Webtárhely szolgáltató váltás, újraindulás kisebb problémákkal

Mostantól újra tájékoztatom majd rövidebb-hosszabb időközönként kedves olvasóimat, főként szakmai témakörökben. Sajnos a blog egy ideig nem volt elérhető. A Godaddy webtárhely szolgáltató a bankkártyaváltásommal nem tudott megbirkózni (ugyanaz a szám, új lejárati idő), s későn értesítve megszüntette a tárhelyemet, törölve minden tartalmamat… Mindezek után szakítottam velük,  s egy megbízhatóbb német szolgáltatóhoz költöztem át. A korábbi mentésből szerencsére majdnem hiánytalanul helyreállítottam a blog tartalmát, a legutolsó bejegyzések kivételével (előfordulhat, hogy a régebben beillesztett képek nem jelennek meg, sajnos a galériát nem migrálta a wordpress a régi helyről pedig kellett volna neki…).  Azt azért álmomban sem gondoltam volna, hogy az Internet Archive mentéseket csinál a blogomról, legutóbb idén májusban, így végül minden bejegyzést vissza tudtam menteni, a kommenteket nem, s azokat nem is archiválták. Mindenesetre mázlom volt, soha nagyobb webtartalmi veszteség ne érjen az életben….

Most már tehát minden rendben van, a  régi link-gyűjteményemben sok elavult elem volt már, így megszabadítottam az oldalsávot tőle. Át fogom gondolni, s teszek be szükség esetén új hivatkozásokat majd. Addig is kellemes olvasgatást az újabb és az archív anyagok között! Igyekszem majd legalább havi rendszerességgel bejegyzéseket írni mostantól.

Külföldi könyvtárügyi trendekről Győrben

Ez egy igen hosszú saját tapasztalatokkal és benyomásokkal is bővített bejegyzés. Úgy éreztem azonban, hogy ennek mostanság ebben a formában is van létjogosultsága. Talán később publikálásra kerülhet egyéb formában is.

Nemrégiben a Győri Könyvszalon keretében minikonferenciára került sor, mely külhoni könyvtárfejlődési trendekből volt hivatott ízelítőt adni. Az apropót három egymással összefüggő NKA pályázati út tapasztalatai valamint pécsi egyetemi hallgatók oslói tanulmányútja szolgált. Az NKA támogatásával három sokféle könyvtártípust reprezentáló csapat járt Hollandiában, Dániában, illetve Nagy-Britanniában. A pécsi könyvtároshallgatók pedig a Campus Hungary program keretében nyert támogatás segítségével utaztak Norvégiába, a norvég könyvtári rendszert illetve a bevándorlókat segítő szolgáltatásokat tanulmányozandó.

Az egyes országokban szerzett tapasztalatok ismertetését megelőzően Fodor Péter köszöntője után Dippold Péter adott áttekintést az IFLA főbb célkitűzéseiről, illetve kurrens témákban magyar részvétellel zajló európai projektekről (egy kis történeti kitekintéssel is az utóbbi évtizedre). Ez az előadás azért volt szerencsés, mert szélesebb értelmezési és elméleti keretbe ágyazta az egyes országokhoz kötődő praktikus élményekről számot adó későbbi előadásokat. Dippold Péter maga is a Hollandiába látogató csapat tagja volt, s különféle OSZK-s majd jelenleg az FSZEK-ban betöltött vezetői tapasztalatai alapján jól hozzá tudta kötni mondanivalóját a későbbiekben kibontott praktikus megállapításokhoz.

Az országok kiválasztása igen szerencsés volt, megítélésem szerint talán a leginnovatívabban fejlődő három ország rövid könyvtárügyi bemutatása (plusz a szintén igen hasznos) norvég példák kerültek terítékre.

Bánkeszi Katalin előadásából nóvumként azt tudtam leszűrni, hogy a skandináv térséghez képest inkább a brit modellhez hasonulva a könyvtárak piaci alapú működésében rejlő tartalékokat igyekeznek a legmesszebbmenően kihasználni. A saját bevételek aránya holland közkönyvtárak esetben extrém magasnak mondható (meghaladhatja a húsz százalékot is). persze ehhez az is kell, hogy olyan vonzó közösségi terek csalogassák számtalan szolgáltatással felhasználók tömegeit mint például az amszterdami városi könyvtár központi könyvtára.

Ide jómagam is tettem tavaly szakmai utat. A Bobcatsss konferencia egyik estéjén Sebastian Wilke német barátommal fedeztük fel egy könyvtári kölcsön iPad segítségével az épületet. Mindebben az első menetben főként gyermek és ifjúsági korosztályra szabott épület szerte elhelyezett QR-kódokhoz kötődő feladatok voltak a segítségünkre.

Bánkeszi Katalinék persze jóval több helyszínen tudtak látogatást tenni, gazdag fotóanyagot hazahozva, mint amennyire nekünk lehetőségünk volt. Jártak tudományos könyvtárakban, a nemzeti könyvtárban, közkönyvtárakban is. Mindenütt a könyvtári tér praktikus variálása, a teljesen felhasználóbarát közösségi teret élményszerűséggel átélhetően kínáló attitűd volt a leginkább jellemző.

A virtuális szolgáltatások kölcsönösen egymásra reflektálnak a könyvtár fizikai tereiben megjelenő kínálattal egységes szolgáltatási portfóliót alkotva.  Szemmel látható, hogy a válság következtében is, egyre inkább spórolnak a szakképzett munkaerő létszámán, illetve térben is koncentrálják őket az épületen belül. A segítség viszont gyorsan rendelkezésre áll így is, ha másképp nem, akkor a  kétirányú kommunikációt biztosító videoterminálokon keresztül a teljes felhasználói térben.

Könnyen tetten érhető, hogy alapvető paradigmaváltáson ment keresztül a könyvtárügy. Az ebből levont következtetések nem feltétlen mindig pozitívak.  A felhasználói vélemények megoszlanak például, hogy egyes intézményekben sokkal kevesebb a tájékoztató pult mint korábban volt. Ám mivel a szolgáltatás minősége nem csökken, az interaktív kommunikációt online módon biztosítják,  mégiscsak el lehetett fogadtatni e költséghatékony változtatásokat a szakmával és a célközönséggel is… S számos példát lehetne sorolni, ahogyan nem voltak restek szakítani évtizedes rutinszerű beidegződésekkel a hatékony és felhasználóbarát kulturális kínálat megteremtése érdekében.

A dániai csapat képviseletében Horváth István lépett a Győri Nemzeti Színház színpadára. Mondandóját időkeretben kicsit szűkre kellett szabnia. Szerencsére korábban munkahelyén az OIK-ban tartott egy bővebb előadást is, ahol részletesebb képet lehetett kapni az őket ért benyomásokról.

A könyvtári szolgáltatási rendszer alapjai már régóta szilárd vázat alkotnak (ezt már fel tudtam vázolni annak idején a szegedi szakdolgozatomban s előtte a helyi tdk-nyertes munkámban is).  Az infrastrukturális feltételek fejlődésével együtt azonban évről évre nő a szolgáltatási hatékonyság. Az országon belüli könyvtárközi kölcsönzés infrastruktúrája korábban 4-5 napos határidőkkel dolgozott, ma ez egy napra rövidült (igényelsz egy dokumentumot a bibliotek.dk-n keresztül az ország bármelyik nyilvános könyvtárából, azt eljuttatták neked, s bármelyik szolgáltatási ponton le is adhattad a kölcsönzés lejártával). Persze mindez kiegészül a különféle digitális reprográfiai szolgáltatásokkal, az egyes főbb felhasználó célcsoportokra szabott online szolgáltatásokkal, portálokkal s közösségi rendezvényekkel.

Dániában egy elmés ábra segítségével plasztikusan be tudják mutatni a könyvtárnak mint közösségi térnek a különféle szolgáltatói funkcióit. Az egyes szerepekből adódó különféle kihívásoknak pedig sokszínűen és hatékonyan próbálnak megfelelni. Dániában Hollandiához képest a kistérségi önkormányzati finanszírozás aránya sokkal meghatározóbb a közkönyvtárak vonatkozásában. A Dán Kulturális Hatóság,központi intézmények, kistérségek háromszögében úgy tudnak igazán felhasználó orientáltak lenni, hogy a saját bevételek aránya jóval kevesebb intézményi szinten a hollandiai példánál. A hálózati és a helyi intézményi szintű szolgáltatások azonban olyan hatékonyan illenek össze egységes kínálattá, mint ahogyan arra talán sehol a világon máshol nincs példa. A világos célmeghatározás mellett ez a sikeres, igen komplex, ámde hatékon, az összes szolgáltatási szintet és partnert sikeresen integráló modell a titka a dán könyvtárügy sikereinek. Még akkor is igaz ez, ha a könyvtárbuszos szolgáltatásnak jóval nagyobb területeket kell lefednie mint korábban. Dániában viszont nem voltak restek minőségi szempontok alapján csak olyan kritériumokkal rendelkező hálózati szolgáltatási elemeket (fiókkönyvtárakat) meghagyni amelyek tényleg hatékonyan szolgálják a közönséget.

A Dániába látogató szakemberek komplex képet kaphattak az egész dán könyvtárügy működéséről miután meglátogatták a Koppenhágai Egyetembe pár hónapja integrálódott felsőfokú információs szakembereket képző intézményt. Látogatást tettek a Királyi Könyvtár főépületében s néhány kari könyvtárban is. Ez az intézmény egyetemi és nemzeti könyvtár egyben. A Dán Kulturális Hatóság sokat segített nekik az egyes helyszínekkel való kapcsolatfelvételben, s beleláthattak az ott tett látogatáskor a fent említett hálózati menedzselési modell működtetésébe is. E hálózati rendszer egyik fő eleme, ami szintén tanulmányozásra került, a látássérülteket, dyslexiásokat, s egyéb speciális társadalmi csoportokat kiszolgáló hangoskönyvtári rendszer. A hangoskönyveket s a lejátszásukhoz szükséges eszközöket központilag készítik el, szerzik be, s juttatják el az egyes szolgáltatási végpontokra, ahonnan eljut a felhasználókhoz. Ezen felül ők működtetik a felhasználói támogatást nyújtó online és telefonos szolgáltatást is.

Megítélésem szerint a tanulmányút alatt a résztvevők reális képet alkothattak a dán könyvtári rendszer erősségeiről és kihívásairól.

Téglási Ágnes annak a csapatnak a képviseletében tartott beszámolót akik Londonban tanulmányozhatták többféle szemszögből a brit könyvtárak világát. Ellátogattak egy bezárástól felhasználói tiltakozás és összefogás révén megmentett, főként bevándorlók által lakott környezetben működő fiókkönyvtárba. Szolgáltatásaira igen nagy a kereslet, fenntartását a komoly financiális gondokkal küszködő helyi önkormányzat mégis piaci alapra próbálja helyezni. országos szinten is unikális kísérlet lesz, hogy ki lehet-e szervezni egy teljes fiókkönyvtár működtetését annak teljes szolgáltatási vertikumával együtt külső partner számára.

A szakmai út keretei közé belefért egy londoni exkluzív felsőoktatási intézmény könyvtárának megtekintése, a British Library-ben tett túra (kicsit magyar szemmel is).

A brit nemzeti könyvtár modern St Pancrasi épülete egyszerűen lenyűgöző. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a felsőoktatási könyvtárak világáról sem. Tavaly szakmai gyakorlatom keretében két hónapnyi alkalmam volt ízelítőt kapni a felhasználóbarát, a rendelkezésre álló térrel, szolgáltatási kínálattal a lehető leghatékonyabban élő, a piaci innovativitást a közszolgálati keretek közt talán a legsikeresebben alkalmazó szemléletről. (Tapasztalataimat idén év elején sikeresen megoszthattam az ankarai Bobcatsss konferencia hallgatóságával is.) Ez az izgalmas, súlyos kihívásokkal teli, de azoknak megfelelni képes, dinamikusan változó intézményi környezet és sokszínű közösségi tér modellje tudja oly vonzóvá tudja tenni e brit intézményeket a célközönségük, de az ott dolgozó munkatársak számára is! Életem meghatározó szakmai élménye az a két hónap amit Loughboroughban eltölthettem. Igen jó látni, hogy ez a fajta brit szolgáltatási környezet a Londonba látogatókra is mély benyomást tett.

Potenciálisan a legnagyobb szakmai haszonnal azonban a brit könyvtáros szakmai kamaránál, a CILIP-nél tett bemutatkozó látogatás tartogathatja a legtöbb lehetőséget az itthoni könyvtárosok és könyvtárak  számára. A CILIP igen sokszínű szakmai információs, továbbképzési és érdekképviseleti tevékenységet lát el Nagy-Britanniában. Tevékenysége azonban egyre inkább nemzetközi jellegűvé is válik. Idén októbertől az összes könyvtári és információs területen tanulmányokat folytató alap és mesterképzéses egyetemi hallgató ingyen tagságot igényelhet! A karrierépítésben, szakmai információszerzésben igen hatékony segítséget jelenthet e lehetőség, melyet jó lenne ha itthonról is minél többen megragadnának!

A nemzetközi CILIP tagság sem egy elérhetetlen álom, még az itthoni fizetési viszonyok között sem (havi háromezer forint körüli összeg). Mindezért cserébe olyan adatbázisokhoz (pl. ProQuest Library Science) lehet például hozzáférni, amelyhez itthon az OSZK épületén kívülről egyébként sehonnan sem… Az egyes intézmények felé szakmai partnereket tudnak közvetíteni különféle projektek kapcsán, tehát intézményi szemszögből is számos előnyt jelenthet a kapcsolatfelvétel.

Tóth Máté barátom a konferencia záróelőadásában a norvég társadalmat s benne a könyvtári rendszert a bevándorlók egyre nagyobb tömegű megjelenése által érő kihívásokkal foglalkozott. Ragnar Audunson oslói professzor (aki a DILL program fő szakmai koordinátora, s az egyik szakdolgozatvezetőm is volt) kidolgozott egy érdekes modellt a könyvár, mint közösségi tér használatának vonatkozásában. Az ő meghatározása szerint a közkönyvtár úgynevezett alacsony intenzitású találkozóhely. Ez azt jelenti, hogy mindenféle társadalmi háttérrel bíró ember számára közös találkozási térként szolgál ahol nem szigetelődik el annyira az ember, mint amikor a hasonszőrűekkel jár moziba, színházba, vagy sportolni. A könyvtár lehetővé teheti így a kapcsolatfelvételt a legkülönfélébb etnikai, nyelvi, társadalmi háttérrel bíró emberek között. Olyan kulturális társadalmi élményeket nyújthat nekik, amelyekhez ők a saját maguk zártabb mindennapi környezetükben nagy valószínűséggel nem jutnak hozzá. Ennek segítségével pedig segíthet olyan alap identitásformákat alakítani, amelyek minimális kohéziós erővel szolgálhatnak az egyre sokszínűbb társadalom vonatkozásával is. Az új norvég könyvtári törvény a norvég közkönyvtárak legfontosabb társadalmi funkciójaként emeli ki olyan szolgáltatások bevezetését melyekkel eredményesek lehetnek e téren. Egyfelől segítenek integrálni a bevándorlókat a norvég társadalmi, kulturális keretek közé, másfelől ablakot nyitnak az ő kultúrájuk, hagyományaik felé is a többségi társadalom számára. A könyvtár az a biztonságos tér, ahová szinte a legfundamentalistább muzulmán szülő is beengedi a gyermekét különféle foglalkozásokra, rendezvényekre. Ez egy szélsőséges példa, de számos egyéb kezdeményezést is találni amely a társadalmi párbeszédet mozdítja elő, s igyekszik megakadályozni a teljesen izolálódó társadalmi zárványok kialakulását mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmi rétegek részéről. A tragikus következményű oslói merényletek elkövetője Breivik pont egy ilyen társadalmi zárványban élt, s így vetítette ki a saját maga extrém elveit, meggyőződését a szerinte a többségi társadalom által is vallott értékekké, elvekké. Őrültek persze mindig is lesznek, de egy hasonló katasztrófa elkerülése érdekében, egy nem homogén, de nagyobb kohézióval bíró, nyitott társadalom formálása érdekében a közkönyvtáraknak kulcsszerepe lehet.

Máté a hallgatóival ellátogatott az egyik legnagyobb bevándorlók által lakott oslói kerületbe Furusetbe, amely épp a bevándorlók demográfiai jellemzői miatt nagyobb népességrobbanás előtt áll.  Ellátogattak a kerületi fiókkönyvtárba, megtekintették mit tesz a könyvtár mostanság annak érdekében, hogy hidakat építsen a bevándorlók  s a többségi társadalom között, kimozdítsa őket a saját izolált anyanyelvi környezetükből. Ezen felül az új fiókkönyvtár terveivel is megismertették őket, amely sokkal korszerűbb környezetben variálható közösségi teret kínál a hagyományos könyvtári szolgáltatások mellett nagy fontossággal bíró egyéb kulturális, közösségi jellegű programok számára is.

Az igen hosszú blogbejegyzés végére még egy figyelmeztető megjegyzés. Az összes említett ország társadalmi értékrendszere a felmerülő konfliktusokkal együtt is alapvetően demokratikus, nyitott, újdonságokra nyitott innovatív. Ezekbe a trendekbe illeszkedik bele a könyvtáros szakma alapvető paradigmaváltása is. A demokratikus hagyományok, a közösségi alapú együttműködés egyes mintáinak hiányai e régiót különösen sújtják, együtt az opportunista, dilettáns, könnyen eladható politikai populizmus súlyos terhével.  A könyvtárak, miközben megtartanak minden fontos hagyományos szolgáltatási értéket, hálózatban gondolkoznak. A szubszidiaritás alapelve a szolgáltatások szervezésében együtt jár egy igen hatékony hálózati kiszolgáló, közvetítő háttérrel.

Nem akar minden egyes intézmény mini nemzeti könyvtár lenni, hatalmas kihasználatlan állományrészekkel. Koordinálják az állománygazdálkodást, a hozzáférés szintjeit. Minden eddiginél jobban nyitnak a felhasználók felé, s keresik annak a lehetőségét, hogy az adott fizikai környezet korlátai közt s minél változatosabb kulturális élmények érjék az intézménybe látogatókat. Az adott közkönyvtár a helyi célközönség agorájaként, társadalmi találkozóhelyként működhessen, számos közszolgáltatás közvetítésével még inkább a helyi identitás egyik fő közvetítőjévé, kifejezőjévé válik. Nálunk is megjelentek már pozitív könyvtári példák, a helyzet viszont mind általános társadalmi, mind könyvtárosi közeg értékrendszerének szintjén meglehetősen elkeserítő. Vannak már olyan szakembereink, akik jól fel tudják mérni s alkalmazni is tudnák itthoni viszonyok közé az aktuális trendeket. Ehhez azonban szélesebb társadalmi megújulásra és egyben szakmai paradigmaváltásra lenne szükség. Ennek rövidtávú esélyét viszont itthon sajnos szinte lehetetlennek érzem. pedig szinte minden értelemben a 24. órában vagyunk…

Library 2.013 online konferencia

Az utóbbi hetek legnagyobb élménye számomra a virtuális térben lezajlott Library 2.013 konferencia volt (bővebb információ róla itt).  Több okot tudnék indoklásul felsorolni, hogy miért is gazdagodtam rendkívül pozitív benyomásokkal. Az amerikai önkéntes szervezők igen felkészültek és készségesek voltak. A főszervező Steve Hargadon segítségével már a konferencia kezdete előtt be lehetett gyakorolni az Illumina Blackboard Collaborate online konferenciafelület használatának főbb lépéseit. Igen hasznosnak bizonyult ez a segítség a későbbiekben. Páratlan lehetőség nyílt az előadásokon keresztül, kérdésekkel és hozzászólásokkal megtárgyalni a legújabb kutatási eredményeket, kihívásokat, a világ minden tájáról bekapcsolódó előadókkal és hallgatósággal. Az összes előadás (benne a magyar nyelvűek is) rögzített változata többféle formátumban is letölthető, meghallgatható, visszanézhető innen.

A rendezvényen első alkalommal állt össze a PTE FEEK Könyvtár és Információtudományi Tanszék oktatói és hallgatói (Sipos Anna Magdolna és Béres Judit vezetésével), valamint Koltay Tibor aktív szervezésében egy magyar szekció. Előadóként csatlakozott a szekció munkájához oktatóként Kerekes Pál az ELTE-ről, hallgatóként pedig Fekete Márton Debrecenből. Utóbbi volt Koltay Tiboron kívül az egyetlen aki angolul tartotta meg az előadását. Ez utóbbiakból is kiderült, hogy a szekció révén elsősorban a magyar könyvtáros társadalmat próbáltuk megcélozni ezzel az újszerű kezdeményezéssel. A hallgatók páratlan bemutatkozási lehetőséget kaptak, hogy az eddigiektől eltérő környezetben is beszámolhassanak kutatási eredményeikről, elképzeléseikről. Másfelől az oktatók számára is adott volt a lehetőség, hogy előadói készségüket egy újfajta felületen próbálhassák ki.

Jómagam előadóként és moderátorként is együttműködtem a rendezvényen. A kettős szerep rendkívül inspirálónak bizonyult a számomra. Előadóként nem voltam túlságosan megelégedve önmagammal (túlságosan vontatottnak tűntem a magam számára néhol), ám a nézőközönség szerint megálltam a helyem.  Az oslói szakdolgozatom témájáról és eredményeiről adtam rövid magyar nyelvű áttekintést. Angolul remélhetőleg majd más keretek között a jövő év elején lesz erre a Bobcatsss konferencián módom (ha a szervezők is úgy akarják, s az anyagi háttér is biztosított lesz). Az idei ankarai sikeremen felbuzdulva mindenesetre jó lenne újra számot adni tevékenységemről azelőtt a plénum előtt is.

Az igazi élmény a konferencián számomra  a moderátori szerepben rejlett. Hozzá tudtam segíteni a fiatal hallgatókat s szakember kollégáimat egy úttörő projektben való részvételhez.  A pécsi hallgatók többségével együtt töltöttünk már néhány kellemes napot Oslóban mikor egy sikeres pályázat keretében, tanulmányúton vettek ott részt, nem sokkal a hazatérésem előtt. A visszajelzések nagyon pozitívak voltak a részükről. A megbízható moderátori háttér megteremtésével le tudtam venni a vállukról az újfajta előadói felülettel való szembesülés kihívásainak oroszlánrészét. Így mindenki elsősorban az előadásának sikerére tudott koncentrálni.

Szerintem az összes közreműködő nevében nagy bizalommal remélhetem, hogy jövőre, talán bővebb keretek között, de mindenképpen folytatódik e vállalkozás. S őszintén remélem, hogy sokkal többen lesznek kíváncsiak ránk az itthoni szakemberek részéről , mint az idei bemutatkozás alkalmával. Sajnos habár minden lehetséges itthoni szakmai fórumon meghirdettük online a rendezvényt, a konferencia meglehetősen szűk létszámú nézőközönség körében zajlott le… A sikeréből azonban véleményem szerint ez semmit nem von le. Ami az erőnkből tett megtettük a szakmai népszerűsítés terén is.  Értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk e rendezvény által.

Üdvözlet az új oldalon

A közeljövőben új bejegyzésekkel indul ismét útjára e blog. A régi  felület (http://blog.nemethmarton.eu) már csak archívumként fog egy ideig még biztosan szolgálni, hogy aki ezen a címen keresi a régi bejegyzéseket, az megtalálhassa még. Ha valakinek van ötlete esetleg automatikus átirányításra, az megoszthatja velem. Közben megszűnt ez a lehetőség, mert tárhelyszolgáltatót kellett 2014 őszén váltanom, így már nem aktuális a probléma. minden az új helyen érhető csupán el.

Átköltöztem tehát ide, a webhelyem fő oldalára. A régi főlapon lévő tartalmak pedig amúgy is elavultak voltak már. A fő indokaim ezen felül: Új, php 5 alapú, adatbázis, frissített WordPress. Jobb támogatás az új telepítéssel a hosting szolgáltatótól az új címen, mint a régi manuálissal. Ott hiába próbáltam klónozva frissíteni az adatbázist php5 alá, a wordpress frissítését nem tudta jól kezelni így sem. Természetesen az összes bejegyzés, hozzászólás, címke, kategória átkerült ide, az új felület alá is.
Frissült a személyes lapom (magamról című link az oldal tetején). Naprakész lett a publikációs lista, hivatkozás vezetett és fog vezetni az angol nyelvű Linkedin profilomhoz (ezt újra kell még linkelnem amint lesz időm rá). Elérhetővé tettem a nyáron leadott angol nyelvű szakdolgozatom teljes szövegű változatát. A felhasználás feltételeiről a Creative Commons licence fog tájékoztatni.

Publikációim a jelenben és a közeljövőben

Nemrég készítettem egy rövid összefoglalót a DILL programban való részvételemről a Könyv, Könyvtár Könyvtáros számára. Decemberben várhatóan ugyanitt meg fog jelenni egy cikkem a megújult dán Bibzoom szolgáltatásról. Ez utóbbi leánykori neve netmusik.dk névre hallgatott, s itt a blogon is sok szó esett a fejlődéséről korábban.

A Könyvtári Figyelőt egy könyvismertetővel gazdagítottam, az ELTE egykori diákjainak szemináriumi dolgozataiból szerkesztett kötet kapcsán. Előkészületben egy újabb recenzió is. Pármai professzorom Anna Maria Tammaro, a minket szintén tanított Sue Myburgh-gel közösen írt a digitális könyvtárakról, digitális könyvtári felsőoktatásról egy átfogó angol nyelvű munkát, mely idén tavasszal jelent meg. Ennek ismertetője lesz a tervek szerint olvasható majd a Figyelőben. A könyvet már elolvastam, a többi még előttem áll.

Eddig megjelent publikációim bibliográfiai adatai a blogom személyes oldalán megtalálhatóak. Amennyire időm és energiám engedi, igyekszem e listát folyamatosan karban tartani majd.  A HUMANUS adatbázis bizonyul e téren a leghasznosabb segédeszköznek.

Ugyaninnen elérhető, a megfelelő Creative Commons licence kíséretében, nyáron elkészült szakdolgozatom is, melyre az A-tól F-ig terjedő hatfokozatú skálán a második legmagasabb minősítést (B) nyertem el.

Szakirodalmi elemzést is fogok készíteni a legújabb, integrált felfedező, kereső eszköznek (discovery searching tool) nevezett digitális információ keresést biztosító szolgáltatások kapcsán. Ez utóbbiak lényegében annyival nyújtanak többet a hagyományos OPAC-nál, hogy online információforrások széles választékát is feltárja, majd közös felületen (az OPAC-ban korábban is szereplő információforrásokkal) hozzáférhetővé is teszi. Mindennek hozzáférhetőségét a lehető legegyszerűbb, a google keresőhöz hasonló módszerrel kívánják biztosítani, számos interaktív kényelmi szolgáltatással karöltve. Ha elkészül, ez lesz az első olyan cikkem, ami peer-review eljárás alá kerül, majd utána lehet esélyem az angol nyelvű publikálásra.

A blogon vissza fogok még  valamikor tekinteni a DILL programra. Emellett röviden be fogok számolni a hétvégén lezajlott Library 2.0 2013 online konferenciáról. Most először sikerült a pécsi könyvtár és információtudományi tanszék hallgatóival és oktatóival (továbbá debreceni hallgatói, s ELTE oktatói részvétellel), magyar nyelvű szekciót is tető alá hozni.

Knowledge management- integration of different content resources

It is a kind of test thread from our IKM course in Tallinn that is why I am writing it in English to my classmates. Today morning Tobias Ley from the educational technology department made an interesting introduction to the different types of integration forms of online content tools in order to serve our community on the most effective way. It is now like a workshop we made before in the Hungarian National Library with people that are relatively newbies by using social networking tools. One group is working with Twitter, another one with Delicious, a third one with Netvibes. They are using the same tag to create content reflecting to each other. In general it is really useful for them not just hearing about different technological tools passively, but using them in practice. It is not just about the single use of different social technology tools. The main aim here is the combination. When you are creating an online community, perhaps you would like to develop an online communication strategy by the needs of your community. This strategy can be successfully formulated only if you have an idea that for what kind of  purpose would you like to use which tools.  Then the next step is the combination of your content for example attach wordpress RSS blogfeed to netvibes, takes link to twitter, attach twitter feeds to netvibes and so on. This combination helps you to spread your message to different target groups in different forms but on the other hand you can combine these messages with each other to create a more complete view in a topic.

Norvég összegzés- észt kezdetek

Utolsó bejegyzésem óta jó sok idő eltelt, s annyira sűrűn alakultak az események, hogy meglehetősen elhanyagoltam e blog gondozását… A norvég félév nagyon jól alakult. Tökéletes infrastrukturális körülmények között tanultunk Oslóban, igen jó tanároktól. A 6 óra hosszú digitális dokumentumok vizsga utáni nap estéjén a főtárgy gazdája szórakoztatott minket kemény rock zenekarának kíséretében, ami egyben a félév hivatalos lezárását is jelentette. Emellett is rengeteg kulturális programban volt részünk. Ottani magyar ismerőseim kiemelkedően Kovács Katáng Ferenc, illetve a nagykövetként szolgáló férjével együtt velem egyidőben érkezett régi OSZK-s ismerősöm Jeszenszky Edit sokat segítettek a norvég környezet megismerésében, s nagyon jó otthonos társaságot nyújtottak számomra a félév során. Ezúton is sokszoros köszönet jár nekik ezért.  Decemberben néhány nap erejéig alighanem feljutottam a legészakibb európai vidékre Tromsö környékén ahol valaha járni fogok (bár ki tudhatja előre ugye). Az érkezésünk napján leszakadt húsz centi hó, de estére leállt. Így aztán bérelt autóval néhány évfolyamtársammal együtt elindultunk északi fényt hajkurászni a gyönyörű jórészt felhőmentes teleholdas éjszakában a finn határ felé. Megtettünk kétszer 120 kilométert, láttuk az északi fényt, no meg átléptük a finn határt is. Nem gondoltam volna, hogy először ennyire északon lépek majd finn földre…

Másodszor erre már a fővárosban Helsinkiben került sor február elején (a köztes időszak itthoni szörnyű mérlegéről most nem ejtek szót, megtettem másutt aki olvasta, olvashatta már úgyis) amikor a repülőtérről utaztam át a kikötő felé Tallinn felé tartva. Akkor szerencsém volt,hogy egyrészt működött még a Malév, másrészt túlfoglalás miatt a business osztályra ültettek le. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép búcsúm adódik a nemzeti légitársaságtól… Ekkora hatalmas kompon sem utaztam egyébként eddigi életemben még. 14 emeletből mintegy 3-at foglalnak el a különféle boltok, diszkók, karaoke-bár, mozi. A többi jó részén kabinok helyezkednek el. A komp éjszakára az észt fővárosban marad, s csak másnap délután indul vissza. Így a kiránduló finnek ideális  módon utazhatnak így a szomszéd országban.

Tallinn persze jellegében sokkal otthonosabb nekünk magyaroknak Oslónál. Igazából itt lehet jól felmérni, hogy 20 év alatt mennyire messzire juthat egy messze nem dúsgazdag ám igen felelősen gazdálkodó  ország ha lakosainak és politikai elitjének többségét nem temeti maga alá a nacionalista tekintélyelvű populizmus, a korrupció illetve a felelőtlen megszorító-osztogató gazdálkodás árja… Az elektronikus közszolgáltatások egyedülállóan magas szinten működnek európai szinten is. Az infrastruktúra többi eleme nagyjából az otthoni állapotokat idézi, sem nem jobb  sem nem rosszabb azoknál.  Az utcák, a környezet ezzel szemben jóval tisztább. Sajnos a munkanélküliség olyan 10% körüli. A főváros teljesen többnyelvű. A z orosz lakosság létszáma a fővárosban  mintegy egyharmadra zsugorodott a kb 50 százalékról 20 év alatt, de számos északi külvárosban ők alkotják a többséget.  A mindennapokban ez semmiféle problémát nem jelent, a fiatalok s a középkorosztály jó része igen jól kommunikál angolul is.

Mostani anyaintézményemnek a tallinni egyetemnek a fél kampusza éppen épülőben van. Amely új épületek már elkészültek azok viszont az oslói szintet idézik. Az egykori jogelőd pedagógiai főiskola épülete pedig az otthoni 50-as 60-as évek meghitt építkezési stílusát… Belülről viszont ez utóbbit is gyönyörűen gondozzák.  Szót kell még ejtenem a szupermodern Műszaki Egyetem kampuszáról a város szélén, melynek könyvtára a legkényesebb olvasói és könyvtárosi ízléseknek is megfelelő szolgáltatásokat nyújt. Hatalmas szabadpolcos olvasói terület, munkaszobák, rekreációs terek olvasóknak és könyvtárosoknak is (utóbbi masszázsszékkel és szaunával). A mi egyetemünk könyvtára messze nincs ezen a szinten, de szolgáltatási nívója s a a szakreferensi hálózat igen jól szervezett volta komoly segítséget jelent a mindennapokban. Az egyes oktatási programoknak (így a miénknek is) külön polcok állnak a rendelkezésére, s az ott felhalmozott kézikönyvekből, referensz munkákból csupán az adott képzés hallgatói kölcsönözhetnek.

Az óráink igen gyakorlatközpontúak, a két tanárunk szinte hobbijának tekinti a hivatását. A kötelező feladatokat messze meghaladó mértékben foglalkoznak velünk, szerveznek különféle kulturális, városnéző programokat is.  Mindenben számíthatunk a segítségükre tanórákon belül s azokon kívül is. A saját alapkurzusaim mellett felvettem egy a többnyelvű Európával foglalkozó különféle tudományos diskurzusokat tárgyaló kurzust egy német professzornál. Mint kiderült bár az első órán több érdeklődő is volt, egyedül én vettem fel a tárgyat, így aztán egyéni tutorálással egyedülállóan hatékonyan zajlik a munka… A svéd nyelvórán bezzeg tele a terem- észt diákokkal, én vagyok az egyetlen nemzetközi a csoportban… Természetesen ez sem jelent problémát, ha nem értek valami nyelvtani vagy szómagyarázatot, akkor lefordítják nekem gyorsan angolra. Az óra alapnyelve persze svéd erős alap, gyenge középszinten, mint ahogyan a norvégot is tanultam Oslóban. S mindezeken felül felvettem még egy történeti kurzust is a balti térség 20. századi politika, gazdaság és társadalomtörténetének áttekintésével. Ez utóbbi csupán március végéig tart, ám egy olyan professzor tarja, aki már 180 országban járt élete során, így igen gazdag tapasztalatokkal bír. Nem mellesleg korábban országgyűlési képviselő volt, s ebbéli minőségében az Északi Tanács munkájában is részt vállalt, ahol alkalma volt együtt dolgozni a teljes északi politikai elittel… Számos érdekes történettel, színes párhuzamokkal élénkíti előadásait csütörtök kora esténként.

A szállásom elrendezése hasonló mint Norvégiában volt. 2 egyágyas szoba osztozik egy konyhán, mely nagyobb ám kevésbé felszerelt az oslóinál valamint egy  külön-külön helységekben lévő fürdőszobán és WC-n.  A szoba jó elrendezésű mindennek találtam bőven helyet, s van egy plusz ágyam is. Picit messzebb esik a belvárostól, mint Oslóban így 20-25 percet utazom busszal az egyetemig.

Örvendetes módon az észtek a skandinávoktól eltérően ismerik és szeretik a túrót, péksüteményeik nagyon hasonlóak a magyar választékhoz. A saját illetve finn termékek mellett rengeteg közép-európai, így magyar árut is importálnak. Megtaláltam itt a teljes Mogyi-termékskálát, a Pick, a Herz és a Sága szalámi és hústermékeit, a cseh disko kekszet. Az árak pedig nagyjából az otthoni kategóriában mozognak. Éjszakai közlekedés nincs, a taxi viszont kifejezetten olcsó (két-három ember oszt el 8-12 eurót s bárhonnan haza tud érni ennyiért a városból a kollégiumba).

A magyar tanszék a fővárostól mintegy 120 km-re délre Tartuban található, viszont a Magyar Kulturális Intézet a maga könyv cd és dvd állományával, kiállításokat és rendezvényeket szervező   rendkívül kedves vezetőjével (Bereczki Urmas igazgató) Tallinnban igen hatékonyan segíti az ide vetődő magyarok anyanyelvi művelődését is.

Hát akkor befejezem most egyelőre, igyekszem majd sűrűbben beszámolni a későbbiekben.

Szeptember első fele

Lassan ideje megint mérleget készíteni az előző bejegyzés óta eltelt mintegy kéthetes időszakról. Az intenzív nyári egyetemi alapozó órák után megkezdődtek a normál tantervi kurzusok. Az egyik főtantárgyunk módszertani megalapozású (egy kis tudományelmélet majd kutatásmódszertan, majd még konkrétabban a könyvtár-informatikai főbb kutatási irányok meghatározása, illetve azok módszertani háttere).  Az előző évfolyamok kevesellték az egyes elméleti témakörök gyakorlati alkalmazásának körüljárására szabott időt, így számunkra egy korábbi programrésztvevő s most phd-zó és babázó fiatal hölgy vezetésével fakultatív plusz szemináriumokat illesztettek a tanrendbe. Mindenki jól jár így, a professzornak nem okoz többletterhelést, a kismama ki tud kicsit szakadni a gyereknevelés világából, s oktatási tapasztalatokat szerezhet, mi pedig csoportbontással 8-10-en meg tudunk tárgyalni részletesebben néhány főbb területet.  A végén össze kell állítanunk egy kutatási vázlatot egy tetszőleges témakörben, s erre kapjuk meg az órai munkával együtt a kétfokozatú minősítés valamelyikét (megfelelt/nem felelt meg)

A félév tulajdonképpeni gerincét azonban a Digitális dokumentumok című kurzus adja, amely a két elméleti jellegű bevezető kurzus után merőben gyakorlati módon tekinti át a digitális dokumentumkezelési eljárások és szabványok világát (indexelési eljárások, ontológiák, szemantikus web, tématérképek, repozitóriumok létrehozása és kezelése stb.). Itt norvég mesterképzéses hallgatókkal vagyunk együtt, sőt mivel a távoktatási programnak is részei ezek az órák, ezért élő internetes közvetítéssel is követhetőek, illetve visszanézhetőek felvételről is. A számonkérés formája itt egy 6 óra hosszú vizsga lesz a félév vége felé (ami itt december elejét jelent, idén Mikulás napját, december 6-át), méghozzá három 2 órás blokkban, kisebb szünetekkel. Az értékelés ugyanúgy mint Dániában a kurzusért feleős oktató és egy külső bíráló szakember közreműködésével történik majd meg. Ha valaki netalán nem lenne elégedett majd az eredménnyel (ilyen a kurzus történetében nem nagyon fordult még elő, mert olyannyira szemléletesek az órák és szorgalmasak a diákok) az majd Tallinnból javíthat online februárban.

Persze az órákon kívül is zajlik az élet. Kovács Ferenc segítségével újabb magyar rendezvényen vehettem részt, ezúttal a Norvég-Magyar Baráti Társaság szervezésében. Egy itteni partnereket kereső gyerekek környezetvédelmi szocializációjával foglalkozó szabolcsi civil szervezet mutatkozott be. A hivatalos program után mód nyílt egy érdekes beszélgetésre, régóta itt élő magyar fiatalokkal a  magyar-norvég mentalitásbeli, életvezetésbeli különbözőségekről, a mindennapi élet struktúráinak eltéréseiről. Később egy országismereti fakultatív bevezető kurzusunkon is elhangzott, hogy az itteniek általában rendkívül naívak, imádják a természetet, nagyon individualisták s néha zavarba jönnek a spontán dolgoktól, sőt ha valakire bejelentés nélkül kopogsz rá, könnyen fenyegetésként élheti azt meg. Itt nem divat előreengedni a hölgyeket az idősebbeket, mert úgy tartják, hogy ez nem udvariasság hanem egyfajta lenézést,beskatulyázást jelent. Érzelmi téren az átlag norvégokhoz nehéz közel kerülni, az a fajta felszabadultság, a rengeteg érzelemteli beszélgetés amely oly gyakori nálunk, itt igazán ritkaság. A sivárabbnak tűnő érzelmi életet egyensúlyozza azonban, hogy itt senkinek sem akarnak beleszólni az életébe, s általában úgy gondolják, hogy alakítsd szabadon a sorsod, s ne másoknak akarja megfelelni. S ez feltétlen felszabadító ahhoz a rengeteg típusú frusztrációhoz képest,amit otthon tapasztalni. S itt a kapcsolati háló mellett bizony elengedhetetlen a saját teljesítmény felmutatása a boldoguláshoz, önmagában a kapcsolat nem elég. Végül is mindkét világ a maga értékrendjében működik, de számomra az itteni sokkal szabadabbnak, fesztelenebbnek, kellemesebben átélhetőnek tűnik így első pillantásra, még a néhány negatív ellentmondással együtt is.

Minden vasárnap este fantasztikus és ingyenes élőzenei koncert van a Blaa nevű jazzklubban állandó zenekarral és szólistákkal valamint  alkalmi vendég fellépőkkel egyaránt. A hely ilyenkor zsúfolásig telik, érdemes időben odaérni. A Lonely Planet szerint egyébként a zenei szaksajtó a világ legjobb klubjai közt tartja számon ezt az egykori gyárépületből átalakított helységet, ami parádés természeti  környezetben park szélén, folyóparton terül el, habár a megközelítése unalmas lepukkant ipari területen át lehetséges a szállásom felől.

Múlt szombaton a város Majorstuen negyedének fő ütőerének számító sugárutat lezárták a forgalom elől s hatalmas piacnapot hirdettek. Az összes környékbeli bolt az Oslo környéki parasztok, a messzi távoli északról érkező kézművesek mind kivonultak portékáikkal, 30-80%-os akciókat hirdetve. Volt ott minden, ruha, műszaki cikk, minőségi norvég enni és innivalók (lehetett ingyen kóstolni norvég tortákat-nagy kincs az itteni árak közepette). Aznap a Városháza előtti tengerparti téren tömegközlekedési nap volt, így buszokat és villamosokat is csodáltunk. Nosztalgia villamosoztunk a belvárosban, s kihasználtuk hogy szombaton ingyenes volt a Nobel Peace Centerbe való belépés. Itt áttekintést kaphattunk földünk legkínzóbb humanitárius, menekültügyi problémáiról valamint áttekintést a Béke-Nobel díjasok életútjairól a díj történetéről. Bárki beállhatott egy fotó erejéig Fridtjof Nansen élethű képmása mellé, s egy elmés info-kioszk a fénykép mellé még egy újságoldalt is készített, hogy támogatod a Béke-Nobel díjasok humanitárius erőfeszítéseit. Az oldalt megkaptad kinyomtatva s el is küldhetted magadnak e-mailen.

Másnap vasárnap a Nemzeti Galériába látogattunk el, (a belépés szintén ingyenes e napokon) amelynek állandó kiállítása csodálatos tér és időbeli utazást tesz lehetővé az egyetemes és a norvég festészet történetében. A reneszánsz, barokk, expresszionista világnagyságok képei mellett külön szobája van Münch alkotásainak köztük a híres Sikoly egy példányával. Az időszaki kiállítás pedig a norvég naturalista tájkép és portréfestészet iskolateremtő alakjának Erik Werenskioldnak az életútját dolgozta fel, s mi épp az utolsó nap tekintettük meg.

E hétvégén pénteken kirándulás Droebak szigetére (ha feliratkoztam időben a nemzetközi irodánál a túrára) majd este oslói Múzeumok Éjszakája. Hétvégén pedig Norvég Könyvfesztivál Oslo szerte tele programokkal. Mozgalmasságban tehát az órák mellett a következőkben sem lesz bizony hiány. Majd a jövő hét második felében jön a Svéd Nemzetközi Könyvfesztivál (Bokmässan) Göteborgban, illetve azon hét utolsó napján utazás Berlinbe a TPDL 2011 konferenciára.  Unatkozni nem fogok, minden a jó előkészítésen a tanulás-munka egyensúlyának megtalálásán s az elegendő alváson múlik.

A nyári egyetemi első két hét mérlege

Hát szépen belecsöppentem a közepébe. Két fronton folynak ugye az események, az egyik a tanulás, ahol az első másfél hét igen intenzív volt, folyamatos bevezető órákkal, külső programokkal s prezentációkészítéssel a kedvenc tartalomszolgáltatásodról (Én a Magyar Elektronikus Könyvtárat választottam az otthoni szolgáltatások népszerűsítésének jegyében). Sikerült egyébként utolsónak lennem a sorban, de ennek ellenére is türelmesen végighallgattak, s tetszett a társaimnak a produkció. Az oktatók közül jelenlévő Ragnar Audunson pedig jól ismerte a témát, de ő is megdicsért az összefogottságomért. A választott témák változatossága a szentpétervári Ermitázs digitális kollekciójától a last.fm közösségi zeneszolgáltatásig hűen visszaadja a digitális tartalomszolgáltatói világ komplexitását, s azt az igen sokszínű hátteret, ahonnan a képzés résztvevői érkeztek.

A könyvtári s oktatási infrastrukturális háttér egyébként a szokott északi színvonalon parádés.  Vadonatúj géppark a termekben és a könyvtárban, az egyetemen kívülről is elérhető számos adatbázis, gazdag dokumentumanyaggal ellátott könyvtár, éjjel-nappal használható munkaszoba (számítőgépekkel, nyomtatókkal felszerelve).  A belső hálózati meghajtókon tárolt anyagok távolról is elérhetők és migrálhatók a saját számítógépre SFTP kapcsolattal. Az e-learning rendszert pedig most üzemelik be az évfolyamunk számára Tallinnból. Egyelőre így e-mailen kapjuk az órákon bemutatott prezentációkat, de a jövő héttől már minden fent lesz ott is.

Részt vettünk továbbá egy új könyvkereső interfész felhasználói ergonómiai képességeit kutató kísérletben Három felület közül véletlenszerűen jött be egy a bejelentkezés után. Az adatbázis amelyik kiszolgálta őket közös volt. S ezt követően kellett különféle keresési feladatokat végrehajtanunk,majd kérdőíveken értékelnünk a személyes benyomásainkat. Két feladatot egy 3 opciós listából kellett kiválasztani (feladatonként 3 opcióból 1-1) a harmadik pedig egy szabadon választott témakeresési művelet lefuttatása volt. Az adatbázist alapvetően az Amazonból származó adatokkal (könyvleíró metaadatok, könyvismertetők) töltötték fel.  A kísérletben való részvétel önkéntes volt, de szinte mindenki bevállalta ezt az élményt.

A kutatás mögött egyébként az európai tudományos könyvtárak digitális könyvtári fejlesztéseit összefogó TPDL konzorcium áll, melynek idei konferenciájára Berlinbe ha minden jól megy mind a két DILL évfolyam eljut (mi Oslóból, az eggyel felettünk lévők Pármából). Így találkozhatunk a nálunk már sokkal tapasztaltabb felsőbb évfolyam tagjaival (néhányukhoz legutóbb a szombathelyi Bobcatsss-en volt szerencsém), megismerhetjük az olasz főkoordinátort is, miután a képzés másik olasz főszereplője már tartott nekünk órát Osloban.  A DILL konzorcium egyébként egy önálló workshopot is rendez majd, melynek témája a digitális könyvtári kutatás- fejlesztési programok integrálása az oktatási programok keretei közé. Jellemző oktatóink hozzállására, hogy e kivételes találkozási lehetőség kedvéért mindkét évfolyam számára felrúgták azt a szabályt, hogy konferenciára csak az mehet a konzorcium illetve külső támogatók pénzén diákként aki elő is ad. Persze nagyon megéri nekik is a dolog, hiszen számos téma közvetlen érintkezési pontokat kínál a Digitális Dokumentumok főkurzusunk témaköreihez.

S ha már az oktatókról beszéltem.  A decensen barátságos örrökké  kissé elvarázsolt Ragnar Audunson, a talpig gentleman Ragnar Nordlie, a végzőfélben lévő phd-s kitűnő webfejlesztő szakember Tor Arne Dahl, s a szája szegletében mosolygó szabadidejében zenélgető Niels Pharo, no meg a fáradhatatlan koordinátor Kersti André-Heloe alkotja a norvég csapatot, akik nem túlzás hamar a szívéhez tudnak nőni az embernek (s nem gondolnám, hogy a következő vizsgák, számonkérések alapvetően változtatnának e pozitív összképen). S megismertük még a parmai csapatból Vittore Casarosát is, aki kívül áll a könyvtári világon informatikai szakember, de épp ezért a saját egyéni látásmódjával vitt színt az  előkészítő órákba, egy teljesen másfajta megközelítésmódból járva végig a digitális könyvtárak világát, mint bölcsész képzettségű norvég kollégája Ragnar Nordlie.

Mint már utaltam rá részt vettünk két külső kiránduláson. Az első a nemzeti adatbázismenedzselő és az Open Access mozgalom minél szélesebb körű norvégiai népszerűsítésén munkálkodó Cristin szerkesztőségébe történt. Itt megtudtuk, hogy mostanában bár intenzív konzultáció zajlik köztük, de az északi országok nemzeti alapú konzorciumokban tárgyalnak s fizetik elő a szükséges adatbázisokat. A Cristin mint menedzselő és lebonyolító szervezet kettős minisztériumi alárendeltségben (tudományos-oktatási illetve egészségügyi) működik. begyűjti az egyes intézmények igényeit, majd lefolytatja a tárgyalásokat az adatbázis szolgáltatókkal, s ha sikeres az alku, akkor elszámol a minisztériumokkal s az egyes intézményekkel, illetve rendelkezésükre bocsátja a hozzáférést. A hozzáférési felülete minden intézménynek egyedi, nincs olyan egységes hozzáférési felület mint pl. a dániai DEFF-é, ahol be lehet egy helyen a különféle intézményi azonosítókkal jelentkezni. A beszerzés tehát központosított, a szolgáltatás azonban nem.

A másik kirándulás a mai folyamán a Norvég Tudományos Akadémia főépületeként szolgáló díszes villába vezetett, amelynek egyik melléképületében lakozik a Norvég Lexikon szerkesztősége, de minket a főépület dísztermében láttak vendégül. Maga az épület egyébként Oslo legelegánsabb nagykövetségekkel teli villanegyedének kellős közepén terül el, közel a tengerhez. A Norvég Lexikon eredtileg a legnagyobb norvég kiadók (Aschehoug, Gyldendal, Kunskapforlaget) közös vállalkozása volt, amíg az internet elterjedése ki nem kezdte a hagyományos papíralapú üzleti modellt.  A kiadók tehát kiszálltak, s a lexikont immár a virtuális térbe költöztetve egy konzorcium viszi tovább, melynek tagjai többek közt a Norvég Tudományos Akadámia és a Nemzeti Könyvtár is. Igen izgalmas kezdeményezésről van szó. Válogatott író és szerkesztőgárdával dolgoznak, viszont a  lexikon közösségi felületei nkeresztül bárki javasolhat átdolgozást. Nagyobb partnereik )például a norvég Statisztikai Hivatal, vagy a Nemzeti Könyvtár) külön űrlap felületeket (template) alakítottak ki, ahol gyorsan nagy mennyiségű speciális adattal lehet időről-időre frissíteni a lexikon állományát. Együttműködnek a norvég Wikipediával is, főleg azokon a népszerű területeken, amelyek kevéssé tudományosak, annál inkább izgatják azonban az ifjúság figyelmét. Egy videojátékokról szóló megfelelő színvonalú szócikk tehát mindkét felületen megjelenhet. S a Norvég Lexikon Creative Commons alapú anyagából is vehet át a Wikipedia. A kettő összevetéséből az derül ki, hogy a Norvég Lexikon ellenőrzöttebb, jobban el van látva metaadatokkal, a speciális template-ek segítségével gyors és megbízható adatszolgáltatásra képes földrajzi, bibliográfiai illetve statisztikai vonatkozásban.  A tudományos témák kapcsán fő forrásként szolgál a Wikipedia adatainak pontosításában. A kettő tehát a kicsiny norvég piacon inkább kiegészíti egymást, mint sem versenytárs lenne. A fő gond az, hogy a financiális háttér egyelőre csupán 4 évre biztosított (főként az egyik legnagyobb norvég bank alapítványa révén). S egyelőre senki sem tudja, hogyan lesz ebből fenntartható üzleti modell a jövőre nézve. A norvég kultúra és tudomány számára  számára mindenesetre a virtuális világban szinte létfontosságúnak tűnik a megfelelő hosszútávú működési keret feltalálása, így aztán remélhetőleg megbirkóznak ezzel is.

S akkor jöjjön az elején említett másik front, az órákon kívüli világ. Igen sokszínű és kellemes társaságban telnek itt a napjaim, ahol mindenki önálló színes egyéniség, másfelől viszont jól együtt tud működni a többiekkel. Oktatóink véleménye szerint a mi társaságunk a Brazíliától, Vietnamon, Németországon és Litvánián át Indiáig és Bangladesig terjedő származási sokféleség ellenére sokkal homogénebb, mint az előző évfolyamok voltak. Oslo kulturális kínálata igen pezsgő, különösen ebben a késő nyári-kora őszi időszakban tele van a város programokkal. Az egyetlen gond abból adódik, hogy 4 különféle kollégiumban vagyunk szétszórva, így a programszervezés e-mailen és facebookon zajlik (privát csoport keretében, ahol mondjuk a tanáraink is látják hová megyünk bulizni, de ebből még semmi probléma nem adódott:))). A brutális norvég élelmiszerárakat kijátszandó néhányan akciós vonatjeggyel ellátogattunk várost nézni majd végül vásárolni a svédországi Karlstadba. Az időjárás bolondos volt, a kisvároska viszont igen bájos és szép, remek múzeummal és boltokkal. A fő áruházláncok ugynazok mint Osloban, csak éppen 30-50%-kal olcsóbb minden…

Magam is meglepődöm azon, hogy a z alapvetően dános és kicsit svédes előképzettségemmel mennyire megy a norvég. A legviccesebb az volt, mikor a Radisson SAS szálloda melletti villamosmegállóban az egyik svéd konferenciaturista svédül kérdezte, hogy melyik villamos megy a főpályaudvarra, én meg svédül válaszoltam neki, hogy mindegyik vonal érinti azt, ő is meglepődött rajta:)). Miközben persze alapvetően minden norvégul meg angolul zajlik körülöttem. Néha van is egy kis zűrzavar azért, hogy most épp melyik nyelven kell előtolakodnia egy-egy szónak. De élvezem ezt a nyelvi sokszínűséget. Amit persze tovább színez, hogy elmentem a Fáskerti Mária vezette Norvégiai Magyarok Baráti Köre augusztus 20-i ünnepségére, (kitűnő hangverseny, magyarországi fiatalokkal)  s Kovács Ferenc kitűnő ismerősöm is ellát programajánlatokkal, így aztán persze bekeveredik a magyar szál is.

Hirtelen most ennyit, aztán majd ha lesz időm és energiám újra jelentkezem.

Hosszú utazás után elkezdődött a DILL program

Ezeket a soraimat már Oslóból írom a szállásom nagyon kellemes helyen, parkos környezetben van, egy kollégium nyolcadik emeletén. Nagyon ügyelnek a biztonságra, külön kártya szolgál a házba, s a szobába való bejutásra. Nekem a tegnapi helyes működés után a házba beengedő kártya romlott el. Évfolyam és lakótársaim segítségével megoldottuk a problémát, feljutottam a tűzlépcsőn a szobám előterébe, majd a szobámba, s google voice-szal hívtam az ügyfélszolgálatot, ahol megerősítették, hogy elrontottak valamit a kártyán, de megesküdtek, hogy már jó lesz.  Tegnap reklamálnom kellett még a vizesedő és penészes hűtőgép miatt, remélem hamar megcsinálják, s ha már a saját szobáinkat mi nekünk kell takarítanunk, adhattak volna hozzá eszközöket. Ezt leszámítva minden simán ment, csodálatos tájakon utaztunk keresztül Lipcse-Tarp (dán határ)-Aalborg-Frederikshavn-Göteborg (egy kompút)-Oslo útvonalon 5 nap alatt. Az egyetemen ma (igazából University College-Hoejskole, de miután phd-képzéssel a 16 ezer hallgatóval bír, széles képzési palettával, ezért főiskolának nem mondanám) üdvözöltek minket, vendégül láttak ebédre, majd a Nemzetközi Iroda külön nekünk tartott egy tájékoztatót, miután a többi nemzetközi diáknak szóló tájékoztató előadások alatt nekünk már óráink lesznek. Bemutatkoztak az oktatók, is a részletesebb ismerkedésre holnap reggel kilenctől kerül sor. Nagyon tetszett Ragnar Audunson úr bevezetője, melyben arról elmélkedett, hogy a kizárólagos igazságok hirdetése milyen veszélyt rejt magában a könyvtárosszakma kérdései kapcsán, ám tágabban értelmezve figyelmeztető jel erre Breivik szörnyű cselekedete is.  Megkaptunk minden belépési kódot, elkészültek a diákigazolványaink, csak az aktív hallgatói jogviszonyt igazoló semester card-ra kell várni még kb. egy hetet. Mintegy két hét múlva lesz már norvég személyi számunk is, az EU-soknak be sem kell menni a rendőrségre tartózkodási engedélyért, mindent intéz a nemzetközi iroda. Csupán a személyi számot kell kérvényezni a tartózkodási kézhezvétele után személyesen, de arra külön nekünk jövő szombaton kinyit a hivatal… Szóval az élményeim alapvetően pozitívak, persze azt leszámítva, hogy Európa, sőt talán a világ legdrágább fővárosában tanulunk, különösen ami az élelmiszereket illeti, nagyon észnél kell lenni, hogy mikor mit eszik az ember. A szállásokat üzemeltető diákjóléti cég szerencsére éttermeket, büféket is üzemeltet a belváros-közeli kampuszon, de azokban napi jelleggel enni is elég drága mulatság. Mára ennyit, rendszeresen jelentkezem még. Kis nemzetközi társaságunkra tekintettel előfordulhat, hogy angol nyelvű bejegyzések is feltűnnek majd az oldalon, ezeket idő és energia hiányában nem fogom fordítani.  A magyar nyelvű élménybeszámolók viszont maradnak.