A dán nyelv helyzete és a kulturális identitás

Érdekes összeállítást hallottam a nyelvek európai hónapja alkalmából a Deutsche Welle Radio angol nyelvű podcastjában. Az Inside Europe című műsor legfrissebb epizódja a nyelvi sokszínűséget járja körül. Ebben szerepel egy koppenhágai tudósítás, mely az angol nyelv egyre inkább előtérbe kerülő pozícióját taglalja. A folyamat két szinten jelenik meg. Egyfelől nő az anyanyelvi igénytelenség:Egyre több anglicizmus jelenik meg a köznyelvben és a médiában, olyan esetekben is, amikor rendelkezésre áll a megfelelő dán nyelvi forma is. Persze az angol nyelvű médiabulvár feliratozott, tehát a bulvárszocializációnakis fontos eleme az angol (ez főleg a kevésbé képzettek szempontjából lehet szerintem érdekes). Másfelől a gazdasági, üzleti életben és az egyetemi képzésben a globalizációs kihívások helyezik egyre inkább előtérbe az angol nyelvet. Mind a dán gazdaság főbb szereplőinek, mind a dán egyetemeknek globalizálódik a játéktere, ezzel együtt pedig az angol használata kemény gazdasági és tudományos versenyképességi tétellé válik. A dán nyelvért aggódó értelmiségiek attól félnek, hogy ennek következtében nyelvileg kettészakadhat a társadalom egy felsőbb, műveltebb, gazdagabb rétegre (felső és középosztály) melyet az angol egyre inkább a hatása alá von. Másfelől megjelennek a kevésbé tehetősek, a lecsúszottak, akiknél a dán marad a szinte kizárólagos érintkezés nyelve (azért mint ahogyan a szappanoperák., tv-show-k nyelve mutatja, azért ezzel is vigyáznunk kell… ). Nagy dilemma tehát, hogy a dán nyelv pozícióit milyen módon erősítsék e nyelvi-szociális szakadék kialakulásának megelőzésére, de úgy, hogy a versenyképesség se szenvedjen komoly csorbát. Eddig a riport-tudósítás kivonata, melyet bárki meghallgathat a http://www.dw-world.de/dw/article/0,2144,3651972,00.html címen.
A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy szerintem az északi színház és filmművészet, az egyéb kulturális ágak, no meg a könyvtárak eredményesen lassíthatják a folyamatot. Az északi országok filmgyártása, csakúgy mint a könyvtári világ magas szintű integrációs jellemzővel bír, melyet a saját anyanyelvi kultúrák erősítésére használnak ki (a közösen gondozott projektek pénzügyi szempontok miatt igen hasznosak tudnak lenni, de a szemléletbéli jelentőségüket se felejtsük el). Itthon is meggyőződhetünk arról, hogy iskolás kortól kezdve milyen gazdag anyanyelvi tartalom és virtuális környezetek állnak az északi polgárok rendelkezésére a könyvtárak fizikai valóságán túl is. Ezenfelül a kortárs északi film és irodalmi kultúra (már amennyit itthon látunk belőle) kimagaslóan teljesít az emberi kapcsolatok, a mindennapi problémák, az élet komplexitásának ábrázolásában. Szerintem valahol ezeken a területeken lehet elkapni az angolosodó felső és felső-közép rétegeket. Ha a munkájuk mellett a kultúrájuk döntően északi jellegű marad, rengeteg meghatározó élménnyel a saját anyanyelvi kultúrájuk felé, akkor nagy baj már szerintem nem lehet. Ilyen szemmel is kell tehát nézni, amikor felhasználóbarát könyvtári fejlesztésekról, a felhasználók becsatornázásának lehetőségeiről írok. Bizony a kultúra, a nyelv megmaradásának szempontjából nem babra megy a játék. S ha már mostanában az európai nyelvi komplexitás pozitív értékei vannak a napirenden, a kultúra valódi súlyáról, arányairól, rétegzettségeiről, főszereplőiről, tovább örökíthetőségéről is érdemes talán elgondolkodnunk egy kicsit…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük