A könyvtár új ruhája és a régi könyvtári márkanév

Zárásként az idei évre a nemrégiben megjelent SPLQ 2007/4 számából fogok szemlézgetni. Első hosszú összefoglalóm a társadalom könyvtárképe és a könyvtári megújulás kölcsönhatásaira mutat rá:

 

Az aktuális vezércikk szerzője az északi könyvtárügy egyik vezető alakja, a Dán Könyvtári Hatóság élén álló Jens Thorhauge. Írásának apropóját első angolul publikált (a skandináv közkönyvtárügy új trendjeiről szóló) könyvének húsz éves jubileuma adja. A mű egyébként beszámolója szerint nem mondott sok újat az angol és amerikai olvasóközönségének inkább szerzőjének ismertségéhez járult hozzá, megadva nemzetközi publikációinak alaphangját. Tíz évre rá Kelet és Közép-Európa könyvtárügyével való ismerkedésekor is az tette rá, a legmélyebb benyomást, hogy egyetlen könyv édeskevés a könyvtárak társadalmi imázsának megváltoztatásához. S ennek az imázsnak a kapcsán szerinte szinte még mindig ugyanott tartunk, mint 10-20 évvel ezelőtt.

A társadalomban élő általános könyvtárkép egyáltalán nem tükrözi vissza a realitásokat- véleménye szerint még Dániában sem. Azért a közszféra innovációs teljesítményét tekintve ott magasan vezet a könyvtári szféra, ám amikor a könyvtárképről beszélünk, még mindig ott marad a könyv mint a könyvtár bélyege, s a brand részeként nem jelennek meg az új innovatív tevékenységek. A fő kihívás ezzel kapcsolatban az, hogy a hagyományos márkanévre alapozódó tradicionális szolgáltatások gyorsabban és nagyobb ütemben vesztenek használókat, minthogy azokat az új könyvtári tevékenységek be tudnák csatornázni. Így az összmérleg társadalmi szempontból minden innovatív tevékenység ellenére negatív, hiszen csökken az intézmények felhasználóinak száma.

A társadalom többségének minden nagyobb kampány ellenére sincs fogalma a legális könyvtárak által nyújtott zeneletöltési lehetőségekről, vagy a heti 88 órában rendelkezésre álló e-mail és chatalapú tájékoztató szolgáltatásokról. S akkor még nem is beszéltünk a könyvtárak fizikai tereiben zajló házifeladat megoldást segítő diákklubokról, az internet felhasználói alapképzés egyéb módozatairól ( pl. készítsd el saját honlapod a könyvtárban), vagy a már az informatikáért rajongókat szolgáló szakkörökről, s egyéb társadalmi tevékenységekről.

S hogy mi ebből a szerző szerint a tanulság? Történeti folyamatában kell látnunk a dolgokat. A könyvtárak s a könyvkultúra fejlődése által évszázadok alatt megalapozott könyvtárkép megváltoztatásához alighanem megfeszített munkával töltött legalább évtizedes időtávlat szükséges.

Thorhauge ezt követően rátér a lehetséges magyarázatokra. Például arra, hogy a hibridkönyvtár megújuló tevékenységi körét általában nem tükrözi vissza a hagyományos könyvtároló funkciókat erősítő belsőépítészeti enteriőr (érdekes kapcsolata ez a könyvtárépítészetnek s a márkanévépítő menedzsment technikáknak!). S ha ehhez hozzájárul még jelentős számú könyvtáros szemléletváltásának elmaradása, akik még mindig gyűjteményközpontú és nem felhasználó orientált szakmai attitűddel bírnak, akkor nyilvánvalóak a következmények is. De lehet mégoly nyitott a felhasználó felé a könyvtáros, ha az ő és a felhasználó emberek fejében nincs világos vízió a jövő könyvtáráról. Legtöbbször trendekről, részterületekről esik csak szó, s a töredékes kép nem áll össze egységes vízióvá! Márpedig amíg nincs széleskörűen elfogadott és a felhasználók felé egosztható közös tudásunk arról, hogy merre, hová, hogyan kívánunk haladni, addig a konzisztens marketingstratégia felépítése is rendkívüli nehézségekbe ütközik.

Thorhauge a nyilvános könyvtárak 22-es csapdáját a következőképpen ábrázolja: Hagyományos nézet szerint a kölcsönzések száma növekvő száma a könyvekre alapozódó kölcsönzőkönyvtári sikeresség záloga. Mostanság viszont, amikor az emberek több könyvet vásárolnak, mint valaha a történelem során, ezt már nem lehet a sikeresség alapkritériumának tekinteni.

A sikeresség zálogai mostanság azokkal a társadalmi hatásokkal mérhetők, melyeket az új webes és fizikai épülethez kötődő könyvtári tevékenységek indukálnak. Demokratikus társadalmaink létérdeke a civil társadalom erősítése, s ebben az új könyvtári tevékenységekre kulcsszerep vár. A hagyományos könyvtári információs és szabadidős tevékenységek bár megőrzik fontosságukat, a stratégiai hangsúly egyre inkább a támogató, segítő, tevékenységre inspiráló szolgáltatásokra esik (oktatási tevékenységek, workshopok, klubok stb). A könyvtár legyen egy olyan hely, ahol jó lenni és találkozni más emberekkel. Emellett azonban a szerző szerint megjegyzendő, hogy nincs még kidolgozva ezeknek az új stratégiai fontosságú tevékenységeknek az minőség és eredményértékelési módszertana.

Dániában most dolgoznak arról, hogy az új könyvtárkép jegyében milyen nemzeti marketingstratégiai erőfeszítésekre vállalkozzanak. Nagy közös gondolkodás kezdődik a jövő könyvtáráról, s a közös vízió terjesztéséről. Ahhoz, hogy a könyvtári személyzet tagjai egy jövőbeni közös vízió nagykövetei legyenek a felhasználók felé, nemzeti programok indulnak marketing és könyvtári módszertani ismereteik bővítésére. Új praktikus ötlettárakat kínálnak majd nekik a közvéleménykutatás titkaitól kezdve a grafikai dizájn fejlesztéséig. A közös gondolkodást fogja segíteni az egyes intézményi sikertörténetek országos bemutatása is, a komoly előrehaladás reményét nyújtva az új tevékenységekhez illő értékelési rendszer kialakításában.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.