Új SPLQ szám – Könyvtári szolgáltatások gyermekenek és időseknek, felhasználótoborzás speciális könyvtári területeken

Megjelent az új 2009/2-es SPLQ. Új szolíd háttérkép nélküli, ám szerintem elegánsabb kinézetű sablonomban a blog fejlécéből közvetlen link juttat el hozzá. Több cikk foglalkozik az idősek könyvtári ellátásával. Kuusamoban emellett egy olyan programba kezdtek bele, amely azokra koncentrál akik nem, vagy kevésbé tudnak bejönni a könyvtár épületébe (az idősek mellett a vakok és gyengénlátók, mozgássérültek).

Három cikk a legifjabb korosztályokkal foglalkozik. Dániában új óvodai könyvtári hálózatot szerveznek, amelynem csupán a gyerkőcök barátkozását szolgálja a narratív médiaformákkal, hanem a szülők számára is lehetővé teszi könyvek és cd-k, dvd-k kölcsönzését melyeket a városi könyvtár szállít házhoz az óvodába. Így ezek a tulajdonképpeni városi fiókkönyvtárak egyszerre nyújtanak pedagógiai funkciót, illetve könyvtári ellátást az elfoglalt kisgyermekes szülők számára. Újabb jó példa arra, hogy a könyvtárak proaktív módon hogyan tudják egy társadalmi csoport igényeit kiszolgálni.  Norvégiában a 4-5 éves kortól  gyermekek nyelvi készségeinek fejlesztésével induló Boktras projektet kiterjesztették a bevándorló illetve etnikai kisebbségekhez tartozó nebulók számára is. 15 nyelven van lehetőség arra, hogy könyveket, hangoskönyveket hallgasan illetve az idősebbek olvassanak is már. Leginkább arra törekszenek, hogy olyan történetekekt nyújtsanak melyek két nyelven (az anyanyelven és norvégul) is élvezhetők. Egyszerre szolgálják így az anyanyelvi készségfejlesztést, s a kommunikációs készségek fejlesztését a többségi társadalommal. Ezt azonban ennyiféle nyelvnél nem egyszerű megoldani sem humán sem pénzügyi erőforrásokkal.

Két cikk is foglalkozik egy igen érdekes könyvtári szegmenssel a börtönkönyvtárakkal. Az egyik norvég a másik pedig svéd szemszögből. Svédországban egy olyan kísérlet indult, mely úgy próbálja elmélyíteni a börtönbüntetésüket töltő apák és kisgyerekeik kapcsolatát, hogy mesedélutánokat szerveznek számukra. Ez egyaránt jót tesz az apák lelkiállapotának, valamint a gyermekeik fejlődésének is. Hiszen az apa mégis jelen tud lenni az életükben mégha kicsit sajátos de emlékezetes módon is. Norvégiában pedig arra születnek tervek, hogy a börtönkönyvtárak fejlesztésével s a hozzájuk kötődő kulturális irodalmi tevékenységekkel (beszélgetések, rendezvények, olvasókörök), hogy lehet olyan szociális hálózati kapcsolatokat építeni, mely elviselhetőbbé teszi a benti életet, illetve a könyvtár által közvetített ismeretek, szocializációs készségek révén reményt ad a szabadulás utáni újrakezdésre jobb minőségű életviteli minták mentén.

A helyi társadalom és az új könyvtár tervezésének párbeszédébe visz új színt a blogolás Észak-Norvégiában. Egy 2010 augusztusáig működő blog minden mozzanatát végigköveti a tervezésnek, s szabad kommentálási lehetőséget nyújt az ott élő polgárok számára. A várostervezés folyamatában a blogok használata merőben új eszköz.  Jól körülhatárolható célcsoportokat lehet vele elérni. Mélyíteni és szélesíteni is lehet a társadalmi párbeszédet, beépíteni az észrevételeket a tervezési folyamatba, hogy aztán valóban a magukénak érezzék majd az új épületet s a hozzá kötődő szolgáltatásokat.

Norvégiában és Svédországban a közúti fuvarozók szakszervezetei és a könyvtárosok összefogtak az aggasztó olvasáskultúrával bíró kamion és teherautósofőrök könyvtári ellátásának bővítésében. Hangoskönyvekkel szolgálnak nekik az útra, a sűrűn használt pihenőhelyeken pedig mini fiókkönyvtárakat hoznak létre, ahol újságok, könyvek, magazinok olvasására is lehetőség nyílik. Valamint ezekről a szolgáltatási pontokról lehet elvinni és visszahozni a hangoskönyveket.

Dániában Horsensben pedig városi könyvtár a város legnagyobb pékségében nyitott fiókkönyvtárat a cég és a szakszervezet támogatásával. Olyan emberekhez juttatják itt is el a kultúrát akiknek többsége egyébként soha be nem tette volna a lábát a könyvtárba. A könyvtárosok pedig izgalmas lehetőségként festik le, hogy kiválasszák a pékeknek megfelelő olvasmányokat filmeket, s elérjék azt, hogy szívesen látott vendégek legyenek kínálatukkal a szűkös ebédszünetekben. Megint csak oda lyukadunk ki, hogy ha a könyvtár ideálisan a teljes helyi célközönségét le akarja fedni, akkor nem állhat ölbe tett kézzel arra, hogy maguktól támad a pékekben vagy a kamionsofőrökben igény a könyvtárba járásra.  odamennek hozzájuk és kiszolgálják, könyvtárhasználóvá teszik őket. Így kel új formában s valódi modern módon életre a régi munkahelyi és szakszervezeti könyvtárak szolgáltatói világa.

Jo Bing jogi informatika professzor külső szakemberként tekinti át a könyvtárakra leselkedő kihívásokat. Felhívja a figyelmet arra fejlődési folyamatra (melynek komoly szerzői jogi kihatásai vannak), hogy könyvek s egyéb dokumentumfajták fizikailag az intézmények egy szúk körében lesznek digitalizálásukat követően elérhetők. Ám épp a digitalizálás révén az eddigieknél jóval nagyobb választékot lehet nyújtani minden eddiginél szélesebb célközönség számára.  Mi lesz azonban a könyvtárral mikor fontos funkciói kerülnek át a virtuális térbe-erre utal a cikk címe is (létezhet-e könyvtár épület nélkül?). A könyvtári reneszánsz azonban a cikk szerzőjének meglátása szerint nem csupán a sokszínű és potenciálisan bárkihez eljutó virtuális szolgáltatásokban ölt testet. A könyvtárépületekben a hagyományos könyvtári feldolgozó, gyűjtő, szolgáltató tevékenység mellett, sőt egyre inkább helyett a személyek és gondolatok fognak közös térben találkozni az olvasók és könyvek helyett.  A könyvtáros pedig megbízható és közkedvelt kalauz lehet az információs dzsungelben nem csupán a személyes hitele által, hanem annak a mély tradíciókból fakadó tudásának köszönhetően mely az információ feldolgozásához a metaadat alapú kapcsolódási információk megtalálásához, valamint a minőség felmutatásához fűzi őt. A könyvtári szakma tehát eszerint reneszánsz előtt áll, de jórészt teljesen új formákban és környezetben fog megjelenni a speciális könyvtárosi tudás hasznosítása.