Vándorgyűlési impressziók

Magamhoz térve kissé a kánikula kábulatából, no meg a munka mai napi kényszerének enyhülésével reagálnék néhány pontban a vándorgyűlésen történtekre (kissé kitekintve a már megjelent reakciókra is). Mindenekelőtt ajánlom mindenki figyelmébe a Konferencia klogon megjelent linkgyűjteményt, ahol a lentebb emlegetett bejegyzések mind megtalálhatóak már. Ez nem lesz egy rövid hozzászólás, de úgy érzem nem lesz benne fölösleges szócséplés sem.
FITT-szekció:
Szerintem jól megszerveztük. A saját előadásomról nem tisztem véleményt formálni. Próbáltam némiképp új szerkezetben sok szolgáltatásra röviden ráirányítani a figyelmet, olyanokra is melyek kevesebb figyelmet élveztek eddig e blogon. Hangtárnok kritikája részben jogos, akik rendszeresen olvassák eme online fórumot, azok számára talán nem sok újat mondtam. Gyanítom azonban hogy nem ők alkották a többséget… Kardos Andris röviden, jó dolgokat mondott, Füzessi Karesz még rövidebben brillírozott. HSD véleményét osztom annyiban, hogy megalapozott következtetéseket ilyen csekély mintából semmilyen szinten nem lehet levonni, semmilyen szinten sem. Lilla és Gábor előadása provokatív éllel egy új vizsgálati módszerre próbálta ráirányítani a figyelmet. Számomra az a nagy kérdés, hogy lesz-e valódi kutatás e módszertan alapján, s annak milyen eredménye lesz, mert szerintem igen hasznos volna. Persze fenn áll a veszélye annak, hogy ez a kissé provokatívan felületes módszertani előzetes elijesztheti a jelzett emberek némelyikét az együttműködéstől. Ezzel az eshetőséggel az előadás készítői mintha kevéssé számoltak volna. Mindenki jó szándékát (kísérletezőét és jogosan háborgóét) elismerve tehát s senkit sem kívánva megsérteni nem tudom, hogy mi lesz ennek a kísérletnek a sorsa. Jó lenne ha pozitívan sülne el, s nem maradna tüske a végén senkiben (bár lehet, hogy ez puszta illúzió).
Nemzetiségi könyvtári ellátás és a romák helyzete:
Kállai Ernő igen színvonalas előadását Dávid Bogi hűen interpretálta. Ő is provokált, méghozzá igen színvonalasan. Nekem bántóan fájt, hogy például a kihívásokra válaszul tervezett OIK-os portál alapú szolgáltatásfejlesztésről csak a szekció szintjén esett szó, az ombudsmani szavakra való reagálás konkrét tartalmi háttér híján kicsit súlytalannak tűnt. Pedig hát ott volt jó néhány tartalmi fejlesztési elem a másnapi szekciók munkájában. Mindenesetre a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális igényeit (benne a könyvtári ellátásukat is) egyértelműen komolyabban kellene vennünk. Magyarországot ugyanis állampolgári közösségként, s nem etnikai értelemben kell, hogy meghatározzuk. Már csak a határon kívül élő magyarság miatt sem, akiket igen csak képes sújtani a szomszédos többségi elemek által gyakorolt etnikai alapúan kirekesztő tituláris nemzetállami definíció. A kulturális, etnikai alapú identitás pedig szerintem nem állampolgársági kategória, mert ez utóbbi a demokratikus jogegyenlőség alapján, etnikailag semlegesen, területhez kötődik, a határokon átnyúló etnikai identitás tiszteletben tartása mellett, legalábbis ideális esetben. E szemlélet szerint, a kisebbségek könyvtári ellátásának a saját magunk kulturális hitele szempontjából,a jogegyenlőség szempontjából (a kisebbségben élő magyarok iránti szolidaritásunkat saját más etnikumú honfitársaink felé is kivetítve) kell igen nagy súlyt tulajdonítanunk. Egyértelmű a vizsgálatok alapján, hogy a kisebbségek állománygyarapítására nevetséges összeg jut. Az ombudsmani vizsgálat azt is sejteti, hogy még ez a nevetségesen alacsony összeg is olyan döntően szépirodalmi súlyú aránytalanságot táplál, mely nem veszi figyelembe a felhasználói igényeket (akik inkább szakkönyveket és ismeretterjesztő irodalmat szorgalmaznának). Ha a többség könyvtári ellátásában (reméljük a szlogenek szintjén túl) egyre nagyobb teret hódít a felhasználóközpontúság, akkor erről miért mondanánk le a kisebbségek esetében??? Egyazon állampolgári közösség tagjai vagyunk, hasonló szintű jogosultságokkal és igényekkel. Ki kellene már végre lépni a többségi társadalom részéről abból a folklórnemzetiségi, irodalmi és kulturális hagyományőrző zárványt megjelenítő imázsból amibe még a Kádár-korszakban a nemzetiségek beleszorultak. Joguk van a kultúrájuk ápolásához és az asszimilációmentes túléléshez a saját igényeik szerint. S joguk van rengeteg helyi szintű kreatív integráló (de nem asszimiláló) kulturális felzárkóztató programhoz amit főként a hazai cigányság számára az elhivatott könyvtárosok nyújtani tudnak. S ha még a nemzetiségi vonzóan kreatív identitásfejlesztés feladatköre és roma integráció az OIK támogatásával hálózatba is tudna szerveződni (hasonló elvek szerint ahogy mondjuk a bevándorlókat integráló FINFO portál, vagy a dán-német közös könyvtári hálózat révén történik Dániában) az ígért új portál keretei között, annak már komoly politikai súlya lehetne. A könyvtárak ugyanis megfelelő súlyú partnerként meg tudnának jelenni a szakpolitikai döntéselőkészítés és döntéshozatal felé, ahol jelenleg minden szinten és területen szinte teljesen súlytalannak számítanak. A tét tehát nem kicsi, a problémák egyre éleződnek, s jórészt a könyvtáros társadalmon magán múlik, hogyan tudja megszervezni magát helyi szinten és országosan is, partnerként számításba veendően fontos társadalmi sorskérdések megoldásában.
Könyvtári hálózati koordináció:
Egyértelmű üzenete volt a FITT szekció ülésének, s az előző probléma kapcsán is felmerült, hogy a magyar könyvtárügy fenntartói szinten reménytelenül szétaprózódott. Nincs olyan koordinátor szereplő a láthatáron amely egyfajta gazdája lehetne a magyar könyvtárügynek. Kísérleti projekteket finanszírozna, szakmai módszertani bázisként szolgálhatna, segíthetne áthidalni az ezernyi fenntartó által felmerülő nehézségeket világos szakmai projektek, irányvonalak mentén. Régóta téma ez már, s most úgy érzem kicsit kiugrattuk a nyulat a bokorból, de ugyanakkor Kirunak is igaza van, hogy nincs nyílt szakmai vita, illetve párbeszéd e fontos dolgokról. Hálózatosodás s megfelelő koordináció nélkül viszont félő, hogy a magyarországi könyvtárak felmorzsolódnak az egyéni harcban, s nem tudnak betölteni olyan fontos közösségi feladatokat, melyekre szerencsésebb helyeken hálózatosan rég rámozdultak már. Tehát nem omnipotens állami irányító atyuskára van szükség (akinek a zsánere s a hozzá kötődő elvárások sajnos oly ismerős e régióban s tőlünk keletebbre), hanem egy modern koordinatív-menedzselő intézményre. Számomra egyébként az tűnne a leginkább magától értetődőnek, ha ez a mostani KI bázisán annak kibővülésével valósulhatna meg. Ugyanis félő, hogy e téren is lassan a 24. órába lépünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.