OIK nyílt nap-Nyelvek Európai Napja 2010

Az Országos Idegennyelvi Könyvtár idén is változatos rendezvénysorozattal jelentkezett, kapcsolódván az Európai Nyelvek Napjához. Szubjektív mérleggel jelentkezem most ennek alkalmából.

Rengeteg pozitív tapasztalatom volt, ezért inkábba negatívumokkal kezdem. Csúszott a program a kezdéskor, nem is kicsit, bár ez nem a szervezőkön múlt hanem a meghívott protokollvendégek egyikén-másikán. Ők viszont jól kibabráltak a programra időben érkezőkkel, s nem emlékszem, hogy bocsánatot kértek volna tőlük (bár a szolgálatkészség, az őket eltartó adófizetők iránti alázat és az önreflexió készsége állami hivatalnokok körében még a rendszerváltás után 20 évvel sem jött divatba, sajnos…). Igen örvendetes volt, hogy rengeteg fiatal jött be Kosztolányi egyik Esti Kornél novellájának többnyelvű felolvasására (közülük többen később rendhagyó angol nyelvű irodalomórán vettek részt). Az viszont már kevésbé volt felemelő, hogy néhányuk köhögési rohamai és állandó sugdolózása lerontotta kissé a rendkívül különleges vállalkozás élvezeti értékét.  Így aztán sajnálatos módon a közönség egy részének viselkedési kultúrája csatlakozott, a fentebb említett protokoll vendégekéhez . S még annyit a negatívumokról, hogy a bejárat mellett több helyen is ki lehetett volna tenni a napi programokat, mert így aki már egyszer bejött, annak is le kellett mennie 1-2 emeletet, ha az aktuális dolgokról tájékozódni kívánt, még akkor is, ha érdeklődése egyébként mondjuk az olvasóteremhez, vagy a nyelvstudióhoz fűzte. S még az vetődött fel bennem, hogy az itthon nemzetiségi léttel rendelkező kultúrák bemutatkozása mellett az évről-évre megrendezett programsorozat vendége lehetne olyan EU tagállam kulturális bemutatkozása is, mely nem rendelkezik nemzeti és etnikai kisebbségi jelenléttel nálunk.  De ezek a megjegyzések inkább csak az objektivitás kedvéért kerültek ide, amúgy eléggé szőrszálhasogatónak tűnhetnének.

Annál is inkább így van ez, mert én bizony nagyon jól éreztem magam. Fullajtár Andrea nagy átéléssel és színészi játékkal olvasott fel Kosztolányit és fordításban Ingo Schulzét. Nádori Lídia műfordító nagyon érdekes tömör, ámde tartalmas előadást tartott az előbb említett német íróról. Kicsit talán nagyobb teret adhattak volna ennek a blokknak fél óránál,  pláne hogy a program is csúszott. Bár másfelől tudom, hogy több kapcsolódó rendezvény is lesz majd a német újraegyesülés kapcsán az intézményben. A házi könyvtáros finomságokkal üzemeltetett büfé nagyon jó ötlet volt (mindenki annyit fizetett a minimum 100ft-on felül, amennyit gondolt, ezzel is támogatva a könyvtár állománygyarapítását). Ideális helyszíne volt ez a rendezvény a hivatalos programok mellett kellemes beszélgetéseknek is (pl. Lackfi Jánossal csevegtem a büfé melett, s végül le is késtem a szerb emlékek nyomában tett belvárosi séta indulását).  A legjobb és legszórakoztatóbb program azonban Kocsis Zsivka szerb bemutató nyelvórája volt. Zsivka közvetlen személyisége, s az alapos felkészültsége járult ehhez a leginkább hozzá. Terítékre került a bemutatkozás, a számok 1-től 10-ig, s néhány a magyarba átkerült szláv jövevényszó szerb nyelvű megjelenési módja. S akkor még (az időrendet kissé felrúgva) nem beszéltem a Sóron Ildikó által vezetett könyvtári túráról, aki igen jó áttekintést adott a a nagy olvasóterem és a szabadpolcos kölcsönzési tér állományáról, s egyáltalán a könyvtár működéséről, életéről, dilemmáiról.  Érdekes volt az alkotó könyvtáros programsorozat darabjaként a csipkekiállítás is.  Én nagyjából ezen a  ponton telítődtem s fáradtam el, de tudom, hogy volt még a műfordítás pályázat eredményhirdetése, jelnyelvi produkció és koncertek is, de ezeket már nem volt energiám megvárni. Összegzésként tehát elmondhatom, hogya  több éve magas színvonalon megrendezett programsorozat idén sem hazudtolta meg önmagát.  Ebben az adott könyvtári térben,ennél több programot ennél nagyobb változatossággal, már nehezen lehetne beilleszteni.