Norvég összegzés- észt kezdetek

Utolsó bejegyzésem óta jó sok idő eltelt, s annyira sűrűn alakultak az események, hogy meglehetősen elhanyagoltam e blog gondozását… A norvég félév nagyon jól alakult. Tökéletes infrastrukturális körülmények között tanultunk Oslóban, igen jó tanároktól. A 6 óra hosszú digitális dokumentumok vizsga utáni nap estéjén a főtárgy gazdája szórakoztatott minket kemény rock zenekarának kíséretében, ami egyben a félév hivatalos lezárását is jelentette. Emellett is rengeteg kulturális programban volt részünk. Ottani magyar ismerőseim kiemelkedően Kovács Katáng Ferenc, illetve a nagykövetként szolgáló férjével együtt velem egyidőben érkezett régi OSZK-s ismerősöm Jeszenszky Edit sokat segítettek a norvég környezet megismerésében, s nagyon jó otthonos társaságot nyújtottak számomra a félév során. Ezúton is sokszoros köszönet jár nekik ezért.  Decemberben néhány nap erejéig alighanem feljutottam a legészakibb európai vidékre Tromsö környékén ahol valaha járni fogok (bár ki tudhatja előre ugye). Az érkezésünk napján leszakadt húsz centi hó, de estére leállt. Így aztán bérelt autóval néhány évfolyamtársammal együtt elindultunk északi fényt hajkurászni a gyönyörű jórészt felhőmentes teleholdas éjszakában a finn határ felé. Megtettünk kétszer 120 kilométert, láttuk az északi fényt, no meg átléptük a finn határt is. Nem gondoltam volna, hogy először ennyire északon lépek majd finn földre…
Másodszor erre már a fővárosban Helsinkiben került sor február elején (a köztes időszak itthoni szörnyű mérlegéről most nem ejtek szót, megtettem másutt aki olvasta, olvashatta már úgyis) amikor a repülőtérről utaztam át a kikötő felé Tallinn felé tartva. Akkor szerencsém volt,hogy egyrészt működött még a Malév, másrészt túlfoglalás miatt a business osztályra ültettek le. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép búcsúm adódik a nemzeti légitársaságtól… Ekkora hatalmas kompon sem utaztam egyébként eddigi életemben még. 14 emeletből mintegy 3-at foglalnak el a különféle boltok, diszkók, karaoke-bár, mozi. A többi jó részén kabinok helyezkednek el. A komp éjszakára az észt fővárosban marad, s csak másnap délután indul vissza. Így a kiránduló finnek ideális  módon utazhatnak így a szomszéd országban.
Tallinn persze jellegében sokkal otthonosabb nekünk magyaroknak Oslónál. Igazából itt lehet jól felmérni, hogy 20 év alatt mennyire messzire juthat egy messze nem dúsgazdag ám igen felelősen gazdálkodó  ország ha lakosainak és politikai elitjének többségét nem temeti maga alá a nacionalista tekintélyelvű populizmus, a korrupció illetve a felelőtlen megszorító-osztogató gazdálkodás árja… Az elektronikus közszolgáltatások egyedülállóan magas szinten működnek európai szinten is. Az infrastruktúra többi eleme nagyjából az otthoni állapotokat idézi, sem nem jobb  sem nem rosszabb azoknál.  Az utcák, a környezet ezzel szemben jóval tisztább. Sajnos a munkanélküliség olyan 10% körüli. A főváros teljesen többnyelvű. A z orosz lakosság létszáma a fővárosban  mintegy egyharmadra zsugorodott a kb 50 százalékról 20 év alatt, de számos északi külvárosban ők alkotják a többséget.  A mindennapokban ez semmiféle problémát nem jelent, a fiatalok s a középkorosztály jó része igen jól kommunikál angolul is.
Mostani anyaintézményemnek a tallinni egyetemnek a fél kampusza éppen épülőben van. Amely új épületek már elkészültek azok viszont az oslói szintet idézik. Az egykori jogelőd pedagógiai főiskola épülete pedig az otthoni 50-as 60-as évek meghitt építkezési stílusát… Belülről viszont ez utóbbit is gyönyörűen gondozzák.  Szót kell még ejtenem a szupermodern Műszaki Egyetem kampuszáról a város szélén, melynek könyvtára a legkényesebb olvasói és könyvtárosi ízléseknek is megfelelő szolgáltatásokat nyújt. Hatalmas szabadpolcos olvasói terület, munkaszobák, rekreációs terek olvasóknak és könyvtárosoknak is (utóbbi masszázsszékkel és szaunával). A mi egyetemünk könyvtára messze nincs ezen a szinten, de szolgáltatási nívója s a a szakreferensi hálózat igen jól szervezett volta komoly segítséget jelent a mindennapokban. Az egyes oktatási programoknak (így a miénknek is) külön polcok állnak a rendelkezésére, s az ott felhalmozott kézikönyvekből, referensz munkákból csupán az adott képzés hallgatói kölcsönözhetnek.
Az óráink igen gyakorlatközpontúak, a két tanárunk szinte hobbijának tekinti a hivatását. A kötelező feladatokat messze meghaladó mértékben foglalkoznak velünk, szerveznek különféle kulturális, városnéző programokat is.  Mindenben számíthatunk a segítségükre tanórákon belül s azokon kívül is. A saját alapkurzusaim mellett felvettem egy a többnyelvű Európával foglalkozó különféle tudományos diskurzusokat tárgyaló kurzust egy német professzornál. Mint kiderült bár az első órán több érdeklődő is volt, egyedül én vettem fel a tárgyat, így aztán egyéni tutorálással egyedülállóan hatékonyan zajlik a munka… A svéd nyelvórán bezzeg tele a terem- észt diákokkal, én vagyok az egyetlen nemzetközi a csoportban… Természetesen ez sem jelent problémát, ha nem értek valami nyelvtani vagy szómagyarázatot, akkor lefordítják nekem gyorsan angolra. Az óra alapnyelve persze svéd erős alap, gyenge középszinten, mint ahogyan a norvégot is tanultam Oslóban. S mindezeken felül felvettem még egy történeti kurzust is a balti térség 20. századi politika, gazdaság és társadalomtörténetének áttekintésével. Ez utóbbi csupán március végéig tart, ám egy olyan professzor tarja, aki már 180 országban járt élete során, így igen gazdag tapasztalatokkal bír. Nem mellesleg korábban országgyűlési képviselő volt, s ebbéli minőségében az Északi Tanács munkájában is részt vállalt, ahol alkalma volt együtt dolgozni a teljes északi politikai elittel… Számos érdekes történettel, színes párhuzamokkal élénkíti előadásait csütörtök kora esténként.
A szállásom elrendezése hasonló mint Norvégiában volt. 2 egyágyas szoba osztozik egy konyhán, mely nagyobb ám kevésbé felszerelt az oslóinál valamint egy  külön-külön helységekben lévő fürdőszobán és WC-n.  A szoba jó elrendezésű mindennek találtam bőven helyet, s van egy plusz ágyam is. Picit messzebb esik a belvárostól, mint Oslóban így 20-25 percet utazom busszal az egyetemig.
Örvendetes módon az észtek a skandinávoktól eltérően ismerik és szeretik a túrót, péksüteményeik nagyon hasonlóak a magyar választékhoz. A saját illetve finn termékek mellett rengeteg közép-európai, így magyar árut is importálnak. Megtaláltam itt a teljes Mogyi-termékskálát, a Pick, a Herz és a Sága szalámi és hústermékeit, a cseh disko kekszet. Az árak pedig nagyjából az otthoni kategóriában mozognak. Éjszakai közlekedés nincs, a taxi viszont kifejezetten olcsó (két-három ember oszt el 8-12 eurót s bárhonnan haza tud érni ennyiért a városból a kollégiumba).
A magyar tanszék a fővárostól mintegy 120 km-re délre Tartuban található, viszont a Magyar Kulturális Intézet a maga könyv cd és dvd állományával, kiállításokat és rendezvényeket szervező   rendkívül kedves vezetőjével (Bereczki Urmas igazgató) Tallinnban igen hatékonyan segíti az ide vetődő magyarok anyanyelvi művelődését is.
Hát akkor befejezem most egyelőre, igyekszem majd sűrűbben beszámolni a későbbiekben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.