Kis tematikus kitérő- MKE vándorgyűlési tapasztalatok Debrecenből

Csütörtöktől szombatig vettem részt Debrecenben a magyar Könyvtárosok Egyesülete idei vándorgyűlésén.  Először is nagy örömömre szolgált, hogy Paszternák Ádám  kapta meg az év ifjú könyvtárosa díjat. Nagyon megdolgozott érte, saját erejére támaszkodva érte el. Az alapoktól indulva rövid idő alatt rengeteg mindent tett a könyvtárosok praktikus web 2-es tudásának, látókörének szélesítése végett, melyben jelentős segítségére volt kiváló előadói készsége is.  S reményt adhat még (amelyre mások is utaltak már) hogy a jelenlegi magyar könyvtárügyi állapotok egyik markáns kritikusa kapta meg ezt az elismerést. Kis üröm volt az örömben, hogy a laudáció csak a kitüntetés átadásának másnapján hangzott el.
A plenáris üléseken történtek engem nem szoktak túlságosan magukkal ragadni (néha főként a stílus és a külsőségek alapján úgy érzem mintha utazáson vennék részt a múltban, akár húsz évre visszafelé is). Vándorgyűlésre a helyi környezet megismerése illetve az ország és a Kárpát-medence minden részéből érkező könyvtárosokkal való tapasztalatcsere miatt érdemes járni.  Ráadásul most még tovább színezte ezt a jelenséget, hogy az MKE könyvtároshallgatóknak is lehetőséget adott pályázati úton a részvételre.  Az ELTE-s Habók Lillával így jártunk rendezvényről- rendezvényre, beszélgetésről-beszélgetésre.  Nagyon jó bevezetést nyert így ő a könyvtáros szakmai világba, én pedig a hallgatói szakmai látásmódba és könyvtárosképzési megközelítésbe nyertem betekintést. Közben persze igen kellemesen pihentető órákat töltöttünk el a nagyerdei termálfürdőben.
Másnap önállósítva magam egy kicsit meglátogattam a Megyei Könyvtárat, kitűnő tájékoztatást kaptam az Egyetemi és Nemzeti Könyvtár informatikai rendszeréről és online információs szolgáltatásairól. Arra is volt még időm, hogy nagymamám apukájának sírját meglátogassam a debreceni köztemetőben, aki egykor a város református főpénztárnoka volt.
A szekcióülések közül én a FITT-én vettem részt, Lilla gépén szorgosan jegyzeteltem így rögtön a zárás után már olvasható is lett az összefoglalóm. A pénteki nap lezárását hagyományosan a baráti találkozó jelenti, ami nagyon jó hangulatban zajlott le sok itthoni és határontúli fiatal könyvtáros valamint egyetemista társaságában a debreceni Lovarda koncert és szabadidő központban. A probléma ott jelentkezett, hogy a baráti találkozó után hagyományosan nehéz elaludni is. A buszok pedig reggel hatkor indultak a nagyváradi kirándulással, amit szinte nulla alvás után végigcsinálni Lillával mindkettőnknek nem kis kaland volt  (még ha nem is jelentett többet laza városnézésnél és a megyei könyvtár meglátogatásánál). Nagyvárad habár lakosságszámban nagyobb Debrecennél, a városképi kontraszt mégis hatalmas. Néhány valóban kivételesen gyönyörű belvárosi épülettől és parktól eltekintve döbbenetes lepusztultság és igénytelenség uralja a városképet. A megyei könyvtár gyönyörű új épületben működik s a környékét is nekiálltak rendbehozni. Alapvető feladatait megfelelően el is látja.  A könyvtári és kulturális intézményhálózat azonban sehol sincs a debrecenihez képest (most mindegy, hogy román vagy magyar intézményekről beszélünk, a könyvtárban a két kultúra egyébként is példásan kiegészíti egymást).  MindenesetreKolozsvár sokkal vonzóbb, kulturálisan  kisugárzóbb célpontnak bizonyult néhány évvel ezelőtt Nagyváradnál. A kirándulás megszervezése és lebonyolítása viszont példás gördülékenységgel zajlott. Mintegy hat óra alatt áttekintettünk nagyjából mindent, amit a városból látni érdemes. Végül kis „ismerd meg hazádat” utazás keretében a zsúfolt rövidebb út helyett  kör-IC-vel tértünk vissza a fővárosba számomra egyébként ismerős vidéken- Tokajon, Szerencsen és Miskolcon át. Nagyon szép út volt, s alkalmat adott még utoljára hosszú beszélgetésekre is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük