Három nap gyorsmérlege

Az alábbiakban szűkreszabott gyorsmérleget készítek. Sok mindenről adtam már hírt szóban s képben a facebookon is. Augusztus 19. szép csendben lezajlott. Megint a  délutáni önkéntes csapatban voltam. Nem jött annyi konferencia vendég mint amennyire számítottunk, de néha egyszerre 10-15-en bukkantak fel csapatokban. Akkor azért mindenkinek gyorsan kellett pörögnie.

Augusztus 20.-án pompás gálaműsorral indult el a konferencia amo Wrocław sokszínű rengeteg örömmel és keserűséggel tarkított történetét idézte fel.

A programkavalkádban csak jó előre felkészülve lehet tájékozódni. Délután az IFLA linked data szabványokkal foglalkozó ülésszakán kezdtem majd belelóstoltam az azzal egyidőben zajló OCLC szelció programjába is. Előbbin remek bevezető összefoglaló zajlott le arról, hogy miképpen formálják illetve alakítják át az IFLA szabványait, milyen kihívásokat hoz a nyílt adatok kezelése magával. Utóbbiban pedig visszatekintésre került sor az OCLC történetére, általános jövőbe mutató fejlődési trendeket vázoltak fel, illetve rengeteg könyvtári fejlesztési projkektet mutattak be a világ minden részéről melyekben partner volt az OCLC. Tegnap kiállításmegnyitó ma pedig poszterbemutatók voltak délután. 139 poszter őrült nagy szám, alig lehetett elférni a folyosón a poszterzónában. Másrészt kiállítókból keveaebb volt mérsékeltebb jelenléttel mint láttam. Elég feltűnő volt pl. az Elsevier hiánya. A poszterek között tobzódhattam a jobbnál jobb finn és skandináv információs műveltségi területeket illetve egyes könyvtári szegmenseket megcélzó fejlesztèsi projektek között. De feltűnő a rengeteg kitűnő szerb projekt is a könyvtári konfliktuskezeléstől a gyermekeknek kitalált könyvtárba bevonzó kalandjátékig. Ez is azt mutatja hogy a megfelelő szakmai és társadalmi attitűdökön legalább annyi múlik mint a pénzügyi háttéren.

A mai nap folyamán számos nagy formátumú IFLA projektről esett szó. Mindenkit bíztatnék arra, hogy szavazataival véleménye kifejtésével  szálljon be az IFLA globális konzultációs projektjébe. S ugyancsak fontos lenne az IFLA világtérképet friss és releváns magyar adatokkal feltölteni.

Érdekes volt ma még a szerzői jogi szekció eleje is ahol a fair use szakpolitikai szabályozási háttere kapcsán 7 perces rövid prezentációk tárták fel egymással is vitázva a témakör mindenféle vonatkozásait.

Rengeteg ismerőssel sikerült találkozni. Este egy remek hangulatú vacsorán vettem részt Wrocław egyik legpatinásabb éttermében a Városháza szívében. Itt a  sheffieldi, információs műveltség kutató legendássá vált professzorral  Sheila Webberrel beszélgettünk kellemesen. Olyan projekten dolgozik amely a fiatal és az idősebb generációk közötti kommunikációt vizsgálja összefüggésben az ott is egyre gyengülő szociális hálóval. Arról is beszéltünk hogy mennyire fontosak a munkához kapott más területekről érkező külső impulzusok, az interdiszciplináris beállítottság. Be kell menni a napi munkához nem illeszkedő szekcióülésekre is pont ennek érdekében.

Ma este pedig kellemes pirogvacsorán vettünk részt a szintén az óváros főterén álló étteremben az ELTE lelkesen blogoló  mesterszakos hallgatóival ( Barbara, Fruzsina) valamint Koreny Ágival.

A konferencia számos érdekes témával folytatódik holnap is a délutánt önkéntes munkával töltöm utána pedig kulturális est lesz. Új bejegyzésre tehát holnapután előtt nem nagyon lesz időm majd.

IFLA 2017 Megérkezés és az első nap

Tegnap csupán kb. 10 perc késésel megérkeztünk Katowicébe onnan pdig egy rövid vacsorával tarkított pihenő után Wroclawba. A magyar vasút nemzetközi kocsijai kritikán aluliak az alig működő légkondval a nyáron. A busz remek volt, még öt perccel előbb be is ért mint ahogy a menetrendje diktálta volna. Utána kicsit kavarogtunk, amíg megtaláltuk az utat a villamos megállóig, de végül buszal mentünk ki a koliba. A kollégium tiszta, kulturált de az itthoni vándorgyűlésen tapasztalt miskolci színvonalat azért nem éri el. 2 illetve egyágyas szobák vannak, két szobára jut egy vizesblokk ami Miskolcon nagyobb, arról nem is beszélve, hogy a wc el van választva a zuhanyzótól. A vállfás ruhákat nem a szobában tudod tárolni hanem zárható szekrényben, az előtérben.  Az ajtó alján pedig a szellőzőrésen nagyon belátszik az előszoba fénye arra az ágyra, amit nem blokkol az asztal. Most már megoldottam, hogy egyedül legyek egy szobában, így gond egy szál se. A szomszédban egy botswanai és egy ugandai könyvtáros önkéntes lakik, mindketten barátságosak. A legtöbb önkéntest úgy látom, hogy belépőket ellenőrizni osztották be egyébként.

A mai kezdőnapon megismertük a helyszíneket. Három egymás melletti épületben lesz a rendezvény. Az egyik ad helyet az önkéntesek főhadiszállásának ahol be és ki kell jelentkezni mindig. Ott kapjuk meg az ebédet is a megfelelő utalvány átvétele után. Aki nem dolgozik ne is egyék, csak a szolgálatban lévőknek jár az ebéd 🙂 . A tömegközlekedés a regisztrációs belépőjeggyel holnaputántól ingyenes, amúgy olcsó és színvonalas, buszokra és villamosokra épül. Utóbbiak modernek, kiváló tájékoztatási rendszerrel ellátva.  Sajnos viszont sokszor lassúak egymásra torlódnak mivel az autósoknqk kedvez a lámpák beállítása.

Az élelmiszerárak átlagban nekem alacsonyabbnak tűnnek mint otthon. Ugyanez vonatkozik a valódi piaci környezetben működő mobiltelefóniára is. 2 hétre 50 gb feltöltőkártyás net kb 1400 ft-nak megfelelő összegbe kerül… A SIM kártya aktiválása a vásárlás helyén 2 perc alatt lezajlott. Az önkéntes csapat vezetői és résztvevői még mintha kicsit szét lennének esve az elején, de nagyon lelkesek és készségesek. Én majd a dokumentumok illetve regisztrációs anyagok terjesztésében veszek részt. A napirendem a konferencia programhoz viszonyított kéréseim szerint állították össze. A csapat vezetője egy lublini könyvtáros hölgy velünk együtt lakik a koliban. Bármit gyorsan meg tudok beszélni vele, akár Messengeren is. Holnap délutántól indul a munka. Ma kaptunk önkéntes mellényt amit a kártyánkkal együtt viselni kell. A mellények pirosak a kártyák szélének színe résztvevői kategóriák szerint eltér, a miénk kék színű. A táskákból háromféle van egyszerűbb oldaltáskát kap az önkéntes egy másik fajtát  a maximum két napra regisztrált, illetve menő hátizsákot a két napnál többre regisztrált személyek. Elmondták a programot, alapinformációkat. Megjelent az IFLA következő elnöke (President elect) üdvözölni az önkéntes csapatot. Körbejártuk a helyszíneket külön tréningek is voltak az egyes csoportoknak. Lesz aki szociális médiával foglalkozik, a tolmácsok munkáját segíti, a vip-vendégeket szolgálja ki, fogadja a repülőtéri vendégeket, segít a kulturális mellékrendezvények lebonyolításában. Rendkívül sokszínű tehát az önkéntesek munkája. Mintegy 3500 regisztrált résztvevőre utna a tervek szerint 300 önkéntes, közülük kb 250-en érkeztek meg. A hiányzás oka főleg vízmproblémákban keresendő.

A következő napokban a munka és konferencia mellett igyekszem majd megismerni  WrocƗaw belvárosát is majd. Augusztus 20.-án a  nyitónapon pedig estére meghívást kaptam az ASIS&T illeve az iSchool mozgalom közös vacsorájára rengeteg észak-amerikai vendéggel. Külön örülni fogok annak, hogy találkozhatom megint Lynn Connaway-jel az előbbi szervezet elnökével, aki egyben az OCLC kutatási igazgatója is. Az idő szép, a hangulat a koliban remek, de a szobában nyugi van. Reméljük rendben lesz minden végig a konferencián. Végül, de nem utolsósorban megemlékezem lelkes csapatunkról Gerencsér Juditról aki rajta tartja mindenen a szemét észrevétlenül segít sokat, Fruzsináról és Barbaráról a két lelkesen blogoló mesterszakos egyetemistáról s Csikász Nagy Ágiról aki kollégám az OSZK-ban s amellett,  hogy egészen elbűvölő személyiséggel rendelkezik, még lengyel szakot is végzett, így hát ő is nagyon nagy segítséggel bír a mindennapokban. Ahogy majd időm engedi írok beszámolókat majd továbbra is hála az egyelőre remekül működő bluetoothos billentyűzetemnek. Ami annyira azért nem működik jól, hogy át ne kelljen nézni alaposan a szöveget. Az első publikált verzióban bőven maradtak hibák ezért utólag is elnézést kérek. A továbbiakban figyelek erre is.

Az IFLA kongresszus előtt

Jövő héten szerdán utazom az IFLA konferenciára, három ugyancsak önkéntesként dolgozó könyvtáros, illetve egyetemista társaságában. Ági Könyvtártudományi Szakkönyvtár munkatársa ráadásul nemrég végzett lengyel szakon,  így sokat tud nekünk segíteni majd a  mindennapokban kint. Megkaptam a beosztásom is. Részt veszek majd a több mint háromezer regisztrációs csomag összeállításában,  illetve 19.-én a szétosztásában is. Előtte 18.-án besegítek résztvevők fogadásába, majd 22.-én s a zárónap 24.-én leszek ügyeletben a regisztrációs pultnál. Ebben az a jó, hogy a nyitónapon részt tudok venni minden eseményen, illetve a 21. és a 23. napon is számos hasznos szekcióülésen. Utóbbi nap lesz a webarchiválással kapcsolatos ülésszak, amit nagy érdeklődéssel várok. Remélhetőleg sok ismerőssel sikerül majd találkozni, s új ismeretségekre is szert teszek majd. Közben elindult egy másik projekt, amibe meghívtak. Ezt David Lankes és Anna Maria Tammaro koordinálja. A téma a könyvtárak társadalmi hasznossága, a világszerte ennek felismertetésére tett erőfeszítések, illetve további cselekvési tervek (ideértve a könyvtárosképzést is).  Lényegében a könyvtárak reneszánszának előmozdítását egy globális tudás és együttműködésalapú hálóval kívánnák elősegíteni. A projektfelvető gondolatok elérhetők itt . Túl vagyunk két alapozó skype konferencián. Szeptember 19-én minden bizonnyal személyesen is tud találkozni Firenzében a résztvevők egy csoportja David Lankest is beleértve a kezdő lépések egyeztetése végett. Reményeim szerint a Könyvtári Intézet, illetve bármely érdeklődő intézmény itthonról ötleteivel, meglátásaival társulhat ehhez a projekthez amikor majd határozottabb formát ölt a későbbiekben.

A webarchiválással kapcsolatos tesztelések, projekt-előkészületek is serényen zajlanak. Rendszeresen tájékoztatunk róla a MIA honlapon Annyira serényen, hogy begyulladtak az ujjaimon az idegek. Így aztán rövidre is fogom ezt a beszámolót, remélem rendbe jövök minél hamarabb s az IFLA-n már nem fog akadályozni ez a bosszúság.

A webarchiválás dilemmáiról holland-magyar szemmel

Tegnapi vendégünkként az OSZK elektronikus könyvtári szolgáltatások osztályán Kees Teszelszkyt üdvözölhettük. Ő meglehetősen érdekes életutat járt be eddig is. Tanulmányait Hollandiában végezte, s ma is ott él. Eredetileg kora újkori magyar történelemmel, a szent korona történetével, holland-magyar kapcsolatokkal foglalkozó történész. Több monográfiája megtalálható a MEK-ben, többek között publikált a Századok folyóirat hasábjain, az OTKA által támogatott kutató volt Magyarországon, s így  széleskörűen beágyazódott az itthoni történész szakmába is. Az OTTKA pályázat lejárta után viszont új kihívást kellett keresnie, ezért figyelme fokozatosan a történettudomány, az informatika illetve az információtudomány határterületeként formálódó webarchiválás felé fordult. Jelenleg a Holland Nemzeti Könyvtár kétfős webarchiváló csapatának oszlopos tagja. A vele folytatott beszélgetésben szóba került néhány általános dilemma a webarchiválás kapcsán, ezekről adok röviden áttekintést.

A webarchiválás, habár annak eredményei a későbbi korok számára kiemelt történeti jelentőséggel bír majd, meglehetősen alul értékelt a legtöbb európai országban még napjainkban is.  A kulturális örökségünk, illetve a mindennapi élet kereteit ábrázoló hatalmas forráskincs ment már veszendőbe, illetve megy veszendőbe mostanság is a szemünk előtt a különféle internetes információforrások eltűnésével, átalakulásával.  Ráadásul még ha bele is fogunk a kulturális örökség egyes fontosabb interneten megjelenő szeleteinek archiválásába akkor is könnyen belefuthatunk abba a  csapdába, hogy a való online élet különféle szempontok szerint szűrt (illetve sok esetben szándékosan vagy akaratlanul is manipulált) interpretációit próbáljuk menteni az elsődleges online információforrások helyett. Hollandiában külön nehézség, hogy mivel soha sem volt cenzúra, illetve állami felügyelet a könyvkiadás felett ezért nem alakult ki a kötelespéldány szolgáltatásnak a szinte egész Európában megszokott rendszere a hagyományos dokumentumok esetében, ezzel szemben spontán módon szolgáltatják a kiadók a Holland Nemzeti Könyvtár számára a kiadványaikat. Így aztán persze nincs elektronikus kötelespéldány rendelet sem.

Másrészt viszont semmilyen nyilvánosan közzétett online anyagot nem lehet elmenteni a tartalomtulajdonos hozzájárulása nélkül. Így aztán a könyvtárak mozgástere meglehetősen szűkre szabott az általában Európában megszokottnál. Nem is álmodhatnak arról, hogy az Európában egyik leggazdagabb tartalmúnak tartott holland webtérről általános mentéseket csináljanak. S a szelektív mentések hatékonyságát is olykor igen beárnyékolja a tartalomtulajdonosok hozzájárulása.

Érdekes volt azt is hallani, hogy még egy holland típusú hatékony demokratikus alapú, a szakmaiságot tisztelő intézményrendszerben is mennyire az igazgató személyétől függ a Nemzeti Könyvtár működtetési irányvonala. Eltelt úgy nyolc év a kilencvenes évek végétől, hogy szinte semmiféle energiát nem fordítottak a digitális szolgáltatások fejlesztésére. Ez az aggasztó trend csak az új főigazgató érkezésével változott meg.

Egész Európára érvényes azonban, hogy jóval több pénz idő, energia jut a papíralapon már rendelkezésre álló kultúrkincs digitalizálásra, mint a már digitálisan született anyagok megőrzésére. Ami azért is aggasztó, mert ez utóbbiak ha elvesznek, akkor semmiféle formában nem lesznek már később fellelhetőek, visszaállíthatóak. Nagyon valószínű, hogy legalább egy fél évszázadnyi időszakot digitális középkorként fognak emlegetni később a történészek annyira kevés forrás fog rendelkezésre állni életünk különféle dimenzióiról az államigazgatástól kezdve a politikán és a kultúrán át a társadalmi élet különféle egyéb dimenzióiig. Sokkal inkább tudatosítanunk kellene magunkban a megőrzés kötelességét. (Persze számtalan olyan érzékeny, illetve szélsőséges akár gyűlöletkeltő tartalom is akad amelyet nem a szolgáltatás, hanem a későbbi kutatás céljából a jövőnek kell megőriznünk, hogy legyen tanulmányozható lenyomata az  erkölcstelen, megbotránkoztató, illetve ordas, gyűlöletkeltő gondolatoknak is.) A technikai eszköztár pedig már adott ahhoz, hogy magánszemélyek, civil mozgalmak, hivatalos intézmények akár saját maguk is elkezdhessék menteni a saját tartalmaikat, illetve az általuk relevánsnak talált forrásokat. Hollandiában széleskörű intézményrendszer alakult már ki, amelyben a Holland Nemzeti Könyvtár személyi és anyagi erőforrásaiból adódóan erős koordináló szerepet játszik, mert egyetlen európai országban sem vállalhatja fel egyébként egy szimpla intézmény a teljes megőrzés felelősségét. Erre kell nekünk is odafigyelnünk, hogy az OSZK webarchiválási pilot projektje keretei között találjunk minél több olyan szövetséges intézményt, s egyéb társadalmi szereplőket akik osztozni tudnak velünk a digitális begyűjtés és megőrzés felelősségében.

Egy másikfajta komoly szakmai kérdés a webarchiválás kapcsán a begyűjtött anyagok hitelességének a kérdése. A learatott tartalom szinte egyetlen esetben sem fog száz százalékban megegyezni azzal, mint amit élőben a weben látunk, kivéve a nagyon régről megmaradt statikus weboldalakat. Egész Európában különös figyelmet kell fordítani olyan ajánlások kibocsátására amelyek olyan webprogramozási eszközök, eljárások alkalmazását ajánlják, amelyek révén a weboldalak saját tartalma szinte teljes egészében learathatóvá, megőrizhetővé válik. Másik súlyos kihívás a hitelesség kapcsán az Internet Archive gyakorlata akik hatalmas általános mentéseket csinálnak aztán az egyes weboldalakról sajátos mozaikokat jelenítenek meg. Az oldal egyik eleme lehet, hogy akár két héttel- egy hónappal előbb vagy később lett learatva mint a másik, s amit látunk, az úgy abban a formában soha nem jelent meg élőben a világhálón. Ezért is fontos a nemzeti könyvtárak és partnereik által az általuk kiválasztott tartalmi elemekről készített rendszeres mentés, ahol a teljes oldal összes menthető eleme rendszeresen a lehető leghitelesebb módon kerül tárolásra ahogyan az a weben megjelenik.

Újra tudatosodott bennünk, hogy a technikai és a szakmai kihívások egész Európában jórészt azonosak, rengeteget az egyes intézményekben felhalmozott rejtett szakmai tudás, amelyet csak intenzív nemzetközi szakmai kapcsolatok révén lehet felszínre hozni. Ezért is szeretne az OSZK csatlakozni az internet archiválásban érdekelt intézményeket (főleg nemzeti könyvtárakat, s egyéb közgyűjteményeket) tömörítő IIPC konzorciumhoz. Reméljük, hogy itthon is minél messzebbre jutunk majd e fontos szakmai területen. S jó lenne ha ehhez minél több segítőtársunk akadna.

 

Helyzetkép mostanában – tervek a jövőre

Meglehetősen aktív publikációs tevékenységet fejtettem ki mostanában. Ebben a bejegyzésben ezekről az anyagokról adok számot. Ezt követően pedig a jövőbeni igen bíztató kilátásokról is ejtek néhány szót.
A 3K hasábjain az idei hatodik számban beszámoltam a Szakkönyvtári Seregszemle konferenciáról. Hamarosan megjelenik Virág Gabriella és Lendvay Miklós beszámolója a jasnái ILIDE konferencia idei kiadásáról, amelynek összeállításában szerkesztőként működtem közre.  Korábban még az év elején összefoglalót adtam a BBC új, izgalmas tartalomszolgáltatási törekvéseiről, szövetségben a közgyűjteményi szférával. S a magyar résztvevőkkel együtt áttekintést adtam az idei tamperei Bobcatsss konferenciáról is.

A Könyvtári Figyelőben Horváth Ádámmal készítettünk a nyílt bibliográfiai adatok világáról egy átfogó összeállítást.

A TMT folyóirat az idei évtől kizárólag online megjelenésre váltott át. A tavalyi utolsó papíralapú számban jelent meg Simon Andrással, Bánki Zsolttal és Mészáros Tiborral közös cikkünk a név alapú besorolási rekordok kezeléséről a PIM adatbázisában. Idén tavasszal pedig skandináv e-könyv szolgáltatási modellekről adtam elő itthoni tanulságokkal, s ennek írásos változatát is a TMT hasábjain nyílott alkalmam megjelentetni.

A tavalyi zadari konferencia kapcsán pedig az itthoni könyvtárakban zajló szemantikus webes fejlesztésekről készítettem összefoglalást a Libellarium folyóirat számára.

Publikálás alatt áll egy összefoglaló előadásom a skandináv könyvtárakról, melyet az ELTE Skandinavisztika tanszék konferenciáján tavasszal tartottam, illetve Pozsonyban is jártam, ahol a Comenius Egyetem könyvtár tanszéke szervezett konferenciát az Egyetemi Könyvtárban, az ott tartott szemantikus webet és a könyvtári fejlesztéseket érintő előadásom lektorálás alatt áll.

Ősszel előadok majd a Coginfo konferencián Debrecenben e témakörben, illetve ha minden jól megy alkalmam lesz beszélni az OSZK új webarchiválási projektjéről is melyen jelenleg dolgozom.  Az OSZK-ban most tartottunk egy belső előadást a Könyvtári Intézet munkatársai részére Drótos Lászlóval és Moldován Istvánnal együtt. Egyelőre próbamnetéseket végzünk a nyilvános könyvtárak jegyzékén szereplő könyvtárak honlapjairól, illetve az EPA-ban szereplő folyóiratok webhelyeiről. Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársainak máris sikerült segédkeznünk a külső támadás áldozatául esett honlapjuk helyreállításában a legutóbb elvégzett mentés révén.

Az év legnagyobb eseménye az IFLA konferencia lesz Wroclawban, külön szekcióval a webarchiválás témaköréről. Önkéntesként lesz alkalmam segíteni a rendezvény lebonyolítását, az MKE pályázati pénzből pedig a szállásköltségemet tudja fedezni, amiért ezúton is nagy köszönettel tartozom az egyesület vezetőinek. Nemrég a konferencia kapcsán rendezett tematikus szakmai napon Barátné Hajdu Ágnes elnökasszony érdekes információkat osztott meg az IFLA működéséről, a helyszínek, tisztviselők választásáról, a konferencia szervezése és megrendezése kapcsán felvetődő kihívásokról. Göteborgban a teljes rendezvényen hét éve tudtam utoljára részt venni, arról be is számoltam e blog kereti között. Lyonban pedig fiatal könyvtárosok által szervezett előrendezvényen volt alkalmam részt venni, akkor magán a konferencián sajnos nem. Igyekszem minél jobban megragadni majd azt a lehetőséget, hogy egy 300 fős önkéntes csapat tagja lehetek, s hogy minden bizonnyal páratlan nemzetközi kapcsolattartási, kapcsolatteremtési lehetőségek nyílnak meg előttem majd.

Szubjektív összegzés az idei Vándorgyűlésről

Miskolc nagyon jó házigazda volt. A kampuszon könnyen elérhető távolságban a különféle egyetemi épületek a szállásoktól. A szervezők csupaszív segítőkészségét nagyon jó volt megtapasztalni. Sokat segített a bérelt különbusz, ami behozott minket a vasútállomásról a kampuszra. Az egyik legértékesebb program számomra, rögtön megérkezésem után az Avason található iskolai könyvtárak meglátogatása volt. A délutáni könyvtárlátogató túra pedig a városi és megyei könyvtárba, illetve a református műemlékkönyvtárba a könyvtárak felfedezése mellett jóízű eszmecserére adott lehetőséget néhány kollégával, s különösen a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban dolgozó Csikász Nagy Ágival, aki most kezdett el ismerkedni a Vándorgyűlések szakmai környezetével.

Az Avason tett kirándulás összes anyaga elérhető a Könyvtárostanárok Egyesületének honlapján. A jezsuita gimnázium könyvtárának meglátogatása mellett felmehettünk az épület tetején lévő csillagvizsgálóba is, s belenézhettünk szakavatott csillagász irányításával a profi iskolai távcsőbe. Olyan iskolát láttunk, ahol minden a fiatalok kényelmét szolgálja. Jól felszerelt könyvtár pazar gépteremmel, a kollégiumi közös helyiségek tele babzsákokkal könnyen átrendezhetően.

Megtekintettük az Avasi Gimnáziumot is, ahol  igazi különlegesség, hogy csupán egy ajtóval elválasztva egymástól két különféle könyvtár fogadja látogatóit. Az iskolának szép galériás könyvtára van (ahol a könyvtári bútorok beszerzésekor azért kikérhették volna a könyvtárosok véleményét is…) az ajtó másik oldalán pedig a megyei-városi könyvtár avasi fiókkönyvtára található. Sok-sok programot szerveznek különféle generációk számra, mert ebben a városrészben a legkisebbek és a nyugdíjasok is nagy számban képviseltetik magukat.

Délután a városi-megyei könyvtárban főként a belső terek formálása, illetve a gyermekkönyvtári design tetszett, a református műemlékkönyvtárban pedig sok-sok értékes kötetet csodálhattunk meg.

A nyitó plenáris ülésnek a szokásos protokoll melletti elegáns mozzanata volt a múltba történő visszatekintés, az egyesület korábbi elnökei szakmai teljesítményének felidézése. Igen örültem csupaszív PhD témavezetőm Eszenyiné dr. Borbély Mária, illetve a szervezőcsapatot irányító, szinte végtelen energiával és jókedvvel bíró Espán Edina kitüntetésének.

Nagyon erős előadások voltak a kisplenáris ülésen, bánhatja aki lemaradt róluk.

Péterfalvi Attila, az Adatvédelmi és Információszabadság hatóság elnöke adott áttekintést a hamarosan bevezetésre kerülő egységes európai uniós adatvédelmi szabályozás kereteiről, mely a könyvtárak adatkezelési gyakorlatát is meghatározza majd a későbbiekben, bár rájuk közvetlen hatát keveset gyakorol majd.

Gerencsér Judit a Kúria könyvtárának vezetője, az MKE főtitkára pedig egy négyfős könyvtároscsapat dániai szakmai tanulmányútján keletkezett benyomásairól adott számot. E blog olvasói, főleg a régebbi bejegyzések révén bőven kaphattak már ízelítőt abból, hogy a dán könyvtári rendszer milyen hatékony és színes, az állampolgárok mindennapi boldogulását és kikapcsolódását segítő szolgáltatási kínálattal bír. Mindig örömömre szolgál, hogy újabb és újabb kollégák szereznek lehengerlő benyomásokat a skandináv országban. Jó lenne ha a magyar társadalmi környezetben is minél több dolgot át lehetne ültetni az ottani szolgáltatási szemléletből. Az itthonitól alapvetően eltérő szolgáltatásközpontú paradigma ugyanis a fő sikerük titka elsősorban, a megfelelő anyagiak rendelkezésre bocsátása enélkül semmit sem érne.

A délelőtti  szekcióülések közül a jogi szekciót választottam mert itt sok szó esett a határontúli magyar könyvtárak munkáját segítő rendezvényekről, ösztöndíjprogramról, a nyugati magyarság írásos örökségét hazajuttatni segítő MIKES programról (OSZK-s kollégáim Dányi Éva és Maczelka Árpád révén). Haraszti Katalin összefoglalta az IFLA-HUN levelezőlista történetét. Moldován István pedig élénk figyelemmel kísért előadást tartott a webarchiválási projektünkről. Sajnos ezek után munkatársaim után sietve lemaradtam Rózsa Dávid a könyvtári statisztikai gyakorlat változásait taglaló előadásáról, de nagy érdeklődéssel várom majd a további fejleményeket.

Délután munkamegbeszélést tartottunk Drótos Lászlóéknál Miskolctapolcán, ezért a szekcióülésekről akkor elmaradtam, miként a záró plenárisról is. Így is teljesnek éreztem azonban a szakmai élményeket.

Pénteken privát kirándulást tettem Lillafüreden, ahol sok kollégával találkoztam össze, majd ellátogattam a miskolctapolcai barlangfürdőbe is. A városi-megyei könyvtár munkatársai lehetővé tették többünk számára, hogy ott hagyhassuk napközben a holmink náluk, amiért nagy-nagy köszönet jár. A visszaút is nagyon kellemesen telt könyvtáros társaságban. Miskolc turisztikai kártyakínálata, a letölthető pdf alapú kártyával s a QR kód használatával a mobil kijelzőről bemutatva mintaértékű kellene hogy legyen országos szinten is. 5600 ft.-ért megkaptam  mindent ami egy egynapos kiránduláshoz kell: tömegközlekedést, kisvonatot, barlangtúrát, fürdőbelépőt együtt.

Jövőre Keszthely szuper helyszín lesz, reméljük sok-sok élménnyel leszünk ott is gazdagabbak s nem csak a Balaton közelségéből adódóan, bár az persze remek hozzáadott érték lesz a bájos s általam gyermekkoromtól kezdve olyannyira ismert zalai dombvidék hangulatához…

Az utóbbi három év történései

Jó régen nem találkoztunk, kedves olvasóim….

2014-től 2017 március végéig a Monguz Kft. munkatársaként a cég tartalomfejlesztéseivel, e-learning megoldásainak tartalomszerkesztési munkálataival foglalkoztam. Emellett nem volt se időm se energiám még blogbejegyzéseket is írogatni.

Azért nyitom meg újra a blogot, mert 2017. májustól újra az OSZK munkatársa vagyok, a webarchiválással foglalkozó csapat részeként. Egyelőre webkönyvtárosként az adminisztrátor munkatársammal együtt ketten foglalkozunk kizárólag a webarchiválás kísérleti projekttel, munkánkat pedig Drótos László hangolja össze. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a projekt honlapját. Rendszeresen frissül, naprakész képet ad arról, hogy hol tartunk éppen.  Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a honlap mellett is kicsit személyesebb hangon nagyobb publicitást adjunk e témakörnek, de természetesen szóba kerülnek majd a jól megszokott északi könyvtári témák, s minden egyéb, ami foglalkoztat.  A Bobcatsss konferenciákon továbbra is lelkes előadó vagyok, az utóbbi években megfordultam Brnoban, Lyonban és Tamperében (az itteni beszámoló később jelenik majd meg a 3K nyilvános felületén, a 2017/2. számból jelenleg előfizetőknek érhető csupán el).  A brünni konferencia tartalma azóta már nem is érhető el, erről szól a webarchiválási munkánk, hogy a világháló magyar szeletének értékes tartalmait el tudjuk menteni. Előadásaim a szemantikus webes dokumentumcsere szabványokra koncentráló PhD tanulmányaim kapcsán születtek. Tanulmányaim színtere a Debreceni Tudományegyetem Informatikai Tudományok Doktori Iskolája. Idén bekapcsolódtam rovatvezetőként a 3K szerkesztőségének munkájába is Béres Judit főszerkesztő felkérésének köszönhetően. A továbbiakban tehát időmtől, és energiáimtól függően persze, de igyekszem frissíteni a blog tartalmát újabb bejegyzésekkel. A legközelebb a miskolci vándorgyűlésen szerzett benyomásaimat foglalom majd össze. Közben majd frissítem a magamról szóló statikus információs oldalt is az aktuális információkkal.

Lluís Anglada bevezető előadása a könyvtárak fejlődése és jövője kapcsán a 2014-es barcelonai Bobcatsss konferencián

Most amikor már a jövő évi brnoi rendezvény áll a középpontban, talán nem árt visszatekinteni az idei  év eleji BOBCATSSS konferencia egyik bevezető előadására, mely nemrég jelent meg írásos formában. Véleményem szerint kulcsfontosságú gondolatokat foglamazott meg a könyvtár mint intézmény és a könyvtáros szakma jövőbeni funkciói kapcsán 

Lluís Anglada a katalóniai egyetemi könyvtári konzorcium igazgatója négy főbb csomópont köré építette fel előadását, kronológiai szempontok szerint. Az első időszak az 1960-as 70-es évek világa, a második a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, ezt követik a 20.-21. század fordulójától a jelenig nyúló időszak, majd ebből kiindulva kitekintés a jövő felé.

Az 1960-as 70-es éveket egyfajta olyan időszakként jeelmezi amikor a fizikai alapú dokumentumhordozók köre kiszélesedik, s a dokumentumok tárolása kapcsán is új műszaki eszközök honosodnak  meg. A könyvtár olyan fizikai tér, ahol információk széles köre lelhető fel ingyenesen, fenntartható módon, viszonylag alacsony működtetési költségek mellett.

A könyvtári automatizálás időszaka a számítógépek könyvtári megjelenésével az 1970-es évek elejétől hődít teret, s az 1980-as 90-es évek egymást követő fejlődési hullámaira egyértelműen a könyvtári informatika térhódítása nyomja rá a bélyegét. A folyamat főbb állomásai a nagy számítógépeket költséghatékonyan kihasználó nemzeti központok kialakítása, majd a személyi számítógépek térhódítása, ezzel párhuzamosan pedig a közös katalógusok, integrált könyvtári rendszerek, OPAC-ok megjelenése, majd a CD mint dokumentumtárolási médium gyors elterjedése, közös informatikai alapú könyvtári szolgáltatások megalapozása (például a könyvtárközi kölcsönzés számítógépesítése révén).  A könyvtárak az új technológiák meghonosításának protagonistáivá váltak. A könyvtárak még az 1990-es évekre is sikeresen megőrizték információs monopóliumukat, viszont az informatika térhódítása nagyban megnövelte a szolgáltatási és a működési költségeket. A társadalmi pozíció megmarad tehát, de fenntarthatósági, szolgáltatás bővítési szempontból a növekvő költsége miatt már nem olyan rózsás a helyzet mint az ezt megelőző időszakban volt.

A 20.-21. század fordulóját,a napjainking nyúló kronológiai periódust határozza meg a szerző a digitalizálás koraként. A számítógépes világháló térhódításával a könyvtárak továbbra is proaktív módon igyekeznek a változások elébe menni, illetve követni a legfrissebb trendekkel, de számos lényeges kihívással szembesülnek ennek során. Pozitív változásként vetődik fel, hogy a könyvtári automatizálás, az online világ térhódításával a könyvtáros szakma újra tudja fogalmazni önmagát. A könyvtár mint fizikai tér az információhordozók tároló és szolgáltató helyéből egyre inkább társadalmi fórummá válik ahol az emberek egymással találkozva cserélnek információkat s élik társadalmi életüket. A könyvtárak olyan közösségi terekként szolgálnak, melyek segítenek abban, hogy megváltoztassák az emberek az életüket a könyvtár által nyújtott eszközök, szolgáltatások révén. Elkülönülnek egymástól a közkönyvtárakban a hagyományosabb  csendes olvasást, kutatást, visszavonult elmélyülést szolgáló könyvtári terek, a zajos fórumként, s aktív csoportos tanulási térként szolgáló találkozóhelyektől. Gazdasági válságok esetében igen felértékelődik a könyvtárak fontossága mint szociális kohéziós erőforrások tere s mint non-profit információs közösségi tér. Az egyetemi és tudományos könyvtárak is jobban kinyílnak a felhasználóik felé különféle információközvetítő szolgáltatásokkal. Segítenek nekik kutatási eredményeik publikálásban, a nyílt hozzáférés ideája mentén gyűjtik és minden eddiginél hatékonyabban és széleskörűbben jelenítik meg az adott közösség tudományos eredményeit. Fő segítőtársaik ebben az újfajta perzisztens dokumentumazonosítást lehetővé tévő szabványok és a virtuális tárolást, feldolgozást és hozzáférést nyújtó repozitóriumok. Segítenek az adott kutatói közösség virtuális megjelenésének optimalizálásában. Digitalizálják a papíralapú kultúrkincset, digitális könyvtárakat hoznak létre.  A hallgatók számára testreszabott szolgáltatásokat nyújtanak a tanulmányaik során felmerülő információkezelési igények kielégítésére, digitális műveltségi kompetenciáik fejlesztésére. Az új könyvtárosi szerepkörök megjelenése viszotn sajnos nem jelentette azt, hogy a könyvtár összes szolgáltatása, szervezeti önképe szolgáltatásközpontú módon megújult volna.

A felsorolt pozitív változások azonban kevéssé előnyös jellemzőkkel is bírnak. A könyvtárak információközvetítő szolgáltatásainak számos szegmense szinte láthatatlan, statisztikailag nehezen megfogható, ha összevetjük a korábbi időszakok állomány nagysággal és kölcsönzési statisztikákkal operáló világához képest. Miközben a könyvtárak társadalmi hasznossága nő, s különösen a közkönyvtárak igen fontos szerepept töltenek be a szociális kohézió erősítésében, addig a döntéshozóknak nehéz reális képet kapniuk arról, hogy miért tartsák szinten, illetve adott esetben növeljék is ezen intézmények finanszírozását. A szűkülő anyagi  mozgástér közepette a könyvtárak kevesebb pénzből üzemeltetnek gazdagabb szolgáltatási portfoliót (köszönhetően az online hálózatos szolgáltatásoknak is). A további fejlesztések viszont plusz erőforrásokat igényelnek. A könyvtár párhuzamosan spórol pénzt, s működik hatékonyabban, miközben célközönsége kiszolgálásra újabb és újabb erőforrásokat is igényel! A könyvtárak információs monopóliuma a korábbi időszakokhoz képest megtört,használtságuk a szerző szerint mégis magas. Gond van azonban a könyvtárak imázsával, a technológiai innováció nem megfelelő szintű meghonosításával. Mindezen trendek figyelembe vételével a digitalizálás korában a könyvtárak szolgáltatás fejlesztési, fenntarthatósági szintje lefeleé tartó spirálba kerül.

A könyvtárakat érintő negatív kihívások közül még az alábbiakat emeli ki a szerző:

1. A dokumentumok digitális leírása még mindig nincs eléggé központosítva az intézmények között. Az lenne az ideális ha minden könyvről egy alap leírás készülne, s ez egészülne ki intézményi adatokkal. Ma még azonban a könyveket eltérő katalogizálási hagyományok szerint párhuzamosan katalogizálják számos esetben. 2. A könyvtári katalógusok és integrált rendszerek amilyen modernek voltak a 80-as 90-es években, olyam mértékben avultak el mára. A google generáció nem szeret sok helyen keresgélni információszegmensek után. Közös felületen, ergonomikus és személyre szabott információs szolgáltatásokat igényelnek a sok helyről kényelmetlenül összekalapozható információforrások helyett. 3. A könyvtárak nem teljesen tudják lekövetni napjaink társadalmi változásait. Tettenérhető ez a nyitvatartási idő rugalmatlanságában (legyen akkor nyitva a könyvtár sokáig amikor az embbrek felkeresnék, hétévégn és ünnepnapokon is !) illetve a közösségi hálózat alapú információs szolgáltatások nehézkes adaptálásában.

A jelenbe tekintve a szerző rámutat arra az ellentmondásra, hogy miközben a könyvtárak igyekeznek meghonosítani új információtechnológiai elemeket már évtizedek óta szolgáltatásaikban, s folyamatosan megújulnak a változó társadalmi, technológiai környezetben, addig az általános társadalmi imázsuk még mindig a hagyományos fizikai alapú információhordozók világához köti őket (könyvtár mint könyvraktár). Ez igen veszélyes tendencia akkor amikor az információ egyre inkább elválik annak fizikai hordozójától, s az azt megjelenítő hagyományos intézményi struktúráktól. ezzel párhuzamosan pedig számos hagyományos könyvtári szolgáltatás felé egyre csökken az érdeklődés.

A szerző szerint a könyvtári automatizálás nagy öregjei elkövették azt a hibát, hogy a könyvtárak imázsát továbbra is az információ és adat hordozásának eszköz és módszertani hátteréhez kötötték hozzá. Ehelyett a hangsúlynak a segítő, információközvetítő, szolgáltató funkciókra kellene helyeződnie, s kellett volna már régóta is. Felmerül a kérdés, hogy a jövőbe tekintve hogyan formálhatók fenntartható szolgáltatási modellek a könyvtárak számára? Ki tartja fenn és miért a könyvtárakat? A könyvtár egy olyan közvetítő, intézményi közeg a körülöttünk áramló információs világban mely segít hozzájutni a számunkra releváns és szükséges információhoz. Teljes információkezelő eszköztárával megkönnyíti életünket, arra kell törekednie, hogy szolgáltatásain keresztül újfajta pozitív kötődési mintákat alakíthasson ki a felhasználóiban. A felhasználónak el kell hinnie, át kell éreznie hogy a mindennapokban a könyvtár fontos és hasznos információs kalauza. Új készségekkel és képességekkel ruházza fel, segít a mindennapi életben való eligazodásban. Ha gazdasági válságban bajba kerül, itt találhat eszközöket, tanácsokat arra, hogy miképpen kezdje újra az életét. A könyvtár mind a fizikai, mind a virtuális térben s vonzó lehetőségeket nyújt mint fizikai és virtuális közösségi tér  is ahol fel lehet töltődni, jó együtt lenni másokkal s sok mindenfélét lehet változatosan cselekedni. Ha ez a hozzáadott érték a vérévé válik újabb és újabb generációknak, attól lehet remélni azt, hogy a könyvtár percepiója megváltozik, létezése és szolgáltatásai fenntarthatóak maradnak. A könyvtár funkciójából és szolgáltatási ideájából adódóan nem bizonyos fajta információkat gyűjt mindenféle egyéni érdekek szerint, hanem adott földrajzi alapú és szakterületi hálózata révén gyűjt, feldolgoz és hozzáférhetővé tesz általánosan szinte minden információt tértől és időtől függetlenül a társadalom megbízásából.

Amennyiben a könyvtáros hasznos segítőtársként járul hozzá a felhasználók információs igényeinek különféle szempontú kielégítéséhez, az egész szervezet önképét az állományközpontúság helyett a szolgáltatásközpontúság hatja át, ilyen módon válhat fenntarthatóvá a könyvtár. Új felhasználói sztereotípiákra van szükség, ahol a könyvtáros az a fontos személy, a könyvtár pedig az a tér ahol az információ tudássá transzformálódik. A könyvtár nem az épületen és a könyvön alapul hanem az információ alapú tudásszerzést támogató és szolgáltató szerepkörökön. ebben a könyvtár nélkülözhetetlen társadalmi funkciójú intézmény lehet  a jövőben is. Sajnos azonban ez nem fog így történni automatikusan!  Ha nem sikerül a szakmának szemléletet váltania, megtalálnia íly módon ahelyét az információs univerzumban, új pozitív előítéletek mentén legitimálódnia a felhasználói által, akkor joggal aggódhatunk a könyvtárak jövőjéért! A szakmai paradigmaváltás saját magunk szakmai, intézményi önképe, s egy újfajta könyvtári, könyvtárosi percepció kisugárzása révén a szerző szerint bizony a maga teljességében nem zajlott még le…

 

 

 

A porosodó állományról norvég szemmel

Minap jött egy angol nyelvű cikkajánló a norvég könyvtárosok levelezőlistájára, ami felkeltette a figyelmem. Szerencsére az intézményi repozitóriumba bekerülő, a nyomtatott cikkel megegyező pre-print verzió elérhető teljes szövegűen.

Norvégiában Buskerud megyében alakítottak ki egy olyan modellt ami országos hírre tett szert. Az állományapasztást végző szakemberek először a saját megyei könyvtárukban 2008-ban szembesültek azzal, hogy kinövi őket az épületből a kevésbé használt állomány. Példaként a szerző a napjaink számítógéphasználati kérdései című munkát hozza fel- 1982-ből…. Világos volt, hogy valamiképpen bele kell vágni az állományapasztásba. Norvégiára általában véve is elmondható volt, hogy egy felhasználóra az IFLA ajánlásban szereplőnél jóval nagyobb mennyiségű könyv jutott. S az állomány nagysága sok intézményben már a könyvár felhasználói központú fejlesztését célzó komoly gátló tényezőként jelentkezett. Mint a konkrét példából is látszik a nem fikciós jellegű szakirodalom (aminek a leggyorsabb az elavulási ideje) volt a leginkább érintett ebben. Az érintett állományrész egyharmadát selejtezték. Az apasztást viszont úgy szerették volna rendszerszerűen lebonyolítani, hogy az gyakorlati példaként szolgáljon más könyvtárak számára is.  Ebben benne van a személyes tanácsadás, a módszertani útmutatás, valamint online segédeszközök bevetése is. A modell közreműködői önmagukat buskerudi banditáknak nevezték el, s így váltak híressé országszerte is.

Lefordítottak norvégra egy amerikai alapművet a tárgykörben: Continuous Review Evaluation and Weeding guidelines (CREW) , s a szerzők hozzájárulásával a norvég viszonyokhoz igazították, s ingyen hozzáférhetővé tették. Ez a mű annak össze s gyakorlati vonatkozásával részévé vált az osloi könyvtárosképző tanszék alapképzési tananyagának is.

Jellemző, hogy az állományapasztással szembeni idegenkedés leküzdésében nagy szerep jut a humornak is. az amerikai  awfullibrarybooks.net mintájára létrehozták 2010 májusában a trangtihylla.wordpress.com blogot, ahol számos illusztráció világít rá humoros formában az adott mű állományból való kivonásának szükségességére. A blogra mintegy 800 látogatást regisztrálnak havonta, s intenzíven osztják meg bejegyzéseit facebookon s twitteren is. Az állományapasztással kapcsolatos fotó és videoanyagokat pedig flickeren és vimeon terjesztik.

Drammenban a művészet eszközeit is segítségül hívták, várat építettek a kivont állományból, mely a gyermekkönyvtárban hamar a kicsik kedvencévé vált.

A könyvtárosok és a felhasználók meggyőzésében nagy szerep jut annak illusztrálásának, hogy mekkora hely szabadul fel a polcokon, csökkenteni lehet a polcrendszer magasságát, sokkal rugalmasabban felhasználóbarátabban alakítható át a szellősebbé váló fizikai tér.

Külön kihívást jelentett az eleinte igen ellenséges médiavisszhang kezelése. A laikus újságírók és felhasználói célközönség meggyőzése az állományapasztás, mint a könyvtári munka természetes velejárójának, szükségességéről, ami a könyvtári szolgáltatások minőségének javításához vezet.

Igen nagy szerep jut a könyvtárosokkal való személyes konzultációk. Az apasztásban segítő szakemberek mindenhová csupán akkor látogatnak el, amennyiben önként hívják őket! Legelőször is a legfontosabb feladatuk a bizalmi légkör megteremtése. Számot vetnek azzal a kognitív disszonanciával ami a könyvtáros tudás és állománygyarapító tevékenysége valamint az apasztás mögött érzett kultúrromboló tevékenység között tátong. Ehhez Európában hozzájárulnak a totalitárius rendszerek könyvégetéseinek, állományromboló tevékenységeinek nyomasztó emlékei is. Workshopok szervezésével, mintafeladatok megoldásával, humoros példák felvillantásával ébresztik rá a szakembereket arra, hogy miért is kell állományt apasztani, milyen szakmai elvek szerint lehet ezt tudatosan önbizalommal telve végezni, oly módon hogy nem roncsolódik a könyvtárosok szakmai önképe sem.  A hitelességre és a bizalomra épülő fejlesztői-tanácsadói tevékenység a könyvtárvezetőkkel s az illetékes szakemberekkel partnerségben nagy sikereket hozott Norvégia szerte, hozzájárulva a korrekt szakmai elvek szerinti állományapasztás létjogosultságának széleskörű elfogadtatásához.