A közkönyvtárak, a partnereik és a lokális, regionális lakóhelyi közösségek az északi országokban

Régen jelentkeztem már blogbejegyzéssel (sajnos számos teendőm akadt, ezért e nyári hiány sajnos nem a szabadság számlájára írandó…), ám azért igyekszem időről időre felvenni a fonalat.
Most például a Scandinavian Public Library Quarterly online ingyenesen is elérhető közös északi szakfolyóirat cikkei késztetnek megszólalásra. Számos rövid cikk, tanulmány, sajtószemle nyújt kitűnő képet a közkönyvtárak fejlődési lehetőségeiről, s az anyagi korlátokról, melyek persze ott is igen komoly hatóerejét jelentik a szakmai megújulásnak. Más kérdés persze, hogy ezekben az országokban a könyvtárügy társadalmi megbecsültsége igen jelentős, s így a megszorításokra általában nem a szolgáltatások megkurtításával válaszolnak (bár Leikny Haga Indergaard a Norvég Könyvtári Hatóság osztályvezetője jelentős számú fiókkönyvtári bezárásról is számot kell, hogy adjon). Ehelyett a szolgáltatások átstrukturálása van inkább napirenden. Leomlanak egyrészt az egyes helyhatóságok közti adminisztratív válaszfalak. Másfelől viszont a közkönyvtár újfajta partnerségeket alakít ki, egyrészt a tudományos könyvtári szféra szereplőivel, másrészt egyéb közgyűjteményi és azokon kívüli szereplőkkel.
Adott esetben az alpesisí világbajnodság idején a rendező városka központjában a svédországi Aareban turisztikai információt is szolgáltatnak, az új vasútállomás épületébe költözött, a város szíveként, a helyi élet központjaként funkcionáló könyvtárban, (ahová az esemény idejére a helyi rendőrörs is kitelepült). Kölcsönös mindennapi tapasztalatcsere terepéül szolgál így az intézmény a helyi turisztikai és egyéb helyi közösségi funkciókkal bíró szakemberekkel.
Dániában két olyan projekt is indult ami a tinédzser korosztály mindennapi tájékozódás igényét elégíti ki ( Olivia egy kedves fiktív tinédzser rajzfigura, akit dél-dániai könyvtárosok találtak ki, a háta mögött valódi hús-vér könyvtárosok állnak. Olivia közvetítő tinédzser figurája biztosítja azonban az utat a fiatal korosztály felé, habár persze tudják, hogy ő személyében nem létezik). Az online chat, illetve e-mail segítségével zajló anonimitást biztosító kommunikáció egyrészt teret ad bizalmas beszélgetéseknek (általános életviteli témákban is!) másfelől pedig hatékonyan hozzájárul a „könyvtáros aki csak a könyvekkel foglalkozik” toposzának átértékeléséhez is. Az aalborgi egyetemi és városi könyvtárak hasonló kísérleti kezdeményezése (NEED2KNOW néven) is fényes sikert aratott. A könyvtáros mindkét esetben a mindennapok fontos segítőtársává vált. Így a két kísérleti szolgáltatás tapasztalatainak ötvözéséből születik majd meg a speciális ifjúsági online könyvtári tájékoztató országos szolgáltatás, valószínűleg a már létező a mi Libinfónkhoz hasonló Biblioteksvagten program keretei között.
Norvégiában Drammenben egy regionális, egy felsőoktatási és egy települési közkönyvtár egyesítette közös fizikai térben a szolgáltatásait. Igen komoly inspiráló erőt jelent az új munkatársak, a sokféle munkatapasztalat felbukkanása egymás mellett. A szolgáltatások egyesítésével új minőség születhet meg (persze ott is vannak még problémák, elég ha csak az eddig használt háromféle integrált könyvtári rendszer összehangolására gondolunk). Ez utóbbi példa is arra mutat rá, hogy egységesítik az erőforrásokat a közkönyvtári szférán belül. Egyre inkább tudatosul, hogy ilyen finanszírozási feltételek mellett luxus önálló tudományos és közkönyvtári intézményeket, hálózatokat fenntartani. Össze kell hangolni azok tevékenységét. A tudományos könyvtáraknak mint speciális szereppe, gyűjtőkörrel bíró intézményeknek a helyi lakóhelyi közösség számára is meg kell jelenniük szolgáltatásaikkal. Ugyanez vonatkozik az egyetemi, főiskolai igények vonatkozásában a települési, regionális közkönyvtárakra. Kölcsönös partnerségen alapuló, helyi és regionális hálózatok jönnek létre, ahol ismétlem megint, nem a spóroláson van elsősorban a hangsúly, hanem újfajta polgárbarátabb szolgáltatási környezet kialakításán. Persze ez alapvető szemléletbeli átalakulást is feltételez a könytárosok részéről, akiknek akkor a legkönnyebb a dolga ha a helyi olvasói-felhasználói közösségük is motiváltan-lelkesen és kreatívan együtt gondolkozik és cselekszik velük. Így mobilizálható végül is egy szűkebb-tágabb régió szinte teljes lakossága a közösen lefektetett célok elérése érdekében.
A Holland Könyvtári Egyesület képviselője Marian Koren cikkében épp ezt az igen erős szociális-kulturális, helyi identitáshordozó funkciót tartja, (gyakori közös programok, mindennapos könnyed légkörű intézményközi munka) a szolgáltatásaik mellett, az újszerű északi helyi kulturális központok (kulturhus-ok) fő erősségének, s egyben részükről is követendő példának.