A többé kevésbé könyvmentes gyermekkönyvtár

Az SPLQ legfrissebb számát a gyermekek könyvárhasználatának, a fiatal generáció és a könyvtár viszonyának szenteli. Ebben találtam egy olyan cikket, melyet egy aalborgi könyvtáros írt, s igen provokatívan fog hangzani számos régi vágású könyvtáros és olvasásfejlesztésben érdekelt szakember számára. Az aalborgi városi könyvtár központi könyvtára ugyanis a gyermekek sokoldalú készségfejlesztésének támogatását, az újfajta információs eszközök bemutatásást, elfogadtatását tűzik ki célul egy kísérleti projekt keretében, mely 2007 februárjától 2008 október végéig zajlik. A pénzügyi hátteret a Közkönyvtárak és Iskolai Könyvtárak Fejlesztési Alapja nyújtja.  Leszögezik, hogy a hagyományos könyvek mutogatása, a bennük lévő értékek felmutatása már messze nem elég a felnövekvő generációk számára.  A könyvtárnak alkalmazkodnia kell az inger és információgazdag környezethez. Keretet kell nyújtania ahhoz, hogy a gyermekek interpretálni tudják a maguk számára az őket körülvevő világot, s ablakot kell nyitnia e az őket körülölelő külső környezet felfedezéséhez. A cél eléréséhez teljesen átrendezték a gyermekkönyvtári tereket. A könyvek jó része (90%-a), a pincében lévő szabadpolcokra került, hogy tér nyíljon a gyermekeket aktív  cselekvésre ösztönző mediációs tevékenységek számára. A könyvek mellé play station játékok, zene és dvd-k kerülnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek nem csupán passzívan sorakoznak a polcokon, hanem a könyvtáros és a gyermekek által közösen kitalált cselekvési formákban hasznosulnak, kelnek életre a könyvekkel együtt. A fizikai tereket a városi színház, az IKEA és egyéb helyi partnerek részvételével alakították ki, könnyen átrendezhető módon a változatos tevékenységek számára.  Olyan szobákat alakítottak ki, amelyek bizonyos dokumentumokon keresztül új cselekvéses kulturális formákra csábítanak a gyermekek és a könyvtáros segítségével. Van virtuális játékszoba, ahol életkor és fejlettség szerint kategorizált játékokkal játszhatnak, s szörfözhetnek az interneten (megfelelő segítséggel és felügyelettel). Van egy laboratóriumnak nevezett tudomány szobája, tankönyvekkel, dvd-vel, s egyéb oktatástechnológiai prezentációs anyagokkal melyekkel például a hétköznapi időjárási jelenségeket, vagy a szélsőséges természeti katasztrófákat is modellezni lehet a gyermekek számára. A házifeladatírást segítő, házifeladat kávézónak nevezett, számítógéppel,printerrel, szkennerrel felszerelt tér is itt kap helyet. Természetesen a hagyományos könyvek világa sem tűnik el, a kicsiket csendes pihenésre, olvasásra csábító olvasóterem várja, életkor és érdeklődési területek szerint válogatott olvasnivalóval, ajánló kiállításokkal, kényelmes fotelekkel.  A legkissebb 0-7 éves korosztály számára a könyvtári óvodai szoba közös játékra, hangos olvasásra s egyéb tevékenységekre ad lehetőséget. A multimédiateremben a hanganyagok illetve a filmek élvezetére nyílik egymástól lehatárolt terekben lehetőség. A gyermekkönyvtárba való belépéskor az első szoba pedig egy olyan kiállítótér ahol megjelenik az összes szoba kínálatának ízelítője, s mintegy rendszerbe foglalja a szolgáltatások bemutatásával a gyermekkönyvtár kínálatát, a többi terembe szabadon átvihető közös eszközöket kínál.  Ebben a közös térben illetve az egyes szobákban rendkívül változatos közösségi élet zajlik. Van olvasóklub, ahol gyermekek és könyvtárosok versengenek játékosan az irodalom világában. Emellett fiús játékok klubja, manga rajzoló klub is a kínálatban szerepel. Igen fontos, hogy a bevándorló gyerekek a Dán Menekültügyi Tanács szakembereinek segítségével segítséget kapnak a házifeladataik elkészítése során felmerülő speciális problémáik megoldásához. Hiába, az integrációt és a társadalmi szocializációt nem lehet elég korán kezdeni! A könyvtár emellett változatos eseményeket szervez, lelehtővé téve, hogy szembetalálkozzanak a sokszínű, sokdimenziójú kulturális  világgal, mely körülveszi őket. Ilyen pl. az életkorok szerinti internettanfolyam, filmes este, költészeti kávéház, a kézműves hobbyk gyakorlását segítő workshopok, énekverseny, ifjú szerzők és szónokok versenye, minikoncertek, speciális szakmák képviselőinek (pl. rendőr, állatgondozó) látogatása, melyet kihasználva  az ő segítségükkel bemutatásra kerül a vonatkozó gyerekekhez szóló szakirodalom is. A külső partnerek bevonása egyrészt lehetővé teszi a módszertani segítséget (pl. az egyetemi játékkal, tanítással foglalkozó kutatóműhelyek), másrészt  külső helyszínek bevonására ad lehetőséget (pl. mozi, színház, Universitarium csarnok). A projekt során összesen 58 különféle esemény, tevékenység zajlott, vagy zajlik le mintegy 20 partner bevonásával.  November 20-án pedig szakmai konferencián mutatják be a többi érdeklődő gyermekkönyvtár számára élményeiket, tapasztalataikat.  Az újabb kísérleti projekt tehát a dán gyermekkönyvtárak átformálásának első lépése, melynek iránya egyértelmű. A könyvtár élményszerűen fogja meg a gyermekeket, fiatalokat, aktív  sokoldalú szocializációs, oktatási, ismeretterjesztő, személyiségfejlesztő funkciókat vállalva fel, ahelyett, hogy elefántcsonttoronyba zárkózna, s a változó világ új és új jelenségein siránkozna…

A projektmenedzserrel interjú is készült, melyet itt találnak meg angolul a kedves olvasók.

Nemzeti könyvtárak, FRBR és a szemantikus web, újfajta megközelítésben

A fenti témakörben jelent meg egy rövid szakmai tanulmány (sajnos online ingyen nem érhető el, én papíralapon kaptam meg) a Német Nemzeti Könyvtár munkatársának Lars G Svensonnak tollából, mely munkám során került a kezembe. Alapfelvetésként azt fogalmazza meg, hogy a web 2.0, könyvtár 2.0 problémakör elsősorban a közkönyvtárak és a tudományos (akadémiai-felsőoktatási szféra) könyvtárainak szintjén jelenik meg. Szintén alapfelvetés, hogy míg az említett szférákban jól körülhatárolható felhasználói célcsoportokkal van dolgunk, a nemzeti könyvtárak szintjén ez már koránt sincs így. A nemzeti könyvtárak (hagyományos módon) szolgáltatásaikkal inkább a könyvtári rendszer intézményes szereplői, mintsem a megfoghatatlan végfelhasználói célcsoportok felé orientálódnak A cikk alaptétele hogy ennek ellenére a nemzeti könyvtárak az új 2.0-ás felfogás lényeges koncepcióit adoptálták már sajátos közönségük számára, számos esetben online módon, de a világháló használata nélkül.

A bibliográfiai ellenőrzést mint nemzeti könyvtári alaptevékenységet például 2.0-ás tevékenységként fogja fel a szerző, ahol könyvtárosok közössége állít elő közösségi kooperáció útján bibliográfiai és authority rekordokat. Ennek kapcsán felteszi a kérdést, hogy ha nemzeti közös katalógust közösen szerkesztenek könyvtárosok eltérő fizikai helyekről, virtuális módon, katalógus klienseik és a z.39.50 szabvány segítségével, az miért nem minősül kevésbé közösségi tevékenységnek, mintha webböngészővel és HTTP szabvány segítségével tennék ugyanazt. Amennyiben szinte egyetlen még oly közösségi funkciókkal felszerelet OPAC sem támogatja az RSS révén importált katalógus és authority rekordokat, a nemzeti könyvtár miért adna erre módot? Erre az utóbbi kérdésre azt a választ adja Svensson, hogy tisztán könyvtáros nézőpontból egyértelmű a válasz. Másfelől azonban ezek iránt az adatok iránt egyre nagyobb az érdeklődés a könyvtári szférán kívüli kormányzati és ipari szféra részéről is! Itt viszont már nem elég a hagyományos könyvtárközi kommunikációs mód, hiszen e szervek fő problémája épp az, hogy a nemzeti könyvtárból jövő adatokat hogyan fogadják és integrálják saját munkafolymataikba és üzleti szoftver alkalmazásaikba. A Német Nemzeti Könyvtár bizony rákényszerült, hogy a subject heading adatait az ipari megrendelők által megrendelt módon nyújtsa át (merthogy azoknak volt gyakorlatuk az XML kezelésében és a web harvestelésben, de a z 39.50-nel nem tudtak mit kezdeni) új hidakat építve a hagyományos könyvtári világból az üzleti szféra felé.

A cikk fontos megállapítása az is, hogy új felhasználói célcsoportok bevonásának egyik titka az egyértelműen megfogalmazott, széles körben elterjedt szabványok konzisztenciája. Tehát a szabványok fejlesztése kulcsfontosságú nemzeti könyvtári alaptevékenységként értékelődik fel.

A következő témakör a katalógusok közösségi jellegűvé tétele és a kapcsolódó szabványok körül forog. A wiki használata, az OPAC-ok felvértezése közösségi technológiákkal a szerző felfogása szerint a nemzeti könyvtárak kapcsán helyben az adott intézmény csak egy jól meghatározott helyi felhasználói rétegének szólnak. Sokkal jobb útnak látja, ha egy nemzeti könyvtár ellátja olyan információkkal, technológiákkal a többi könyvtárat, mely lehetővé teszi nekik új 2.0-ás szolgáltatások implementálását.

Példaként azt hozza fel, hogy a címkézés, valamint a permalinkek használata alapesetben csak egy meghatározott helyi intézményi könyvtári katalógus használatát újítja meg, bővíti ki az FRBR szabvány modell item szintjén, de azt már nem teszi lehetővé, hogy a könyvtárak megoszzák kicseréljék, közösen kezeljék egymással a címkéket és kommentárokat. A nemzeti könyvtárak egyik fő feladatát abban látja, hogy az FRBR szabványos modellhez illeszkedve, olyan dokumentumazonosító eljárást (URI azonosítók) vegyenek használatba , mely biztosítja az FRBR modell összes szintjén az összefűzött azonosítást, a szerves kapcsolódást a rekordok és a dokumentumok megjelenítési szintjei közt. A gyakorlatban a kutató aki a szöveg specifikus részleteiről ír, ezen azonosítót használva a work (mű) szintjén mozog. Aki fordításokat hasonlít össze az az expression (megjelenés) szintjén tűnik fel, míg a kritikus a manifesztáció szintjén az adott kiadást vizsgálja. Az irodalomjegyzéket összeállító oktató az expression, vagy manifestation szintet egyaránt használhatja, attól függően hogy fontos -e számára pl. a konzisztens oldalszámozás. A nemzeti könyvtári katalógus egy újfajta authority forrásként lenne használható egy ország teljes irodalmi és tudományos dokumentumtermése kapcsán lehetővé téve bármely könyvtár számára az összehasonlítást és az annotálást. A manifesztációs szinten megjelenő OPAC-címkézés támogatása megadná a könyvtárközi címkézés lehetőségét is. A könyvtárak nem csupán a specifikus biliográfiai rekord (a könyvtárosok és a felhasználók által adott) címkéit cserélhetnék ki, hanem az aktuális kiadású és megjelenésű könyvre mutatókat is, a manifesztációra mutató azonosító segítségével. A globális kapcsolat megteremtése a bibliográfiai rekordok a felhasználói vélemények, kiadói adatok és citációs adatbázisok közt a hálózati effektus révén, igen nagy hozzáadott értéket jelent a könyvtárak számára, miközben a webre szemantikusan igen gazdag könyvtári adattartalom töltődik fel.

Svensson a nemzeti könyvtárakat a könyvtári rendszer szíveként jellemzi, mint a bibliográfiai adatok előállítóit. A könyvtárosok kollektív intelligenciájára építve az egyre gazdagodó adattartalmakat régi és új módokon szolgáltatva, alapvető módon járulhatnak hozzá a szemantikus web fejlődéséhez, elterjedéséhez.

Azt már csak én teszem hozzá, hogy az intézményi együttműködés szándékának elismerésén túl a siker titka pont a hálózatos munka jellegén keresztül, az egyes könyvtárosok közti intézményi és globális hálózatos térben zajló személyes együttműködésen, közös munkán fog múlni.

Az amerikai és az északi országok közkönyvtárügyének dán összevetése

A Scandinavian Public Library Quartely legfrissebb számában a Royal School of Library and Information Science (Koppenhága) oktatói érdekes összehasonlító cikket közölnek az északi, illetve az amerikai könyvtárügyről. Röviden kitérnek a közös, még a XIX. században gyökerező gyakorlati-szellemi alapokra. Ezt követően első fontos állításukat arra alapozzák, hogy napjaink fő kihívásának a könyvtárak társadalmi kapcsolatainak erősítése, a helyi közösségekbe való beilleszkedés terén az Újvilágban előrébb járnak, mint az északi országokban.

A második lényeges megállapítás, hogy a közös célok mögött két teljesen eltérő finanszírozási modell áll. Míg Északon a könyvtárügy finanszírozása harmonikusan illeszkedik a jóléti állam keretei közé (központi állami illetve regionális helyhatósági finanszírozással), addig Amerikában a közkönyvtár helyi közösségi ügy. Nem illeszkedik hozzá szövetségi direktíva, s a szövetségi finanszírozási források is igen behatároltak. A közkönyvtárak mellett működő konzultatív társadalmi tanácsoknak, konzultatív szerepük mellett, a könyvtár menedzsmentjével együtt döntő szerepe van a helyi szakmai-intézményi stratégia megfogalmazásában. Mindez kiegészülve az önkéntesek könyvtári munkájával, s a közösség tagjainak adományaival, pénzügyi támogatásával, igen szoros kapcsot jelent a helyi társadalmi élettel.

A harmadik lényeges kérdés a könyvtárak működésének, finanszírozásának, a könyvtárügyet irányító intézményeknek az átláthatósága. Ez utóbbi Amerikában mind a könyvtári mendzsment, mind az azt felügyelő helyi hatóságok vonatkozásában nagymértékben biztosított. Ez az átláthatóság kulcsfontosságú a könyvtárak társadalmi misszióját tekintve is. Rengeteg társadalmi és oktatási program beindítása hangsúlyozza a könyvtár és felhasználói közössége nyílt szellemű egymásrautaltságát. E két tényezőt: társadalmi szerep és átláthatóság, látják az északi országok vonatkozásában is kulcsfontosságúnak a jövő felé utaló kihívások tükrében (lásd: könyvtár túlélése a modern korban című örökös vitatémát).

 

A negyedik fontos tényező a kulturális diverzifikáció, a multikulturalitás jelensége. A bevándorlás révén egyre diverzifikáltabbá váló északi társadalmak közkönyvtárainak igen hasznosak a vonatkozó gazdag amerikai tapasztalatok.

 

S az ötödik (számomra igen fontos témakör) a győztesekről és a vesztesekről szól. A fent látott amerikai modell szakmai és társadalmi előnyeire igen komoly árnyékot vet az a teljes esélyegyenlőtlenség ami a közkönyvtárak az adott helyi társadalom jövedelmi rétegzettségének való kiszolgáltatottságából adódik. A szerzők egy nashvillei és egy holy springsi közkönyvtár példáján mutatják be, hogy a gazdag támogatók, donorok hiánya mennyire kiszolgáltatottá tud tenni egy intézményt feladatainak ellátását tekintve. Tulajdonképpen minden fent vázolt amerikai könyvtárszakmai, társadalmi-szociális és szakmai menedzsmentbéli erősséget zárójelbe tesz az, hogy gazdag, vagy szegény környezetben működik-e a decentralizált szélsőségesen a helyi donációkra utalva létező közkönyvtár. Szolgáltatásainak színvonala döntő részben ennek függvénye. Ebből a szempontból Észak-Európában sokkal inkább járhatóbbnak tűnik a jóléti modell általános társadalmi célelemeinek társítása azokkal a decentralizációból és szoros társadalmi kapcsolatokból adódó szakmai és szociális erősségekkel amelyek az amerikai közkönyvtárakat jellemzik. Az északi modell keretei közt meg kell találni az egyensúlyt az egyenlőség és szolgáltatásbéli változatosság, centralizáció és decentralizáció, valamint a magán és a közszféra tényezői közt-figyelmeztetnek zárásként a cikk szerzői

Elevations, The Networking Library- tűnődések egy aarhusi konferencia kapcsán

A prezentációkból és a poszterekből megítélve egy igen érdekes nemzetközi konferencia zajlott le Aarhusban a Városi Könyvtár szervezésében (szerencsésebb lenne, inkább könyvtári hálózatot írni, mint nálunk az FSZEK esetében). A szakmai színvonalat a Dán Könyvtári Hatóság, a Norvég Közgyűjteményi Hatóság, a Dán Könyvtárosok Szövetsége, s az EBLIDA által meghívott résztvevők garantálták. Kreativitás, innováció, globális könyvtárügy, felhasználóközpontú innováció, a nyilvános könyvtárak által felhalmozott társadalmi tőke- főként ezek a kulcstémák köszönnek vissza az előadások címeiben.

Érdemes belekukkantani néhány prezentációba a közelgő MKE által szervezett OSZK-beli konferencia előtt. (A magam részéről például a könyvtárak által felhalmozott társadalmi tőkéről is szívesen hallgatnám Ragnar Audunson professzort az ígért európai átalakuló könyvtárosképzési téma mellett. ) Képet kaphatunk arról a nemzetközi kontextusról amibe a könyvtáros szakma hazai átalakulásának is bele kell(ene) illeszkednie.

A poszterek bemutatása is számos érdekességgel szolgál. Most csak az aalborgi egyetem e-learning kutatólaboratóriumának bevonásával gondozott, s a randersi városi könyvtár által tesztelés alatt álló, a Moodle néven futó open source alapú ingyenes könyvtári oktatás-menedzselő programra épülő, projektet említem meg. Minimális költséggel juthatunk, alulról történő spontán innovatív szakmai szerveződéssel olyan eszközök birtokába, mellyel egy könyvtár modern keretet adhat oktatási tevékenységének mind az ifjúsági, mind a felnőtt korosztály irányában. Ha a jövő könyvtárairól meg könyvtárosairól beszélünk az élethosszig tartó tanulás folyamatába való szolgáltatói bekapcsolódás lehet az egyik fő kitörési pont a könyvtárak számára.

Ez a projekt is azt bizonyítja, hogy jó ötletekre nem kell vagyonokat költeni. A modern technológiai vívmányok bizony nagymértékben átalakíthatják a könyvtárban mint fizikai térben folyó szolgáltatásokat is. Egy sikeres e-learning keretrendszerre személyes konzultációval ráépülő tanfolyami struktúra, a könyvtárat, mint fizikai teret is dinamizálhatja a képzésekre beáramló felhasználókkal A szilárd szolgáltatói és megőrzési célok elérésére találunk újabb és újabb eszközöket. Aki nem vet számot a fejlődés irányaival, nem gondolkozik innovatívan, az bizony homokba dugja a fejét, s sajnos saját szeretett szakmája jövőjét kockáztatja… Már csak ezért is aktuális a szakma és a könyvtárosok megújulásáról beszélni s számot vetni lehetőségeinkkel, s a fejlődés irányaival például az aarhusihoz hasonló konferenciák kapcsán.

Digitális kölcsönzési példák és dilemmák Németországban és Dániában: Szakirodalom és muzsika

Németországban is elindítják az online közkönyvtári digitális alapú kölcsönzést: http://index.hu/kultur/khirek/?main&314649

A modell némiképp eltér az északi párjaitól. Itt inkább a rövidebb, képernyőn könnyen emészthető szakirodalmi, ismeretterjesztő dokumentumokra koncentrálnak. A dán kísérlet Adobe alapú DRM PDF eljárásával szemben, ott a Microsoft technológiáját és szoftverét használják. A DRM- időkódós kölcsönzési eljárás mindkettőnél hasonló. Egyszerű, de igen praktikus eljárás. Persze egészen addig tart a hatékonysága, míg a másolásvédelmi rendszert nem törik fel. Mindenesetre jelenleg olyan megoldást jelent, mellyel a felhasználóbarát új szolgáltatásokkal előálló könyvtárak és a kiadók is megtalálják számításaikat.

Közben a már a blogomban is említett netmusik.dk szolgáltatás kapcsán kitört a vita, hogy fenntartsák-e a zenei állományok másolásvédelmét. Az egyik oldalon a sok nehézséggel, kompromisszummal kiépített üzleti, szolgáltatói modellt védő könyvtárak és kiadók állnak. A másik oldalon a kompatibilitási problémákat, a hordozhatóság radikális korlátozását felhánytorgató szakemberek, felhasználók. A vita azután kapott újra lábra, hogy az Apple bejelentette, hogy másolásvédelem nélküli zenét is fog kínálni Itunes rendszerén keresztül. Részletek (dánul) az orakel.dk szakmai blogban.

Lengyel könyvtáros e-learning rendszer, skót nemzeti könyvtár, e-bookok világa

Három érdekes cikkre szeretném felhívni a figyelmet, melyekre mostanában figyeltem fel.

A The Electronic Library folyóirat 2007/1-es számában akadtam rá egy érdekes írásra. A BIBWEB rendszer fő célja, hogy megbarátkoztassa a könyvtárosokat a távtanulás, s a 2.0-ás könyvtár világával. Az alapötlet (és a program) Németországból jön, azonban lengyel igényekre alaposan átalakították. A cikket vége felé maguk a szerzők is felhívják a figyelmet az internetes e-learning keretrendszer rugalmas implementálási lehetőségeire. Elnézve az új technikai eszközökhöz való itthoni elég általánosnak tűnő könyvtárosi idegenkedést, nálunk sem ártana beindítani egy magyar verziót….

Ágnes írt amerikai blogjában a részvételen alapuló könyvtár koncepciójáról ( s e blogban is találunk példákat a koncepció északi kiteljesítésére). Ezúttal azonban Skócia a fő helyszínünk. Martin Wade a Skót Nemzeti Könyvtár igazgatója is az IFLA Journal-ben (idei első szám) megjelent cikkében a határok lebontásáról értekezik. Új utakat keresnek felhasználóik felé. Egyrészt szolgáltatói pontok kialakítását tervezik országszerte ahonnan a nemzeti könyvtár jogvédett elektronikus anyagaihoz is hozzáférés nyílna. Másrészről pedig a könyvtári szférán kívüli szereplőkkel is együttműködésre törekszenek, hogy minél szélesebb rétegnek nyújtsanak testreszabott szolgáltatásokat. A hangsúly itt is a felhasználókkal való állandó kommunikációra, a részvétel biztosítására esik. Ott is felismerték, hogy ez a koncepció talán a legjobb biztosítéka annak, hogy a könyvtárak szilárd társadalmi pozíciója megmaradjon. A könyvtár, szolgáltatásaival, a mindennapok részévé válik,aminek igen jó biztosítéka a folyamatos részvétel lehetősége. A cikk ráadásul ausztrál és új-zélandi példákat is felvillant párhuzamba állítva a skót törekvésekkel.

A harmadik téma ugyanebben a folyóiratszámban kitűnő áttekintést ad az e-bookok világáról. David Bass és Zsolt Silberer (gyanítható a magyar származás..) meghatározzák az e-book fogalmát tisztázzák milyen különbségek vannak az e-bookok és az e-folyóiratok között, mind foglamilag, mind az üzleti modelek szintjén. Sorra veszik az e-bookok formai jellemzőit, a technikai (szoftveres és hardveres) hozzáférés témáit, kitérnek a könyvtárak és a formálódó e-book piac szereplőinek kapcsolatára. Ehhez kapcsolódóan igen érdekes mikor azt fejtegetik, hogy mikor érdemes egy könyvtárnak megvásárolnia virtuálisan az e-bookot (saját állományba illesztve azt), s mikor érdemes aggregátorszolgáltatón, vagy kiadón keresztül előfizetni a hozzáférésre. A cikk végén pedig felvilantják az e-bookok jövőjének napjainkban érzékelhető perpektíváját is. A szöuli IFLA-konferencia előadásának írásos változaztaként megjelent cikket is jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Az említett források közül a lengyel cikk elektronikusan az EMERALD szolgáltatón keresztül érhető el (tudomásom szerint itthon csak a KSZK-ban), az IFLA Journal pedig az IFLA-tag folyóirat előfizető könyvtárak IP-cím tartományából férhető hozzá. Papíralapon elképzelhető, hogy a KSZK-n kívül több könyvtár is előfizet a The Electronic Library-re, ezt eddig nem volt alkalmam ellenőrizni.