Külföldi könyvtárügyi trendekről Győrben

Ez egy igen hosszú saját tapasztalatokkal és benyomásokkal is bővített bejegyzés. Úgy éreztem azonban, hogy ennek mostanság ebben a formában is van létjogosultsága. Talán később publikálásra kerülhet egyéb formában is.

Nemrégiben a Győri Könyvszalon keretében minikonferenciára került sor, mely külhoni könyvtárfejlődési trendekből volt hivatott ízelítőt adni. Az apropót három egymással összefüggő NKA pályázati út tapasztalatai valamint pécsi egyetemi hallgatók oslói tanulmányútja szolgált. Az NKA támogatásával három sokféle könyvtártípust reprezentáló csapat járt Hollandiában, Dániában, illetve Nagy-Britanniában. A pécsi könyvtároshallgatók pedig a Campus Hungary program keretében nyert támogatás segítségével utaztak Norvégiába, a norvég könyvtári rendszert illetve a bevándorlókat segítő szolgáltatásokat tanulmányozandó.

Az egyes országokban szerzett tapasztalatok ismertetését megelőzően Fodor Péter köszöntője után Dippold Péter adott áttekintést az IFLA főbb célkitűzéseiről, illetve kurrens témákban magyar részvétellel zajló európai projektekről (egy kis történeti kitekintéssel is az utóbbi évtizedre). Ez az előadás azért volt szerencsés, mert szélesebb értelmezési és elméleti keretbe ágyazta az egyes országokhoz kötődő praktikus élményekről számot adó későbbi előadásokat. Dippold Péter maga is a Hollandiába látogató csapat tagja volt, s különféle OSZK-s majd jelenleg az FSZEK-ban betöltött vezetői tapasztalatai alapján jól hozzá tudta kötni mondanivalóját a későbbiekben kibontott praktikus megállapításokhoz.

Az országok kiválasztása igen szerencsés volt, megítélésem szerint talán a leginnovatívabban fejlődő három ország rövid könyvtárügyi bemutatása (plusz a szintén igen hasznos) norvég példák kerültek terítékre.

Bánkeszi Katalin előadásából nóvumként azt tudtam leszűrni, hogy a skandináv térséghez képest inkább a brit modellhez hasonulva a könyvtárak piaci alapú működésében rejlő tartalékokat igyekeznek a legmesszebbmenően kihasználni. A saját bevételek aránya holland közkönyvtárak esetben extrém magasnak mondható (meghaladhatja a húsz százalékot is). persze ehhez az is kell, hogy olyan vonzó közösségi terek csalogassák számtalan szolgáltatással felhasználók tömegeit mint például az amszterdami városi könyvtár központi könyvtára.

Ide jómagam is tettem tavaly szakmai utat. A Bobcatsss konferencia egyik estéjén Sebastian Wilke német barátommal fedeztük fel egy könyvtári kölcsön iPad segítségével az épületet. Mindebben az első menetben főként gyermek és ifjúsági korosztályra szabott épület szerte elhelyezett QR-kódokhoz kötődő feladatok voltak a segítségünkre.

Bánkeszi Katalinék persze jóval több helyszínen tudtak látogatást tenni, gazdag fotóanyagot hazahozva, mint amennyire nekünk lehetőségünk volt. Jártak tudományos könyvtárakban, a nemzeti könyvtárban, közkönyvtárakban is. Mindenütt a könyvtári tér praktikus variálása, a teljesen felhasználóbarát közösségi teret élményszerűséggel átélhetően kínáló attitűd volt a leginkább jellemző.

A virtuális szolgáltatások kölcsönösen egymásra reflektálnak a könyvtár fizikai tereiben megjelenő kínálattal egységes szolgáltatási portfóliót alkotva.  Szemmel látható, hogy a válság következtében is, egyre inkább spórolnak a szakképzett munkaerő létszámán, illetve térben is koncentrálják őket az épületen belül. A segítség viszont gyorsan rendelkezésre áll így is, ha másképp nem, akkor a  kétirányú kommunikációt biztosító videoterminálokon keresztül a teljes felhasználói térben.

Könnyen tetten érhető, hogy alapvető paradigmaváltáson ment keresztül a könyvtárügy. Az ebből levont következtetések nem feltétlen mindig pozitívak.  A felhasználói vélemények megoszlanak például, hogy egyes intézményekben sokkal kevesebb a tájékoztató pult mint korábban volt. Ám mivel a szolgáltatás minősége nem csökken, az interaktív kommunikációt online módon biztosítják,  mégiscsak el lehetett fogadtatni e költséghatékony változtatásokat a szakmával és a célközönséggel is… S számos példát lehetne sorolni, ahogyan nem voltak restek szakítani évtizedes rutinszerű beidegződésekkel a hatékony és felhasználóbarát kulturális kínálat megteremtése érdekében.

A dániai csapat képviseletében Horváth István lépett a Győri Nemzeti Színház színpadára. Mondandóját időkeretben kicsit szűkre kellett szabnia. Szerencsére korábban munkahelyén az OIK-ban tartott egy bővebb előadást is, ahol részletesebb képet lehetett kapni az őket ért benyomásokról.

A könyvtári szolgáltatási rendszer alapjai már régóta szilárd vázat alkotnak (ezt már fel tudtam vázolni annak idején a szegedi szakdolgozatomban s előtte a helyi tdk-nyertes munkámban is).  Az infrastrukturális feltételek fejlődésével együtt azonban évről évre nő a szolgáltatási hatékonyság. Az országon belüli könyvtárközi kölcsönzés infrastruktúrája korábban 4-5 napos határidőkkel dolgozott, ma ez egy napra rövidült (igényelsz egy dokumentumot a bibliotek.dk-n keresztül az ország bármelyik nyilvános könyvtárából, azt eljuttatták neked, s bármelyik szolgáltatási ponton le is adhattad a kölcsönzés lejártával). Persze mindez kiegészül a különféle digitális reprográfiai szolgáltatásokkal, az egyes főbb felhasználó célcsoportokra szabott online szolgáltatásokkal, portálokkal s közösségi rendezvényekkel.

Dániában egy elmés ábra segítségével plasztikusan be tudják mutatni a könyvtárnak mint közösségi térnek a különféle szolgáltatói funkcióit. Az egyes szerepekből adódó különféle kihívásoknak pedig sokszínűen és hatékonyan próbálnak megfelelni. Dániában Hollandiához képest a kistérségi önkormányzati finanszírozás aránya sokkal meghatározóbb a közkönyvtárak vonatkozásában. A Dán Kulturális Hatóság,központi intézmények, kistérségek háromszögében úgy tudnak igazán felhasználó orientáltak lenni, hogy a saját bevételek aránya jóval kevesebb intézményi szinten a hollandiai példánál. A hálózati és a helyi intézményi szintű szolgáltatások azonban olyan hatékonyan illenek össze egységes kínálattá, mint ahogyan arra talán sehol a világon máshol nincs példa. A világos célmeghatározás mellett ez a sikeres, igen komplex, ámde hatékon, az összes szolgáltatási szintet és partnert sikeresen integráló modell a titka a dán könyvtárügy sikereinek. Még akkor is igaz ez, ha a könyvtárbuszos szolgáltatásnak jóval nagyobb területeket kell lefednie mint korábban. Dániában viszont nem voltak restek minőségi szempontok alapján csak olyan kritériumokkal rendelkező hálózati szolgáltatási elemeket (fiókkönyvtárakat) meghagyni amelyek tényleg hatékonyan szolgálják a közönséget.

A Dániába látogató szakemberek komplex képet kaphattak az egész dán könyvtárügy működéséről miután meglátogatták a Koppenhágai Egyetembe pár hónapja integrálódott felsőfokú információs szakembereket képző intézményt. Látogatást tettek a Királyi Könyvtár főépületében s néhány kari könyvtárban is. Ez az intézmény egyetemi és nemzeti könyvtár egyben. A Dán Kulturális Hatóság sokat segített nekik az egyes helyszínekkel való kapcsolatfelvételben, s beleláthattak az ott tett látogatáskor a fent említett hálózati menedzselési modell működtetésébe is. E hálózati rendszer egyik fő eleme, ami szintén tanulmányozásra került, a látássérülteket, dyslexiásokat, s egyéb speciális társadalmi csoportokat kiszolgáló hangoskönyvtári rendszer. A hangoskönyveket s a lejátszásukhoz szükséges eszközöket központilag készítik el, szerzik be, s juttatják el az egyes szolgáltatási végpontokra, ahonnan eljut a felhasználókhoz. Ezen felül ők működtetik a felhasználói támogatást nyújtó online és telefonos szolgáltatást is.

Megítélésem szerint a tanulmányút alatt a résztvevők reális képet alkothattak a dán könyvtári rendszer erősségeiről és kihívásairól.

Téglási Ágnes annak a csapatnak a képviseletében tartott beszámolót akik Londonban tanulmányozhatták többféle szemszögből a brit könyvtárak világát. Ellátogattak egy bezárástól felhasználói tiltakozás és összefogás révén megmentett, főként bevándorlók által lakott környezetben működő fiókkönyvtárba. Szolgáltatásaira igen nagy a kereslet, fenntartását a komoly financiális gondokkal küszködő helyi önkormányzat mégis piaci alapra próbálja helyezni. országos szinten is unikális kísérlet lesz, hogy ki lehet-e szervezni egy teljes fiókkönyvtár működtetését annak teljes szolgáltatási vertikumával együtt külső partner számára.

A szakmai út keretei közé belefért egy londoni exkluzív felsőoktatási intézmény könyvtárának megtekintése, a British Library-ben tett túra (kicsit magyar szemmel is).

A brit nemzeti könyvtár modern St Pancrasi épülete egyszerűen lenyűgöző. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a felsőoktatási könyvtárak világáról sem. Tavaly szakmai gyakorlatom keretében két hónapnyi alkalmam volt ízelítőt kapni a felhasználóbarát, a rendelkezésre álló térrel, szolgáltatási kínálattal a lehető leghatékonyabban élő, a piaci innovativitást a közszolgálati keretek közt talán a legsikeresebben alkalmazó szemléletről. (Tapasztalataimat idén év elején sikeresen megoszthattam az ankarai Bobcatsss konferencia hallgatóságával is.) Ez az izgalmas, súlyos kihívásokkal teli, de azoknak megfelelni képes, dinamikusan változó intézményi környezet és sokszínű közösségi tér modellje tudja oly vonzóvá tudja tenni e brit intézményeket a célközönségük, de az ott dolgozó munkatársak számára is! Életem meghatározó szakmai élménye az a két hónap amit Loughboroughban eltölthettem. Igen jó látni, hogy ez a fajta brit szolgáltatási környezet a Londonba látogatókra is mély benyomást tett.

Potenciálisan a legnagyobb szakmai haszonnal azonban a brit könyvtáros szakmai kamaránál, a CILIP-nél tett bemutatkozó látogatás tartogathatja a legtöbb lehetőséget az itthoni könyvtárosok és könyvtárak  számára. A CILIP igen sokszínű szakmai információs, továbbképzési és érdekképviseleti tevékenységet lát el Nagy-Britanniában. Tevékenysége azonban egyre inkább nemzetközi jellegűvé is válik. Idén októbertől az összes könyvtári és információs területen tanulmányokat folytató alap és mesterképzéses egyetemi hallgató ingyen tagságot igényelhet! A karrierépítésben, szakmai információszerzésben igen hatékony segítséget jelenthet e lehetőség, melyet jó lenne ha itthonról is minél többen megragadnának!

A nemzetközi CILIP tagság sem egy elérhetetlen álom, még az itthoni fizetési viszonyok között sem (havi háromezer forint körüli összeg). Mindezért cserébe olyan adatbázisokhoz (pl. ProQuest Library Science) lehet például hozzáférni, amelyhez itthon az OSZK épületén kívülről egyébként sehonnan sem… Az egyes intézmények felé szakmai partnereket tudnak közvetíteni különféle projektek kapcsán, tehát intézményi szemszögből is számos előnyt jelenthet a kapcsolatfelvétel.

Tóth Máté barátom a konferencia záróelőadásában a norvég társadalmat s benne a könyvtári rendszert a bevándorlók egyre nagyobb tömegű megjelenése által érő kihívásokkal foglalkozott. Ragnar Audunson oslói professzor (aki a DILL program fő szakmai koordinátora, s az egyik szakdolgozatvezetőm is volt) kidolgozott egy érdekes modellt a könyvár, mint közösségi tér használatának vonatkozásában. Az ő meghatározása szerint a közkönyvtár úgynevezett alacsony intenzitású találkozóhely. Ez azt jelenti, hogy mindenféle társadalmi háttérrel bíró ember számára közös találkozási térként szolgál ahol nem szigetelődik el annyira az ember, mint amikor a hasonszőrűekkel jár moziba, színházba, vagy sportolni. A könyvtár lehetővé teheti így a kapcsolatfelvételt a legkülönfélébb etnikai, nyelvi, társadalmi háttérrel bíró emberek között. Olyan kulturális társadalmi élményeket nyújthat nekik, amelyekhez ők a saját maguk zártabb mindennapi környezetükben nagy valószínűséggel nem jutnak hozzá. Ennek segítségével pedig segíthet olyan alap identitásformákat alakítani, amelyek minimális kohéziós erővel szolgálhatnak az egyre sokszínűbb társadalom vonatkozásával is. Az új norvég könyvtári törvény a norvég közkönyvtárak legfontosabb társadalmi funkciójaként emeli ki olyan szolgáltatások bevezetését melyekkel eredményesek lehetnek e téren. Egyfelől segítenek integrálni a bevándorlókat a norvég társadalmi, kulturális keretek közé, másfelől ablakot nyitnak az ő kultúrájuk, hagyományaik felé is a többségi társadalom számára. A könyvtár az a biztonságos tér, ahová szinte a legfundamentalistább muzulmán szülő is beengedi a gyermekét különféle foglalkozásokra, rendezvényekre. Ez egy szélsőséges példa, de számos egyéb kezdeményezést is találni amely a társadalmi párbeszédet mozdítja elő, s igyekszik megakadályozni a teljesen izolálódó társadalmi zárványok kialakulását mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmi rétegek részéről. A tragikus következményű oslói merényletek elkövetője Breivik pont egy ilyen társadalmi zárványban élt, s így vetítette ki a saját maga extrém elveit, meggyőződését a szerinte a többségi társadalom által is vallott értékekké, elvekké. Őrültek persze mindig is lesznek, de egy hasonló katasztrófa elkerülése érdekében, egy nem homogén, de nagyobb kohézióval bíró, nyitott társadalom formálása érdekében a közkönyvtáraknak kulcsszerepe lehet.

Máté a hallgatóival ellátogatott az egyik legnagyobb bevándorlók által lakott oslói kerületbe Furusetbe, amely épp a bevándorlók demográfiai jellemzői miatt nagyobb népességrobbanás előtt áll.  Ellátogattak a kerületi fiókkönyvtárba, megtekintették mit tesz a könyvtár mostanság annak érdekében, hogy hidakat építsen a bevándorlók  s a többségi társadalom között, kimozdítsa őket a saját izolált anyanyelvi környezetükből. Ezen felül az új fiókkönyvtár terveivel is megismertették őket, amely sokkal korszerűbb környezetben variálható közösségi teret kínál a hagyományos könyvtári szolgáltatások mellett nagy fontossággal bíró egyéb kulturális, közösségi jellegű programok számára is.

Az igen hosszú blogbejegyzés végére még egy figyelmeztető megjegyzés. Az összes említett ország társadalmi értékrendszere a felmerülő konfliktusokkal együtt is alapvetően demokratikus, nyitott, újdonságokra nyitott innovatív. Ezekbe a trendekbe illeszkedik bele a könyvtáros szakma alapvető paradigmaváltása is. A demokratikus hagyományok, a közösségi alapú együttműködés egyes mintáinak hiányai e régiót különösen sújtják, együtt az opportunista, dilettáns, könnyen eladható politikai populizmus súlyos terhével.  A könyvtárak, miközben megtartanak minden fontos hagyományos szolgáltatási értéket, hálózatban gondolkoznak. A szubszidiaritás alapelve a szolgáltatások szervezésében együtt jár egy igen hatékony hálózati kiszolgáló, közvetítő háttérrel.

Nem akar minden egyes intézmény mini nemzeti könyvtár lenni, hatalmas kihasználatlan állományrészekkel. Koordinálják az állománygazdálkodást, a hozzáférés szintjeit. Minden eddiginél jobban nyitnak a felhasználók felé, s keresik annak a lehetőségét, hogy az adott fizikai környezet korlátai közt s minél változatosabb kulturális élmények érjék az intézménybe látogatókat. Az adott közkönyvtár a helyi célközönség agorájaként, társadalmi találkozóhelyként működhessen, számos közszolgáltatás közvetítésével még inkább a helyi identitás egyik fő közvetítőjévé, kifejezőjévé válik. Nálunk is megjelentek már pozitív könyvtári példák, a helyzet viszont mind általános társadalmi, mind könyvtárosi közeg értékrendszerének szintjén meglehetősen elkeserítő. Vannak már olyan szakembereink, akik jól fel tudják mérni s alkalmazni is tudnák itthoni viszonyok közé az aktuális trendeket. Ehhez azonban szélesebb társadalmi megújulásra és egyben szakmai paradigmaváltásra lenne szükség. Ennek rövidtávú esélyét viszont itthon sajnos szinte lehetetlennek érzem. pedig szinte minden értelemben a 24. órában vagyunk…

Az átalakuló könyvtári fizikai tér elméletben és a valóságban

Boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Dániában (de az egész északi régióban is) mostanában egyre inkább az kerül középpontba, hogy milyen módon formálják át a könyvtár fizikai tereit. A legújabb SPLQ szám ezt járja most körül. Ebben a bejegyzésben most Jens Thorhaugénak a Dán Könyvtári Hatóság vezetőjének bevezetőjére térek ki. Belőle itthon sajnos szinte biztos hogy szakmai közellenség lenne. Hiszen radikális szemléletváltást sürget, mondván, hogy a túlélés érdekében szakítani kell az állományközpontú szemlélettel. A dán könyvtári stratégia a tranzakcióktól a közösségi relációk felé való fordulásról szól. A fizikai  könyvtárépület  mint közösségi tér gyökeresen átformálandó, méghozzá nem csupán a nagy közkönyvtárakban hanem mindenütt. Tetszik nem tetszik olyan közösségi találkozóhelyet, dokumentum és médiakínálatot kell nyújtani a felhasználóknak, amiért szívesen ejti útba a könyvtárat.  Persze felvetődik a kérdés, hogy ha az állomány, s a tágabban értelmezett tartalom menedzselése nem központi tevékenység, akkor mi kerül vajon a helyére? Erre úgy válaszol, hogy a könyvtárnak mindenütt jelen kell lennie szolgáltatásaival ahol az emberek előfordulnak: iskolákban, óvodákban, munkahelyeken, a szórakoztatás és a rekreáció helyszíneként. De ha a könyvtár szolgáltatásai egyre kevésbé függenek a fizikai helytől, akkor ez hatalmas lehetőséget nyújt a fizikai terek felszabadítására, átformálására, vonzóvá tételére.  E tér egyszerre a tudás és a kultúra központja. Helye van benne a gondosan megválogatott szabadpolcos állománynak a régikönyves kiállításoknak. Emellett azonban ezzel egyenrangú szempont, hogy a tanulás s az egyéni inspirációk szerzésének is helyszíne legyen. Ahol mindig lehet valami érdekes dologról hallani, kipróbálni, beszélgetni róla, vagy szimplán csak informálódni a közösség dolgairól. A közösségi központ persze a szerző szerint is nagyon széles és elnagyolt definíció. Ezt nagyon erős helyi identitásképző tartalommal kell megtölteni. Ennek eltérő stílusai és összetevői lehetnek.  Mindenesetre egy nyitott atmoszféra a cél, mely különféle módokon reflektál a szabad informácós hozzáférésre, az állampolgári létből fakadó információkra, a párbeszédre, az egyéni fejlődésre, művészeti inspirációkra és közéleti, kulturális reflexiókra. A fizikai térnek nyitottnak és áttekinthetőnek, élvezhetőnek kell lennie.  A könyvtárba bevonulhat a mozi, a könyvesbolt, az új média különféle formái. Ezek aránya és megjelenésmódjai is részei az új stílusnak.   De választható olyan forma is, hogy a könyvtár néhány szolgáltatásával kitelepül ezen intézményekbe, más fizikai terekben is megjelenik, mint a sajátja. A könyvtárosi stáb jelentősége pedig igencsak felértékelődik ebben az új relációban. A felhasználóbarát innovatív attitűd tölti meg élettel az intézményt akár fizikai akár virtuális szolgáltatásai révén. A jó atmoszféra még nem tökéletes körülmények esetén is létrejöhet. Ám igaz az ellenkezője is. A bezárkózás, a változásokhoz való ellenséges viszony a legjobban átformált tereket is értéktelenné teheti.

S  nem csupán elméletben, a levegőbe beszélnek: Összeállítottam egy 2009-es naptárat a hjoerringi közkönyvtár újjáalakított belső tereivel. Ők arra helyezték a hangsúlyt, hogy gyermek és fiatal korosztályt minél nagyobb számban becsábítsák fizikailag is a könyvtárba.  A képeket nézve megjelenik előttünk az a sok apró térszerveződési ötlet, amivel újjávarázsolták az épületet, mely az év könyvtára lett 2008-ban Dániában.  A naptár innen tölthető le.

S még egy példa. A koppenhágai városi központi  könyvtár vezetőjének Pernille Schaltznak 2008 októberi reykjaviki előadásából emeltem ki e szemléletes kis diát. Engem leginkábba régi 1989-es Fideszes plakátra emléleztet a stílusa, ahol Brezsnyev és Honecker voltaz egyik, egy fiatal pár pedig a másik oldalon csókolózás közben. Hát erről a minőségi különbségről beszélünk voltaképpen.

Tessék választani!
Tessék választani!