra (pl. tárgykör és szerző szerint). A Check Library Holdings-ra kattintva ellenőrizni tudom nem csak a nemzeti könyvtári katalógusban, hanem az összes koppenhágai felsőoktatási intézmény állományában, s a bibliotek.dk-ban az adott dokumentum elérhetőségét. Koppenhágai viszonylatban a rendszer azt is megmondja, hogy helyben olvasható, vagy kölcsönözhető is a találat tárgya. A rendszerbe beleintegrálták a nemzeti könyvtár elektronikus erőforrásait is. Persze távoli hozzáféréssel kihasználni ez utóbbit a koppenhágai egyetem oktatói, hallgatói, illetve a koppenhágai kórházi dolgozók tudják. Ha azonban valaki beíratkozott olvasóként belép a könyvtárba, egyszerű felhasználóként is rendelkezésére áll a teljes paletta. Persze ez utóbbi lehetőség már magával hozza, hogy nem hiányzik a saját virtuális munkahely kialakításának a lehetősége sem. Az anyaintézménytől, illetve könyvtártól kapott felhasználónév/jelszó alapján eleve olyan keresőfelületre tud belépni a diák, oktató, orvos, vagy a szimpla könyvtárhasználó amely az ő részére van specializálva (intézményenként, karonként), ezen azonban ő maga is tovább finomíthat. Elmenthet egyszerű kereséseket, vagy specializáltabb keresőprofilokat, illetve bármilyen személyre szabott beállítást későbbi használatra. Mint ahogy a könyváruházakban szokás, bepakolhatja a kosárjába az egyes tételeket, hogy aztán igénye szerint használja azokat, válogasson belőlük. Általunk megadott keresőkifejezésre e-mailben történő riasztást is lehet kérni, ha olyan új találat bukkan fel a rendszerben ami megfelel a megadott keresési kritériumoknak (online témafigyelés ingyen). A személyreszabott felületről igen egyszerűen lehet egyéb könyvtári szolgáltatásokat (dokumentum kiszállítása megadott helyre, könyvtárközi kölcsönzés stb. ) igényelni. S persze igazán közösségivé az teszi sz egészet, hogy megnyílik a címkézés (tag-elés) , s a véleményírás lehetősége az összes tétel kapcsán. Azt már az adott felhasználó dönti el, hogy címkéit és véleményeit csak a saját javára hasznosítja, vagy közösségi lényként megosztja a többi felhasználó nyílvánosságával is.
Végezetül annyit mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a portálfelület a szolgáltatásokat letisztult, könnyen áttekinthető, és logikus rendben kínálja, nem veszik el az ember a zsúfoltságban. Sajnos a személyreszabott szolgáltatásokat nem, de általánosságban bárki tehet vele egy próbát akár dán, akár angol felületen: http://primo-7.kb.dk/primo_library/libweb/action/search.do A fejlesztők minden javaslatot, véleményt szívesen fogadnak.
Önkiszolgáló fiókkönyvtár kísérleti projekt a dániai Gjernben
Újabb ízelítő következik abból, hogy az innovatív jellegű könyvtárpolitika milyen kísérletekhez adhat szakmai támogatást:
A dániai Silkeborg városának Gjernben lévő fiókkönyvtárának meg akarták hosszabbítani a nyitvatartását (felhasználói igény szerint) ám a munkaerőköltség növelése nélkül. A Dán Könyvtári Hatóság fejlesztési támogatási keretéből 635 ezer DKK támogatást nyertek el kísérleti projektjük realizálására. Partnerek voltak még a Cordura RFID chipfejlesztő cég, a TagVision (ami az RFID chipek könyvekbe való beültetésének megfelelő gyakorlatáról gondoskodott), s a Signalement.dk (amely a szolgáltatás designjáért volt felelős). Arról van szó, hogy RFID jeladókkal felcímkézték a teljes szabadpolcos állományt, így lehetővé vált a teljesen automata kölcsönzés és könyv visszavétel s persze a helybenhasználat a meghosszabbított nyitvatarási idejű fiókkönyvtárban. Chipkártyás olvasójegyet minden 16 éven felüli helyi lakos ingyenesen igényelhetett (persze ezt még a normál nyitvatartási időben).
Segítségképpen sík érintőképernyős terminált szereltek fel az olvasószolgálati térbe, ahol a normál nyitvatartási időn kívül, este 5-től 7-ig (pénteken délután 2-től 4-ig) lehetőség nyílt érintkezésbe lépni probléma esetén a központi könyvtár munkatársaival. Maga az önkiszolgáló fiókkönyvtári hosszabbított nyitvatartás hétköznapokon reggel 8-10 óra és este 17-22 óra közt érvényes, kivéve szerdát amikor egyébként zárva tart a könyvtár, ám önkiszolgáló módban aznap is 10-től 16 óráig igénybevehetők a helyi könyvtárost nem igénylő szolgáltatások és a kölcsönzés. A kísérleti időszak elején az érintőképernyős terminállal akadtak problémák, illetve ki kellett tapasztalni a főkönyvtárból online tájékoztatás szervezeti munka modelljét. A tapasztalatokról jelentés készült a Hatóság részére, az önkiszolgáló rendszer a kísérleti időszak letelte után is fennmaradt. Most azt vizsgálják, hogy milyen formában lehet a kísérlet tapasztalatait szélesebb könyvtári körre is átültetni.
Az egyének közössége-az individualista társadalmi szocializáció könyvtári evolúciós hatása
Elnézést kedves olvasóimtól. Szakdolgozat védésen és egyéb dolgokon kellett túllendülnöm, de most újra felveszem a fonalat.
Ott hagytam abba a szakmai témákat, hogy az SPLQ-ból szemezgetek. Mostanság már megjelent az ezévi első szám is, érdekesebbnél érdekesebb csemegékkel. Ezekből most a vezércikk kapcsán hívom fel a figyelmet egyre:
Barbro Wigell-Ryynänennek a finn Oktatási és Kultúrális Minisztériumi tanácsnokának vezércikke a társadalmi átalakulást járja körül könyvtári szemmel. Ebben az értelemben ő már könyvtár 3.0-ról beszél az új feszítő társadalmi paradigmák kapcsán. Fő megállapítása, hogy a szakma megszűnik pusztán közvetítő tevékenység lenni. A szolgáltatói szerep együtt jár a magába a tartalomszolgáltatásba való bekapcsolódással is. Miközben tudomásul kell venni, hogy maga a közvetítői szerep is változik. A könyvtárba érkező szűk szakmai témák iránt virtuális tartalmat kereső felhasználó sokal jobban benne van a témájában mint a könyvtáros, könnyedebben megtalálja segítség nélkül is a releváns információt. A hagyományos általános tájékoztatás szerepe viszont megmarad, sőt felértékelődik az online referensz szolgáltatások segítségével (p. amikor tényalapú eldöntendő kérdésre keresnek gyorsan választ). Ilyenkor az az első legfontosabb lépés, hogy helyesen kérdezzen a felhasználó. ha rosszul fogalmazza meg saját magának, majd helytelenül reprezentálja az őt foglakoztató információt, akkor még a 100%-ban megbízható forásokból sem kap helyes választ. (A szerző szerint a wikipedia pontatlanságát célzó bírálatok is sokszor ebből fakadnak). A kérdés formálása, tisztázása is adott esetben fontos könyvtárosi feladat). A személyre szóló online vagy személyes fizikai referensz szolgáltatás kapcsán gyakran egy egész csapat szükséges ahhoz, hogy feltárja a kérdés mélységét, s a megfeleő kontextusba illeszkedő válaszokat. A szakmai módszertan, az információs szervezetek hatékony működtetése az információ és a tudás szervezése és szétsugárzása, a keresési technikák módszertanának finomítása továbbra is fontos könyvtári kompetencia marad.
A szerző, Jean-Francois Lyotard téziseit idézi a posztmodern feltételeiről (1979-ből) s úgy látja, hogy ezek a kondíciók mára értek be igazán. A nagy általános szakmai narratívák megkérdőjeleződnek, helyére az egyéni értelmezési kísérletek özöne lép. Minden megkérdőjelezhetővé válik az adott egyén szintjén. Anthony Giddens a 90-es évek elején erre erősít rá azzal, amikor kifejti, hogy a poszt-tradícionális társadalom lényege az egyéni identitás felépítése, a bennünket érő benyomásokra adott egyéni reflexiók szabadságfokának drámai megnövekedése. A releváns válaszok megtalálása az egyént érdeklő kérdésekre ebben az értelemben személyiségépítő hatással bír, önálló egyéni világképet alapoz meg! A hagyományos narratívák rendszerén túllépő felhasználó két irányban nyitott így igazán:A kommunikációra, s a másokkal közös tevékenységekből fakadó részvételre. A könyvtárakra rázúdul az új típusú társadalmi viselkedésben, kommunikációban amatőrök áradata (ahogyan malíciózusan többen a szemantikus webet jellemzik).
A szöveg tehát szerintem rejtetten azt sugallja itt, hogy könyvtárnak igen erős szocializációs funkciókat is fel kell vállania ebben az egyénre szabott posztmodern információs világban. Fogódzót kell adnia mindenki számára az egyéni világkép, információs műveltség kibontakoztatásához.
A könyvtárosnak pedig a szerző szerint nehéz elfogadnia, hogy olyan területeken is együtt kell működnie a felhasználókkal, ahol a hagyományos szakmai kánon szerint egyenesen tiltott volt (sajnos konkrét példák nem kerülnek elő, szerintem itt is a tartalomszolgáltatásba való bekapcsolódásra célpz a szerző, a minden eddiginél erősebb, szinte társszerzős együttműködési kényszer lehetőségére). Ez utóbbit, pedig a könyvtárosok jó részének nehéz a saját személyére vonatkoztatva megemésztenie.
Ráadásul folyamatos versenyfutás zajlik az idővel. Ahogyan ma a wikik, mint kollaboratív alapú közös tudástárak készítése a nagy divat, a jövőben könnyen hárrérbe szoríthatja azt is valamely új átütő újdonság. A könyvtár képtelennek tűnik sokszor arra, hogy ezt a dinamikus változásfolyamot követni tudja. Akkor viszont a következő kérdések vetődnek fel: Szüksége van-e a könyvtárnak egy ilyen rohamosan átalakuló környezetben hosszútávú túlélési stratégiára, lehet-e egyáltalán alkotni ilyet? Mi a magja a könyvtárosszakmai tudásnak, s hol jelenik meg e magtudáshoz képest a hozzáadott érték? Milyen pozíciókat kell a szakmának védenie, s melyeket kell feladni az előrelépéshez? Perszonalizált szolgáltatásokkal, egyénre szabott szolgáltatási profilok kialakításával a könyvtárnak új társadalmi alapfogalmakhoz kell alkalmazkodnia. Így találhat magának kitörési pontokat.
A hazánkban lezajlott a LIBER (európai egyetemi és tudományos könyvtári szövetség) által rendezett könyvtárépítészeti konferencia OSZK-s ülésszaka is voltaképp ebben a keretben mozgott. Hallottunk arra is dán példát, hogy az olvasók a leendő új koppenhágai bölcsészkari könyvtárban a szabadpolcos terek csökkentését igénylik (a gépi visszakeresés és a raktári szolgáltatások hatékonysága folytán) a közös tevékenységeknek teret adó közösségi terek rovására. A felhasználók egyre inkább komplett munkahelyi környezetet, informatikai infratruktúrához való hatékony kapcsolódási lehetőséget követelnek maguknak, ergonomikus és esztétikus berendezéssel. (S ebben a már a laptopok növekvő száma miatt a helyi munkaállomások száma radikális növelésének szükségessége sincs benne! Annak ellenére, hogy persze mindenütt igénylik a munkaállomásokkal ellátott kutatói-tanulói tereket is!) Mind hangsúlyosabb probléma az elmélyült kutatás terepéül szolgáló csendes egyéni kutatói tér, illetve az agóra szerű közösségi terek elhatárolása. Tipikus példája kétfajta, egyaránt legitim emberi igény tükröződésére: egyéni munka-csoportmunka plusz a közösségi információt cserélő és kikapcsolódó együttlét lehetőségei.
Úgy tűnik tehát, hogy az individualizáció, s az ebből fakadó újszerű szocializációs formák alapjaiban rengetik meg a hagyományos nagy tudományos narratívákat és az ezek információs eszközrendszerére és igényszintjére felépült könyvtárügyi szolgáltatói rendszert. A súlyos társadalmi paradigmaváltáshoz való alkalmazkodás elmulasztása a múlt zárványa szerepére ítél, a túlélhetetlenség perspektívájával együtt.
Európa és a Nyugat-Balkán
Azért választottam ezt a témát a végül nem nagyon gyarapodó, történeti témákról is szólni kívánó énblogom első hozzászólásaként, mert a jelzett témában írtam angol nyelvű szakdolgozatomat a dániai Aalborg Universitet European Studies mesterképzésének keretei között.
A témának különös aktualitást adnak a mostanság Koszovóban történtek. Úgy tűnik Nyugat-Európa most először képes kilépni a nemzetállami környezet teljesen ésszerűtlen keretei közül. Az első világháború előtt kezdődött még ez az, akkor még birodalmak közötti konfrontációra alapozódó történet, mely szép lassan aláásta, s majdnem maga alá temette az egész kontinenst.
Őrült nagyhatalmi ötlet volt egy bizonnyos etnikum privilegizált helyzetén alapuló nemzetállami modellt hirdetni, soknemzetiségű multikulturális környezetben. Még Franciaország és nagy-Britannia több száz éves rendi központosított és abszolutisztikus majd parlamentális monarchikus (Anglia esetében) fejlődése sem tudta eltemetni az etnikai sokszínűséget. Európának ez alapvető ismertetőjegye, mint ahogy Bibó szavaival élve a „szabadság kis köreinek” jelenléte is. A Hanza-szövetség, a csupán korlátozottan érvényesülő középkori királysági uralmi formák, a birodalmi despotizmus hiánya adta ennek a kontinensnek afő karakterét, voltaképpen nagy Károly uralmának végétől kezdve. Ezeket a szöveteket az egymással versengő európai nagyhatalmak neki álltak szétszabdalni.
A nyugati centrumtól keletre pedig előbb dinasztikus királyságok, majd két hatalmas soknemzetiségű, sok kultúrájú birodalom adta meg a térség karakterét (Oszmán és Habsburg birodalmak). Az Oszmán Birodalomban főként a vallás adta meg az identitás alapjait az ún. millet rendszer keretein belül. Az egyes keresztény egyházak szervezetrendszere tehát belesímult a birodalmi struktúrákba.
A 18. századtól beinduló modernizáció természetes módon szaggatta szét a régi munka és lakóhelyi kötelékeket. A fő probléma az, hogy nem sikerült a helyükbe hasonló stabilitás alapjául szolgáló modern formákat találni. Nyugat-Európában két világháború és a teljes pusztulás lehetőségének felbukkanása indította be a népek közti megbékélést, a regionalitás újbóli megerősödését, az európai integrációt.
A Balkán volt a maga multikulturalitásában talán a legeurópaibb az egész kontinensen. Itt éleződtek tehát Közép-Európa mellett leginkább ki az etnikai csoportok nemzetté válását követő kívülről diktált nemzeti szegmentációs törekvések. Állandóan arra tüzelték ezeket a népeket, hogy egymással csatázzanak s igázzák le kölcsönösen egymást, ahelyett, hogy valamilyen kölcsönös békés együttélésen alapuló modellt vázoltak volna fel számukra.
Az első Jugoszlávia a szerbeknek, mint antant-klienseknek a hegemóniájáról szólt, mindenki más felett. A titói Jugoszlávia meg az iskolapéldája volt annak, hogyan nem lehet államszocialista hatalmi eszközökkel totaliter föderációt teremteni. Mindkettőnek hiányzott a belső legitimitása, az egyes etnikumokhoz tartozó polgárok többsége úgy vélte, hogy nem a saját akaratából lett ezen állami keretek közé helyezve. Mindkét Jugoszláviának súlyosan represszív, elnyomó jellege volt. A titói rendszer legnagyobb bűne, hogy a szélsőséges nacionalisták negligálása mellett letört mindenféle, a rendszer demokratizálásán, liberalizálásán, az egyes népek békés spontán kiegyezésén alapuló demokratikus kísérletet. Így aztán a nagy vezér halála után az ország szinte törvényszerűen sodródott bele az etnikai háborúk mocsarába. Hiszen az egyes tagköztársaságokban a nomenklatúra politikai befolyás megőrzésének (Szerbia), illetve a nacionalista-populista vonal megerősödésénekmegszerzésének(Horvátország) legbiztosabb útja volt a konfrontatív nacionalista érzületek felszítása, az emberek agyának átprogramozása az egydimenziós létbe, melynek egyetlen meghatározója az etnikai hovatartozás, s a másikkal való kibékíthetetlen ellentétek sulykolása.
Ez az átprogramozódás, s a területi elkülönülés az etnikumok közt Koszovóban már a 70-es évektől elindult. A brutális Rankovics féle szerb kommunista elnyomás múltával az albánok késztették alattomos indirekt nyomással több tízezer Szerbet elköltözésre a tartományból. A nyolcvanas évek közepétől pedig Milosevics a sérelmekre alapozva tovább mélyítette a konfrontációt. Egy ideig kettős, párhuzamos társadalom működött. A szerbek nemzetállami stílusú megoldása pedig a NATO fegyveres akciójába torkollott. A Nyugat a sokadik modern szerb elnyomó agressziót szerencsére már nem támogatta.
A Balkán nem európai kivétel, a nemzetállam építő programok, ha nem állítják le időben azokat törvényszerűen torkollnak genocídiumokba, borzalmas autoriter rezsimek által. Európának tehát hűen tradícionális sokféleségéhez, meg kell tagadnia a totalitárius nemzetállami világ értékeit, annak minden nemzetközi jogi következményeivel együtt. A nemzetközi jog ugyanis önmagában szintén a nemzetállami ököljog szabályait tükrözi vissza, nem képes megvédeni az állam más nemzetíségű polgárait, saját államuktól. Sőt alávetésükhöz adja meg a határok sérthetetlensége és a totálisnak beállított állami szuverenitás által a jogalapot.
Az európai integráció mélyítésével, a helyi autonómiák bővülésével, a nemzetállami határok légiesedésével a nemzetközi kapcsolatok alanyainak maguknak kell főbb karaktervonásaikban megváltozniuk. Előtérbe kell kerülnie a korlátozott állami szuverenitáson, s az autonómiák egyensúlyán alapuló föderalisztikus elképzeléseknek. Másként szerintem Európa fölött mindig ott fog lengeni Damoklész kardja. Az etnnikai privilegizálás egyben mások jogfosztásával is jár. Koszovóban ezért is kellene arra törekedni, hogy az újonnan létrejövő független államot Szerbiával együtt beintegrálják minál gyorsabban az európai keretek közé, s elvegyék azok konfrontatív etnikai privilegizáláson alapuló karakterét. A kisebbségi jogokat garantálni kell. A szélsőségesen elnyomó Nagy-Albánia ugyanolyan véres zsákutca lenne, mint amilyenek a nagyszerb elképzelések voltak. Az egyes népek önrendelkezési joga, csak korlátozottan a szomszédaik igényeihez igazodva érvényesülhetnek. Ha az egyik a másik felett dominálni akar, akkor eleve kódolt a konfliktus, egész Európában.
Köszöntő
Ezennel elindul az új blogom. A dizájn még kezdetleges, számos javításon esik majd át. Előre is elnézést a kezdeti állapotokért.
OSZK keresőablak
Még egy hír mára, amely kevésbé kapcsolódik az északi könyvtárügyhöz:
Bíró Szabolcs kollégám segítségének köszönhetően, elérhető az oldalsávban a TEL mellett, az OSZK keresődoboz is.
Arra bíztatok mindenkit, hogy a használata során ossza meg velem a véleményét, tapasztalatait!
Újévi elfoglaltságok
Elnézést kérek minden kedves olvasómtól a hosszabb szünetért. Egyetlen mentségem, hogy angol nyelvű mesterképzéses dolgozatomat most fejezem be a dániai Aalborg University számára Európa-tanulmányok (European Studies) szakon. Jövő héten van a leadási határidő, utána folytatom a tavaly abbamaradt SPLQ szemlézést, s más újdonságokkal is szolgálok majd. Addig is ajánlok azonban olvasnivalót. Z Karvalics László (szegedi könyvtártudományi tanszékvezető) e-mailes ajánlására rábukkantam egy kitűnő svédországi magyar könyvtáros blogra, s annak általánosabb kulturális témákat feszegető párjára is. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, a linkeket megtaláljákaz oldalsó sávban önálló kategóriában a hivatkozások közt. Rengeteg mindent elárul a svéd életvitelről, a gyermekek könyvtári szocializációjáról, a technikai fejlesztések humán hátteréről (avagy mi köze a lego mniás politkusnak az RFID fejlesztésekhez) no meg sok érdekes egyéb dologról is. A filmajánlást különösen kedvelem, vadászom a jó svéd, dán, norvég filmekre (sajnos még csak angol felirattal tudom élvezni, de remélem, hogy eljön még az idő, amikor erre sem lesz már szükség, legalábbis dán-norvég relációban).
A könyvtár új ruhája és a régi könyvtári márkanév
Zárásként az idei évre a nemrégiben megjelent SPLQ 2007/4 számából fogok szemlézgetni. Első hosszú összefoglalóm a társadalom könyvtárképe és a könyvtári megújulás kölcsönhatásaira mutat rá:
Az aktuális vezércikk szerzője az északi könyvtárügy egyik vezető alakja, a Dán Könyvtári Hatóság élén álló Jens Thorhauge. Írásának apropóját első angolul publikált (a skandináv közkönyvtárügy új trendjeiről szóló) könyvének húsz éves jubileuma adja. A mű egyébként beszámolója szerint nem mondott sok újat az angol és amerikai olvasóközönségének inkább szerzőjének ismertségéhez járult hozzá, megadva nemzetközi publikációinak alaphangját. Tíz évre rá Kelet és Közép-Európa könyvtárügyével való ismerkedésekor is az tette rá, a legmélyebb benyomást, hogy egyetlen könyv édeskevés a könyvtárak társadalmi imázsának megváltoztatásához. S ennek az imázsnak a kapcsán szerinte szinte még mindig ugyanott tartunk, mint 10-20 évvel ezelőtt.
A társadalomban élő általános könyvtárkép egyáltalán nem tükrözi vissza a realitásokat- véleménye szerint még Dániában sem. Azért a közszféra innovációs teljesítményét tekintve ott magasan vezet a könyvtári szféra, ám amikor a könyvtárképről beszélünk, még mindig ott marad a könyv mint a könyvtár bélyege, s a brand részeként nem jelennek meg az új innovatív tevékenységek. A fő kihívás ezzel kapcsolatban az, hogy a hagyományos márkanévre alapozódó tradicionális szolgáltatások gyorsabban és nagyobb ütemben vesztenek használókat, minthogy azokat az új könyvtári tevékenységek be tudnák csatornázni. Így az összmérleg társadalmi szempontból minden innovatív tevékenység ellenére negatív, hiszen csökken az intézmények felhasználóinak száma.
A társadalom többségének minden nagyobb kampány ellenére sincs fogalma a legális könyvtárak által nyújtott zeneletöltési lehetőségekről, vagy a heti 88 órában rendelkezésre álló e-mail és chatalapú tájékoztató szolgáltatásokról. S akkor még nem is beszéltünk a könyvtárak fizikai tereiben zajló házifeladat megoldást segítő diákklubokról, az internet felhasználói alapképzés egyéb módozatairól ( pl. készítsd el saját honlapod a könyvtárban), vagy a már az informatikáért rajongókat szolgáló szakkörökről, s egyéb társadalmi tevékenységekről.
S hogy mi ebből a szerző szerint a tanulság? Történeti folyamatában kell látnunk a dolgokat. A könyvtárak s a könyvkultúra fejlődése által évszázadok alatt megalapozott könyvtárkép megváltoztatásához alighanem megfeszített munkával töltött legalább évtizedes időtávlat szükséges.
Thorhauge ezt követően rátér a lehetséges magyarázatokra. Például arra, hogy a hibridkönyvtár megújuló tevékenységi körét általában nem tükrözi vissza a hagyományos könyvtároló funkciókat erősítő belsőépítészeti enteriőr (érdekes kapcsolata ez a könyvtárépítészetnek s a márkanévépítő menedzsment technikáknak!). S ha ehhez hozzájárul még jelentős számú könyvtáros szemléletváltásának elmaradása, akik még mindig gyűjteményközpontú és nem felhasználó orientált szakmai attitűddel bírnak, akkor nyilvánvalóak a következmények is. De lehet mégoly nyitott a felhasználó felé a könyvtáros, ha az ő és a felhasználó emberek fejében nincs világos vízió a jövő könyvtáráról. Legtöbbször trendekről, részterületekről esik csak szó, s a töredékes kép nem áll össze egységes vízióvá! Márpedig amíg nincs széleskörűen elfogadott és a felhasználók felé egosztható közös tudásunk arról, hogy merre, hová, hogyan kívánunk haladni, addig a konzisztens marketingstratégia felépítése is rendkívüli nehézségekbe ütközik.
Thorhauge a nyilvános könyvtárak 22-es csapdáját a következőképpen ábrázolja: Hagyományos nézet szerint a kölcsönzések száma növekvő száma a könyvekre alapozódó kölcsönzőkönyvtári sikeresség záloga. Mostanság viszont, amikor az emberek több könyvet vásárolnak, mint valaha a történelem során, ezt már nem lehet a sikeresség alapkritériumának tekinteni.
A sikeresség zálogai mostanság azokkal a társadalmi hatásokkal mérhetők, melyeket az új webes és fizikai épülethez kötődő könyvtári tevékenységek indukálnak. Demokratikus társadalmaink létérdeke a civil társadalom erősítése, s ebben az új könyvtári tevékenységekre kulcsszerep vár. A hagyományos könyvtári információs és szabadidős tevékenységek bár megőrzik fontosságukat, a stratégiai hangsúly egyre inkább a támogató, segítő, tevékenységre inspiráló szolgáltatásokra esik (oktatási tevékenységek, workshopok, klubok stb). A könyvtár legyen egy olyan hely, ahol jó lenni és találkozni más emberekkel. Emellett azonban a szerző szerint megjegyzendő, hogy nincs még kidolgozva ezeknek az új stratégiai fontosságú tevékenységeknek az minőség és eredményértékelési módszertana.
Dániában most dolgoznak arról, hogy az új könyvtárkép jegyében milyen nemzeti marketingstratégiai erőfeszítésekre vállalkozzanak. Nagy közös gondolkodás kezdődik a jövő könyvtáráról, s a közös vízió terjesztéséről. Ahhoz, hogy a könyvtári személyzet tagjai egy jövőbeni közös vízió nagykövetei legyenek a felhasználók felé, nemzeti programok indulnak marketing és könyvtári módszertani ismereteik bővítésére. Új praktikus ötlettárakat kínálnak majd nekik a közvéleménykutatás titkaitól kezdve a grafikai dizájn fejlesztéséig. A közös gondolkodást fogja segíteni az egyes intézményi sikertörténetek országos bemutatása is, a komoly előrehaladás reményét nyújtva az új tevékenységekhez illő értékelési rendszer kialakításában.
Karen Blixen est ma este!
November 28-án szerdán 18 órától a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban ( Budapest, V. kerület, Szent István tér 15) a Dánvázió kulturális programsorozat keretében irodalmi estre kerül sor. A téma különleges lesz, hiszen Karen Blixen írónő extravagáns alakja, s izgalmas írói pályája kerül terítékre. A magyarországi nagyközönség leginkább a Távol Afrikától című filmből alkothatott eddig képet e rendkívüli életút legizgalmasabb afrikai szakaszáról. A most bemutatandó (a tavaszi könyvfesztiválra megjelent) Hét Fantasztikus történet című művében Afrikából hazatérve azokat az egzotikus meséket írja le, melyekkel kenyai farmján szórakoztatta vendégeit és elsősorban szerelmét Denys Finch Hattont. Egykori kávéfarmjának területe, ma a Karenföld nevet viseli. A könyv borítótervét a dán királynő készítette!
Az irodalmi estet Kertész Judit műfordító vezeti majd. Kováts Adél színművésznő olvas majd fel az említett műből. Ezt követően részleteket mutatnak be az írónő életét bemutató dokumentumfilmből is.
A hivatalos programajánló a http://www.skandinavhaz.hu/danvazio/blixen.html címen érhető el.