Gyorsjelentés a skandináv konferencia első napjáról

Nagyon jól éreztem magam tegnap az ELTE-n. Ízelítőt kaphattam abból, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a skandináv nyelvekből magyarra, s magyarról skandináv nyelvekre műfordítóknak. Eszterhás Péter azzal érvelt, hogy szerinte elengedhetetlen mindkét nyelv anyanyelvi szintű ismerete, azzal a kulturális- gondolkodási nyelvi,kulturális viszonyrendszerrel együtt ami az egyes nyelvek mögött húzódik. Kertész Judit erre azt válaszolta, hogy igen kevés műfordító élne meg akkor ha az anyanyelvi tudás kizárólagos követelmény lenne. Viszont bele kell helyezkedni abba a korba, abba a társadalmi valóságba, amin az adott mű íródott, s arra kell törekedni, hogy ezt megfelelő módon interpretáljuk a magyar nyelvi környezetben, úgy hogy az olvasó a nyelvezeten, mondatszerkesztésen lehetőleg ne is vegye észre, hogy fordított műről van szó. Ezért kell olvasni a fordítandó műhöz stílusban nyelvezetben kötődő magyar alkotóktól is műveket.  Karen Blixen esetében ráadásul még tovább színezi a képet az a rendkívül bonyolult és szerteágazó hivatkozási rendszer ami ezer évnyi időtávokat fog át a bibliától Dantén át  a vele kortárs dán irodalomig. Éppen ezért külön lexikon jelenik meg Dániában, rendszeresen frissülve, mely ezeket a rejtett összefüggéseket tárja fel. S ugye az írónő jópár művét maga dolgozta át angolról dánra, ami voltaképpen nem is műfordítás. Túlment ugyanis azon az interpretációs határon, ami a műfordítónak még megengedett, az adott befogadó nyelvi közönségre szabott mély változtatásokat eszközölt. Ez is mutatja, hogy a műfordító munkája egy érzékeny kötéltánc. Visszaadni az adott művet stílusban minél hívebben az írói szándékok szerint, ugyanakkor a befogadó nyelvi közegre alkalmazva azt.

Tegnap volt egy hallgatók   számára kiírt műfordítói pályázat végeredménye. A díjakat a 3 nagykövet (dán, svéd, norvég) adták át! Ezt követően pedig a dán, norvég, svéd fordítói szemináriummunkájának eredményeként Tízparancsolat címmel megjelent novelláskötetnek volt négynyelvű bemutatója. Felhangoztak részletek az eredeti nyelveken és magyarul. Jó volt találkozni azokkal a szemináriumvezető fordítókkal akiknek számos nagyszerű mű fordítása fűződik már a nevükhöz  (Vaskó Ildikó-norvég, Soós Anita-dán, és Péteri Vanda-svéd). S rendkívül jó volt látni a fiatal csillogó szemű egyetemista arcokat, akik az utánpótlást jelentik majd.

Mint már előző hozzászólásomban is írtam, ma a skandináv krimi lesz terítéken. Reményeim szerint az esemény a tegnapi nagyszerű hangulatban népes nézősereggel folyik majd tovább.