Nemzeti könyvtárak, FRBR és a szemantikus web, újfajta megközelítésben

A fenti témakörben jelent meg egy rövid szakmai tanulmány (sajnos online ingyen nem érhető el, én papíralapon kaptam meg) a Német Nemzeti Könyvtár munkatársának Lars G Svensonnak tollából, mely munkám során került a kezembe. Alapfelvetésként azt fogalmazza meg, hogy a web 2.0, könyvtár 2.0 problémakör elsősorban a közkönyvtárak és a tudományos (akadémiai-felsőoktatási szféra) könyvtárainak szintjén jelenik meg. Szintén alapfelvetés, hogy míg az említett szférákban jól körülhatárolható felhasználói célcsoportokkal van dolgunk, a nemzeti könyvtárak szintjén ez már koránt sincs így. A nemzeti könyvtárak (hagyományos módon) szolgáltatásaikkal inkább a könyvtári rendszer intézményes szereplői, mintsem a megfoghatatlan végfelhasználói célcsoportok felé orientálódnak A cikk alaptétele hogy ennek ellenére a nemzeti könyvtárak az új 2.0-ás felfogás lényeges koncepcióit adoptálták már sajátos közönségük számára, számos esetben online módon, de a világháló használata nélkül.
A bibliográfiai ellenőrzést mint nemzeti könyvtári alaptevékenységet például 2.0-ás tevékenységként fogja fel a szerző, ahol könyvtárosok közössége állít elő közösségi kooperáció útján bibliográfiai és authority rekordokat. Ennek kapcsán felteszi a kérdést, hogy ha nemzeti közös katalógust közösen szerkesztenek könyvtárosok eltérő fizikai helyekről, virtuális módon, katalógus klienseik és a z.39.50 szabvány segítségével, az miért nem minősül kevésbé közösségi tevékenységnek, mintha webböngészővel és HTTP szabvány segítségével tennék ugyanazt. Amennyiben szinte egyetlen még oly közösségi funkciókkal felszerelet OPAC sem támogatja az RSS révén importált katalógus és authority rekordokat, a nemzeti könyvtár miért adna erre módot? Erre az utóbbi kérdésre azt a választ adja Svensson, hogy tisztán könyvtáros nézőpontból egyértelmű a válasz. Másfelől azonban ezek iránt az adatok iránt egyre nagyobb az érdeklődés a könyvtári szférán kívüli kormányzati és ipari szféra részéről is! Itt viszont már nem elég a hagyományos könyvtárközi kommunikációs mód, hiszen e szervek fő problémája épp az, hogy a nemzeti könyvtárból jövő adatokat hogyan fogadják és integrálják saját munkafolymataikba és üzleti szoftver alkalmazásaikba. A Német Nemzeti Könyvtár bizony rákényszerült, hogy a subject heading adatait az ipari megrendelők által megrendelt módon nyújtsa át (merthogy azoknak volt gyakorlatuk az XML kezelésében és a web harvestelésben, de a z 39.50-nel nem tudtak mit kezdeni) új hidakat építve a hagyományos könyvtári világból az üzleti szféra felé.
A cikk fontos megállapítása az is, hogy új felhasználói célcsoportok bevonásának egyik titka az egyértelműen megfogalmazott, széles körben elterjedt szabványok konzisztenciája. Tehát a szabványok fejlesztése kulcsfontosságú nemzeti könyvtári alaptevékenységként értékelődik fel.
A következő témakör a katalógusok közösségi jellegűvé tétele és a kapcsolódó szabványok körül forog. A wiki használata, az OPAC-ok felvértezése közösségi technológiákkal a szerző felfogása szerint a nemzeti könyvtárak kapcsán helyben az adott intézmény csak egy jól meghatározott helyi felhasználói rétegének szólnak. Sokkal jobb útnak látja, ha egy nemzeti könyvtár ellátja olyan információkkal, technológiákkal a többi könyvtárat, mely lehetővé teszi nekik új 2.0-ás szolgáltatások implementálását.
Példaként azt hozza fel, hogy a címkézés, valamint a permalinkek használata alapesetben csak egy meghatározott helyi intézményi könyvtári katalógus használatát újítja meg, bővíti ki az FRBR szabvány modell item szintjén, de azt már nem teszi lehetővé, hogy a könyvtárak megoszzák kicseréljék, közösen kezeljék egymással a címkéket és kommentárokat. A nemzeti könyvtárak egyik fő feladatát abban látja, hogy az FRBR szabványos modellhez illeszkedve, olyan dokumentumazonosító eljárást (URI azonosítók) vegyenek használatba , mely biztosítja az FRBR modell összes szintjén az összefűzött azonosítást, a szerves kapcsolódást a rekordok és a dokumentumok megjelenítési szintjei közt. A gyakorlatban a kutató aki a szöveg specifikus részleteiről ír, ezen azonosítót használva a work (mű) szintjén mozog. Aki fordításokat hasonlít össze az az expression (megjelenés) szintjén tűnik fel, míg a kritikus a manifesztáció szintjén az adott kiadást vizsgálja. Az irodalomjegyzéket összeállító oktató az expression, vagy manifestation szintet egyaránt használhatja, attól függően hogy fontos -e számára pl. a konzisztens oldalszámozás. A nemzeti könyvtári katalógus egy újfajta authority forrásként lenne használható egy ország teljes irodalmi és tudományos dokumentumtermése kapcsán lehetővé téve bármely könyvtár számára az összehasonlítást és az annotálást. A manifesztációs szinten megjelenő OPAC-címkézés támogatása megadná a könyvtárközi címkézés lehetőségét is. A könyvtárak nem csupán a specifikus biliográfiai rekord (a könyvtárosok és a felhasználók által adott) címkéit cserélhetnék ki, hanem az aktuális kiadású és megjelenésű könyvre mutatókat is, a manifesztációra mutató azonosító segítségével. A globális kapcsolat megteremtése a bibliográfiai rekordok a felhasználói vélemények, kiadói adatok és citációs adatbázisok közt a hálózati effektus révén, igen nagy hozzáadott értéket jelent a könyvtárak számára, miközben a webre szemantikusan igen gazdag könyvtári adattartalom töltődik fel.
Svensson a nemzeti könyvtárakat a könyvtári rendszer szíveként jellemzi, mint a bibliográfiai adatok előállítóit. A könyvtárosok kollektív intelligenciájára építve az egyre gazdagodó adattartalmakat régi és új módokon szolgáltatva, alapvető módon járulhatnak hozzá a szemantikus web fejlődéséhez, elterjedéséhez.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy az intézményi együttműködés szándékának elismerésén túl a siker titka pont a hálózatos munka jellegén keresztül, az egyes könyvtárosok közti intézményi és globális hálózatos térben zajló személyes együttműködésen, közös munkán fog múlni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.