A magyar-svéd szakmai napon elhangzott információk kiegészítéseként szánom a következőket, dán példák alapján. Amikor változó könyvtárról, szociális felelősségről, társadalmi funkcióról beszélünk, találunk már szektorokon átnyúló (a könyvtárak által katalizált) jelenleg már működő projekteket is. A Gellerup-projektről beszámol a Scandinavian Public Library Quarterly. A projekt saját weboldalán megtalálhatjuk azonban a talán még terjedelmesebb prezentációt, mely az idei IFLA konferencián hangzott el. Részletes ismertetésük szétfeszítené a blog műfaj terjedelmi kereteit. A felvázolt szervezeti és tevékenységi keretek mindenesetre önmagukért beszélnek. S az a kitétel is, mellyel az SPLQ-ban megjelent cikk zárul. A szerzők ugyanis azt remélik, hogy az általuk leírt projekt nem valami különlegesség. Általános standardjává válik az intenzív felhasználói közreműködésre alapozódó, holisztikus és innovatív szemléletmódú közkönyvtári létnek.
Konferenciák után
Igazán mozgalmas volt a múlt hét. Az MLS konferencia a többi klogger (pl. Gica, Domonkos, Dani és a többiek) által leírtakon túl a közösségi élmény miatt is igen kellemes volt. Nagyon jó párbeszédek folytak le, mind a K2 szekcióban, mind az első napot követő vacsorán, majd a program zárásaként is Fodor Péter főigazgató úr előadását követően. Diákok szerveztek színvonalas szakmai rendezvényt, s ez több szempontból is pozitívumokkal járt. Fel tudták tenni a kérdéseiket, láthatták, hogy a szakmai-civil mozgolódásban igen is rengeteg energia rejtőzhet. Ezen túl pedig olyan találkozásokra nyílott mód (Pl. a szombathelyi könyvtáros kloggerekkel) aminek biztos számos pozitív hozadéka lesz. Ebben az esetben viszotn a rendezvény katalizátor szerepét senki sem tagadhatja el a szervezőktől.
Blogom témájához jóval szervezettebben kapcsolódott az FSZEK-ban rendezett magyar-svéd nap délelőttje, amiről a konferencia klogon be is számoltam. A résztvevők első kézből szembesülhettek az északi könyvtárügyi gondolkodásmód alapjaival, s a gyakorlati eredményekkel is. A legszebb számomra az egészben, hogy miután Pintér Róbert szakadozott (distruptive) jellegű fejlődésről beszélt, Inga Lundén asszony mégis megtalálta azt az összefüggésrendszert amelyben a múlt a jelen és a jövő könyvtárai között szerves összefüggő kapcsolat teremthető. Ez pedig a közösségiség, a közösség szolgálata, az olvasás szeretete, az ismeretátadás jelentősége. Új utakat kell (új társadalmi és szakmai szerkezetben) találnunk az ismeretek közvetítésére. De ez nem von le semmit az eddig megtett út jelentőségéből. A könyvtárak jelentős közösségi és szakmai tőkéjét amit elődeinkkel együtt halmoztunk fel, tudjuk most új keretek közé helyezni. S ez utóbbi most már úgy tűnik végérvényesen kétirányú interaktív folyamat lesz, ahol az ismeretközvetítő és a befogadó szerepe folyton dinamikus mozgásban van, könyvtár és olvasója vonatkozásában.
Ha ehhez hozzátesszük még az információszabadság igen lényeges demokratikus alapjogát, a lebomló hierarchiát, s a könyvtár közösségépítő szerepét, akkor máris a a jól működő demokrácia lelkéhez érünk. Hiszen annak lételeme a jól működő civil közösségek hálózata, a folyamatos párbeszéd, interakció közös dolgainkról. Nem kevésbé lényeges a nyitottság szerepe, hogy időről-időre új kihívásokkal szembesüljünk. Olyan emberekkel találkozzunk akár a virtuális, akár a fizikai könyvtári térben, akikkel máshol nem akadnánk össze, s világosabb képünk legyen így a bennünket körülvevő világ komplexitásáról. Így talán kevésbé érezzük azt velünk szemben ellenségesnek. No meg kevésbé ülünk fel például a nemzeti és szociális alapon operáló populista szólamoknak.
A hierarchia lebontása is kulcskérdés számos társadalmi területen (így a könyvtárügyben is). Bénító ereje, az északi országokkal ellentétben, egzisztenciális kényszerből komoly szólásszabadság és szakmai tevékenység korlátozó erő ma Magyarországon. Bizony a könyvtár 2.0 közösségi alapú interaktív törekvései, mint ahogy szinte minden mélyebb társadalmi reorm is mostanában szöges ellentétben állnak általános mentális totalitárius reflexeinkkel. Csakhát a könyvtári szféra túlélése múlik azon, hogy társadalmunkon belül ebben a szférában ezt minél hamarabb levetkőzzük, megelőzve a társadalmi főáramot is. A tegnapelőtt vázolt részvételi kultúrán és mellérendelt kulturális, társadalmi viszonyrendszeren alapuló új könyvtári világ egyszerűen nem építhető fel a mai mentális általános szervezeti kultúra alapjain.
Nem véletlenül jön elő könyvtáros továbbképzéseken is (mint ahogy Domonkos beszámol róla) a menedzsment szerepe. Nem csodaszer, de sokat segíthet a másfajta kultúra és gondolkodásmód elsajátításában, a modern kultúrmenedzsmnet alapjainak elsajátítása. Épp azért mert mentalitás és szakmai életmódváltásra ösztönöz. Hiszen jelenleg a meglévő óriási tudás és tapasztalati tőkénket főképp rossz keretek közt, részben rossz irányítási eszközökkel és nem megfelelő szemlélettel kezeljük. Ebben sokat tanulhatunk az északiaktól (amellett, hogy persze óvnék bármilyen külföldi példa mechanikus itthoni alkalmazásától, mert szinte mindent ők is a saját testükre szabnak).
A könyvtárnak, ha átalakul belülről önmaga is, igen fontos demokratikus szocializációs funkciói lehetnének. Az északi országokban ezt fel is vállalják. A szakdolgozatomban és a blogomban is értekeztem már például a bevándorlókat szolgáló könyvtári szervezetrendszerekről, az akadálymentesítés biztosításáról. S a stockholmi nemzetközi könyvtárral szembesülve (mely fiókkönyvtára a városi könyvtárnak) újabb gyakorlati ízelítőt kaptunk tegnapelőtt ezen a területen. A kulcsszó tehát a mentalitás, a személyes hozzállás a könyvtárügy (s általában a társadalom problémáihoz). Nem véletlenül pedzegetik egyre többen azt, hogy a könyvtárügy mély társadalmi beágyazottsága miatt mindenkor hű tükre, az adott népesség kulturális és általánosabban véve mentális állapotának…
Végezetül még annyit, hogy magyar-svéd viszonylatban különösen azért volt értékes ez a konferencia, mert a svéd országpropaganda mostanában egyre inkább átrétegződik. Egyre kevesebb pénz és figyelem jut a kultúrára, inkább a gazdaságdiplomácia (termékdiplomácia) kerül előtérbe. Ilyen keretek között mondja azt a nagykövetasszony, hogy eddig nem nagyon volt komolyabb könyvtárügyi együttműködés a két ország között, de ez a konferencia megteremtheti az alapjait. Ennek a diplomáciai gesztusokon túl (a jó programok szervezésén keresztül, mint ez a konferencia volt, s egyéb kapcsolódó projektek révén) talán komolyabb jelentősége is lehet.